A kartellekre vonatkozó német jogi irodalom többnyire kritikus megjegyzéseitől kísérve a közgazdaságiasabb megközelítés" ("more economic approach") az elmúlt években mélyre hatóan befolyásolta az európai versenyjogot. Az Európai Bizottság az EKSz. 81. cikkéből kiindulva az összefonódások ellenőrzése után az erőfölénnyel való versenykorlátozó jellegű, az EKSz. 82. cikke[2] szerinti visszaélések tekintetében is a közgazdaságiasabb megközelítés alkalmazása mellett foglalt állást.[3] Nem kívánunk kitérni az arról folytatott általános vitára, hogy a közgazdaságiasabbb megközelítést alkalmazó versenyjogi elemzésnek milyen mértékben kell a modern jólét-elmélet metodikai apparátusát igénye vennie, és hogy ennek során szabadság-poziciók veszendőbe mennek-e, ahogyan azt a német ordóliberalizmus hangsúlyozza[4] Inkább azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy mekkora jelentőségre tehet szert a közgazdaságiasabb megközelítés a versenyjogon kívüli területen. A közgazdaságiasabb megközelítésről folytatott vita a versenyjog után egyre újabb jogterületekre terjed ki. Az állami támogatásokra[5] és a tisztességtelen versenyre[6] vonatkozó jog mellett a szellemi tulajdonra vonatkozó európai jognak is meg kell fontolnia, hogy alkalmazza-e, és ha igen, milyen mértékben, a közgazdaságtudomány új módszereit.
Néhány éve megfigyelhető, hogy az Európai Bizottság szellemi tulajdonjogi vonatkozású ügyekben is megkísérli, hogy határozatainak meghozatalakor a közgazdaságiasabb megközelítés gondolatvilágát figyelembe vegye. Az alábbiakban ezt két példával szemléltetjük.[7]
Az Európai Bizottság 2004. évi Microsoft-határozata[8] többek között[9] azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a Microsoft köteles-e a munkacsoport-szerverekhez készült operációs rendszerek piacán működő versenytársai rendelkezésére bocsátani a fájlcseréhez és a nyomtatási, valamint csoport- és felhasználó-adminisztrációs szolgáltatásaihoz ("Active Directory") használt protokollokra vonatkozó információkat és specifikációkat. Ezek birtokában a versenytársak operációs rendszereiket úgy módosíthatnák, hogy képesek legyenek Microsoft környezetben interoperábilis adminisztrációs szolgáltatásokat nyújtani.
Az Európai Közösségek Bírósága (Bíróság) a Volvo/Veng-döntés[10] óta ismételten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ha szellemi tulajdon-
- 515/516 -
jogok tulajdonosa megtagadja, hogy jogainak hasznosítására licenciát adjon, akkor ez az eljárása milyen feltételek mellett minősülhet az EKSz. 82. cikke szerint erőfölénnyel való visszaélésnek. IMS Health-döntése szerint a Bíróság abban az esetben tekintette visszaélésszerűnek, hogy egy oltalmi jog tulajdonosa megtagadja a licencia adását, ha, egyrészt, a megtagadás alkalmas arra, hogy a termelési-értékesítési lánc következő fázisában lévő piacon mindenféle versenyt kizárjon, másrészt, ha megakadályozza, hogy egy olyan új termék, amely iránt legalább potenciális kereslet jelentkezik, ezen a piacon megjelenjen, és harmadrészt, ha a licencia adásának megtagadása tárgyilagos mérlegelés alapján nem igazolható.[11]
Az Európai Bizottság Microsofthatározatában ugyan nem vitatkozhatott a Bíróság IMS Health-ítéletével, mivel az ítélet négy héttel később született meg, mint a Bizottság határozata, de még azokat a kritériumokat sem követte, amelyeket a Bíróság 1995. évi Magill-döntésében[12] mondott ki, és amelyekre az IMS Health-ítélet támaszkodott. Ehelyett kifejtette, hogy nem készíthető végleges jegyzék azokról a kritériumokról, amelyeknek teljesülése esetén a szellemi tulajdonjogok tulajdonosa köteles szerződést kötni.[13] Mindig az adott ügy mérvadó körülményeit kell megvizsgálni, mondta ki a Bizottság.[14]
