Jó dolgok is történnek Magyarországon. Megjelent "A Gazdasági Társaságok Nagy Kézikönyve". A könyv már külsőleg is nagy igényeket sejtet, a nagy (csaknem kétezer oldalas) terjedelem, a bőrkötést idéző küllem, a többszínnyomás mind olyan attribútumok, amelyeket az olyan fontos jogterület, mint a társasági jog kétségtelenül megérdemel. A munka már első ránézésre is fontos összefoglaló mű benyomását kelti, és ezen első benyomásnak - sietek rögtön recenzióm elején leszögezni - mindenben meg is felel.
Régi igazság, hogy egy-egy jogterület általános fejlődését a jogirodalom fejlődése csak kevéssel előzheti meg. A törvényi szabályozás megfelelő részletessége, a törvényértelmezéssel kapcsolatban kifejtett álláspontok, kialakult viták és létrejött megegyezések, az ítélkezési gyakorlat megfelelő mennyisége és minősége mind-mind olyan tényezők, amelyet a jogirodalom ugyan ideig-óráig nélkülözhet, igazi gyakorlati jelentőséget elérni, és ezáltal valódi érdeklődést kiváltani azonban mindaddig nem fog, amíg a joggyakorlat az elméleti töprengéseknek valódi praktikus fontosságot nem kölcsönöz.
A gyakorlattól függetlenedő, spekulatív elmélkedések hibáját a magyar társasági jogi irodalom érzésem szerint eddig sikeresen kerülte el. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy ez a majd' kétezer oldalnyi szellemi táplálék (remélem nem túlzás jogirodalmi művel kapcsolatban ezt a kifejezést használni) megfelelően éhes szakmai közönség asztalára hullik. Mindez természetesen a kiadó időzítését dicséri és a műnek egyértelműen erényére válik. Úgy látszik, most érett meg a helyzet arra, hogy egy ilyen nagy, összefoglaló jellegű munka elkészülhessen.
A másik oldalról, a gyakorlat oldaláról szemlélve ugyanakkor azt mondhatnánk, hogy ennek (vagy valami ehhez hasonló) munkának előbb-utóbb el kellett készülnie. A társasági jog gyakorlati gazdasági jelentősége mellett érvelni szükségtelen, a magyar társasági jogi szabályozás gazdasági jelentősége a magyar gazdaság egészére nézve vitathatatlan. A joggyakorlatnak, a működő társaságok ezreinek és tízezreinek, tisztségviselőiknek és jogi képviselőiknek égető szükségük van a gazdasági igényeinek megfelelni képes, azt kiszolgáló, megfelelően rugalmas szabályozásra. Szükségük van rugalmasan szabályozott, de azért egyértelmű tulajdonságokkal rendelkező társasági formára, a hazai fejlesztésű vagy külföldről importált gazdasági-szervezeti megoldások alkalmazásának (átültetésének) lehetőségére, de mindenekelőtt szükségük van bizonyosságra. Ebben a tekintetben érzésem és tapasztalatom szerint a teljes magyar gazdasági jogot tetemes adósság terheli. Közhely, hogy a gazdasági szereplők számára még a viszonylag merev, de megfelelően egyértelmű, időben többé-kevésbé állandó szabályozás is jobb, mint a kiszámíthatóságot felőrlő, egymást gyakran váltogató szabályok rendszere. A bizonyosság, a jogi biztonság érzete persze nem jön magától. Ahhoz szükség van viszonylag állandó törvényi szabályozásra, és az erre épülő - az ésszerű bizonyosság fokáig kikristályosodó - ítélkezési gyakorlatra, a magyarázatok, a jogirodalmi állásfoglalások megfelelően részletes, és megfelelő dogmatikai megalapozottságú rendszerére. A gyakran, a kívánatosnál talán valamivel gyakrabban változó hazai gazdasági- és mindenekelőtt társasági jogi környezetben a tekintélyes szerzők által írt, összefoglaló jellegű, és a tömeges használat folytán maguk is tekintélyessé váló munkák a gazdasági szereplők napi gyakorlatára, az ítélkezési gyakorlatra, és végül remélhetőleg a jogalkotásra való visszahatásuk folytán nagyon nagy mértékben járulhatnak hozzá az oly hőn áhított jogbiztonság kialakításához.
