Tanulmányom bemutatja az osztrák büntetőjog emberkereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseit. A témába vágó publikációkat az eddigiekben inkább a hazánkat kötelező nemzetközi joganyag (illetve az azt implementáló jogalkotás) feldolgozása jellemezte,[1] míg a jogösszehasonlító szemléletű vizsgálódás eddig úgy tűnik (még) háttérbe szorult. Megközelítésem egyébként a hagyományos jogösszehasonlító vizsgálódáshoz képest is újszerűnek tekinthető, hiszen a nemzetközi instrumentumok követelményeit, illetve a külföldi törvényhozást nemcsak elkülönülten, hanem egymásra való kihatásában is elemzés alá veszi. Természetesen nem öncélúan, hanem azon kérdés megválaszolása érdekében, hogy milyen mozgástere marad a nemzeti (közöttük a hazai) jogalkotónak az emberkereskedelemre vonatkozó nemzetközi instrumentumokból eredő követelmények teljesítésekor.
A hatályos tényállások részletes bemutatása mellett tehát elsősorban arra koncentrálok, hogy a szabályozás kialakításánál milyen szerepet játszott a vonatkozó nemzetközi instrumentumok implementációja. Ehhez előkérdésként felvázolom az Osztrák Köztársaságot e bűncselekmények büntetni rendelésére kötelező fontosabb nemzetközi instrumentumokat, illetve
- 499/500 -
bemutatom a jogtörténeti előzményeket. A téma kifejtése közben az osztrák büntetőjog más rendelkezéseire kifejezetten csak akkor utalok, ha azok megléte vagy éppen hiánya befolyásolta az emberkereskedelemmel kapcsolatos szabályozás (mikénti) kialakítását, illetve azok ismerete - a használt kifejezések azonosságára tekintettel - segítséget nyújt a tanulmány centrumában álló kérdés elemzésében.
Az Osztrák Császárság, illetve jogutódjaként az Osztrák Köztársaság részese a következő a leány-, gyermek- és nőkereskedés elleni egyezményeknek:
- a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban 1910. május 4. napján elfogadott nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárjegyzőkönyv[2] (a továbbiakban a leánykereskedés elleni egyezmény),[3]
- a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomás végett Genfben 1921. szeptember hó 30. napján elfogadott nemzetközi egyezmény[4] (a továbbiakban a nőkkel és a gyermekekkel való kereskedés elleni egyezmény),[5]
- a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomása tárgyában Genfben, 1933. október hó 11. napján kelt nemzetközi egyezmény[6] (a továbbiakban a nőkkel való kereskedés elleni egyezmény).[7]
- 500/501 -
Az Osztrák Köztársaság - más európai államokhoz (pl. Németország) hasonlóan - nem írta alá az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi (a továbbiakban emberkereskedés elleni) egyezményt.[8] Ez egyébként az emberkereskedelem tekintetében a részes államokat csak igazgatási intézkedések megtételére kötelezi, arra nem, hogy nemzeti büntetőjogi fellépésüket harmonizálják. A prostitúciós célú emberkereskedelem ugyanakkor megvalósíthatja a nemzeti jogok azon büntető tényállásait (diszpozícióit) is, amelyek megfelelnek az egyezmény prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekményekre[9] (az azokban történő részesként való közreműködésre,[10] illetve az azokhoz kapcsolódó sui generis bűncselekményként szabályozott részességre[11]) vonatkozó rendelkezéseinek. Ilyen rendelkezések (pl. kitartottság) természetesen az Osztrák Köztársaság büntetőjogában azzal együtt is szerepelnek, hogy azok kodifikálására nem vállalt nemzetközi kötelezettséget.
Az Osztrák Köztársaság részes állama az ENSZ keretében, Palermóban, 2000. november 15-én létrejött nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez kapcsolt az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló[12] jegyzőkönyvnek[13] (a továbbiakban: az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv). Az instrumentum kötelezettségként rögzíti a részes államok számára az
- 501/502 -
emberkereskedelem elkövetésének büntetni rendelését.[14] A jegyzőkönyvet az Osztrák Köztársaság 2000. december 12. napján írta alá, 2005. szeptember 15. napján ratifikálta.[15] Így az instrumentum az Osztrák Köztársaság vonatkozásában - 17. cikkének 2. bekezdése értelmében - 2005. november 15. napján lépett hatályba.[16]
Az Osztrák Köztársaság részes állama a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezményhez fűzött a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló 2000. május 25. napján létrejött fakultatív jegyzőkönyvnek[17] (a továbbiakban a gyermek eladása elleni jegyzőkönyv). Az instrumentum kötelezettségként rögzíti a részes felek számára, hogy büntetni rendeljék azt, aki - a gyermek eladásával[18] összefüggésben - gyermeket szexuális kizsákmányolása, szervének haszonszerzési célból másba való átültetése vagy kényszermunkába való bevonása végett bármilyen módon kínál, átad vagy átvesz.[19] A jegyzőkönyvet az Osztrák Köztársaság 2000. szeptember 6. napján írta alá, 2004. május 6. napján ratifikálta.[20] Így az instrumentum 14. cikkének 2. bekezdése értelmében az Osztrák Köztársaság vonatkozásában 2004. június 6. napján lépett hatályba.
