Elméleti és gyakorlati ismeretekkel, illetve tanulságokkal egyaránt gazdagodik, aki kézbe veszi és figyelmesen tanulmányozza Kondorosi Ferenc és Visegrádi Antal A jog társadalmi küldetése az európai integráció és a globalizáció korában (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2012., 203. o.) című legújabb kötetét. A szerzőpáros már több közös munkában is részt vett. Ezek közül úttörő jellege miatt külön említést érdemel a Maros Kittivel kiegészült szerzőgárda által publikált A világ jogi kultúrái - a jogi kultúrák világa című monográfia (Napvilág Kiadó, 2008., 314. o.), amely a hazai jogirodalomban a korábbi hasonló vállalkozásokhoz képest rendszeresebben tekintette át a főbb jogi kultúrák legalapvetőbb vonásait és intézményeit. A közös munka az itt ismertetett kötet esetén is azzal az előnnyel jár, hogy a szerzők egymáshoz ugyan közeli, ám mégis eltérő szemlélete és érdeklődése jól kiegészíti egymást, és ezáltal a könyv gazdag panorámát nyújt a jog filozófiai, szociológiai és kulturális vonatkozásairól egyaránt.
A jogelmélet irodalmában kevésbé járatos olvasókra való tekintettel célszerű lett volna megadni, hogy az egyes nagyobb fejezetek melyik szerző munkáját dicsérik. Természetesen azok, akik korábbi munkáik alapján ismerik a szerzők kutatási területeit, könnyen kikövetkeztethetik az egyes részek alkotóit. Így például gyanítható, hogy a jog hatékonyságának kérdéseit vizsgáló elmélettörténeti rész Visegrády Antal munkája, aki már akadémiai doktori értekezésében is különösen precízen vette vizsgálat alá a jognak e fontos vonatkozását, és jelen munkájában tovább gazdagítja korábbi eredményeit és az olvasók ismereteit, illetve vélhetően Kondorosi Ferenc nevéhez köthető például az iszlám jogrendszert ismertető rész, amelyről korábban is tanulságos gondolatokat osztott meg a szakmai közönséggel. Külön említést érdemel továbbá, hogy az egyes fejezetek szépen, stilárisan is egységet alkotva kapcsolódnak egymáshoz, ami többszerzős kötetek esetén nem mindig történik ilyen szerencsésen.
A mű öt nagyobb egységre tagolódik. Az első rész a jogot mint hatékony programot vizsgálja, valamint azt a kérdést, hogy az ezzel kapcsolatos képzetek vajon illúziók-e? A második rész a jog hatékonyságának hétköznapi vonásait tárgyalja, jelentős kitekintéssel azonban a jogbölcselet történetének és jelenének legfontosabb megállapításaira. A harmadik rész a jogi kultúrák világába kalauzol el, és számos újdonsággal szolgál a szerzők korábbi, hasonló tárgyú írásaihoz képest, mintegy kiegészítve és értelmezve is azokat. A negyedik rész az emberi jogok problematikáját kulturális kontextusban elemzi, míg az ötödik nagyobb egység a jogot - a globális biztonság oldaláról szemlélve - interkulturális jelenségként közelíti meg.
Az első rész a jognak a politikai és gazdasági rendszerváltásban játszott szerepével foglalkozik, rendszeresen áttekintve a nyolcvanas évek második felének a jogállamiság szempontjából kiemelt fontosságú jogalkotási munkáját, valamint utalva a demokratikusan megválasztott első parlamentek által meghozott nagyszámú törvényre is. Külön fejezet tárgyalja az Alaptörvénynek a történeti alkotmányhoz való viszonyát, érintve azt a fontos kérdést is, hogy az Alaptörvény elfogadása sokkal inkább kezdete egy új jogfejlődési folyamatnak, mintsem puszta lezárása az elmúlt több mint két évtized jogi változásainak. Az első részt a jog céljával kapcsolatos vizsgálódás zárja. E fejezet a jogi szabályozás egyszerűségének, átláthatóságának mint sajátos jogi értéknek a hangsúlyozása mellett helyesen mutat rá arra, hogy a jog a társadalomirányításnak csupán egyik alrendszere, s hangsúlyossága nem elválasztható a hatékonyság kérdésétől.
A második rész az előbbiekből logikusan következve veszi vizsgálat alá a jog hatékonyságának kérdését. Egy igen szép és részletes - a kelet- és nyugat-európai jogbölcseleti megállapításokat egyaránt bemutató - elmélettörténeti áttekintés vezeti el az olvasót a jog társadalmi kontextusának problémájához. E körben a kötet rendkívül érdekes utalásokat tartalmaz az olyan "civilizációs váltásoknak" a jogi kultúrára gyakorolt hatásaira, mint például a Kemal Atatürk által levezényelt törökországi polgári átalakulás. A történeti példákon keresztül kirajzolódik az olvasók előtt a makro- és mikroközösségek egymásra hatásának problematikája, valamint mindennek a jog hatékonyságával kapcsolatos összefüggései is. Ugyanebben a részben a gazdasági szféra sajátos, a jogi, elsősorban a büntetőjogi szabályozásnak erősen ellenálló jellegéről is tanulságos gondolatokat olvashatunk, miközben szép áttekintést kapunk a különböző társadalmi normák egymást erősítő, de adott esetben akár egymás hatását lerontó összefüggéseiről is. Igen helyesen önálló fejezet foglalkozik a kulturális tényezők kérdésével, külön tárgyalva a szubkultúrák jelentőségét, illetve egyes zárt közösségek sajátos érték- és normavilágát. A politikai kultúra sajátos terrénumának áttekintését követően a normakövetéssel összefüggő, olyan pszichológiai tényezők tárgyalására kerül sor, mint a behódolás, az azonosulás, az interiorizáció, valamint a jogérzet vagy a lelkiismeret. Mindez szorosan összefügg a jog hatékonyságával, amelynek további feltételét képezi az optimális jogalkotás, a jogalkalmazás hatékonysága vagy a jogtudat. Az optimális jogalkotásra vonatkozó elveket a kötet olyan kiváló szerzők alapján mutatja be, mint Szalay László, William M. Evan vagy Jerzy Wróblewski. E körben elgondolkodtató módon figyelmeztet egyúttal a jog és a politika kétarcú kapcsolatára, egymást feltételező, de adott eset-
- 126/127 -
ben korlátozó vonatkozásaira. A jogalkalmazás hatékonyságát tárgyalva kiemelt figyelmet szentel a bírói jogfejlesztés kérdésének, utalva egyúttal az értelmezés hatalmára és felelősségére is. Különösen érdekesek azok a részletek, amelyek az angolszász és a római-germán jogi kultúra értelmezéssel kapcsolatos magatartását elemzik. A jogtudat színvonalának kérdését egy önálló fejezet tárgyalja rendkívül gazdag és tanulságos statisztikai apparátussal, hogy ezáltal még megalapozottabbak legyenek a jog hatékonyságára vonatkozó következtetések és javaslatok. A jog funkciójának illúziók nélküli elemzése ugyancsak közelebb viszi az olvasót a kötet egyik fontos tanulságának belátásához, annak elismeréséhez, hogy a jog hatékonyságának komplex módszerekkel való mérése maga is jelentősen előmozdítja a jog hatékonyságát, feltéve, ha mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás figyelembe veszi a jogtudomány által számára felkínált eredményeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
