Az igazgatás és az informatika - több évtizeddel előtti - találkozása, valamint együttes - zökkenőket sem nélkülöző - működése mindig izgalmas kérdéskört jelentett a hivatalok tinta ízű világa számára. Az informatikusok szinte mindig az IT (napi szlengben: vas) primátusára esküdtek, míg a kisebbségben lévő szervezők a gyakorlati működés (racionális) szempontjait tartották meghatározónak. Kinek van igaza, s hogyan lesz és lehet ebből elektronizált, magas szintű szolgáltatásokat nyújtó közigazgatás? E kérdésekre próbál választ adni és találni az alábbi Lazíts írás. Ismételten a megszokott könnyed és - a szakszerűséget, illetve a közérthetőséget azonban ezúttal sem nélkülöző - oldott hangvételben.
Talán nem tekintik kitérőnek, de engedjék meg, hogy most egy régi történettel kezdjem. Valamikor a közigazgatási munka korszerűsítésének ún. hőskorában volt egyszer egy fővárosi kerület. A Proper 16-ok és a Commodore 64-esek világában fejükbe vették, hogy korszerűsítik az ügyiratkezelést és megteremtik a helyi irodaautomatizálás minta műhelyét. Fáradozásaik nem voltak eredménytelenek, mivel az ún. sávos iktatás (központi iktatóiroda), valamint a központi leíróiroda életre hívásával valóban új pályára tudták állítani a helyi adminisztrációt. Csökkentve költséget, ügyféli sorban állást, a mindennapok szokásos bosszúságait. Mindez azonban nem ment varázsütésre, mert a fenti projekt ún. elő szervezettségi feltételét mintegy 2 éves előkészítő munkával voltak képesek meglépni. Nem mondtak le a rendcsináló szervezésről, az érintett kollégák folyamatba történő bevonásáról és szisztematikus felkészítéséről. Ahogy összeállt és ketyegni kezdett a projekt, mindez mások érdeklődését is joggal kiváltotta. Történt egy nap, hogy az egyik szomszédos kerület prominens vezetője is megtekintette, mi is történik a szomszéd várban. Amikor hazatért, nyomban kiadta az ukázt hűséges fegyverhordozóinak: nosza rajta, még több gépet akarok látni, mint náluk láttam és van rá 3 hónapotok, hogy minden csillogjon-villogjon etc.... Van még kérdés? S mindenki várta a csodát. Amikor megtörtént a szalagátvágás, az öröm helyett csak üröm (és a korábbinál még nagyobb káosz) lett az eredmény, mivel az asztalokra berakott gépek nem csináltak önmaguktól rendet, s a csodára (azóta) is várni kellett. Hogy hol történt a baj? Nem figyeltek arra, hogy: Aki sikert akar, annak az ahhoz vezető utat is akarnia kell. Egyszóval azt a bizonyos rendcsináló szervezést. S, hogy miért van e régi történetnek ma is aktualitása? Az írás végére talán az is kiderül.
Akik ismerik a hazai közigazgatást, illetve annak reform futamait, azok tudják, hogy ez a vertikum a folyamatos átalakulás és átalakítás hullámai alatt áll. Nem túlzás azt mondani: ez olyan csoda terület, ahol csak a folytonos változás állandó. A fejlődés és a fejlesztés azonban nem rendszerszerű, mivel az átalakító lépések nem épülnek egymásra. De nem is következnek egymásból. Azokban a mindenkori kormányok - jó szándékot sem vitató - ciklikus megszakítottsága érvényesül(t). Mindezek miatt vannak örökzöld feladatok, amelyeket ez idáig még senki sem végzett el. Pedig ezek hiányában az állami működés sehol a világon nem állítható új pályára, s nem kerülhet sor igazi modellváltásra. S addig nem is érhető el rendszerszerű áttörés az ún. (e) közigazgatás általános bevezetése és mindennapos alkalmazása területén.
