A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2010. november 8-án, a Magyar Tudomány Ünnepe keretében nagyszabású tudományos konferenciát szervezett "Római jog, jogösszehasonlítás, európai jog" címmel. A neves, római joggal és civilisztikával foglalkozó jogtudósok, egyetemi oktatók által tartott előadások a római jog és a modern jogrendszerek közötti kapcsolat kérdéskörére épültek, amelyekben az előadók arra világítottak rá, hogy a római jog joganyaga a mai napig komoly szerepet tölt be mind az egyes európai (és bizonyos Európán kívüli) államok, mind pedig az egységesülő Európa (azaz az Európai Unió) jogrendszerében.
1. A tudományos konferencia megnyitását követően elsőként Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi docens (PPKE) tartott előadást, amelynek témája a római jognak az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában betöltött szerepe volt. Az előadó hangsúlyozta, hogy a római jog élő jog napjainkban is, aminek kapcsán elsődlegesen az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyik 2004-ben meghozott döntésére hivatkozott. Egy 1939-ben Andorrában készített végrendelet értelmezése volt a kiinduló tényállása annak az ügynek, amelyben az andorrai állami bíróságok által alkalmazott jog - a ius commune - bizonyítja azt, hogy a római jog komoly hivatkozási alap a modern bíróságok joggyakorlatában. Az előadó rámutatott arra, hogy az öröklési jogi kérdésekkel bonyolított tényállásban hozott andorrai állami bírósági döntés képezte az emberi jogi bíróság döntésének alapját, amely az emberi jogi gondolkodás szupremáciáját a történeti jogszemlélet elé helyezte.
2. Ezt követően Földi András egyetemi tanár (ELTE), az MTA doktora tartott referátumot "A kötelmi jog általános része mint rendszertani egység kialakulása" címmel. Az előadó előadását annak konstatálásával kezdte, hogy az egész polgári jog általános része mint tudományos és törvénykönyvi rendszertani egység kialakulásával a szakirodalom azóta sokat foglalkozott, jóval kisebb figyelmet kapott a kutatásokban az a kérdés, mikor alakult ki a kötelmi jogon belül az általános és különös részre való felosztás. A kötelmi jog általános részének történeti kialakulásával összefüggésben az előadó rámutatott arra, hogy a kötelmi jogra vonatkozó általános szabályokat és elveket már a iustinianusi Digesta kompilátorai összefoglalták, azonban hosszú út vezetett el addig, amíg a D. 44,7 talapzatán kialakult a kötelmi jog általános része.
A kötelmi jog általános részének első releváns előzményei a humanista iskola jogtudósainál, különösen Donellusnál fedezhetőek fel a XVI. században. A következő két évszázad folyamán a természetjogászok (pl. Jean Domat, Samuel Pufendorf és Christian Wolff) műveiben mutatkozik meg az a törekvés, hogy általános tanokat bocsássanak a kötelmi jog causák szerinti ismertetése elé. A kötelmi jog általános része ma ismert formájában először a XIX. századi német pandektista irodalomban alakult ki. A kötelmi jog általános részét alapvetően Savigny dolgozta ki. Savigny az Obligationenrecht előszavában leszögezte, miszerint nemcsak az egész magánjognak van szüksége általános részre, hanem a magánjog egyes szektorainál is ki kell dolgozni az általános részt.
A kötelmi jog általános része történeti előzményeinek áttekintését követően az előadó részletesen bemutatta azt, hogy a kötelmi jog általános része milyen formában jelenik meg az egyes nemzeti jogrendszerekben. A BGB megalkotása során vitatott volt, hogy a kötelmi jog normaanyagának összefoglalására az általános és különös részre tagolódó kettős felosztást alkalmazzák-e, vagy valamely más rendszert. A viták eredményeként végül is az általános-különös rész felosztás vált elfogadottá, de ezen elnevezések alkalmazása nélkül. A legális terminológiához képest a német jogirodalomban a "Schuldrecht. Allgemeiner Teil/Besonderer Teil", ill. az "Allgemeines/Besonderes Schuldrecht" kategóriák hosszú évtizedek óta teljesen bevettek. A kötelmi jog általános része mint törvénykönyvi szerkezeti egység karrierjében szignifikáns előrelépést jelent az új holland polgári törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek), amelyben a kötelmi jog általános része önálló könyvet kapott, amely éppen ezt a címet viseli.