Az Osztrák Köztársaságot, amely 1995-től az Európai Unió tagállama kötelezi
- az Európai Unió Tanácsának 1997. február 24. napján elfogadott az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló 97/154/IB számú együttes fellépése (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni együttes fellépés);[21]
- 502/503 -
- a Tanács a 2002. július 19. napján elfogadott az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2002/629/IB számú kerethatározata (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni kerethatározat).[22]
Az Osztrák Köztársaság részese az Európa Tanács (ET) emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2005. május 16. napján létrejött egyezményének[23] (továbbiakban: az emberkereskedelem elleni egyezmény) is. Az egyezményt az Osztrák Köztársaság már 2005. május 16. napján aláírta, 2006. október 12. napján ratifikálta, és vonatkozásában az instrumentum 2008. február 12. napján hatályba is lépett.[24]
Az 1964-es (törvényerőre soha nem emelkedett) Btk. javaslat 251. §-ában már tartalmazott az emberkereskedelemre vonatkozó büntető rendelkezést. A javasolt szabályozás első alaptényállása szerint lett volna büntetendő, aki mást arra toboroz (vagy másik országba szállít), hogy az üzletszerű kéjelgést másik államban gyakorolja, mint amelynek állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van.[25] A javasolt másik alaptényállás alapján tettesként az felelt volna, aki más személyt, akit rá kell beszélni, hogy az üzletszerű kéjelgést másik államban folytassa, mint amelynek állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van, a tervei vonatkozásában való megtévesztéssel vagy a fennálló tévedés kihasználásával arra vesz rá, hogy más államba menjen, illetve ilyen tévedés kihasználásával más államba szállít.[26] Az indokolás szerint a két javasolt - büntetési tételében is különböző - alaptényállás abban különbözött volna, hogy a passzív alany eredeti akarata kiterjedt-e a prostitúcióra vagy pedig tévedésben volt-e abban a tekintetben, hogy az idegen országban prostitúciót kell majd folytatnia.[27]
- 503/504 -
A fenti javaslathoz igen hasonló tényállást tartalmazott az 1974-es osztrák Btk. eredeti (1975. január 1. napján hatályba lépett) szövege is, amely Ausztriában először szabályozta érvényes és hatályos jogként az emberkereskedelem bűncselekményét.[28] A tényállás első alapesetét az valósította meg, aki mást (aki akár már korábban üzletszerű kéjelgésre adta magát) arra visz rá (zuführen),[29] vagy arra toboroz (anwirbt), hogy - más országban, mint aminek az állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van - üzletszerű kéjelgést (gewerbsmäßige Unzucht) folytasson. A második alapeset alapján részben az volt büntetendő, aki az előző alapesetben leírt sértettet tervei felől való megtévesztéssel (durch Täuschung über dieses Vorhaben) arra vesz rá (verleitet), illetőleg erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel arra kényszerít (nötigt), hogy másik országba menjen (begeben), ha ezt azzal a szándékkal teszi, hogy ez a személy más országban, mint amelynek az állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van üzletszerű kéjelgést folytasson. Másrészt pedig a második alapeset szerint volt büntetendő, aki az első alapeset sértettjét a fenti szándékkal erőszakkal vagy tervei felől fennálló tévedés kihasználásával (unter Ausnützung ihres Irrtums über dieses Vorhaben) egy másik államba szállítja (befördert).
Az 1964-es javaslat indokolása utal arra, hogy az addigiakban kifejezetten a nő és gyermekkereskedelem elleni büntető rendelkezés hiányzott az osztrák büntetőjogból. Az ilyen kereskedelem minden fajtáját nem fogta át a kerítés, a megszöktetés, a csalás, a személyes szabadság korlátozása vagy a zsarolás tényállása, mégpedig részben azért mivel ezek alkalmazása további kísérő körülményektől függött. Ha pedig e tényállások mégis alkalmazhatók lettek volna, akkor a törvény által azokra előírt büntetés nem lett volna eléggé súlyos. Ráadásul az ilyen alapvetően teljesen más jellegű esetekre rendelt büntető rendelkezések alkalmazása a jogalkotó szerint nem felelt meg azon nemzetközi egyezmények[30] ratio legisének
- 504/505 -
sem, amelynek a miniszteri indokolás szerint az Osztrák Köztársaság részese volt. Az indokolás szerint az emberkereskedelem mint különösen veszélyes és erkölcstelen bűncselekmény tényállását a kerítéstől el kell oldani, azt a büntetőtörvénykönyv önálló tényállásában kimerítően kell szabályozni. Ezzel egyébként a miniszteri indokolás szerint különösen láthatóvá válik azon államközi kötelezettségeknek való megfelelés, amelyeket az Osztrák Köztársaság a megfelelő egyezményekhez való csatlakozásával elvállalt.[31]
A fenti jogalkotási anyag megközelítése legjobban akként összegezhető, hogy az emberkereskedelem önálló tényállásban való szabályozása ugyan nem vezethető le a nemzetközi egyezményekből, de a legjobb megoldás az azokból eredő nemzetközi kötelezettségek lelkiismeretes teljesítésére.
Az 1974-es szabályozás miniszteri indokolása már csak utal azokra a leány-, nő- és gyermekkereskedelem elleni nemzetközi egyezményekre,[32] amelyeknek az Osztrák Köztársaság részese volt.[33]
A tényállást a jogalkotó a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Strafbare Handlungen gegen die Sittlichkeit)[34] között helyezte el, azon belül is - az üzletszerű kéjelgés elősegítését (Förderung gewerbsmäßiger Unzucht) és a kitartottságot (Zuhälterei) követően.
Az 1964-es javaslat rendszerében a nemi erkölcs elleni bűncselekmények a közösségi érdek elleni deliktumok körében helyezkednek el.[35] A miniszteri indokolás azonban arra is utal, hogy ennél a bűncselekménycsoportnál - másokhoz képest erősebben érvényesül - az a kettősség, hogy egyes tényállások közösségi és egyéni érdeket is sértenek (veszé-
- 505/506 -
lyeztetnek).[36] Ez a kettősség megítélésünk szerint az emberkereskedelem tekintetében különösen hangsúlyos.
