Az új jogszabályi rendelkezések értelmezése során -attól függően, hogy mit válaszolunk arra a kérdésre: hitelezőnek minősül-e a zálogjog jogosultja, vagy sem1
- vagy azt mondjuk, hogy a külön kielégítési jog létrejött ugyan, de alkalmazhatatlan, mert nincs a rendszerbe illesztve,
- vagy azt, hogy a jogalkotó a hitelezők kielégítési rangsorában a legelső helyre kívánta helyezni
a zálogjoggal bíró hitelezőket, s ezt nem azzal az egyszerű módszerrel tette, hogy a kielégítési rangsorban egyszerűen első helyre rakja a zálogjogosultakat - hiszen ezzel valószínűleg egyértelművé vált volna a helyzet - hanem azzal, hogy külön szabályt alkotott rájuk, ami másképp nem értelmezhető csak úgy, hogy mindenki más elé "beelőzte magát" a zálogjogot kikötni tudók, illetve a végrehajtási joggal rendelkezők csoportja. Bár eljárásjogilag nem mindegy, hogy melyik megoldást választjuk, gazdasági hatása azonban a rendelkezésnek egyforma, bárhogyan is kezeljük őket: azaz egyelőre beláthatatlan. Három olyan nagy csoportja van a felszámolási költségeknek, amelyek a felszámolási költségekből előre láthatóan nem lesznek majd kiegyenlíthetőek, ha a zálogtárgyakból nem lehet legalább részben kifizetni őket. Ilyen elsősorban a munkavállalók bérének a Bérgarancia Alap által nem fedezett része. A Bérgarancia Alap csak korlátosan áll helyt - kb. 600 e Ft a maximuma most - tehát ha valakinek ennél nagyobb a követelése, úgy azt nem tudja majd megkapni sehonnan.
A másik ilyen óriási költséggel járó terület a környezetvédelmi károk helyreállítása.
Nagy viták folytak a módosítás előkészítése kapcsán, s azóta is, hogy a zálogjogosult milyen jól fog járni, s az államnak milyen nagy összegeket kell majd arra fordítania, hogy a károktól mentesítse az adós vagyontárgyait, mert a zálogtárgyból befolyó összegeket a zálogjogosult fogja megkapni, s abból nem lehet a kármentesítésre fordítani. Természetesen ez a lehetőség fennáll, mert ha például az adósnak van két ingatlana, az egyiken zálogjog van, a másikon pedig környezeti kár, s a zálogjogosult megkapja a zálogtárgy vételárát, akkor a szennyezett ingatlant nem tudja a felszámoló mentesíteni a környezeti kártól. Ilyenkor semmi másban nem bizakodhat a felszámoló és az ingatlan szomszédsága, csak abban, hogy az állam - valamennyi adófizető - zsebébe nyúl, s abból mentesíti az ingatlant. Olyanokra terheli át tehát a rendszer a kármentesítés költségét, akiknek semmi közük nem volt sem a céghez, sem az ingatlanhoz. A zálogjogosult azonban rosszul is kijöhet ebből a helyzetből, mégpedig azért, mert ha a zálogtárgyon van a környezeti kár, akkor a felszámoló nem fogja tudni tehermentesíteni, és csak olcsón, vagy 0 Ft-ért tudja eladni olyannak, aki hajlandó a tehermentesítésre. (Olyankor, ha eleve látszik, hogy olyan sok lenne a költség, hogy nem érné meg a vevőnek a tehermentesítés, akkor egyáltalán meg sem fog tudni válni tőle. Kérdés, hogy ilyenkor át lehet adni a zálogjogosultnak így megtisztítatlanul?)
A harmadik probléma az, hogy ha nem marad semmilyen összeg az eljárás lebonyolítására - számviteli kötelezettségek, irattározás, iratőrzés -, akkor a már most is kaotikus állapotok egészen lehetetlen helyzeteket fognak teremteni. A nyugdíjjogosultság megállapíthatósága kérdésessé válik, hiszen nem lesznek meg a nyilvántartások. A cégiratokat azonnal ki lehet dobni, hiszen ha nincs annyi pénz, hogy az őrzésre és a szabályos kezelésére cégeket bízzanak meg, akkor egyszerűbb, ha nem is mondja ki a jogszabály, hogy kötelező őket megőrizni.