A magyar tudománytörténettel kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy Grosschmid Béni szerint az általános rész "nem valami mesterséges készítmény", "hanem önkénytelen műve az ősbeszédnek", ugyanakkor "nem szentírás" az, hogy a kötelmi jogot általános és különös részre kell osztani. Az 1959. évi Ptk. előkészítése során azonban már elvetették a kötelmi jog általános és különös részre való felosztását. Világhy nézete vált uralkodóvá, amely szerint a kötelmi jog két alapvető intézménye a szerződés és a felelősség, és ezek általános szabályait egymást követő-
- 303/304 -
en kell a kódexben elhelyezni. Ez a koncepció öltött testet az 1959. évi Ptk.-ban. Ez a megoldás eredményét tekintve hasonlít a francia és a svájci modellhez, de eltér a német mellett pl. a spanyol, az olasz, a portugál és a brazil modelltől is.
Az előadó előadásának témáját európai jogi kontextusban is megvizsgálta, és rámutatott arra, hogy a kötelmi jog általános része, pontosabban a szerződési jog általános szabályai az európai jogharmonizációs projektumok, pl. a Landobizottság vagy legújabban a 2010 tavaszán létrejött European Commission Expert Group on the Common Frame of Reference in the Area of European Contract Law munkálkodása révén önálló normakomplexumok formájában is egzisztenciára tett szert. E projektumok munkája során a római jogi tradíció a jogösszehasonlítás segítségével európai uniós jogi dimenzióba helyeződik.
3. Hamza Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE), az MTA rendes tagja előadásában a római jog modern jogrendszerekben betöltött nélkülözhetetlen szerepére, és a római jog oktatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Előadásának bevezetőjében André Malraux híressé vált megállapítását idézte, amely szerint "Róma nem győzelmei és hódításai, hanem az általa megteremtett római jog révén méltó csodálatunkra, melynek legfontosabb princípiuma: pacta sunt servanda. " Az előadó kifejtette, hogy a római jog oktatásának feltétlen szükségessége egészen addig kétségtelen volt, míg meg nem jelent önálló tárgyként a tanrendben a nemzeti jog, a ius patrium. A római magánjog oktatását illetően is jelentős az a tény, hogy a XVIII. század második felével kezdődően mind több európai állam kodifikálja magánjogát.
Az előadó kitért arra is, hogy Sir Henry Sumner Maine a római jog ismeretének szükségességét a jogösszehasonlítás oldaláról vizsgálta. Nézete szerint a római jogot nem azért kell ismerni, mert az a múltban az angol joggal közös vonásokat mutatott, hanem azért, mert a jövőben a két jog egyre közelebb kerül majd egymáshoz. Az előadó rámutatott továbbá arra is, hogy az egységesülő Európában a jogászképzésben döntő szerephez juthat a természetjogban is gyökerező római jog két területen is. Az egyik területet a jogegységesítés jelenti, a másikat pedig a tendenciaszerűen a konvergencia irányában haladó ún. consuetudo iudicandi totius orbis, melynek hagyománya a nemzeti kodifikációk korában sajnos megszakadt. Bár kétségtelenül nem dőlt még el, hogy Európának jelenleg szüksége van-e egyáltalán valamiféle egységes jogra, az előadó nézete szerint mégis nyilvánvaló, hogy a jogegységesítés a polgári (magánjogi) törvényhozás területén perspektivikusan valamilyen formában - ha nem is minden területen egyforma mértékben - elkerülhetetlen. Az előadó hangsúlyozta, hogy a római jog dogmatikai értékei alapján a modern jog művelője számára is forrás. A jogi romanisztikai irodalomban egyöntetűnek tekinthető nézet szerint a római jog formai értelemben vett hatályon kívül helyezése nem befolyásolja a jogászképzésben betöltött szerepét. Hamza Gábor előadását a berlini birodalmi gyűlés egyik képviselőjének, Römernek 1876-ban, a birodalmi bírósági szervezeti törvény tervezetének vitája során elhangzott igen szemléletes metaforájával zárta: "Csinálhatnak Önök annyi polgári törvénykönyvet, amennyit csak akarnak, azok szükségszerűen mind a római jogon fognak alapulni és a római jog ismerete nélkül egyáltalán nem lesznek használhatók. Önök újra és újra kihajíthatják a római jogot az ajtón, az úgy is vissza fog jönni az ablakon."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