A visszaélés egyik kritériumaként vizsgálta, hogy noha a specifikációk átadása csökkentené a Microsoft innovációra ösztönzöttségét, de ezeket a negatív hatásokat vajon nem haladnák-e meg a gazdasági szektor egészében az innovációra gyakorolt pozitív hatások.[15] Mérlegelése során, amelynek részleteire itt nem térhetünk ki, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jólét-csökkentő hatású, ha a Microsoft titokban tartja a specifikációkat. Nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy a szóban forgó információkat, amelyeknek a rendelkezésre bocsátása vizsgálatának a tárgyát képezte, szerzői vagy szabadalmi jogok védik-e, de ennek lehetőségét nem zárta ki.[16] Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (Elsőfokú Bíróság) a Bizottság eljárásával egyetértett, utalva arra, hogy a Bizottság határozatának meghozatalakor feltételezte, hogy a Microsoft olyan helyzetben van, hogy szellemi tulajdonjogokra hivatkozhat.[17]
Nem tudunk itt kitérni arra a kérdésre, hogy a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság a Microsoft-döntésben helyesen alkalmazta-e a kialakított jóléti tesztet, amikor a licencia adási kényszernek az innovációra való ösztönzöttségre gyakorolt hatásait vizsgálta.[18] Az azonban nyilvánvaló, hogy a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság Microsoft-döntésének alapját egy közgazdaságiasabb megközelítés képezi.[19] Ennek a megközelítésnek az alkalmazásakor nem kell kimutatni, hogy a vállalkozás rendelkezik-e bizonyos szellemi tulajdonjogokkal. Ezt egyszerűen feltételezik róla. Ennek a feltételezésnek nem lehet káros hatása, mivel a Bizottság és a Bíróság konkrét ügyekben meghatározza a vállalkozói magatartás jóléti hatásait. Vagyis a Bíróságnak és a hatóságnak a józan mérlegelés elvén alapuló ("rule of reason"[20]) elemzése lép a jogszabály-alkotó szellemi tulajdonjogi "per se" szabályozása helyébe.[21] Valamilyen szellemi tulajdonjog létezése adott esetben azután még a piacon erőfölényben lévő vállalkozás magatartásának objektív igazolásakor is szerepet játszik.[22] Ebben a szemléletben az olyan, pontosan definiált kritérium-katalógusok, mint amilyet a Bíróság még IMS Health-döntésében is használt, veszítenek jelentőségükből.[23]
Ez az eljárás nem csak a Microsoftdöntésben figyelhető meg. A Bizottság az EKSz. 82. cikkének az erőfölényes versenykorlátozó visszaélésekre való alkalmazásával kapcsolatos jogérvényesítési prioritásokról kiadott közleménye[24] a szellemi tulajdonjogra vonatkozó licencia megtagadását a "szállítás megtagadása" általános esetcsoportba sorolja.[25] Ennek alapján a Bizottság jogalkalmazó tevékenységében akkor ad prioritást a licencia-megtagadás elleni fellépésnek, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:
- 516/517 -
- olyan termék szállítását tagadták meg, amely a termelési és forgalmazási láncban lejjebb lévő piacon a hatékony versenyzéshez objektíve szükséges,
- a megtagadás valószínűleg a hatékony verseny megszűnéséhez vezet a termelési és forgalmazási láncban lejjebb lévő piacon,
- a megtagadás valószínűleg kárt okoz a fogyasztóknak.[26]
A harmadik feltétel teljesülésének megállapításához a Bizottság megvizsgálja, hogy "a fogyasztók szempontjából a megtagadás várható negatív következményei az érintett piacon hosszú távon meghaladják-e a szállítási kötelezettség előírásának negatív következményeit"[27] Ez azt jelenti, hogy a Bizottság szellemi tulajdonjogra vonatkozó licencia megtagadásával kapcsolatos ügyekben a jogérvényesítési prioritásokról kiadott közleménye szerint is a közgazdaságiasabb megközelítés által kijelölt utakat járja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