Az eddigiekben magával a rendelkezésekkel foglalkoztam, de most jön az igazi "feketeleves", mégpedig a hatályba léptető rendelkezések. A módosítás körüli harcok eredményeképp elérték, hogy a 49/D. § ne 2006. július 1-jén lépjen hatályba, csak 2007. január 1-jén, azonban a kielégítési rangsor módosítása - tehát a b) pontból a vagyont terhelő zálogjogok kivételével valamennyi zálogjogos és végrehajtási jogos kiemelése - hatályba lép 2006. július 1-jén. Ennek következtében - ha feltesszük, hogy a zálogjogosokat hitelezőként kell figyelembe venni - meg kell különböztetnünk a zálogjogos hitelezők kezelése vonatkozásában a jelenlegi módosítási szövegállapot szerint három különböző időtartamot. Ha a felszámolási kérelmet
- 2006. július 1. és 2006. december 31. között nyújtják be a bírósághoz, akkor a hatályos törvény szerinti 49/D. § szerinti "öreg zálogjogos" hitelezők igény tarthatnak a vételár költségekkel csökkentett 50%-ának kifizetésére, de a maradék 50%-kal, illetve az "új zálogjogosok"2 (valamint a végrehajtási jogosok és a lefoglalt ingósággal biztosított követeléssel rendelkezők) a teljes követelésükkel nem lesznek privilegizáltak a b) pontban, tehát mennek a d) pontba, ha kis vagy középvállalkozások, illetve az e) vagy f) pontokba. Az egyetlen kivétel a vagyont terhelő zálogjog jogosultja, aki a maradék 50%-os követelésével b) pontos lesz. A zálogjogos hitelezők a továbbiakban a követelésükhöz nem a zálogtárgy értékesítését követően juthatnak hozzá - mert ez hatályon kívül lett helyezve -, hanem csak közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslat, vagy a zárómérleghez csatolt vagyonfelosztási javaslat alapján. Ebben az időszakban indult eljárásokban az egyetlen b) pontba sorolható vagyont terhelő zálogjog jogosultja követelésének kielégítése (ha nem minősül "öreg zálogjognak", s nem kapja meg az 50%-ot azonnal), bár a törvényből kiemelték azt a rendelkezést, hogy az a) pont figyelembevételével történhet, mégis csak a felszámolási költségek után lehetséges, mert az 57. § (4) bekezdése3 szerint a költségek teljes kiegyenlítését követően kerülhet sor a biztosított követelések (most már csak a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának) kielégítésére.
- 2007. január 1. és 2007. július 1. között nyújtják be a bírósághoz, akkor megszűnik az öreg és új zálogjogos megkülönböztetés, valamennyi zálogjogosult teljes követelését érvényesítheti a zálogtárgyból befolyó vételárral szemben, melyből le lehet vonni
- a zálogtárgy megőrzésének,
- megóvásának költségein és
- a felszámoló levonható díján felül a
- zálogtárggyal kapcsolatos környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit is.
Ezen költségek a felszámolói díjjal együtt nem haladhatják meg a vételár 50%-át. Még azt is rendezi a törvény, hogy ha az 50% nem elég, akkor milyen sorrendben kell kielégíteni a költségeket.
A zálogtárgyból befolyt vételárból való kielégítés időpontja a közbenső vagy a zárómérleg után lehetséges, ugyanúgy, mint az előzőben. A vagyont terhelő zálogjog zálogtárgyainak értékesítését követően a költségekkel csökkentett vételár 50%-át a zálogjogosult kapja meg, a másik 50% megy a kielégítési rangsorba, s lehetséges belőle a felszámolási költségek kifizetése. Ezek 100%-os kifizetése után kaphat a vagyont terhelő zálogjog jogosultja még kifizetést [Cstv. 57. § (4) bekezdés.] - 2007. július 1-jétől kezdődően, nincsenek korlátok, semmilyen más költséget nem számolhat el a felszámoló a zálogtárgyból befolyt vételárból, csak
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
