"Hogy biztosítsák vagyonukat a gazdagok,
kitalálták a törvényeket, a bírákat, a guillotine-t,
mind megannyi gyertya,
amelyek lángjánál a tudatlanok megégetik az ujjukat."
Honoré de Balzac
A publikáció a Páneurópa Jogász Unió Családjogi szekciója és a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezésében 2012. január 12. napján "A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései" megnevezésű Konferencián[1] elhangzottak szerkesztett változata: "A Páneurópa Jogász Unió családjogi szekciója céljául tűzte ki a családjog területén dolgozó szakemberek közötti tapasztalatcsere elősegítése céljából szakkonferenciák szervezését. Gyakorlati szempontból próbálunk megközelíteni egy-egy kérdéskört, hiszen e szakterület legnagyobb szépsége és egyben nehézsége a jogalkalmazás sokszínűsége, így adott probléma megoldása sokoldalú megközelítést követel meg tőlünk. Pont ezért konferenciáink alapkoncepciója a bevett gyakorlattól eltérően az, hogy a kiválasztott problémakört a jogalkalmazás mindkét oldalát gyakorló szakemberek beszélik meg kötetlen formában. Mindannyian tapasztaltuk, amikor egy konferenciáról hazafelé menet összegezve a számunkra új információkat nyugtával dicsérjük, ha egy-két, a munkánk során használható tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A szakemberek közötti kötetlen vitafórum előnye, hogy valóban az aktuális, létező problémák megoldására próbálunk a mindennapi szakmai munka során hasznosítható megoldást találni"[2].
A Konferencia első előadójával dr. Smid Erika, a Budakörnyéki Bíróság bírájával dr. Illés Blanka ügyvéd és dr. Sztanó Judit ügyvéd beszélgetett a Gazdasági társasági részesedések a házassági vagyonjogban témakörben. A rendezvény második részében Ferik Erika jogi szakokleveles közgazdásszal és adótanácsadó tartott előadást Az üzletrész értéke témakörben. A rendezvény harmadik részében dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna Fővárosi Törvényszék tanácselnök bírájával beszélgetett dr. Madarász Noémi ügyvéd és dr. Dávid G. Ferenc ügyvéd A hitel megítélése a házassági vagyonjogban témakörben[3].
Az előadók mindegyike egyetértett abban, hogy a hatályos házassági vagyonjogi szabályaink a jelenlegi életviszonyokhoz képest meglehetősen hiányosak, sok elméleti, gyakorlati jogkérdést rendezetlenül hagynak (például a vagyon passzív tételei, a közös rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményei, az értékváltozás figyelembevétele, az alvagyonok vegyülése stb.). Ebből adódóan a házassági vagyonjogi viszonyok rendezésekor a bírói jogalkotásnak kiemelkedő szerepe van. Ezek a jogértelmezések a házassági vagyonjogba szervesen beépülve a jogszabályokkal együtt adják meg a házassági vagyonjogi viták rendezéséhez szükséges joganyagot, éppen ezért a jogalkalmazó számára a bírói jogalkotás ismerete nélkülözhetetlen. Csupán a Csjt. szabályai alapján a házassági vagyonjogi igények helyes érvényesítése, házassági vagyonjoggal kapcsolatos - a szerződő felek akaratának valóban megfelelő - szerződés megkötése, a jogviták elbírálása szinte lehetetlen.
A házastársak egymás közötti és külső vagyoni viszonyait az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt). szabályai határozzák meg. A házasság vagyoni joghatásai családjogi értelemben magukban foglalják a házastársak anyagi gondoskodását egymásról és a gyermekeikről (házastársi tartás, gyermektartás), a házastársi lakáshasználatot, valamint a házastársak gazdasági közösségét, amelybe a házassággal együtt járó kiadások (közös háztartás költségei, terhek) viselése, a házasság alatti vagyonszerzés, valamint a házastársak és harmadik személyek vagyoni kapcsolata (elsősorban harmadik személyekkel szembeni felelősségük) tartozik. A házastársak gazdasági közössége az, amit a családjog szűk értelemben vett házassági vagyonjogként szabályoz.[4]
Az országok többségében, így hazánkban is, a házassági vagyonjogi rendszerekben már szabályozásra kerültek azonban azon kérdések, melyek a házassági vagyonjoggal kapcsolatban felmerülhetnek, így választ kapunk arra, mi minősül a házasulók meglévő vagyonának, hogyan alakul a házassági együttélés alatt szerzett közös és külön vagyon sorsa, mik a házasfelek jogai és kötelezettségei, stb.
