Úgy tűnt, hogy 2008 nyara egy kisebb mérföldkő lesz a magyar versenyjog történetében: az Országgyűlés elfogadta a Versenytörvény Novelláját (Novella), amely számos, különböző időszerű kérdésekre vonatkozó új rendelkezés beillesztését tűzte célul a versenytörvénybe (Tpvt.), úgy mint magánjogi jogérvényesítés (kár összegének számítása versenytársak közötti durva kartellek esetén), engedékenységi politika kodifikálása, és a horizontális durva kartellben részt vevő vállalkozások vezető tisztségviselőinek egyfajta személyes felelőssége, amely egy két évig terjedő quasi foglalkozástól való eltiltásban nyilvánult meg (lásd T-5657. sz. törvényjavaslat). Ugyanakkor az utóbbi alkotmányossági aggályokat vetett fel és az államfő előzetes normakontrollt kezdeményezett ezen rendelkezések alkotmányellenességére hivatkozással. Az Alkotmánybíróság határozatában [19/2009. (II. 25.) AB határozat] megállapította, hogy a Novella kérdéses rendelkezései alkotmányellenesek, ezért a szöveg - az inkriminált rendelkezések elhagyásával - visszakerült az Országgyűlés elé, amely azt 2009 márciusában újra elfogadta (lásd a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2009. évi XIV. törvény). A törvényt 2009. április 3-án hirdették ki a Magyar Közlöny 2009. évi. 43. számában. Az új szabályok 2009. június 1-jén lépnek hatályba. Ugyanakkor ez az egy romlott alma az egész kosár gyümölcsöt, ha más nem, megkeserítette: az alkotmánybírósági intermezzo kilenc hónappal késleltette a Novella új szabályainak bevezetését; azok eredetileg 2008. szeptember 1-jén léptek volna hatályba.
A Novella kérdéses rendelkezéseinek az volt a célja, hogy létrehozzanak egy speciális "személyes felelősséget" a kartellező vállalkozások (gazdasági társaságok és szövetkezetek) vezető tisztségviselői számára: amennyiben a vállalkozást kartellezésen kapják (értve ez alatt a horizontális durva kartelleket: "vételi vagy eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározás[a], illetve a piac versenytársak által történő felosztás[a]"), "két évig nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a jogszabálysértéssel érintett időszakban a gazdasági társaság vezető tisztségviselője volt" (quasi foglalkoztatástól való eltiltás). Érdekes módon az új rendelkezések hatálya csak a gazdasági társaságok és a szövetkezetek vezető tisztségviselőire terjedt ki, nem tartozott azonban alkalmazási körükbe a versenyjog hatálya alá tartozó többi vállalkozás (egyéni vállalkozók, ügyvédek, szabadalmi ügyvivők stb.) és a vállalkozások társulása.
A magyar jog a kartelleket, általánosságban véve, nem üldözi büntetőjogi eszközökkel, a közbeszerzési és koncessziós kartellek kivételével [lásd Btk. 296/B. §: "Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak (díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Ugyanígy "büntetendő az is, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza."]. Az utóbbitól eltekintve, ez idáig nem volt jogalkotói törekvés a magyar versenyjog teljes körű kriminalizálására, ezzel szemben a GVH és a jogalkotó a fenti speciális szankció bevezetését részesítette előnyben.
A problémát nem a fenti jogintézmény "anyagi jogi" vetülete okozta, hanem az annak végrehajtására kidolgozott eljárási szabályok. A személyre szabott szankción túl ugyanis a Novella bevezetett egy igencsak "újszerű" eljárást, amely az alkotmányos aggályok bugyogó forrásává vált. Az újonnan beillesztendő 93/A. § értelmében: amint a vállalkozás durva kartellezése jogerősen megállapítást nyert és vele szemben bírságot is kiszabtak, annak összes vezető tisztségviselőjére rávetült a személyes felelősség árnya, vagyis a vállalkozás részvétele a kartellben azt a megdönthető vélelmet váltotta ki, hogy a kartellezés az összes vezető tisztségviselőnek betudható. A gazdasági társaság, illetve a szövetkezet vezető tisztségviselőit a GVH, a cégnyilvántartás adatai alapján, végzéssel azonosította be, amelyet a versenyfelügyeleti eljárás jogerős lezárását követően kellett meghoznia.
Ezt követően a vezető tisztségviselő csak úgy menekülhetett a felelősség elől, ha ő maga indít eljárást a bíróság előtt, helyzetének tisztázása érdekében. A "kimentési" eljárás során a vezető tisztségviselő két dologra hivatkozhatott: egyrészt, bizonyíthatta, hogy nem volt vezető tisztségviselő a kérdéses időszakban (formális kimentés); másrészt, megpróbálhatta bizonytani, hogy a vállalkozás "jogszabályértésben való részvételét megalapozó döntés meghozatalában közvetlenül nem vett részt, illetve ha részt vett, az ellen tiltakozott" (tartalmi kimentés). "A vezető tisztségviselő döntésben való részvételének hiánya bizonyítottnak tekintendő, ha igazolja, hogy a jogsértéssel érintett tevékenysége a vállalkozásnak nem tartozott a felelősségi, tevékenységi körébe, kivéve, ha a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok ennek ellenére a döntésben való közvetlen részvételét támasztják alá."
Ugyanakkor a vezető tisztségviselőket nemcsak a bűnösség vélelme és a rájuk nehezedő bizonyítási teher sújtotta (volna), hanem igencsak korlátozó bizonyítási szabályokkal is szembe kellett nézniük, amelyek rendkívüli módon redukálták védekezési arzenáljukat. Bár a fenti vélelem bíróság előtt valóban megdönthető volt, a Novella által erre a célra rendelt eljárás igencsak sommás jelleggel rendelkezett: a formális kimentésre közigazgatási nemperes eljárásban, a tartalmi kimentésre pedig polgári nemperes eljárásban lett volna lehetőség.
A nemperes eljárásokban a bizonyítás lehetőségei azonban rendkívüli módon korlátozottak: nem érvényesül a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság elve, és nem mellesleg nincs lehetőség tanúbizonyításra. Ez utóbbi pedig döntő jelentőségű lehet a vezető tisztségviselő személyes felelősségével kapcsolatos körülmények tisztázása szempontjából. A Novella indokolása az alábbiakkal magyarázta, hogy miért a nemperes eljárást rendszeresítették a kimentés vonatkozásában: "a kimentési eljárás (…) azért nemperes eljárás, mert nincs olyan ellenérdekelt személy, aki egy peres helyzetben ellenérdekelt félnek minősülhetne. (Természetesen a szankció érvényesítésében a szabályt előíró állam érdekelt. Az állam »képviseletét« itt a bíróság látná el, mivel nincs olyan specializált állami szerv, amely a konkrét perbe bevonható lenne. Tekintettel arra, hogy a kimentési bizonyítás jogi szempontból leginkább társasági jogi kérdéseket érintene, a GVH nem lenne alkalmas az alperesi szerep ellátására.)"
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