Az emberkereskedelmet a miniszteri indokolások kiindulópontként közveszélyes cselekményként írják le,[37] ami a javaslatok rendszerében nyilvánvalóan a közerkölcs veszélyeztetését jelenti. Az első alaptényállásban foglalt cselekmény büntetni rendelése ezen felül abból a megfontolásból ered, hogy a cselekmény következtében a passzív alany rendszerint, amikor pl. bordélyban alkalmazzák, olyan függőségi viszonyba kerül, amiből nehezen vagy egyáltalán nem tud kikeveredni, nem lesz lehetősége hatósági segítséget kérni vagy mástól védelmet igényelni. Ennek következtében nem dönthet szabadon arról, hogy az üzletszerű kéjelgést megkezdi vagy továbbfolytatja, ilyenkor tehát számára hazájába, illetve az eredeti életvezetéshez már nincs visszatérés.[38] A második alapeset megemelkedett jogtalansági tartalmát pedig az adja, hogy a passzív alany itt "tisztességes" személy, a cselekmény fokozott veszélyessége pedig abból ered, hogy a passzív alanyt tapasztalatlansága miatt még kevésbé lehet kimenteni abból a nehéz helyzetből, amibe az elkövetési magatartások következtében került.[39]
A tényállás jogi tárgya tehát a jogalkotó szerint mindkét alapesetnél a közösségi érdek, azaz a rendszerbeli elhelyezés alapján a közerkölcs. Az első és második bekezdésnél ezen felül jogi tárgy az önrendelkezési jog, illetve a második bekezdésnél a nemi tisztesség is (egyéni érdekek). Az emberkereskedelem a közerkölcsöt sérti, míg bizonyos egyéni érdekeket (ilyen a nemi önrendelkezés) veszélyeztet, másokat pedig (ilyen a nemi tisztesség) sért. Látható tehát, hogy a közősségi és az egyéni érdekek közül a jogalkotó az előbbit (a közerkölcsöt) tartotta döntő jelentőségűnek, tükrözve azt a kiemelt szerepet, amit az erkölcsvédelem aspektusa - az osztrák Btk. nemi bűncselekményekre vonatkozó szerkezeti egységének egészében[40] - betöltött.
A miniszteri indokolások bevezetésként kifejezetten kiemelik, hogy az "emberkereskedelem áldozatait a kitartottságnál erőteljesebben zsákmá-
- 506/507 -
nyolják ki, illetve a bűncselekményt szinte kizárólag különösen védelemre méltó személyek, nevezetesen fiatal asszonyok, lányok és gyermekek ellen követik el."[41]
Önmagában nem tekinthető problematikusnak, hogy az indokolásokból kitűnően olyan körülmények befolyásolták az emberkereskedelem tényállásának megalkotását, amelyek a javasolt törvényszövegből egyáltalán nem következtethetők ki. Nincs ugyanis semmi akadálya annak, hogy a jogalkotó a bizonyos személyi kör elleni tipikus támadásokra olyan tényállás megalkotásával válaszoljon, amelynek védelmi köre az atipikus eseteket is magában foglalja. Az viszont jogállami szempontból annál inkább visszás, ha adott esetben a bűncselekmény súlyosságáról alkotott jogalkotói elképzelést (és feltehetőleg ezáltal a vonatkozó igen súlyos büntetési tételt) olyan körülmények is befolyásol(hat)ták, amelyek nem szükségszerű velejárói a tényállásszerű emberkereskedelemnek. Ez ugyanis jogállami szempontból azzal a veszéllyel jár, hogy egyes cselekmények úgy minősülnek emberkereskedelemnek, hogy nem rendelkeznek mindazokkal az attribútumokkal (kizsákmányolás, illetve a fokozottan sérülékeny, így különösen védett passzív alanyi kör), amelyekre tekintettel a tényállás (egyébként igen súlyos) büntetési tétele ki lett alakítva. A jogalkotói hallgatás annak tükrében még kevésbé érthető, hogy a javaslat más tényállásai tartalmazzák a kizsákmányolás elemét (250. §-ban szereplő kitartottság), illetve fokozottan sérülékeny passzív alanyi kört védelmeznek (a 246. §-ban szereplő hatalmi viszonyok kihasználásával elkövetett nemi bűncselekmény).
A jogirodalomban egyesek azt a következtetést vonták le, hogy az emberkereskedelem jogi tárgya azon a közösségi érdek, hogy ember ne legyen árukereskedelmi forgalom tárgya.[42] E nézet képviselői azonban valójában nem tesznek mást, mint a tényállás elnevezésből próbálnak jogi tárgyat kreálni, ahelyett, hogy azt az érdeket kutatnák, amelynek védelmében a jogalkotó a tényállást megalkotta. A nézet további hibája, hogy éppen az emberkereskedelem esetén a bűncselekmény elnevezése igen kevéssé van összhangban annak szövegével, amely kereskedelmi tevékenységet nem követel meg. Mások viszont a tényállás megvalósításával járó egyéni érdeksérelmet tartják döntőnek, amikor arra hivatkoznak, hogy az emberkereskedelem az emberi méltóság (Menschenwürde) cinikus figyel-
- 507/508 -
men kívül hagyása.[43] A joggyakorlatban pedig az emberkereskedelem jogi tárgyaként szintén egyéni érdeket, méghozzá a nemi önrendelkezést jelölik meg, amelynek az (1) bekezdés absztrakt veszélyeztetését rendeli büntetni, míg a (2) bekezdésben szereplő tényállás (komoly és tartós) sérelmét írja körül.[44]
Az emberkereskedelem első tényállása kapcsán a jogalkotó - a rendszerbeli elhelyezés és az előkészítő anyagok tanúsága szerint - jogi tárgyként a közerkölcsöt tartotta elsődlegesnek, az egyéni érdek(ek) pedig csak másodlagos szerephez jutottak a büntetőjogi beavatkozás legitimálásában. A jogirodalomban és a joggyakorlatban viszont a későbbiekben olyan - a későbbi nemzetközi egyezményeket és hazai jogalkotást is megelőlegező nézetek - jelentek meg, amelyek e tényállásban megfogalmazott emberkereskedelmet (elsősorban) az egyén jogait, különösen az emberi méltóságot, illetve az önrendelkezést sértő (veszélyeztető) bűncselekménynek tartották.