A házassági vagyonjog a házastársak egymás közti és harmadik személyekkel fennálló vagyoni viszonyait hivatott rendezni a házasság időtartamára, a házasság megszűnésének esetére. Ezt továbbgondolva a házastársak vagyoni viszonyaiban az esetek többségében külön kell kezelni a házastársak belső, egymás közti, valamint a házastársak harmadik személyekkel fennálló, ún. külső jogviszonyait, főleg az ügyletekért való helytállás szemszögéből. Míg a belső jogviszonyra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.), addig a külső jogviszonyokban azon jogszabályok az irányadóak, amelyek az arra irányadó más jogág szabályai alapján irányadóak.
Különböző országokban más és más házassági vagyonjogi rendszerekkel találkozhatunk: vagyonelkülönítő és vagyonegyesítő, valamint a kettő kombinációjából álló vegyes rendszerrel. A magyar családjog a vagyonelkülönítést (vagyonjogi szerződéssel) és a teljes egyesítést egyaránt lehetővé teszi, azonban külön szerződés hiányában is megtaláljuk családjogunkban a vegyes rendszert, melyben jogszabálynál fogva a közös szerzés és a külön vagyonok köre egyaránt szerepet kap[5].
Fentiekre tekintettel a házassági vagyonjog tehát a házastársak egymás közti és harmadik személyekkel fennálló vagyoni viszonyait rendezi a házasság időtartamára. Az előadók által kiemelt kérdésként a vagyonjogi kérdések vizsgálata előtt arra kell választ keresni, hogy fennállnak-e azon feltételek, ami alapján azt mondhatjuk, hogy a felek között házassági életközösség áll fenn, valamint megállapítjuk annak időtartamát. A jogszabály szerint a házastársi vagyonközösségnek két elengedhetetlen együttes feltétele tehát a házastársi kötelék és a házastársi életközösség fennállása.
Házastársi kötelék: a házasfelek között házassági életközösség, házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik[6].
Házastársi életközösség fennállása: mettől meddig terjed a közös vagyon létének időtartama, a házasság időtartama, a házasságkötéstől (mely az anyakönyvből megállapítható), az életközösség megszakadásáig (melynek dátuma a felek nyilatkozatától függ és vita esetén ez el is térhet) áll fenn. A házasságkötés megelőző élettársi kapcsolatban, ha a közösen vagy külön-külön szerzett, közösen használt vagyontárgyakat a felek a házasságkötés után is közösen használják és kezelik, vélelmezni kell a közös vagyonba utalást. Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyenkor a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi vonatkozásban a házassági életközösséggel egységbe olvad. A vagyonközösség kezdete tehát a tényleges életközösség kezdete. Nem lehet viszont a változatlan közös használat és a közös kezelés miatt a közös vagyonba utalást vélelmezni a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat ideje alatt szerzett azon vagyonra, amely házastársak esetén a Csjt. 28. § alá eső különvagyonnak minősülne. (Ezzel ellentétes vélelem ugyanis arra vezetne, hogy a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi hatásait a bírói gyakorlat a házastársi közös vagyon javára törvényellenesen bővítené. Megsértené a házastársi közös vagyon úgynevezett negatív határait)[7].
A időtartam meghatározásakor az együttesen megkívánt feltételek közül a kötelék keletkezésének és megszűnésének az időpontja nem lehet probléma, hiszen erre okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre. Nincs azonban ilyen egyértelmű bizonyíték a házastársi életközösség létesítésének és megszüntetésének az idejére, ami a jogalkalmazás során azért okoz gondot, mert a házasságkötés és a házastársi életközösség létesítésének az időpontja nem mindig esik egybe. Azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejött, vélelmezni kell, illetőleg vitás lehet a felek között, hogy az életközösséget mikor szakították meg. Így a házastársi vagyonközösség keretei, az, hogy mely időtartam alatt állott fenn minden feltétel együttesen, nem egyértelmű. Az életközösség kezdetét és végét, következésképp a vagyonközösség időtartamát ilyenkor mérlegeléssel kell meghatározni. A mérlegelésnél a házastársi életközösség tartalmi elemeit (szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés, közös lakás, közös háztartás vezetés, az együvé tartozás különféle megnyilvánulásai, közös gyermekek nevelése, hozzátartozók, vagy valamelyik fél gyermekének ellátása stb.) gondos vizsgálat tárgyává kell tenni. Tehát az egymással összefüggő és együttesen értékelendő gazdasági, családi, érzelmi és akarati tényezők azok, amelyek alapján a jogalkalmazó az életközösség fennálltát vagy hiányát megállapíthatja. Egyiküknek vagy másikuknak a hiánya még nem feltétlenül mutatja az életközösség hiányát, különösen ha ez a hiány objektív okra vezethető vissza.
