A nyomozásnak mint a büntetőeljárás első, egyúttal előkészítő szakaszának érdemben kettős feladata van. Egyrészt konstatálja, hogy ez egyedi események megismerésének korlátai folytán, mely ügyek nem alkalmasak vádemelésre, illetve az azt követő bírósági eljárásra, továbbá az eset körülményeire és a törvényes rendelkezésekre figyelemmel mely ügyekben nem szükséges vagy nem lehetséges a bíróság előtti felelősségre vonás. Másrészt az ügyben lényeges tények megfelelő feltárásával és bizonyításával, valamint a szükséges eljárási cselekmények foganatosításával alapot biztosít a vádemeléshez, majd az azt követő bírósági eljáráshoz.
A védőt is tekinthetjük kettős funkciójúnak ebben a szakaszban; egyrészről a terhelti jogok garanciális őrének, másrészről az említett tényfeltárást - ugyan egyoldalúan, csak a mentő és enyhítő körülmények körében - elősegítő, önálló eljárási jogalanynak. A processzuális kérdés mindig az, hogy milyen mértékű jogosítvánnyal bírjon, ami egyszerre biztosítja a terhelti jogok felügyeletét, a hatóságok egyoldalúságának és tévedéseinek kivédését, valamint a nyomozás objektív valóság irányába mutató tényfeltárását, az eredményes bűnüldözést. Ez utóbbi látszik veszélyeztetettnek a védekezés teljességével, a védői (terhelti) jogok túl széles körével, ezért az előkészítő (nyomozási) szakaszban szükségszerűen ennek korlátozásával találkozhatunk.
A sokféle védelmi jogosultság közül jelen írásomban a (szinte kizárólagosan hivatásos) védő által gyakorolt jelenléti jogot tekintem át.
A védői jogok javarésze egyúttal kötelességet is jelent a védő számára, mivel az őt megillető jogok gyakorlása útján köteles ellátni a terhelt védelmét. Ezek közé tartozik a büntetőeljárásban való részvétele, jelenléte, enélkül nem beszélhetünk hatékony védelmi tevékenységről. Ez a megállapítás igaz az előkészítő eljárásra is, különösen a jelenlegi struktúrában. Napjainkban ugyanis a hatályos magyar büntetőeljárási szabályozás a ténymegállapítások érdemi munkáját a nyomozási szakra helyezi, a bírósági szakasz pusztán megismétli azt a közvetlenség követelménye alapján. Vagyis a leginkább érdemi védői munkát az előkészítő eljárás igényli. Ennek ellenére az empirikus kutatások, köztük a magamé azt mutatják, hogy a védői jelenlét az előkészítő eljárásban több évtizedre visszatekintve messze elmarad a teljességtől.
Szabóné Nagy Teréz 1982-es felmérése alapján1 a megvizsgált 800 ügy 34,4%-ában, 274 ügyben vett csak részt védő a bírósági szakaszban, míg a nyomozásban mindösszesen 80 fő, ami 10%-ot jelentett. A gyanúsítottak kihallgatásán 23 esetben vett részt védő, ami 2,9%-ot jelentett.
Az akkori országos mutatók sem voltak sokkal kedvezőbbek. 1982-ben a védők részvételi aránya a nyomozási szakaszban - a megvádoltak százalékában -28,7.2
Tóth Mihály 1988-ban végzett vizsgálata3 szerint a 130 véletlenszerűen kiválasztott "védős" ügyben a kirendelt védő által védett terheltek 4/5-e ténylegesen védelem nélkül maradt, mivel a védők az eljárási cselekményeken nem vettek részt.
Az 1985-88 közötti országos adatok alapján állandónak volt tekinthető a védői részvétel aránya: 100 gyanúsított közül kb. 18 esetében merült fel már a nyomozás során a védelem igénye. Ez az arány valamivel magasabb volt mint a fővárosban, ahol 15% körül mozgott.