A passzív alany bármilyen korú és nemű személy lehetett.[46] A jogirodalom szerint inkább a nők sérelmére való elkövetés volt a tipikus,[47] bár a gyakorlatban a férfiak sérelmére történő elkövetés is előfordult.[48] Az 1964-es javaslat indokolása kifejezetten utalt arra, hogy a nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek alapján a tényállás passzív alanyaként csak leányt, nőt, illetve bármilyen nemű gyermeket kellett volna megjelölni. A javasolt tényállás viszont bármilyen nemű vagy korú személy védelmét biztosította volna, erre tekintettel pedig elnevezése emberkereskedelem. A javaslat ugyanis általában a passzív alanyok neme szerint nem tesz különbséget, ha pedig igen, akkor annyiban, hogy büntetni rendeli a 18 év
- 508/509 -
alatti férfival való természet elleni fajtalanságot, illetve a homoszexuális üzletszerű férfiprostitúciót.[49] A leány-, nő- és gyermekkereskedelem elleni egyezményekből eredő a passzív alanyok különböző nemű és korú csoportjai tekintetében fragmentális nemzetközi kötelezettségek az osztrák büntetőjog belső rendszerére tekintettel olyan átfogó büntető rendelkezésként manifesztálódtak, amelynek passzív alanya a bármilyen nemű és korú lehetett.
A passzív alanyok erkölcsi megítélése a jogirodalom szerint közömbös volt az emberkereskedelem megvalósulása szempontjából,[50] a tényállás ugyanis védte a prostituáltakat is.[51] A törvény kifejezett rendelkezéséből eredően ugyanis az első alapesetben olyan személy is lehet sértett, aki korábban üzletszerű kéjelgést folytatott. Ennek kifejezett kiemelése az (1) bekezdésben azért volt indokolt, nehogy a jogalkalmazók - az ellentétből való következtetés által - ettől eltérő értelmezésre jussanak, amikor összevetik az emberkereskedelmet az osztrák Btk. 215. §-ával, amely részben hasonló elkövetési magatartást tartalmaz. Ez utóbbi bűncselekmény sértettje ugyanis csak olyan személy lehet, aki a prostitúcióra - mármint az elkövetési magatartások tanúsítása előtt - még nem határozta el magát. A második alapeset tényállása is védi az üzletszerű kéjelgést folytató személyeket is, hiszen annak sértettje vonatkozásában a törvény kifejezetten az (1) bekezdésre utal. Erre pedig azért volt szükség, hogy ne lehessen az (1) bekezdésből - szintén az ellentétből következtetés módszerének alkalmazásával - arra a konklúzióra jutni, hogy a második alapeset csak azokat védené, akik prostitúcióval nem foglakozn(án)ak.[52]
a) Az első alaptényállás elkövetési magatartása a passzív alany aa) rávitele (zuführen), illetve ab) toborzása (anwirbt), mégpedig arra, hogy ac) az üzletszerű fajtalanságot (gewerbsmäßige Unzucht) ad) más országban folytassa, mint amelynek az állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van.
- 509/510 -
A tényállás elnevezése ugyan emberkereskedelem, de az emberekkel való kereskedelmet a kifejezés köznapi értelmében nem követel meg,[53] így azt sem, hogy a sértett adásvétel tárgya legyen.[54]
aa) A miniszteri indokolás szerint a rávitelt az emberkereskedelem vonatkozásában is úgy kell értelmezni, ahogy az üzletszerű kéjelgés elősegítésénél.[55] Az utóbbi tényálláshoz fűzött indokolás szerint nem minden olyan cselekmény minősül egyben rávitelnek, amely arra irányul, hogy a sértett prostitúciót folytasson. Így nem tényállásszerű pl., ha a sértettet tanácsadással veszik rá (verleiten) a prostitúcióra. A rávitel - a kerítéssel szemben - nem egy fajtalan cselekményre vonatkozik, hanem a sértett egész életvezetésére.[56]
A joggyakorlat szerint rávitelhez a tettesnek tettel és tanáccsal arra kell törekednie, hogy a passzív alany külföldön prostitúciót folytasson. Ide tartozik különösen, ha a tettes a passzív alanynak külföldön szállást szerez, kapcsolatot vesz fel külföldi kitartottakkal vagy bordélytulajdonosokkal, illetve a sértettet szinte naponként a prostitúció folytatása céljából külföldre szállítja.[57] Nem minősül viszont prostitúcióra való rávitelnek, ha valaki mást külföldi életlehetőségekről informál, illetve annak a cselekménye sem, aki taxisként egyszer külföldre szállítja a már prostitúcióra elhatározott személyt.[58]
A joggyakorlat szerint a rávitelhez a passzív alany akaratára való behatás nem szükséges. Ennek következtében nincs akadálya az emberkereskedelem megállapításának, ha a sértett elhatározta, hogy a prostitúciót Ausztria helyett Németországban folytatja, a tettes pedig összeismertette őt egy ottani bordélytulajdonossal.[59]
ab) A toborzás a miniszteri indokolás szerint arra irányuló cselekmény, hogy más a prostitúció folytatására kötelezze el magát.[60] Ha az elkövető más tipikusan a prostitúciót elősegítő tevékenységet folytat, pl. információkat ad tovább emberkereskedelemmel foglalkozó központoknak, leg-
- 510/511 -
feljebb a toborzás bűnsegédje lehet, ha magatartása egy konkrét cselekményhez kapcsolódik.[61]
ac) A fajtalanság (Unzucht)[62] fogalma a közösülés mellett más - akár azonos neműek közötti - szexuális cselekményeket is magában foglal.[63]
Az üzletszerű fajtalanság a miniszteri indokolás szerint a prostitúció,[64] amely a jogirodalom szerint akkor áll fenn, ha az azt megvalósító személy célja az, hogy folyamatos fajtalan cselekményekkel állandó bevételi forrást biztosítson.[65] A cselekmény tényállásszerűségét nem érinti, ha az állam a prostitúciót tolerálja.[66]
A jogirodalom rámutat arra, hogy az üzletszerű fajtalanság fogalma azt is magában foglalja, hogy a prostituált partnerei cserélődjenek, illetve a szexuális partner az emberkereskedelem tettesétől különbözzön. Erre tekintettel nem valósít meg az emberkereskedelmet, aki egy prostituálttal megy külföldre nyaralni.[67]
Ha nem üzletszerű fajtalanságról van szó, akkor a miniszteri indokolás szerint csak kerítés[68] vagy idegen fajtalanság ellenérték fejében való elősegítése[69] elnevezésű tényállások jöhetnek számításba. Az első alaptényállás tehát - már objektív oldalon is - szükségképpen a prostitúcióval összefüggő bűncselekmény.