A bíróság a tényállás felderítése során tehát elsőként az életközösség tartamát állapítja meg. Abban az esetben, ha a házasság megszűntetésekor a házasfelek a vagyonjogi kérdésben még megállapodni nem tudtak, a perben eljáró jogi képviselők a bontóperhez általában kapcsolódó vagyonjogi eljárás bizonyítási szakaszának lerövidítése érdekében közbenső ítélet meghozatalát kérik, melynek célja, hogy a bíróság állapítsa meg az életközösség időtartamát[8]. A bírói gyakorlat ezzel szemben az életközösség fennállásának megállapítását fentiekre tekintettel inkább tényállási elemnek tekinti, mint jogalapnak, ezen esetekben a közbenső ítélet felesleges[9].
A házastársi együttélés bizonyos elemeinek, vagy több elemének hiányakor általában az akarati tényezőknek ügydöntő jelentősége van. (Tehát azon szándék kinyilvánításának, vagy nyilvánvalóvá válásának, hogy valamelyik fél az együvé tartozás fenntartását nem kívánja már, avagy éppen, hogy a felek között az együttélés sok elemének hiánya mellett is az együvé tartozás érzése, akarata fennmaradt.)
A Csjt. 27. § (1) bekezdése második mondata szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
A törvény nem mondja meg taxatíve, hogy mely vagyontárgyak tartoznak a házastársak közös vagyonához, hanem közös vagyonnak minősít vélelem alapján mindent, ami nem tartozik a házastársak külön vagyonához. Emellett lényeges, hogy mind a közös, mind a külön vagyonnak vannak aktív és passzív elemei. Nincs jelentősége annak, hogy milyen típusúak a vagyontárgyak, és annak sem, hogy hogyan jutottak a közös vagyonba, a házastársak közös, vagy külön-külön jogügyletével.
A vélelemre kiemelendő az egyik házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdon szerzése. Az a házastárs, aki a szerződéskötésben részt nem vett, és ezért az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezték, a vélelem alapján ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot szerez. Ezen vélelem tehát az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül. A Polgári Törvénykönyv 116 § (2) bekezdése ugyanis azt mondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen csak akkor tanúsítja, ha jogszabály kivételt nem tesz. (BH1988. 101. A házastársi közös vagyon védelme az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 116. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 2. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].), valamint a házastársi közös vagyon címén történő tulajdonszerzés nem a bíróság ítéletével vagy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, hanem a törvény rendelkezése alapján [BH1983. 282. , Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 116. § (1) bek.].
Az előadók szinte mindegyike kiemelt figyelmet szentelt a Csjt. 27. § (1) bekezdésének, amely szól a külön vagyon hasznáról is: "Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit" - ezért a közös vagyont Grosschmid a külön vagyon "képzeletbeli haszonélvezőjének" minősítette.[10]
A haszon fogalmát sem a Csjt, sem más jogszabályok (Gt vagy Ptk) nem határozza meg, a haszon jogi értelemben vett fogalma azonban nem vagy nem feltétlenül esik egybe annak gazdasági értelemben vett fogalmával. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy polgári jogi értelemben haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának eredménye.[11]
Lényeges szerződéses elem a különvagyon haszna akkor, ha a felek házassági vagyonjogi szerződéssel rendezik a vagyonuk sorsát, mivel erről a vagyoni elemről való rendelkezés rendre kimarad az okiratokból, azonban bontóperek és vagyoni elszámolások során számos vitára adhat okot, hiszen utalva a fentiekre, a közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett.
