Zakariás Kinga: A magánszférához való jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában[1] (ABSz, 2026/1., 22-33. o.)

Absztrakt

Az Alaptörvény szövege a magánszférához való jog tekintetében megváltozott a korábbi Alkotmányhoz képest. Az Alaptörvény egyrészt kiemelte a személyiségvédelem köréből és különálló rendelkezésekben szabályozta a magánélet szabadságához való jogot (magánszférához való jogot) és az információs önrendelkezési jogot (személyes adatok védelméhez való jogot). Másrészt az alapjogok szükségességi-arányossági tesztje alapján (általános jogkorlátozási klauzula) történő korlátozhatóságával szemben az emberi méltóság sérthetetlenségét írja elő. Ezen túlmenően az Alaptörvény - az általános jogkorlátozási klauzula mellett - speciális jogkorlátozási klauzulák beemelésével hangsúlyozza az emberi méltósághoz való jog és a magánszférához való jog védelmének fontosságát a kommunikációs alapjogokkal (véleménynyilvánítás szabadsága és gyülekezési jog) szemben. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően arra törekedett, hogy összeegyeztesse a korábbi Alkotmányon alapuló gyakorlatát az Alaptörvény szövegének változásával, ez azonban a magánszférához való jog értelmezése során nem sikerült maradéktalanul, ami álláspontom szerint - a dogmatikai alapok tisztázatlansága miatt - a gyakorlat következetlenségéhez vezetett.

Kulcsszavak: magánszférához való jog, magán és családi élet, kapcsolattartás, otthon nyugalma, jó hírnév

Summary - The right to privacy in the case law of the Constitutional Court

The text of the Hungarian Fundamental Law has changed with regard to the right to privacy compared to the previous Constitution. On the one hand, the Fundamental Law has removed the right to freedom of private life (right to privacy) and the right to informational self-determination (right to protection of personal data) from the scope of personality protection and regulated them in separate provisions. On the other hand, whereas fundamental rights may be restricted on the basis of a necessity and proportionality test (see the general clause on the restriction of rights), the Fundamental Law stipulates the inviolability of human dignity. Furthermore, in addition to the general clause on the restriction of rights, the Fundamental Law has emphasised the importance of protecting the right to human dignity and the right to privacy against the fundamental rights of communication (freedom of expression and the right of assembly) by incorporating special limitation clauses. Following the entry into force of the Fundamental Law, the Constitutional Court sought to reconcile its previous case law based on the former Constitution, with the changes in the text of the Fundamental Law; however, this has not been fully achieved in the interpretation of the right to privacy, which, in my view - due to the lack of clarity in the dogmatic foundations - has led to inconsistencies in the practice.

Keywords: right to privacy, private and family life, contact rights (visitation), quiet enjoyment of the home, good reputation

I. Bevezetés

Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése tartalmazza a magánélet szabadságához való jogot (magánszférához való jogot)[2] azzal, hogy kimondja: "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák." Ez a rendelkezés nem tartalmazza ennek az alapjognak a korlátait, ugyanakkor - szokatlan kodifikációs megoldást alkalmazva -[3] az Alaptörvény hetedik módosítását követően a VI. cikk (1) bekezdésének második mondata ebben a rendelkezésben mondja ki, hogy "[a] véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével." Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése tartalmazza - az Alaptörvény hetedik módosítását követően -, hogy "[a]z állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát."

- 22/23 -

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően arra törekedett, hogy - a 22/2012. (V. 11.) AB határozattal és a 13/2013. (VI. 17.) AB határozattal összhangban -[4] összeegyeztesse a korábbi Alkotmányon alapuló gyakorlatát az Alaptörvény szövegének változásával, ez azonban a magánszférához való jog értelmezése során nem sikerült maradéktalanul, ami álláspontom szerint - a dogmatikai alapok tisztázatlansága miatt - a gyakorlat következetlenségéhez vezetett.

Az Alkotmánybíróság a magánszféra védelmét a korábbi Alkotmány 54. § (1) bekezdésben garantált emberi méltósághoz való jogra, valamint a - jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot garantáló - 59. § (1) bekezdésére alapozta. Az 59. § (1) bekezdésében felsorolt jogok csupán a magánszféra meghatározott elemeinek védelmére irányultak, ezért az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatában az emberi méltóság fogalmában keresett és talált fogódzót a személyiség átfogó védelmének kidolgozására, amely - többek között - megalapozta a magánszféra védelmét is.

Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog személyiségvédelmi funkciójának megjelenítésekor - a német Alkotmánybíróság gyakorlatából kiindulva[5] - az emberi méltósághoz való jog korlátozható aspektusát azonosította az általános személyiségi joggal. Az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog - a német gyakorlathoz hasonlóan - szubszidiárius jog, amely minden esetben felhívható az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.[6] Az Alkotmánybíróság azonban sok esetben helyettesíthetően használta az emberi méltósághoz való jogot olyan sérelmek orvoslására, amelyek más, nevesített alkotmányos jog védelmi körébe tartoztak (például perbeli önrendelkezési jog, amely a tisztességes eljáráshoz való jog védelmi körébe tartozik).[7]

Az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog védelmi körét az Alkotmánybíróság már működése legelején meghatározta. Az emberi méltósághoz való jogot az általános személyiségi joggal azonosító határozata az általános személyiségi jog egyes összetevőiként, tartalmi elemeiként a személyiség szabad kibontakoztatásának jogát, az önrendelkezési jogot, az általános cselekvési szabadságot és a magánszférához való jogot nevezte meg.[8] Az önazonossághoz való jogot, a személyiség integritásához való jogot, illetve a testi integritáshoz való jogot későbbi határozataiban nevesítette.[9] Az általános személyiségi jog a fent megnevezett tartalmi elemei révén alkalmassá vált a személyiség átfogó védelmére. A védelem kiterjed ugyanis a személyiség statikus elemeire (a személy identitása, testi-lelki integritása), ugyanúgy, mint a személyiség fejlődésének dinamikus elemeire (a szellemi-erkölcsi személyiség megnyilvánulásai). A teljes személyiségvédelem megalapozása felé haladva, az Alkotmánybíróság ezekből a tartalmi elemekből további személyiségi jogokat (különös személyiségi jogok) vezetett le (például a névjogot). Ennek során gyakorlatában összemosódott az emberi méltósághoz való jog korlátozható és korlátozhatatlan aspektusa (például a saját névhez való jog és a név módosításához való jog),[10] valamint az általános személyiség jog tartalmi elemei (például a magánszférához való jog és az információs önrendelkezési jogként meghatározott személyes adatok védelméhez való jog védelmi köre).[11]