A jogirodalom már ekkor utalt rá, hogy az emberkereskedelem tényállása alapján nem vonható felelősségre, aki a sértettel más tevékenység (pl. háztartási alkalmazottként foglalkoztatás vagy házasságkötés) vagy más fajtájú kizsákmányolás végett kereskedik.[70]
ad) A tényállás szerint a passzív alanynak az üzletszerű fajtalanságot olyan államban kell folytatnia, amely különbözik attól, mint amelynek az állampolgára vagy amelyben szokásos tartózkodási helye van. Az üzletszerű fajtalanság idegen államban való folytatása képezi lényegében a tényállásban azt az önrendelkezési jog korlátozását (lehetőségként) magában rejtő szituációt, amelynek létrehozatalát (absztrakt veszélyeztetési bűncse-
- 511/512 -
lekményként) a büntető törvény büntetni rendeli. Úgy tűnik tehát, hogy a jogalkotó megítélése szerint az emberkereskedelem tényállása (a 215. §-hoz képest biztosított pótlólagos és fokozott) védelem talán azért is szükséges, mert az idegen országban tevékenykedő prostituált önrendelkezésének veszélyeztetése nagyobb mérvű lehet.
A jogirodalom szerint a cselekmény olyan osztrák állampolgár sérelmére is elkövethető, akinek külföldön van szokásos tartózkodási helye, de prostitúció Ausztriában való folytatására beszélik rá.[71] Sőt a cselekmény olyan osztrák állampolgár sérelmére is megvalósul, aki a Német Szövetségi Köztársaságából hazatért Karintiába, hogy a prostitúciót ott folytassa tovább, de őt újra a Német Szövetségi Köztársaságba közvetítik, illetve akaratának megfelelően oda szállítják.[72]
Ez a két jogeset plasztikusan mutatja azt, hogy az idegenséget az emberkereskedelem tényállásában megjelenítő fogalmak nem igazán alkalmasak arra, hogy egy olyan szituációt írjanak le, amikor az önrendelkezési jog rendszerint veszélybe kerül. Amennyire ugyanis egy thaiföldinek - a nyelvi, kulturális stb. különbségekre tekintettel - Ausztria egy teljesen idegen világ lehet, annyira kevéssé lehet terra incognita a Német Szövetségi Köztársaság egy osztrák állampolgárnak, különösen pedig egy olyannak nem, aki korábban évekig ott lakott. Megítélésünk szerint egyébként az idegen (így veszélyesebb) ország fogalma büntetőjogszabályban szükséges absztrakciós fokon és pontossággal nem is igen írható le, így az önrendelkezés ilyen körülmények között való fokozott veszélyeztetésre alapuló tényállás koncepciója lényegében kudarcra van ítélve.
Az állampolgárság és a szokásos tartózkodási hely kérdéseit az elkövetési magatartások időpontjára nézve kell vizsgálni.[73] Így megvalósítja az emberkereskedelmet, aki Thaiföldön egy ottani nőt a prostitúció Ausztriában való folytatására toboroz, még akkor is, ha házasságkötési szándék[74] (és ezzel az állampolgárság megszerzésének esélye) valóban fennáll.
A törvényi tényállás nem védi azt, akit az országon belül máshol végzett prostitúcióra vezetnek rá, ilyen esetekben csak az üzletszerű kéjelgés elősegítése (Förderung gewerbsmäßiger Unzucht) elnevezésű tényállás állapítható meg.[75]
- 512/513 -
b) A második alaptényállás elkövetési magatartása, hogy a tettes a passzív alanyt más országba történő utazásra ráveszi (verleitet) vagy kényszeríti, illetve őt másik államba szállítja (befördert).[76] A jogirodalom szerint az elkövetési magatartások egy része más tényállásokban szereplő fogalom, így azok magyarázata vonatkozásában a megrontás, kényszerítés, súlyos kényszerítés, a megtévesztés kapcsán mondottak az irányadók.[77]
Nem feltétele a tényállásszerűségnek, hogy a sértett abba az országba jusson, ahol a prostitúciót a tettes szándékai szerint folytatnia kellene.[78]
a-b) Az elkövetési magatartások tekintetében figyelemreméltó, hogy a tényállás terminológiáját tekintve erőteljesen be van ágyazva az osztrák Btk. rendszerébe. A jogalkotó ugyanis az emberkereskedelem leírására olyan fogalmakat használt, amelyek más szabadság elleni vagy nemi bűncselekmények tényállásában is szerepelnek. Ráadásul a más büntető rendelkezésekben is szereplő kifejezések az emberkereskedelem vonatkozásában való megfelelő alkalmazásából adódó előre látható nehézségeket a jogalkotó a törvényszerkesztési módszerekkel megpróbálta a lehetőségekhez képest elkerülni.