A Csjt. 28. § (1) A házastárs különvagyonához tartozik: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. (2) az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
A részesedések körében a személyegyesítő jellegű közkereseti és betéti társaságban a tagot megillető tagsági jogok forgalomképtelenségéből adódóan, a tagnak csupán kötelmi jellegű elszámolási igénye van a társasággal szemben, amelyet eltérő megállapodás hiányában pénzben kell a részére kifizetni. A személy-és tőkeegyesítő jellegű Kft-ben és Rt-ben, a forgalomképes üzletrész és a részvény testesíti meg a tag vagyoni jogait és kötelezettségeit. A társasági részesedés alatt azt a vagyoni értéket értjük, amely a tag házastársat a társasággal szemben egy adott időpontban megilleti.[12]
A gazdasági jogban és a házassági vagyonjogban is lényeges kérdéskör, hogy mikor minősül közös vagyonnak, és mikor külön vagyonnak a társasági részesedés, valamint a társasági részesedéseket milyen értéken lehet a házassági közös vagy külön vagyonba figyelembe venni, hiszen ezen vagyoni elemek tárgya és értéke a társaság rendelkezésre bocsátásától kezdve a vagyongyarapodáson és vagyoncsökkenésen keresztül változhat.
A Legfelsőbb Bíróság 209. sz. Elvi Határozatának III. pontjához fűzött indoklása szerint: "A közös vagyonhoz tartozó gmk-beli részesedés felek között elszámolható értékének a fentieknek megfelelő meghatározása érdekében nélkülözhetetlen a gmk alapítására vonatkozó társasági szerződésnek, valamint az esetleg még be nem csatolt további szerződésmódosításoknak, a gmk által megkötött helyiségbérleti szerződésnek és az említett szerződés esetleges módosításainak, továbbá az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a gmk által a Gt. 70. §-ának (1) bekezdése alapján elkészített éves mérlegeknek, illetve vagyonkimutatásoknak a beszerzése. Mellőzhetetlen az életközösség megszűnését követően a gmk-ból kilépő B. Z. és az abba belépő N. I. tanúként történő kihallgatása a kilépő taggal történő elszámolás eredményére, valamint a belépő tag által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás mértékére vonatkozóan.
Könyvszakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a tagsági jogviszony, illetőleg a gmk megszűnése esetén milyen összeg illette volna meg a felperest a gmk-beli részesedésén alapuló elszámolási igénye folytán egyrészt az életközösség megszűnésének, másrészt a közös vagyon megosztásának az időpontjában, és ez utóbbi értéken belül milyen összeget tesz ki afelperes, illetve a többi tag életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban végzett személyes közreműködése, illetőleg a tagok vagyoni hozzájárulásának a gmk általi hasznosítása folytán előállott érték. A szakértő feladatává kell tenni a társasági és helyiségbérleti szerződéseknek, valamint azok módosításainak, az éves mérlegeknek és vagyonkimutatásoknak, a felperes által elkészített, de "könyvelésre le nem adott" - a peres iratok között elfekvő - feljegyzéseknek, a gmk egyéb üzleti könyveinek, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alapperben beszerzett szakértői véleményének, valamint azoknak az egyéb okirati bizonyítékoknak az áttanulmányozását is..." [13]
Kérdéses a gyakorlatban, hogy a Csjt 31 § alapján az életközösség megszűnésekori értéken vagy a vagyon megosztásakori (az ítélet meghozatalakori) értéken számolja a bíróság a cég értékét és osztja el azt a házasfelek között. Ennek megfelelően a társasági részesedések körében vagyonmérleget kell készíteni, (mely mindig csak egy időpontra mutat értéket), melynek saját tőke sorából a társaság vagyontárgyainak értékei kiolvashatóak, azonban, ha pontos és reális értékekkel szeretnének a felek számolni, minden vagyontárgyra külön értékbecslés szükséges - egyesített szakértői vélemény, mely tartalmazza a könyvvizsgálói, könyvszakértői, ingatlanszakértői, személygépkocsi szakértői, stb. szakvéleményt. A szakértői vélemény ahhoz szükséges, hogy megállapítható legyen, mennyi a tényleges piaci értéke a társasági részesedésnek. Ennek igazolására a bíróság kötelezi a tulajdonost, hogy csatolja be a perben a társasági szerződést, a társaság éves beszámolóját, mérlegét, az eredménykimutatást, az eszköznyilvántartását, az eszközökre vonatkozó adásvételi szerződéseket valamint az üzleti könyveket. Ezek bemutatásának elmulasztását az ő terhére rója a bíróság és a bizonyítási teher megfordul.
