Egyetértés született a következő pontban:
e) Csak az esedékességet követően lehet a fizetési felszólítást megküldeni.
Nem küldheti tehát a számlával együtt a hitelező az adósnak egyből a fizetési felszólítást is, mert a törvény egymásutániságot ír elő.
Nem volt egyetértés az alábbi pontnál:
f) Állítás: Az adós számára rendelkezésre álló 15 nap számításánál a Pp. 103. § (2), (4)-(5) bekezdéseit, valamint a 105. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
A jogszabályalkotó a törvény módosításakor nem rendelkezett arról, hogy a 15 nap számításánál mit kell figyelembe venni, tehát 15 napon belül meg is kell érkezni a hitelezőhöz az adós vitatásának, vagy elegendő, ha az adós a 15. napon azt ajánlott levélként postára adja. Ennek megfelelően mind a két megoldásnak voltak támogatói.
Az egyik álláspont szerint a 15 napos határidő anyagi jogi jellegű, azaz meg is kell érkeznie az adóshoz ezen 15 napon belül az indokolt írásbeli vitatásnak, mert az adós számára ez egy kötelező jellegű határidő, s a Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontjából ez következik.
A másik álláspont szerint ugyan a felek közötti ezen levelezés még nem bírósági eljárás, ezért a Pp. szabályait automatikusan alkalmazni nem lehet. Méltánytalan lenne azonban az adósra vonatkozóan, hogy a postai szolgáltatás bizonytalansága határozza meg azt, hogy megérkezik-e a hitelezőhöz 15 napon belül a vitatást tartalmazó írásbeli küldeménye, vagy sem.
Ha tehát az adós tudja bizonyítani, hogy a kézhezvételt követő 15. napon legalább postára adta a hitelezőnek küldött vitatást tartalmazó nyilatkozatát, abban az esetben a felszámolási eljárást meg kell szüntetni.
A többségi álláspont a beérkezett írásbeli vélemények alapján ez utóbbi megoldást támogatja, amelyik megegyezik az előterjesztéssel.
Egyetértés született az alábbi pontban:
g) Nincs jogi hatálya annak, ha az adós a 15. nap letelte után, de még a felszámolási kérelem bírósághoz való benyújtását megelőzően küld a hitelezőnek vitatást tartalmazó nyilatkozatot, az adós ilyenkor már csak úgy menekülhet a felszámolástól, ha a kifizeti a hitelező követelését, s ezt utóbb peres eljárásban visszakövetelheti, ha az nem volt jogos [Cstv. 26. § (3) bekezdés második mondat]
Egyetértés alakult ki a következő pontban:
h) A hitelező csak arra az összegre hivatkozva kezdeményezheti a felszámolási eljárás lefolytatását, amelyiket a fizetési felszólításban közölt, a fizetési felszólítás és a felszámolási kérelem benyújtása közötti időtartamban lejárttá vált követeléseivel az adós tartozását nem emelheti meg, ezekre újabb fizetési felszólítást és újabb felszámolási kérelmet kell benyújtania.
Egyetértés alakult ki a következő pontban:
i) Az írásbeli vitatás indokolásának nem kell részletekbe menőnek lennie, ha az adós egyértelművé tette a hitelező felé a fizetési felszólításra, hogy a követelést nem fogadja el, azt vitatottnak kell tekinteni. Ha az adós csak a követelés egy részét vitatja, abban az esetben a hitelező által benyújtott felszámolási kérelem esetén csak a nem vitatott követelésrész tekintetében kell a fizetésképtelenséget vizsgálni.
Bár a törvény "indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatról" szól, az indokolásnak csak annyi jelentősége van, hogy a hitelező így tisztába jöhet azzal, hogy az adós miért nem akarja kifizetni a tartozását. A felszámolási eljárás szempontjából jelentősége nincs, mert ha az adós nem indokolja meg a hitelezőnek írt nyilatkozatában, hogy miért vitatja a tartozást, csak azt közli, hogy azt vitatja, a hitelező akkor sem kezdeményezhet felszámolási eljárást, mert a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a felek közötti jogvitát elbírálja. Ha a hitelező kezdeményezi az eljárást mégis, és az adós igazolja, hogy a követelést vitatta a 15 napos határidőn belül, akkor az eljárást meg kell szüntetni azzal, hogy az adós nem fizetésképtelen.
Egyértelmű, hogy az adósnak azon nyilatkozatai minősülnek vitatásnak, amikor a hitelező követelésével kapcsolatban nyilatkozik, egyéb körülményekre hivatkozás (pl. neki is tartoznak) nem minősül vitatásnak.
Egyetértés született az alábbi kérdésben:
5. A hitelezők által a nyilvántartásba vételi (regisztrációs) díjként befizetett összeget az eljárás befejezését megelőzően nem lehet visszautalni csak akkor, ha
- a bejelentett hitelezői igény és a befizetett összeg nincsenek egymással összhangban, mert a bejelentett igény alapján fizetendő összeghez képest magasabb befizetésre került sor (tévedésből fizettek, ahhoz hitelezői igény bejelentése nem társult, ha olyan fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, akit díjfizetési kötelezettség nem terhelt);
- ha a maximumnál magasabb összegű befizetésre került sor;
- a 38. § (2) bekezdés alapján, ha az adóssal szemben korábban megindult per alapján bejelentett követelés érvényesítésére irányuló pert a hitelező elvesztette, vagy csak részlegesen vált pernyertessé.
Az eljárás befejezésekor a Cstv. 46. § (7) bekezdés alapján a befizetett nyilvántartásba vételi díj f) pontos hitelezői igényként kiegyenlíthető, illetve a 60. § (6) bekezdése alapján a felszámoló díjának kiegyenlítését követően fennmaradt összeget arányosan kell visszafizetni. Egyéb esetben a hitelező által befizetett díjat visszautalni nem lehet.
Egyetértés született az alábbi kérdésben:
6. Az olyan garanciális kötelezettségvállalás alapján fennálló esetleges kötelezettségeket (bank garancia), amelyek a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló kötelezettségvállalás alapján csak a felszámolás kezdő időpontját követően keletkeznek, a hitelező jogosult a követelés keletkezését követő 40 napon belül határidős hitelezői igényként, 1 éven belül határidőn túliként bejelenteni és köteles a nyilvántartásba vételi díjat ehhez kapcsolódóan befizetni. Amennyiben a felszámolási eljárás időtartama alatt a kötelezettségből nem keletkezik az adóssal szemben követelés, az eljárás befejezhető anélkül, hogy a még fennálló kötelezettségre bármilyen kifizetést teljesítene a felszámoló. ■
Lábjegyzetek:
[1] A fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó bírák 2007. június 7-én tartott országos értekezletének anyaga.
Visszaugrás