a) Ahogy azt a jogirodalom kiemeli az első alaptényállás nem követel meg kényszert vagy megtévesztést a sértettel szemben, de a jogirodalom szerint pl. a kényszer mértéke lényeges lehet annak a megállapításánál, hogy a tettes a sértettet prostitúcióra "ráviszi-e".[79]
b) A második alapeset a következő elkövetési módokat értékeli:
- megtévesztés a tettes tervei vonatkozásában (durch Täuschung über dieses Vorhaben),
- ezen tervek felől fennálló tévedés kihasználása, illetve
- az erőszak vagy
- a veszélyes fenyegetés.
A megtévesztés körébe tartozik az, ha egy nőnek hazug módon megígérik, hogy az idegen államban komoly állást kap, házasságot kötnek vele, táncosként vagy bárhölgyként foglalkoztatják, az elkövető tervei szerint azonban ott prostituáltként kellene dolgoznia.[80]
- 513/514 -
A miniszteri indokolás szerint az (1) bekezdés esetén a büntetőjogi védelem nem egyik helyről a másikra való juttatáshoz kapcsolódik, hanem ahhoz, hogy a sértett a prostitúciót más államban folytatja, mint amelynek állampolgára vagy amelyben a szokásos tartózkodási helye van.[81] Az (1) bekezdés tényállása egyébként nemcsak akkor valósul meg, ha a sértett külföldre kerül, hanem akkor is, ha a külföldi szülőhazájából belföldre kerül, hogy a prostitúciót ott folytatassa.[82]
A második alaptényállás ezzel szemben objektív elemként is feltételezi, hogy a sértett az államhatárt átlépi. A tényállás megvalósulást nem zárja ki, ha a sértettet a tettes naponta (üzletszerű kéjelgés egyes részcselekményének külföldön való megvalósítása után) után minden nap visszahozza Ausztriába. Nincsen ugyanis a tényállásban a külföldön tartózkodásra nézve "napi limit", illetve a büntető rendelkezés nem követeli meg, hogy a passzív alanynak minimálisan milyen távolságra kellene eltávolodnia a otthonáról.[83]
Az emberkereskedelem - a törvény általános rendelkezésére tekintettel - szándékos bűncselekmény, hiszen az osztrák Btk-ban ellenkező rendelkezés hiányában csak az ilyen elkövetés büntetendő.[84] A szándéknak ki kell terjednie az összes objektív tényállási elemre, az eshetőleges szándék (bedingter Vorsatz) mindkét esetben elegendő.[85] A tényállás a joggyakorlat szerint nem követeli meg, hogy a tettes jogtalan haszonszerzés végett cselekedjen.[86]
- 514/515 -
A második alapesetben az ún. kiterjesztett szándékosságnak[87] arra kell kiterjednie, hogy a sértett idegen országban üzletszerű kéjelgést folytat.[88] A jogirodalom szerint ebben a tekintetben is tényállásszerű az eshetőleges szándékkal való elkövetés.[89]
A sértett beleegyezése a tényállás megvalósulása szempontjából közömbös, a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a passzív alany akarja, hogy külföldre vigyék.[90]
Az első alapeset rávitel esetén már akkor befejezett, ha a passzív alany az üzletszerű kéjelgés körébe tartozó első cselekményt megvalósította. Toborzás esetén pedig akkor, ha az elkövetési magatartás sikeres, a befejezettséghez azonban ilyenkor már nem kell a prostitúciót az idegen országban megkezdeni.[91] A befejezettségig szukcesszív társtettesség vagy más elkövetőként való közreműködés (pl. bordélyban tolmácsolás[92]) lehetséges,[93] de azt követően a bűncselekményben pl. bűnsegéllyel (Beitragtäterschaft)[94] már nem lehet közreműködni.[95]
- 515/516 -
A második alapeset akkor befejezett, ha az elkövetési magatartásokat (rávesz, kényszerít, szállít) a tettes teljes egészében megvalósította,[96] pontosabban, ha a határátlépés megtörtént.[97] A joggyakorlat szerint az emberkereskedelem második alapesetében annak materiális befejezettségéig (hazai büntetőjogunkban bevégzettségéig) is lehet bűnsegédként közreműködni. A materiális befejezettség időpontja a tényállás által írt célzat megvalósítása.[98] Ezt követően, azaz az idegen államban való prostitúció megkezdése után, viszont - pl. belépti díjak kasszírozásával - az emberkereskedelemben már nem lehet elkövetőként közreműködni.[99]
A büntetési tétel az első alapesetben hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, míg a második alapesetben egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A Btk. miniszteri indokolása szerint a (2) bekezdésben foglalt alaptényállás fokozott jogtalansága (így feltehetően magasabb büntetési tétele) arra vezethető vissza, hogy míg az első alaptényállásnál a sértett vagy már prostitúcióra adta magát, vagy azt az elkövető magatartása következtében elhatározta, addig a (2) bekezdés olyan eseteket is magában foglal, ahol a cselekmény sértettje erkölcsös személy.[100]
A törvényi differenciálás nyilvánvalóan mutatja azt a kiemelt szerepet, amit az egyéni érdekek között a passzív alany nemi tisztességének védelme az emberkereskedelem osztrák szabályozásában betöltött. Ezt a szerepet még inkább láthatóvá teszi a miniszteri indokolás azon hiányossága, hogy az a második bekezdés magasabb büntetési tételének indokaként - számomra meglepően - egyáltalán nem szól az önrendelkezés az elkövetési módok következtében bekövetkező sérelméről.