További kérdés, hogy a különvagyon hasznának minősül-e az egyik házastárs különvagyonát képező társaság üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése?
A bíróság egyik eseti döntése szerint nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése[14]. Indoklásban rámutat a bíróság, hogy a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozik az életközösség ideje alatt megszerzett, és annak megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedés, egyebek mellett tehát a Kft. üzletrész is akkor, ha az a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott olyan időpontban, olyan jogcímen, vagy olyan eredetű vagyoni eszközök felhasználásával került megszerzésre, amelyre tekintettel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése a közös vagyoni jelleg alól kivételt létesít.
Haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered.
Nem haszonnak, hanem az adott társaságbeli részesedés értékén szerzett vagyonnak (a társaságbeli részesedés helyébe lépett értéknek) minősül viszont a részesedés olyan hozadéka, amely a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt magának a gazdasági társaságbeli tagsági jogviszonynak, tehát a társaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát annak az ellenértékét képezi. (Pfv. II. 21.031/2000. sz.).
Sem az adott vagyontárgy hasznának, sem az értékén szerzett vagyonnak (helyébe lépett értéknek) nem tekinthető viszont az egyes vagyontárgyak értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedés összege, amely nem az adott vagyontárgy hozadékát képezi, és nem minősül az adott vagyontárgy - részbeni vagy egészbeni - ellenértékének sem, hanem amely a tag házastárs által végzett munka, illetve az általa kifejtett személyes tevékenység eredményeként következett be, és valójában az ilyen tevékenység eredményét, illetve ellenértékét képezi.
A fent kifejtettekből az következik, hogy közös vagyonnak minősül a különvagyonhoz tartozó gazdasági társasági részesedésnek, egyebek mellett tehát a különvagyoni jellegű Kft. üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedése is, amely a tag házastárs ingyenes jellegű személyes közreműködés, illetve ennek megfelelő tartalmú ingyenes jellegű mellékszolgáltatás keretében kifejtett tevékenységére, munkájára visszavezethető okból következett be. Nem a közös, hanem a különvagyont gazdagítja viszont a Kft. üzletrész életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedésének a tag házastárs személyes tevékenységére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására visszavezethető része akkor, ha az említett tevékenységeket a tag házastárs díjazás ellenében fejtette ki.
Mindezekből viszont az következik, hogy a felperes különvagyonához tartozó Kft. üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedése teljes egészében a felperes különvagyonának a működtetésére vezethető vissza, ezért az teljes egészében a vitás Kft. üzletrész "quasi árfolyamnyereségének" minősül, amely azonban részben sem a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti közös, hanem teljes egészében a felperes Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontja szerinti különvagyonához tartozik.
- az árfolyamnyereség: ha a haszon fenti fogalmából indulunk ki, akkor különvagyonnak minősül,
- a likvidációs hányad: ez az a hányad, amely a társaság megszűnésekor visszajár. Abban az esetben, ha mindkét házastárs tagja a társaságnak, de különböző arányban tulajdonosok, akkor is egyenlő arányban jár vissza, de ha külön vagyon volt az üzletrész, akkor a külön vagyon helyébe lépett értéknek minősül és úgy jár vissza külön vagyonként,
- a mellékszolgáltatásból eredő jövedelem: következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a házastárs foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből származó jövedelem a vagyonközösséghez tartozik, függetlenül attól, hogy munkaviszonyból, gazdasági társaság tagsági jogviszonyából származik. Az életközösség fennállása alatti jövedelem tehát közös vagyon, akkor is, ha a házastárs személyes közreműködésével vállalt is,
- a dolgozói üzletrész: ugyanazon érvek szólnak amellett, hogy ez közös vagyon, mint a mellékszolgáltatásból eredő jövedelemnél, személyes közreműködéshez kapcsolódik, és ezért közös vagyon.
