A német újraegyesítés (1990. október 3.) óta a Német Szövetségi Köztársaság 11 régi (nyugati) és 5 új (keleti) szövetségi tartományból áll. Az egészségügyi ellátás elsősorban a szövetségi jogalkotás irányítása alatt áll, azonban tartományi szinten is létezik törvényi szabályozás. Különösen igaz ez a fekvőbeteg-ellátásban, ahol a legtöbb helyen tartományi szinten kiadott kórháztörvények (Landeskrankenhausgesetze) szabályozzák a kórházi szektor működését.
A lakosság mintegy 90%-a esik a kötelező (törvényes) betegbiztosítás (GKV - Gesetzliche Krankenversicherung) hatálya alá, ahol a biztosítási díj átlagosan a bruttó jövedelem mintegy egynyolcadát teszi ki. Ezt a terhet fele-fele arányban viseli a munkáltató és a munkavállaló, akinek eltartott családtagjaira is vonatkozik a biztosítás. A népesség maradék 10%-a vagy magánbiztosítást köt, vagy kiemelt közszolgálati feladatot ellátva (bírák, fegyveres erők hivatalos állománya stb.) az állam gondoskodik egészségügyi ellátásuk teljes fedezetéről.1 A magas jövedelemmel rendelkezők azonban a kötelező betegbiztosítás mellett - bizonyos különleges szolgáltatások elérése érdekében -, magánbiztosítással is rendelkeznek.2
Az ambuláns egészségügyi ellátás (alapellátás járóbeteg-szakellátás) kétféle formában működik:3
a) Betegbiztosítók által finanszírozott egészségügyi ellátást csak olyan orvosok végezhetnek, akik a betegbiztosítókkal (kasszákkal) szerződéses viszonyban állnak (szerződéses orvos). Az alapellátást (általános orvosi ellátás) gyakorlatilag kizárólag szerződéses orvosok végzik, de közel ilyen a jelentőségük a járóbeteg-szakellátásban is.
b) Minden orvos jogosult azonban magánpraxist nyitni, magánorvosként működni, ebben az esetben azonban a beteg köteles - egy előre meghatározott tarifa szerint - fizetni az egészségügyi ellátásáért, amit a magánbiztosítóval elszámolhat. A privát orvosi tevékenység az alapellátásban teljesen elhanyagolható.
A szerződéses orvos jogállását elsősorban a betegbiztosítókkal kötött szerződés határozza meg. Tekintettel a betegbiztosítók nagy számára és a biztosítások eltérő jellegére, létrehoztak az orvosok és a betegbiztosítók között egy köztes intézményt, a Betegbiztosítói Orvosi Szövetséget (Kassenärtzliche Vereinigung - KV)4, mely a több mint 300 ezer, teljes ambuláns ellátást nyújtó orvos közjogi, érdekvédelmi testülete. Akizáró-lag magánbetegeket ellátó orvosokon kívül mindenki kötelezően tagja ennek a tömörülésnek. A szövetség közvetít a biztosító társaságok, az orvosok és az állami apparátus között, mivel Németországban mintegy ötszáz biztosító társaság működik. A Szövetség nagyban hozzájárul az ambuláns ellátás civilizált kereteinek fenntartásához úgy, hogy közben érvényre juttatja a szolidaritás elvét is.5 A Szövetség az elmúlt fél évszázadban eredményesen képviselte tagjai érdekeit a finanszírozó biztosítókkal szemben, az utóbbi években azonban mégis egyre több kritikai megjegyzés éri. A szövetség gyakorlatilag túl bürokratikussá, rugalmatlanná, túlzottan "intézményes" jellegűvé vált, és kevésbé professzionális, különösen az anyagi kérdések irányításában. Olyan hatalmasak összegeket kezel a szövetség (2000-ben 57 milliárd márka), amihez már nem elegendőek a választott tisztségviselők, hanem profesz-szionális vezetésre lenne szükség.6 Van azonban olyan vélemény is, miszerint hosszú távon a szövetségre már nem lesz szükség.7
Legmagasabb hivatalos szerve az országos hatáskörű Szövetségi Betegbiztosítói Orvosi Szövetség (Kassenärztliche Bundes Vereinigung), mely az egyes tartományokban működő csúcsszerveket irányítja. Az egyes tartományokon belül - a közigazgatási határoknak megfelelően - további szövetségi területi hivatalok működnek.