Mindezek miatt nem úszható meg az, hogy a közigazgatás teljes vertikuma ebből a szempontból végre áttekintésre kerüljön. Vagyis mit hoztak a konyhára a korábbi alapvető korszerűsítési célok, így különösen:
- a közigazgatás olcsóbbá tétele mind az állampolgárok, mind az apparátusok tekintetében;
- a gépesítéssel összegezhető és kiaknázható hatékonyabb erőforrások (pénz, létszám, információ);
- továbbá az igazgatási tevékenység technologizálásában rejlő előnyök kialakítása.
Kár tagadni, ezek sajnos még ma is időszerűek, nem megkerülhetőek.
S változatlanul nem célszerű az ún. olcsó közigazgatás téveszméjébe esni. Nem kerülheti el a figyelmet az, hogy a hatékony közigazgatás szervezettséget, létszámot, anyagi ráfordítást kíván, s mindez rövidtávon - sehol a világon - egyáltalán nem olcsó. Hosszabb távon azonban, a hatékony működés eredményeként - mindenütt a világon - többszörösen megtérülnek a ráfordított beruházások.
A felelős megközelítés ebben a tekintetben csak egy lehet: tegyük helyükre a diszfunkciókat, szüntessük meg azokat. Zökkentsük vissza a megbillent időt és egyensúlyt, s az állammal, illetve annak személyi állományával bánjunk felelősen, s rangjának, méltóságának megfelelően. Találgatások helyett érdemes sorra venni a szimptómákat, mivel árulkodó jel akad bőven. Hibát akkor követünk el, ha nem figyelünk ezekre, illetve nem vesszük komolyan az előrejelző tüneteket. S mit mutatnak ezek a tünetek? Ráirányítják pl. a figyelmünket arra, hogy:
- a mai napig nem jött létre, nem alakult ki hazánkban szakmai-társadalmi
- 48/49 -
közmegegyezés a közigazgatás helye és szerepe tekintetében,
- az egyre inkább élesedő versenyben mi - több évtized óta - nemhogy erősítenénk a közigazgatás teljesítőképességét, hanem sokkal inkább gyengítjük, sőt relativizáljuk, holott a hatékonyan működő közszektor mindenütt a világon fontos versenyképességi tényező,
- ma már a született optimisták is kételkednek abban, hogy miért nem volt elég közel 4 kormányzati-önkormányzati ciklus sem ahhoz, hogy a politika ne legyen ilyen bizalmatlan a közigazgatás személyi állományával szemben,
- a közigazgatási - jogállami modellváltást követően miért nem alakult ki a modern állam funkciója, s azokhoz miért nem társul egy hatékony és dinamikusan adaptív korszerű feladat- és hatásköri rendszer,
- a feladat- és hatásköri rendszer sajátos jogszabály-dzsungelében miért nem jutott figyelem és erő a százezrek, milliók életét ténylegesen megkeserítő elavult jogszabályok érdemi felülvizsgálatára, megszüntetésére,
- a szervezeti rendszer kialakításánál miért nem a közjó és a közérdek szolgálatát állítjuk feltétlenül a középpontba,
- a szervezetek működtetésénél miért nem támaszkodunk jobban a gyakorlatra, a rendszerszerűségre és polgári igazgatástudományi hagyományainkra, s
- a személyi állományt miért nem az előzőek igényei alapján választjuk ki?
Nem teljes ez a sor, mivel önkritikusan be kell azt is látni, hogy a globális válság történései még további problémákra is ráirányították a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy:
- többé már nem operálhatunk a régi metódusokkal, mivel a közigazgatási folyamatok még komplexebbé váltak, s azok sikeresen nem kezelhetők a hagyományos szemlélettel, illetve eszközökkel,
- csapnivalóan rosszak vagyunk a mindennapos válság és kríziskezelésben, valamint az élet által felvetett problémák menedzselésében. Utóbbiakra a régi ún. tűzoltási reflexek már nem elégségesek.
Nem nehéz megjósolni, hogy felértékelődnek a helyi megoldások, a jól adaptálható, előremutató innovatív cselekvések. Erre, ezekre óriási lesz a kereslet, s mindez kultúraváltás-szerűen katalizálja az új eszmét, amelynek lényege: ma már a közigazgatásban is gondolkodj globálisan, s ugyanakkor cselekedj lokálisan!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