- osztalék, osztalékelőleg: a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.858/2005/5. számú eseti döntésében ugyanis már rámutatott arra, hogy a Kft. üzletrész esetében a társaság számviteli szabályok szerint számított adózott eredménye taggyűlés által felosztani rendelt részéből kifizetett osztalék, illetve osztalékelőleg (1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 177., 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 141. és 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 132133. §), az üzletrész hasznának minősül. Ebből következik, hogy az egyik házasfél különvagyonához tartozó Kft. üzletrész osztaléka a vagyonközösséghez tartozik akkor, ha a tag házastársnak az osztalék megszerzésére irányuló jogcíme a házassági életközösség vagy az azt megelőző élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett, a tag házastárs különvagyonához tartozik viszont akkor, ha az osztalék megszerzésére irányuló jogcím az életközösség kezdete előtt vagy annak megszűnése után keletkezett, azzal, hogy a jogcím keletkezésének időpontját az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte határozza meg. A vagyonközösséghez tartozik tehát az osztalék akkor, ha az arra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének az alapjául szolgáló taggyűlési határozat kelte az életközösség idejére esik, különvagyonnak minősül viszont akkor, ha a taggyűlési határozat kelte a házassági életközösség, illetve az ezt közvetlenül megelőző élettársi jogviszony kezdetét megelőző, vagy az életközösség megszűnését követő időszakra esik[15].
A korábbi jogirodalomban vitás volt, hogy lehet-e egyáltalán ezen társasági részesedésről rendelkezni a házassági vagyon megosztása keretében, mivel egyes nézetek szerint a házassági vagyonközösséget a társasági vagyonra nézve sem a tagok, sem a bíróság nem szüntetheti meg. Másik vélekedés szerint a házastársnak a közös vagyon őt megillető részére való igényét tulajdonjog megállapítása iránti keresetként lehet elbírálni. Az utóbbi időben elterjedt nézet szerint azonban a társasági vagyoni részesedés a házassági vagyonjog része és ezért a vagyonközösség megszűnését követően annak a házastársak közti megosztása sem mellőzhető[16]. A társasági részesedést tehát a vagyonmérlegbe kell beállítani, mert csak így lehet teljes körűen vagyoni rendezést megvalósítani.
A házassági közös vagyon társaságon belüli megosztásának egyik módja, mely tagváltozás nélkül történik, másik pedig, mely tagváltozást eredményez.
A Csjt 31. § (3) bekezdése szerint: "A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg."
A nem tag házastárs tehát megszerezheti a tag házastárs üzletrészét, ehhez azonban a társaság hozzájárulására csak akkor van szükség, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötte (G. 137 0).
Erre tekintettel a bíróság a bontóperben olyan megoldást nem választhat, amely ellen mindkét fél tiltakozik, vagy amit az adott társaság - ítélethozatalkor érvényes - társasági szerződése vagy a Gt. kizár. Ilyen esetekben elővásárlási joga a tagoknak és a társaságnak csak árverési értékesítéskor fordulhat elő.
A bíróság az ítélettel keresi meg az ügyvezetőt, hogy tegye meg a tagváltozásra tekintettel a szükséges intézkedéseket, a társaságba újonnan belépő házastársat - természetbeni megosztás esetén - jelentse be a Cégbíróságnál.
1. Kontraktuálisfelelősségre a Csjt 30 § (3) bekezdése[17] és a Ptk. 334 § (2) bekezdése[18] az irányadó.
A nem tag házastárs is felel a tag házastárs gazdasági tagságból fakadó kötelezettségeiért, mivel törvényi vélelem áll fenn arra nézve, hogy a nem tag házastárs hozzájárult a gazdasági társaság alapításához és házastársa társaságba való belépéséhez.
2. Deliktuális felelősségre a Ptk. 361 §[19] jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai az irányadóak. Abban az esetben, ha a közös vagyon gazdagodott a cég vagyonából, akkor ez a felelősség áll fenn, ha nem, akkor nem felel. Így az első esetben az adótartozás is közös.
Az adósság témakörben számtalan ideillő fogalmat felsorolhatunk, a teljesség igénye nélkül: devizahitel, áruhitel, bankszámlahitel, folyószámlahitel, gyűjtőnéven, mint adósság, a házassági közös vagyon passzívumai, azon tartozások és kötelezettségek, melyek egyiküket vagy mindkettőjüket harmadik személyekkel szemben terhelnek.