A szóban forgó szövetség egy olyan szervezet vagy hivatal, melynek csak az elnöke, és néhány vezető tisztségviselője orvos, nagy számban dolgoznak azonban benne közgazdászok, jogászok és egyéb szakmai előadók is. A szövetség központi, tartományi és helyi szervei központi szerepet töltenek be az egészségügyi alapellátás és ambuláns (járóbeteg-szak-) ellátás szer-vezésében8.
a) Egyik fontos feladata az orvosregiszter (Arztregister) vezetése, mely magában foglalja többek között a szerződéses orvosok és pszi-choterapeuták személyi adatait, tevékenységük jellegét, az előírt továbbképzési kötelezettségek teljesítését, valamint az orvosi praxis működési engedélyébe foglalt lényeges jellemzőket, illetve az engedély szünetelésének vagy visszavonásának tényét. Négy esetben törölhető a nyilvántartásból az orvos: saját kérelmére, téves bejegyzés kijavítása esetén, az orvos elhalálozása okából, illetve, ha utólag az orvos már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek a bejegyzés alapjául szolgáltak.9
b) A szövetség másik fontos feladata az engedélyezési körzetek (Zulassungsbezirke) kialakítása, mely munkában a szövetségi Betegbiztosítói Orvosi Szövetség és a tartományi Szövetségek közösen vesznek részt. A szövetség egy-egy területi hivatalához egy-egy engedélyezési körzet tartozik, melynek kialakításánál figyelembe kell venni a városok és az adott tartomány közigazgatási határait is. A szövetség területi hivatala - az előirányzatoknak megfelelően - határozza meg a lakosságszám függvényében azon orvosok (praxisok) számát, melyre szerződés köthető. A kialakított engedélyezési körzeteket haladéktalanul közzé kell tenni a hivatalos lapokban.10 c) Az orvosi ellátás körében felmerülő hiányosságok, elégtelenségek folyamatos nyomon követése, és az ennek megfelelően szervezett, hatékony és gazdaságos szerződéses orvosi ellátás biztosítása céljából a szövetség rendszeresen - mind országos, mind pedig helyi szinten - szükségterveket készít. Ennek érdekében rendszeresen vizsgálják az adott engedélyezési körzetekben a szerződéses orvosok teljesítményének nagyságát, a keresletet, az ezt meghatározó népsűrűséget. Az elkészült szükségtervek meghatározó jelentőségűek az engedélyezési eljárásban is, hiszen a szövetség illetékes hivatala a tervben megjelölt igényeknek megfelelő székhelyre köt csak szerződést, illetve ad működési engedélyt a pályázónak. Másrészt ezek a tervek fontos információkkal is szolgálnak a praxisra (szerződéses orvosi helyre) várók számára.
Amennyiben a szükségterv egy adott engedélyezési területen orvoshiányt (Unterversorgung) mutat ki, és több, mint 6 hónapig az adott praxis betöltetlen marad - azaz nincs leszerződni kívánó orvos -, akkor a szövetség köteles az adott helyet hivatalos lapban meghirdetni. A szövetség tartományi bizottmánya más intézkedést is javasolhat az orvoshiány megszüntetésére. Ilyen megoldási lehetőség az engedélyezési korlát előre meghatározott határideig történő bevezetése a megfelelő orvosszámmal rendelkező engedélyezési körzetekben. Nagyobb orvoshiány átmeneti megoldása érdekében, a szövetség helyi hivatalának engedélyezési bizottsága esetleg kórházi, illetve más intézményi orvosnak is adhat engedélyt, meghatalmazást az ambuláns orvosi ellátásban való részvételre. Ez a meghatalmazás azonban csak a szükséghelyzet (az orvoshiány) megszűnéséig tarthat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
