2012-ben jelent meg a HVG-ORAC Kiadó gondozásában Kecskés László tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság elnöke és Lukács Józsefné, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Titkárságának vezetője szerkesztésében a Választottbírók könyve című munka.[1]
A megjelenésében is tiszteletet parancsoló, több mint 800 oldalas mű a nemzetközi szakirodalomban oly közkedvelt Handbook műfajához tartozik, hiszen egyszerre kíván eligazítást nyújtani a választottbíráskodással most ismerkedő jogkereső közönség számára éppúgy, mint konkrét iránymutatást adni a témakörrel akár professzionális szinten foglalkozó jogalkalmazók részére egy-egy delikát kérdés vonatkozásában. Az előbbi pontot ragadja meg a könyvhöz írott előszó, mely szerint "a választottbíráskodással kapcsolatos ismeretek szélesebb körben hozzáférhetővé tétele ezért joggyakorlati és kulturális szempontból is fontosnak tűnik."
A kötet többszerzős mű, szerzői gárdájában egyaránt találunk egyetemi oktatókat, gyakorló szakembereket, illetve felsőbírósági bírákat, ezzel is igazolva talán azt, hogy a választottbíráskodás komplex terület, ahol nagyon is hasznosnak bizonyul, ha a jogászi szakma több, egymástól eltérő részéről érkező szakemberek elemeznek egy-egy kérdést saját nézőpontjukból, saját szempontrendszerüket alkalmazva.
A mű egyfelől a közelmúltban elkészült és részben már publikált tanulmányokat és elemzéseket tesz közzé, illetőleg számos, a választottbíráskodást érintő nemzetközi ajánlás magyar fordítása, valamint több, a választottbíráskodást jelentősen befolyásoló eseti bírósági határozat olvasható a könyvben.
A kötet első fejezete - hazai és a nemzetközi szakirodalmat feldolgozó - részletes történeti elemzést tartalmaz a választottbíráskodás vonatkozásában, melynek alapján az olvasó számára egyértelművé válik, hogy a választottbíráskodás mint alternatív vitarendezési mód jelentős, az ókori jogokig visszanyúló történeti meghatározottsággal rendelkezik.
A második fejezet tárgya a választottbíráskodás XX. századi fejlődése a nemzetközi egyezmények és dokumentumok tükrében. Ez a fejezet azok számára, akik ma gyakorlati választottbíráskodással, választottbíróság előtti jogérvényesítéssel foglalkoznak akár hazai, akár nemzetközi szinten, kifejezetten lényeges, hiszen többek között részletesen bemutatja a New York-i Egyezmény rendszerét, a Washingtoni Egyezményt, a Panamai Egyezményt, melyek mind alapvetően határozzák meg a nemzetközi választottbíráskodási jog szerkezetét.
A harmadik és negyedik fejezet a magyar választottbíráskodási joggal, annak történetével, illetve jelenlegi helyzetével foglalkozik. A kötet ötödik fejezetének témája egy igencsak aktuális kérdés, jelesül a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (Nvt.) 17. §-a (3) bekezdése választottbírósági kikötést tiltó szabályának Alaptörvénybe, illetve nemzetközi jogba ütközése. Érdemes tekintetbe venni, hogy az Nvt. idézett rendelkezése az alábbiakat mondja ki: "(3) Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki."
A fejezet szerzői - Kecskés László és Tilk Péter - szerint az Nvt. fenti rendelkezése egyfelől az Alaptörvénybe, másfelől a nemzetközi jogba is ütközik, álláspontjuk szerint fennáll a veszélye a hatályos beruházási szerződések tömeges érvénytelenné válásának, illetve ez káros lehet Magyarország befektetésvédelmi jó hírnevére, valamint tőkevonzó képességére is. Összefoglalóan állapítja meg Kecskés László és Tilk Péter tanulmányában, hogy: "A Nvt. 17. § (3) bekezdésében foglalt korlátozás tehát vélhetően Alaptörvény-ellenes, egyúttal azonban a jogi problémákon túl jelentős gazdasági érdeksérelmet is jelenthet Magyarországnak. A nemzeti vagyon védelme fontos szempont, annak alkalmatlan eszközökkel történő megkísérlése azonban már rövid távon is kimutathatja negatív hatását."[2]
Érdemes megemlíteni, hogy a jelen könyvismertetés készítésekor az Országgyűlés már elfogadta a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 2012. évi LXV. törvényt, mely törvény az Nvt. fent idézett rendelkezéséhez hozzáigazította a Vbt.-t, mivel annak 4. §-át az alábbiak szerint módosította: "4. § Nincs helye - sem magyarországi, sem Magyarországon kívüli választottbírósági hellyel (székhellyel) rendelkező eseti vagy állandó - választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja."
Szintén önálló fejezet tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság Gfv. VI. 30.450/2002/6. sz. ítélete alapján azt a kérdést, mely szerint lehet-e közrendbe ütköző az, ami nem jogellenes. Ebben a vonatkozásban Kecskés László azt
-639/640-
állapítja meg, hogy "a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság által helytelenül, foszlányosan hivatkozott sporadikus jogirodalmi részletekre nem építhető fel az ítélet azon következtetése, hogy a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése megállapításának nem szükségképpeni eleme jogszabálysértés megvalósulása."
A választottbíráskodás egyik klasszikus kérdéskörével foglalkozik a Bán Dániel-Kecskés László szerzőpáros által írott, Az alá nem írt választottbírósági szerződések megítélésének változásáról szóló tanulmány, míg egy, a nemzetközi szakirodalomban is viszonylag újként kezelt problémakört elemez A csoportos jogérvényesítés lehetséges formái választottbíráskodás keretében a magyar jogban című írás. Szerzői - Kecskés László és Wallacher Lajos - összegző jelleggel a magyar jog vonatkozásában azt állapítják meg, hogy "a választottbírósági úton történő csoportos jogérvényesítés lehetőségének önszabályozó módon (szerződéssel, szabályzattal) való kialakítása elvileg nem kizárt, de a legfőbb akadálya az lenne, hogy a Vbtv. alapján az egyedi jogosultaknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ügyüket előadhassák. Ettől a szabálytól való eltérés az ítélet érvénytelenítését vonhatja maga után."[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