Fontos eldöntenünk azonban, melyik minősül közös - melyik külön adósságnak? A kérdés megválaszolásakor mindenekelőtt ismét a tényállás tisztázása a legfontosabb, azt követően kerülhet sor annak megállapítására, hogy mi minősül közös, és mi külön vagyonnak, mivel különadósságról akkor beszélünk, ha az csak az egyik házastársat terheli, közös adósságról, ha mindkettőt.
Amikor a kifizetés nem abból a vagyonból történik, amiből keletkezett, akkor adósságról beszélünk. Ebben az esetben megtérítési igénye - kötelmi jogi igénye - keletkezhet a Csjt. 31 § (2). bekezdés alapján a másik házastársnak. Ebből következik, hogy a házastársak egymás közötti elszámolási viszonyaira a Csjt vonatkozik.
A Csjt. 30 §-a alapján jogügyletet kötött házastárs teljes (közös és külön) vagyonával felel, a másik fél csak a közös vagyonból rá eső résszel felel. Azonban, ha a házastárs külön vagyont terhelt be, a másik házastárs a közös vagyonból nem felel. Mindaz, amit a felek a házasság alatt szereztek, közös. A közös adósságért az egész közös vagyon felel, külön tartozásért pedig csak a reá eső rész. Bizonyítás kérdése, hogy mi minősül külön adósságnak.
- az életközösség előtt keletkezett adósság külön adósság, még akkor is, ha később, a házasságkötést követően közösen fizetik.
- külön vagyon tárgyának megszerzéséhez szükséges járulékos kötelezettségek: illeték ingatlanvásárlásnál, öröklési illeték öröklésnél külön adósság.
- a Csjt. 30. § egyetemlegességet megdöntő vélelmet lehetetlen megdönteni, de a Legfelsőbb Bíróság 24. számú Elvi Határozata szerint mikor keletkezett a kötelezettség, mit terhel a kötelezettség (közös vagyont vagy külön vagyont) adósság visszafizetése közös vagy külön vagyoni jellegű.
- hitel elszámolás mindig kötelmi jellegű elszámolás.
- Kamat: a közös adósságon: elvárható, hogy közösen fizessék a közös adósságot a Csjt 30 § (2) és (5) alapján. Ha a kölcsönszerződés rendelkezéseit megszegik, fele-fele arányban terheli őket a kamatfizetési kötelezettség is és az egyéb VH költségek is, még akkor is, ha csak az egyiknek felróható módon merült fel.
- TB tartozás: közös adósság, ha a jövedelem közös, akkor a jövedelmet terhelő járulék is közös
- gyermektartásdíj: az előző házasságból származó gyermek után fizetendő gyermektartásdíj közös az új házastárssal, kivéve, ha az életközösség alatti félrelépésnél, amikor is a másik házastárstól való fizetés nem várható el.
- átmeneti különélés alatt keletkezett adósság: ez az életközösség megszakadását, nem pedig megszűnését eredményezi. Olyan vagyontárgyat terhelő adósság, ami akkor keletkezett, amikor a felek közti életközösség megszakadt, külön adósságnak minősül, ha a felek szándékából az következett, hogy az életközösség helyreállítását követően sem akarják a vagyontárgyat a közös vagyonba bevinni.
- külön vagyont terhelő külön adósság: például: eltemettetési költség, kötelesrész kiadás, özvegyi jog megváltása, hagyatéki terhek külön adósságnak minősülnek, de közös az ilyen örökség haszna a Csjt. 27 § (1) bekezdés alapján.
- jogellenes magatartással összefüggő pénzbírság, pénzbüntetés - különadósság. Azonban, ha a haszon is közös volt, akkor közös adósság (pl. VH kifogásnál)
- külön vagyoni veszteség is külön adósság
- diákhitel: ha az életközösség előtt vette fel, külön adósság, ha utána, közös.
- Kossuth-díj külön vagyon vagy közös vagyon: a pénzösszeg, ami ezzel a díjjal jár közös vagyon, de nehéz eldönteni. Kósa Zsuzsa bízik benne, hogy aki Kossuth díjat kap, van annyira intelligens, hogy ezen nem pereskedik.