Ebből a szempontból az időzítést a kiadó kiváló érzékkel választotta meg. A magyar társasági jog gyakorlata - a résztvevők kollektív erőfeszítéseinek eredményeként - kétségtelenül elérte azt a szintet, produkálta azt a mennyiségű joganyagot, ítélkezési gyakorlatot és irodalmi hozzájárulást, amely ezt a közel kétezer oldalnyi jó minőségű terjedelmet egyfelől megérdemelte, másfelől - a fent mondottak fényében - ki is kényszerítette. Tágítva kicsit a társasági jogi érdekeltek körét, biztos vagyok abban, hogy a munka megjelenését a forgalom résztvevői mellett azok első számú beszélgetőpartnerei, a cégbírák is örömmel fogadják. Gyakran tapasztalt magatartás a részükről, amely a sok kritika ellenére igenis fogékonyságot mutat a gazdasági szereplők igényeit is kiszolgáló, megfelelően rugalmas, ám az egyértelműséget nem nélkülöző megoldások elfogadására. Elsődleges munkaeszközük, a jogszabályok gyakori változása mellett mindez nem könnyű, most mindenesetre recenzens véleménye szerint komoly segítséget kaptak.
Rátérve "A Gazdasági Társaságok Nagy Kézikönyvének" egyes tartalmi jellemzőire, a mű elsőként említést érdemlő tulajdonsága annak tartalmi gazdagsága. Úgy tárgyalja a társasági jog egész joganyagát, hogy a megfelelő helyeken hozzáveszi ehhez a cégjog, a számviteli jog és az adójog, valamint a munkajog megfelelő szabályait. Ezen kétségtelenül "egyetemes érvényű" megközelítésből látható a kiadó azon koncepció-
ja, hogy egy helyre összegyűjtve nyújtson komplex segítséget a gyakorlat résztvevőinek. Ezt a vitathatatlanul nehéz, és kockázatoktól sem mentes feladatot a szerzők jól oldották meg. Nem említve a társasági törvény és a cégtörvény együttes tárgyalásának fontos és csak helyeselhető (mert a gyakorlati alkalmazást tekintve a legtöbb eredménnyel kecsegtető) módszerét, a recenzens által konkrét eseteken tesztelt helyeken a munka kifejezetten gazdag utalásokat tartalmazott például a könyvvizsgálókkal kapcsolatos egyéb jogszabályi rendelkezésekre (számviteli törvény, könyvvizsgálatról szóló törvény), vagy az átalakulással kapcsolatos adójogi szabályozásra.
Megértve a releváns szabályok kiválasztásának nehézségét és a terjedelmi korlátokat, a sok dicsérő szó hihetőbbé tétele érdekében megjegyzem mindazonáltal, hogy az átalakulással kapcsolatos erős adójogi fejtegetések ellenére a gyakorlatban az átalakulások esetén szintén nagy szerepet játszó illetékszabályok tárgyalását hiába kerestem. Szintén csak a maximalizmus teljesíthetetlen igénye beszél belőlem, amikor felemlítem, hogy a más jogágra/jogszabályokra történő figyelem kiterjeszthető lett volna azon fontos gyakorlati kérdésre, mint pl. a tevékenységi kör megjelölésének jelentősége a társasági szerződésekben a pénzügyi jogi szabályozás szempontjából - ha már az elkészült munka más helyen egyébként is részletes pénzügyi jogi okfejtéseket tartalmaz.
Az egyéb releváns jogszabályok számbavétele mellett dicséretet érdemel azok tárgyalásának minősége is. A kötet viszonylag részletes összefoglalást tartalmaz a számvitel és az adójog alapvető fogalmainak tekintetében. A számviteli kitaszítottság sivár érzésének elviselhetőbbé tételében pedig sokat segített recenzensnek például az átértékelés lehetőségével élni kívánó társaság számára az éves beszámoló felhasználásának tilalmára vonatkozó magyarázat, vagy a kedvezményezett átalakulás számviteli/adójogi indokainak jogászok számára is érthető feltárása. Ezen tárgyalási mód remélhetőleg ráirányítja a figyelmet arra a - például a jogi oktatásban is előbb-utóbb hasznosítandó - tényre, hogy a társasági jog a pénzügyi jog egyes területeivel szorosan összefügg, az nehezen érthető és alkalmazható alapvető számviteli és adójogi ismeretek nélkül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
