A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK bírósági gyakorlatát vizsgálva már senkit nem lep meg, hogy az Európai Bíróság döntése ellenére a cégcsoportba tartozó vállalkozások elleni fizetésképtelenségi eljárásokat a tulajdonosok igyekeznek egy bíróság joghatósága alá terelni. Így például a híres francia EMTEC ügyben a cégcsoporthoz tartozó 11 társaság hiába került 8 különböző országban bejegyzésre, a francia bíróság az Európai Bíróság Euro-food ügyben (C-341/04) hozott döntését követően is úgy határozott, hogy nem a tényleges tevékenység határozza meg egy társaság fő érdekeltségeinek a központját, hanem a cégcsoportot tanulmányozva úgy határozott, hogy az egyes vállalkozások vonatkozásában is a cégcsoport érdekeinek megfelelő döntések meghozatalának a helyét - Franciaországot - kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni, s ennek megfelelően a cégcsoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás fizetésképtelenségi eljárását a Nanterre-i Kereskedelmi Bíróság indította meg Franciaországban.
Érdekes fejlemény azonban, hogy ezen gyakorlat és a hozzá kapcsolódó érvelés - a különböző tagállamokban bejegyzett társaságok egy tagállamba, egy bíróság joghatósága alá való összegyűjtése - egyes országokon belül is megjelent. Így például ismertté vált egy eset Franciaországban, ahol egyáltalán nem volt semmilyen nemzetközi vonatkozása az ügynek, s ennek ellenére a fő érdekeltségek központjának fenti indokolására hivatkozással az egyébként vidéken alapított leányvállalat fizetésképtelenségi eljárásának megindítását az anyavállalatra illetékes Nanterre-i Kereskedelmi Bíróság előtt kezdeményezték, s a Versailles-i Fellebbviteli Bíróság helyben hagyta az elsőfokú bíróság döntését, amellyel mind az anya- mint a leányvállalat fizetésképtelenségi eljárását megindította. (SARL Dynamic Spray Packaging v.SA Augros Cosmetic Packaging). A francia jogászok vitatták az esetet és az érvelést hivatkozva a nemzeti jogszabályok országon belüli elsőbbségére, de hamarosan egy újabb eset keletkezett, melyben Németország és Luxemburg volt az érintett fél.
A PIN cégcsoport gyakorlatilag postai feladatokat végzett Németországban. Anyavállalata a PIN Group AG S.A. melyet Luxemburgban alapítottak, s amely közvetlenül több mint 100 német leányvállalat tulajdonosa volt. Az első német leányvállalatok 2007 decemberének vége felé váltak fizetésképtelenné. Az anyavállalat 2007 végén beszüntette tevékenységét Luxemburgban, s áttette működésének központját Kölnbe, gyakorlatilag csak egy kis csoport maradt Luxemburgban a levelek átvételére. Az anyavállalat számlát nyitott Kölnben, a vezetőség üléseket tartott itt, majd 2008. január 25-én kezdeményezte a saját fizetésképtelenségi eljárásának megindítását a Kölni Fizetésképtelenségi Bíróság előtt. Azt állította, hogy ugyan a bejegyzett székhelye Luxemburgban van, s egy darabig valóban ott volt a fő érdekeltségeinek a központi a (angolul: centre of main interests - COMI) is, de a COMI-ját áthelyezte Kölnbe, ezért a német bíróság joghatósága és a Kölni Bíróság illetékessége az anyavállalat vonatkozásában megállapítható. A Kölni Bíróság el is fogadta ezt az érvelést, s hasonlóan a korábbi nemzetközi gyakorlathoz meg is indította az anyavállalat ellen a fizetésképtelenségi eljárást.
Csakhogy itt nem állt meg, mert a PIN cégcsoport egyik leányvállalata, a PPD GmbH - amely Brémában került bejegyzésre, s emiatt a Kölni Fizetésképtelenségi Bíróságnak a német illetékességi szabályok szerint nem lenne illetékessége ezen leányvállalat fizetésképtelenségi eljárását megindítani - 2007. december 21-én szintén kérelmet nyújtott be a Kölni Fizetésképtelenségi Bírósághoz a saját fizetésképtelenségi eljárásának megindítása érdekében.
A bíróság megvizsgálta, hogy vajon ez a leányvállalat önállóan képes-e működni, vagy - bár önálló jogi személy -, működése egyedül nem lehetséges, csak a cégcsoport többi tagjával egységesen. A bíróság megállapította, hogy "bármely leányvállalat azon képessége a döntő az illetékesség megállapításánál, hogy önállóan, a többiektől függetlenül képes-e működni. S bár mindegyik német leányvállalat össze tudta gyűjteni az ügyfelek leveleit, nem tudta továbbítani őket a többi leányvállalat segítsége nélkül. 2007. december 20-tól a PDD GmbH. és a többi leányvállalat is gyakorlatilag a döntéshozatali jogát a központi vezető testületre ruházta át, amely Kölnben ülésezett. A csoporton belüli fizetési és elszámolási rendszer Kölnben volt megalapítva és ott is működött... Azon az alapon, hogy a PDD GmbH és a többi leányvállalat napi ügyeinek az intézése Kölnből történt a kérelem benyújtásától kezdődően, a Kölni Bíróság úgy döntött ebben és a kapcsolódó határozataiban is, hogy fennáll az illetékessége a leányvállalatok fizetésképtelenségi eljárásának megindítására is, jóllehet a leányvállalatok bejegyzett székhelye egyéb német fizetésképtelenségi bíróságok területén helyezkedett el."1
Ez a döntés rendkívül érdekes, s a hasonló francia megoldással együtt felveti a kérdést, vajon cégcsoportok esetében nem lenne-e hatékonyabb a fizetésképtelenségi eljárás akkor, ha egy bíróság (célszerűen egy bíró vezetésével) folytatná le, egy fizetésképtelenségi szakértő kirendelésével a cégcsoport valamennyi tagja elleni fizetésképtelenségi eljárást. Ha valamennyi eljárás különböző bíróság előtt, különböző felszámolók vezetésével folyik, úgy nyilvánvalóan nincs esély arra, hogy a cégcsoport működőképes része megmentésre kerüljön, s ráadásul az egymással szembeni elszámolási viták miatt a felszámolási költségek is igen megemelkednek. Ha azonban egy szemlélettel, egy szakértő vezetése alatt folynak a cégcsoport valamennyi tagja ellen az eljárások, úgy a cégcsoportban található értékes részek megmenthetők, értékesíthetők és ezzel a hitelezők kielégítése is növelhető - nem is beszélve a költségek csökkentésének lehetőségéről.
Németországban a döntést a gyakorló jogászok lelkesen ünnepelik, mert ezzel a német fizetésképtelenségi jog versenyképessé vált a többi európai tagállam (Nagy-Britannia, Franciaország) gyakorlatához viszonyítva. (Nálunk a Csődtörvény - hasonlóan a német szabályozáshoz - semmilyen jogszabályi rendelkezést nem tartalmaz egy ilyen helyzet kezelésére.)
Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, s vajon a 1346/2000/EK Rendelet milyen mértékben fogja megváltoztatni a nemzeti joggyakorlatokat? ■
JEGYZETEK
1 PPD GmbH, AG Köln. 2008. február 1. 73 IN 682/07, ZIP 2008.982. (Az esetet ismerteti Tom Schorling, Gerd Biebinger és Thomas Pritchard a "PIN Group: German Courts Take a Practical Approach to the Insolvency of a Group of German Companies with a Luxemburg Parent" c. cikkében in. International Corporate Rescue, Volume 5, Issue 6.)
Visszaugrás