- hiteltörlesztés, rezsi, tartásdíj: Pp. házassági perek, a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedés kibocsátása Pp. 156 § (1) bekezdés szerint. Az ideiglenes intézkedést kérőnek valószínűsítenie kell a Pp 156 (1) bekezdésében fennálló körülményeket. Amennyiben nem valószínűsíti, a bíróság azt elutasítja.
- önkormányzati bérlakáson fennálló bérleti jog: a lakásbérleti jog nem a vagyonközösség része, azt a vagyoni értéket azonban, amelyet az egyik házastársnak vagy mindkettőjük bérleti joga felhasználásával nyertek, a házassági közös vagyon megosztása során el kell számolni.[20]
- Elszámolás: életközösség alatt törlesztő részlet nem számolható el, annak megszűnése után elszámolható, a teljesítő félnek kötelmi jogi igénye van a másik féllel szemben.
Ki mennyit törlesztett? Mennyi a fennálló (nem lejárt) hitel? megváltási ár=nettó érték (nem lejárt hitel) /2
Az a fél, akinek ezt az árat meg kell fizetnie a másik félnek, annak kell a hitelt tovább fizetnie. Ez - a felek külön megállapodása - azonban nem jelenti azt, hogy a bank nem követelheti a másik féltől is.
Bíróság: az eddig kifizetett összegeket számolja el, beszámítva a vagyonmérlegbe, ezt meghaladó összegben fele-fele arányban viselik. Nem lehet egy adott szinten befagyasztani a hitelt.
- A gyűjtőszámla-hiteleknél a felhalmozódott különbözet - ezzel addig igényt/elszámolást előterjeszteni előre nem lehet, csak utólag, de azt pedig még nem lehet tudni, mennyi lesz a különbözet.
- A hitel összege nagyobb, mint az ingatlan értéke és egyik fél sem fizetőképes: mostanában merül fel ez a probléma, 1970. évben volt egy kereset, amit emiatt a bíróság elutasított, mert a kereset negatív vagyont tartalmazott. Ezt peren kívül kell megoldani, mert vagyonjogi keresetet vagyon hiányában beadni nem lehet. A közös tulajdon megszüntetése iránti per sem megoldás, mert, ha a megváltási ár elenyészik, akkor közös tulajdont megszüntetni sem lehet (perjogi jogelv).■
JEGYZETEK
[1] I. előadó: dr. Smid Erika, a Budakörnyéki Bíróság bírájával dr. Illés Blanka ügyvéd és dr. Sztanó Judit ügyvéd beszélgetett a Gazdasági társasági részesedések a házassági vagyonjogban témakörben.
II. A rendezvény második részében Ferik Erika jogi szakokleveles közgazdásszal és adótanácsadó tartott előadást Az üzletrész értéke témakörben.
III. A rendezvény harmadik részében dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna Fővárosi Törvényszék tanácselnök bírájával beszélgetett dr. Madarász Noémi ügyvéd és dr. Dávid G. Ferenc ügyvéd A hitel megítélése a házassági vagyonjogban témakörben.
[2] dr. Illés Blanka ügyvéd, a Páneurópa Jogász Unió családjogi szekciója vezetőjének meghívó szövege
[3] Az előadás írásba foglalhatósága érdekében az ott elhangzottak magyarázatához dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás (HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002.) könyvét és a konzultáción elhangzott bírói eseti döntéseket használtam fel
[4] dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 21 oldal
[5] Csiky Ottó/Filó Erika: Családjog I. Pécs, 1999. (Institutiones Juris)
[7] Complex Jogtár - Online - Csjt.
[8] BH 2009.181.
[9] BH 2010.216.
[10] dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 71. oldal, - Szladits: A magyar magánjog változata, 361, old. Grill, Budapest, 1937. II. kötet
[11] BH 1998.432., BH 2008.150
[12] dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 279. oldal
[13] BH 1999.553., Legf. Bír. Pfv. II. 20.384/1998.
[14] BH2008.150.
[15] BH2008.150
[16] dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, 2002. 287. oldal
[17] Csjt. 30. § (3) bekezdés Az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.
[18] Ptk 334. (2) bekezdés Ha a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége).
[19] Ptk 361. § (1) bekezdés Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
[20] Legfelsőbb Bíróság 23. számú Elvi Határozat, Legfelsőbb Bíróság 208. számú Elvi Határozat
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kozma Szilvia, közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