- 516/517 -
Minősített esete csak az első alaptényállásnak volt, a minősítő körülmény az üzletszerű (gewerbsmäßig) elkövetés.
Az 1964-es javaslat kodifkációja során egyébként felmerült, hogy az üzletszerűség az alapeseti tényállásban szerepeljen, de ez ellen azt hozták fel, hogy egy ilyen megoldás a tényállást elértéktelenítené. Az elkövetőkre ugyanis - rafinált üzelmeikre és a társadalomellenes segítőikre tekintettel - nehezen bizonyítható az üzletszerű elkövetés.[101]
Az osztrák Btk. értelmező rendelkezése szerint a büntetendő cselekményt akkor követik el üzletszerűen, ha a tettes célja az, hogy az elkövetési magatartások ismétlődő tanúsításával folyamatos árbevételre tegyen szert.[102]
A minősített eset büntetési tétele egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ami egyébként a másik alaptényállással tudatosan egyezik. Az 1964-es javaslatot kidolgozó büntetőjogi kodifikációs bizottságban egyébként a kisebbség még súlyosabb büntetési tétel, nevezetesen öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés kodifikálását javasolta. A többség azonban ezt szükségtelennek tartotta.[103] Megítélésünk szerint szerencsére, mégpedig annál inkább, mert egy ilyen büntetési tételemelkedés nemcsak önmagában, hanem a második alaptényállással összevetve is mindenképp aránytalan lett volna.
Az emberkereskedelem új tényállását a 2004. évi büntetőjogi módosító törvény[104] iktatta be az osztrák Btk. 104a. §-ába.[105] A 2004. május 1. napjától hatályos új szabályozás szerint az büntetendő, aki kiskorú személyt vagy meg nem engedett módon nagykorú személyt - azzal a szándékkal, hogy őt a későbbiekben szexuálisan, szervének eltávolításával vagy munkaereje vonatkozásában kizsákmányolják - toboroz, elszállásol, más mó-
- 517/518 -
don fogad, szállít, illetve másnak felajánl vagy továbbad. A tényálláshoz tartozó értelmező rendelkezés szerint meg nem engedett mód a megtévesztés, a hatalmi helyzet, kényszerhelyzet, elmebetegség, vagy védtelenné tevő állapot kihasználása, a megfélemlítés, illetve az előny nyújtása vagy elfogadása a személy feletti hatalom átadása végett.
A módosítás azt is szükségessé tette,[106] hogy az addigi emberkereskedelem alcím alatt a Btk. 217. §-ában szereplő tényállást átnevezzék "határon átnyúló prostitúciós kereskedelemre (Grenzüberschreitender Prostitutionshandel)". Az utóbbi tényállásnak nemcsak címe, hanem szövege is némileg módosult (a "üzletszerű fajtalanság" fogalmát a más rendelkezésekhez hasonlóan a "prostitúció" váltotta fel), ez azonban a korábbi emberkereskedelem elnevezésű bűncselekményhez képest tartalmi változást nem jelent.[107]
A következőkben az emberkereskedelem új tényállását elemzem, a határon átnyúló prostitúciós kereskedelem vonatkozásában pedig az előző (3.) pontban kifejtetteket tekintem megfelelően irányadónak. E bűncselekményre tehát - más tényállásokhoz hasonlóan - csak akkor utalok, ha segítséget nyújt az emberkereskedelem hatályos tényállásának értelmezéséhez.
Az új tényállás beiktatásának indoka az emberkereskedelem elleni nemzetközi instrumentumokból, nevezetesen az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvből, a gyermek eladása elleni jegyzőkönyvből, illetve az emberkereskedelem elleni kerethatározatból eredő kötelezettségek végrehajtása.[108]
Az új tényállást a jogalkotó a szabadság elleni bűncselekmények (Handlungen gegen die Freiheit)[109] közé helyezte el. A miniszteri indokolás szerint a legjobb megoldás az volt, ha az új tényállást a tartalmilag rokon rab-
- 518/519 -
szolga-kereskedelmet (Sklavenhandel) követően, illetve a kényszerítés (Nötigung) általános tényállását megelőzően iktatják be.[110]
Az új büntető rendelkezés ilyen elhelyezését az a körülmény tette szükségessé, hogy a korábbi tényálláshoz képest kibővült a kiterjesztett szándékosság, illetve - ezzel párhuzamosan - a védett jogi tárgyak köre. A szervkészlet vagy munkaerő kizsákmányolására irányuló emberkereskedelem ugyanis nem sorolható be a Btk. tizedik fejezetébe, még akkor sem, ha az utóbbi szerkezeti egység a 2004. évi módosítás után már a szexuális integritás és önrendelkezés elleni bűncselekmények (Strafbare Handlungen gegen die sexuelle Integrität und Selbstbestimmung) címet viseli.
A jogirodalom külön kiemeli, hogy az emberkereskedelem hatályos tényállása a szexuális szabadság korlátozását is magában foglalja.[111] Ez a megoldás az osztrák Btk. jelenlegi rendszerében viszont számomra éppenséggel furcsának tekinthető, hiszen a szexuális integritás és önrendelkezés elleni bűncselekményekkel a kódex a szabadság elleni bűncselekmények elnevezésű szerkezeti egységétől elkülönülő (lényegében abból kikülönített) fejezet foglalkozik. Erre tekintettel viszont - megítélésünk szerint - a szexuális kizsákmányolás bármely formájára irányuló emberkereskedelem helye éppenséggel a Btk. tizedik fejezetében a szexuális integritás és önrendelkezés elleni bűncselekmények között lenne. Szabadság elleni bűncselekményként pedig csak a munka vagy a szervkészlet kizsákmányolására, illetve a kizsákmányolásra általában irányuló emberkereskedelmet kellett volna kodifikálni. A hatályos jog rendszertani elhelyezéssel kapcsolatos megoldása csak akkor lett volna szerencsés, ha a szexuális integritás és önrendelkezés elleni bűncselekmények az osztrák Btk-ban nem külön szerkezeti egységben, hanem a szabadság elleni bűncselekmények között nyertek volna elhelyezést.
