Dr. Schiffer András: A készpénzzel történő fizetéshez való alkotmányos jog és a bérfizetés munkajogi szabályozása közötti feszültség (MJO, 2025/2., 70-73. o.)

1. Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása 2025. április 15-ével alkotmányos joggá tette a készpénzzel történő fizetést.[1] A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 158. § (1) bekezdésének hatályos szövege ugyanakkor a bérfizetésre - főszabályként - a fizetési számlára történő utalást írja elő. Alaptörvény-ellenes-e 2025. április 15-étől az Mt. 158. § (1) bekezdése? Hogyan értelmezhető az új alapjogi rendelkezésben szereplő fizetés szó? Kiterjed-e a munkavállaló készpénzzel történő fizetéshez való joga a munkabér készpénzben történő kifizetésére? Megilleti-e a készpénzzel történő fizetéshez való jog a munkáltatót?

2. Friss alkotmányos, illetve törvényi rendelkezések esetleges kollízióját vizsgáljuk, így a válaszokhoz az egyes törvényjavaslatok indokolásain keresztül vezet az út. Az Alaptörvény - hetedik Alaptörvény-módosítással, 2019. január 1. napjával megállapított[2] - 28. cikke ugyanis úgy szól, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, a jogszabályok céljának megállapítása során pedig elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság legutóbb éppen egy Mt.-rendelkezés normakontrollja kapcsán, az 1/2025. (II. 27.) AB határozatban erősítette meg, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik,[3] továbbá utalt a jogszabály megalkotására, vagy módosítására irányuló javaslat indokolása kötelező figyelembevételére.[4]

3. A készpénzhasználattal kapcsolatban az Alkotmánybíróság eddig egyetlen alkalommal, bő egy évtizeddel ezelőtt foglalt állást: "[a]z ügy alapjául szolgáló törvénymódosításhoz fűzött jogalkotói indoklásból kitűnően a változtatások alkotmányosan igazolható célok; a készpénzfelhasználás visszaszorításának, a készpénz-helyettesítő fizetési módok (a kártyás fizetés) terjedésének további elősegítésére, a pénzmozgások jobb nyomon követhetőségének és ezen keresztül a feketegazdaság visszaszorításának elérésére irányulnak.".[5] A készpénzfelhasználás visszaszorítását tehát 2014-ben az Alkotmánybíróság alkotmányosan igazolható célnak látta.

A tizenötödik Alaptörvény-módosítással az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe illesztett szövegre eredetileg a Mi Hazánk országgyűlési képviselői terjesztettek elő indítványt 2024. április 16-án, T/8176. számon.[6] A T/8176. számú törvényjavaslat indokolása elején rögzítette, hogy a Mi Hazánk Szlovákia és Ausztria alkotmánymódosításait követve, alapvető szabadságjognak tekinti a készpénzes fizetést, ezért az annak betiltását célzó kormányzati és jegybanki lépéseknek szabna gátat.[7] Az előterjesztők felidézték, hogy Toroczkai László frakcióvezető áprilisi parlamenti felszólalására válaszul Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár beismerte: "valóban cél és szándék a készpénzforgalom visszaszorítása".[8] Az indokolás kifejtette: "[a] készpénzzel fizetés szabadsága szorosan tapad a tulajdonhoz való joghoz, az emberek vagyonukkal történő önrendelkezési szabadságának utolsó, megragadható szelvénye. Amennyiben a készpénzfizetés védelme itt, a tulajdonhoz való joghoz rendelten, az alapjogi katalógusban nyer elhelyezést, úgy az »alapjogiasítás« - a dogmatikai tisztaságon túl - azzal az előnnyel is jár, hogy a polgárok a készpénzfizetési lehetőség megtagadása esetén igényüket akár alkotmányjogi panasz formájában az Alkotmánybíróság előtt is érvényesíthetik."[9]

Lázár János miniszter 2025. február 25-én egyértelművé tette, hogy a kormánypártok a Mi Hazánk szövegjavaslatát terjesztik elő a tizenötödik Alaptörvény-módosításban.[10]

- 70/71 -

A tizenötödik Alaptörvény-módosítással párhuzamosan, 2025. március 26-án Z. Kárpát Dániel (Jobbik) országgyűlési képviselő T/11326. számon előterjesztést tett "a munkabér készpénzben való felvételének megkönnyítésére".[11] Az ellenzéki képviselő így fogalmazná újra az Mt. 158. § (1) bekezdésének szövegét: "[a] munkabért a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára utalással kell megfizetni. A munkavállaló egyoldalú, írásban tett jognyilatkozata esetén a munkabért készpénzben kell megfizetni".[12] Az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottsága a T/11326. számú törvényjavaslat tárgysorozatba vételét nem támogatta.[13]

4. A Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítására irányuló T/11152. számú törvényjavaslatot a kormánypárti képviselők 2025. március 11-én nyújtották be az Országgyűlésnek.[14] A parlament 2025. április 14-én fogadta el a tizenötödik Alaptörvény-módosítást, amely aznap kihirdetésre került és legtöbb rendelkezése - így a készpénzzel történő fizetésre vonatkozó is - másnap hatályba lépett.[15]

A módosítás 3. cikke az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezetében, a XIII. cikk (1) bekezdésébe helyezte el a készpénzzel történő fizetéshez való alapjogot.[16] A passzus új szövege a következő:[17] "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez, valamint a készpénzzel történő fizetéshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár".

Abból, hogy a készpénzhasználat védelmét a jogalkotó alapjogiasította, három alkotmányjogi konzekvencia adódik: a) a készpénzzel történő fizetéshez való jog a törvény alapján létrehozott jogalanyok (a jogi személyek) számára is biztosított;[18] b) a készpénzzel történő fizetéshez való jog sérelme esetén az érintett személy alkotmányjogi panasszal kérhet jogvédelmet az Alkotmánybíróságtól;[19] c) a készpénzhasználat korlátozása a szükségesség és arányosság zsinórmértéke mentén, a lényeges tartalom érintetlenül hagyásával lehetséges.[20] Az alkotmányozó a készpénzzel történő fizetéshez való jogot a tulajdonhoz való jog[21] kiegészítéseként határozta meg. Éppen ezért nem haszontalan felidézni, miként vélekedett az Alkotmánybíróság az alkotmányos és a polgári jogi tulajdonvédelem összefüggéséről: "[a]z Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság hivatkozik arra, hogy gyakorlata szerint »különbséget kell tenni a polgári jogi és az alkotmányos tulajdonvédelem között, a kettő nem azonos: az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. A tulajdonjog magánjogi korlátja nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának pedig nincs polgári jogi megfelelője (3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [43]; 7/2015. (III. 19.) AB határozat, Indokolás [45]). Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el (vagyoni követeléséhez nem jutott hozzá). Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze vagyonjogi perekben a bíróságok által elkövetett, egyéb alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának (3007/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [19]).« (3120/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [40])."[22]