Kiss Anna 1991-es felmérése alapján4 megállapította, hogy az alaki védelem a bűnügyek 20%-ában sem valósult meg. A védők között is többségi kirendelt védők túlnyomó többsége pedig részt sem vett a tárgyalást megelőző büntetőeljárásban.
Az általam 1998-99-ben végzett (1273 ügyiratra kiterjedő) kutatás szintén azt a tényt erősítette meg, hogy az alaki védelem - bár némi növekedést mutat, még mindig - szórványos, csak a terheltek mintegy harmadát érinti. A résztvevő védőknek is kétharmada kirendelt csak egyharmaduk meghatalmazott. A legfontosabb nyomozási cselekményeken való jelenlétük 20-30% körül mozog.
A védők tényleges jelenléte bűncselekmény-fajtánként jelentősen eltér. A majdnem kizárólagosan ügyvédekből kitevődő védők legnagyobb számban a gazdasági és magasabb összegű vagyon elleni, vám- és devizagazdálkodást sértő, valamint a közlekedési bűncselekmények miatt indult nyomozások során jelennek meg.
Legkevésbé a súlyos, erőszakos bűncselekményeket elkövető terheltek elleni nyomozásokban találkozhatunk velük, amit jól tükröz a megyei bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben folytatott adatgyűjtésem is.
Ezek után óhatatlanul felvetődik a kérdés; ha elfogadjuk azon kiinduló állítást, hogy a valóban érdemi védői munkát a jelenlegi büntetőeljárásban már a nyomozási szakban érdemes és kell kifejteni, akkor mi az oka a szerény védői jelenlétnek.
Elsőként tekintsük át, van-e ennek jogszabályi gátja, megfelel-e a törvényi szabályozás az alkotmányos és nemzetközi előírásoknak, a védelem alapelvének.
A Be 52. § (2) bekezdése szerint a nyomozási cselekményeknél akkor lehet jelen, ha ezt a törvény megengedi. Ezt a tartalmat a nyomozási részben a kihallgatás egyéb szabályai között is definiálja, annyiban pontosítva, hogy a gyanúsított és a tanú kihallgatásánál, illetőleg a szakértő meghallgatásánál a hatóság azt végző tagján és jegyzőkönyvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek jelenlétét e törvény megengedi.
Ami a védőt illeti, szükségtelen ismétlésről van szó, hiszen a következő, 134. §-ban részletezi az egyes eljárási cselekményeket. Ily módon a törvényi megengedést nem a védővel kapcsolatos általános szabályoknál rendezi, hanem a nyomozás részletszabályainál, konkrétan a 134. § (1) és (3) bekezdésében. Törvényszerkesztési szempontból célszerű lenne a védő általános szabályainál megnevezni, felsorolni azon cselekményeket, ahol jelen lehet, így elkerülnénk a "törvény megengedi" formula ismételgetését, másrészről sokkal inkább áttekinthetőbb, egyszerűbb lenne a törvény kezelése.
A szabályozásból kitűnik, hogy a gyanúsított - és ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a tanú kihallgatásán jelen lehet. Csakúgy, mint a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, azonban ezeknél az a megszorítás, hogy a védő értesítése mellőzhető, ha a késedelem veszéllyel jár, míg mellőzni kell, ha az értesítés következtében a tanú zártan kezelt adatai a védő előtt ismertté válnának.
Elvi és gyakorlati problémaként az alábbiakat látom a védői jelenléttel kapcsolatban:
- a gyanúsított első kihallgatásán való védői jelenlét, annak hatósági biztosítása,
- a nyomozási cselekményekről való hatósági értesítések rendje,
- a tanúkihallgatáson való védői jelenlét megengedése,
- a különösen védett tanú kihallgatásán való védői jelenlét hiánya,
- védői mulasztások, védői helyettesítés.
Az alapos gyanú közlésekor a Be 132. § (2) bekezdése alapján figyelmeztetik a terheltet, hogy védőt választhat, illetve védő kirendelését kérheti. Kötelező védelem esetén fel kell hívni a figyelmét arra is, hogy amennyiben három napon belül nem hatalmaz meg védőt, a hatóság rendeli ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