A jogirodalomban a tényállás jogi tárgyát (jogtalanságának specifikumát) a kizsákmányolási szándékból (Ausbeutungvorsatz) vezetik le.[112] Ezzel összefüggésben egyrészt utalnak rá, hogy a kizsákmányolási szándék indokolja a rendszertani elhelyezést, azaz a tényállás besorolását a szabadság elleni bűncselekmények közé. Másrészt viszont arra is, hogy a szexuális kizsákmá-
- 519/520 -
nyolást, munkaerő kizsákmányolását, valamint a szervkivétel útján való kizsákmányolást magában foglaló tág spektrumú meghatározás megnehezíti a tényállás tulajdonképpeni jogtárgyának specifikusabb meghatározását.[113] A törvény emberkereskedelemként egyébként nem a tulajdonképpeni kizsákmányolást rendeli büntetni, hanem annak előterében álló (objektíve többnyire semleges) cselekményeket.[114] Felnőttek esetén ezen felül a szabadság sérelmét a szabad akarat elleni támadáson keresztül az elkövetési módok is megjelenítik.[115]
Összességében tehát a bűncselekmény bármilyen életkorú sértett esetén a kizsákmányolási szándékra tekintettel veszélyezteti a szabadság egyik aspektusát, amelyet - bár az osztrák jogirodalom nem határoz meg pontosabban - részünkről a kizsákmányolástól való mentességként nevezünk meg. A felnőtt korú sértettek esetén pedig az emberkereskedelem - az abban szereplő elkövetési módokon keresztül - a szabadság másik aspektusa az akaratszabadság sérelmét is feltételezi.
Az emberkereskedelem új szabályozása csak annyiban hasonlít a korábbihoz, hogy a tényállás a jogi tárgy előrehozott védelmét szolgálja. Az új tényállás azonban már nem a szabadság önrendelkezési aspektusát részesíti előrehozott büntetőjogi védelemben, hanem a kizsákmányolástól való mentességet. A jogi tárgy veszélyeztetését a jogalkotó ráadásul az új tényállásban nem az objektív, hanem a szubjektív tényállási elemek segítségével jeleníti meg. A korábbi szabályozáshoz képest a kizsákmányolás eleme már nemcsak a jogalkotót a tényállás megalkotásában (és büntetési tételének meghatározásában) befolyásoló tényező, hanem kifejezett megjelenítést nyert a szubjektív tényállási elemek tartalmaként is. A módosított tényállásnak is van olyan változata, amely az elkövetési módokra tekintettel az önrendelkezés sérelmét is feltételezi, de ez - a korábbiakkal szemben - már csak felnőtt korú sértettek esetén alkalmazható. Az önrendelkezés sérelme tehát csak felnőtt korúak esetén szükséges ahhoz, hogy a kizsákmányolási szándékkal megvalósított cselekmény veszélyessége elérje a büntetőjogi beavatkozást érdemlő szintet.
- 520/521 -
Az alapeseti tényállás passzív alanya (Tatobjekt) bárki lehet.[116] A passzív alany életkorának csak annyi a jelentősége, hogy kiskorú - azaz a Btk. 74. § (3) bekezdése alapján a 18. életévét még be nem töltött[117] - személy (eine minderjährige Person) esetén az objektív tényállás megvalósulásához elegendő a tényállás által felsorolt elkövetési magatartások tanúsítása. Nagykorú esetén viszont a büntetendőséghez a (2) bekezdésben meghatározott elkövetési módok egyikének is fenn kell állnia.[118]
A két korosztályra vonatkozó eltérő szabályozás magyarázata a kiskorú fokozott védelmi igénye.[119] A kiskorúak fokozott védelmi igénye kifejezés viszont ebben a kontextusban azt is implikálja, hogy felnőttek esetén az elkövetési magatartások kiterjesztett szándékossággal, de elkövetési módok nélkül való tanúsítása is a társadalomra (ezen belül konkrét egyének érdekeire) veszélyes cselekmény. Annak büntetni rendelése azonban a védelemre amúgy méltó érdek (a kizsákmányolástól való mentesség) veszélyeztetése ellenére csak azért marad el, mert a büntetőjogi fellépés más okból nem szükséges (vagy akár alkotmányosan tilalmazott).
A különböző életkorú passzív alanyok eltérő kezelése - és annak jogpolitikai indoka is - nyilvánvalóan visszavezethető az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvre és kerethatározatra. Ezek alapján ugyanis 18. életévét be nem töltött[120] sértett esetén az emberkereskedelem akkor is megvalósul, ha semmilyen elkövetési mód nem áll fenn,[121] azaz ilyenkor a bűncselekmény "mindössze" bizonyos elkövetési magatartások meghatározott célzattal való tanúsítását jelenti. Az osztrák szabályozás megfelel a gyermek eladása elleni jegyzőkönyvnek is, hiszen annak alapján büntetni kell rendeli, ha valaki a 18. életévet be nem töltött személyt (annak el-
- 521/522 -
adásával[122] összefüggésben) "bármilyen módon" kínál, átad vagy átvesz, ha ezt szexuális kizsákmányolás, szervének haszonszerzési célból másba való átültetése vagy kényszermunkába való bevonása végett teszi.[123]
Elkövetési magatartásként a tényállás azt pönalizálja, aki a passzív alanyt
- toborozza (anwirbt),
- elszállásolja (beherbergt),
- más módon fogadja (oder sonst aufnimmt),
- szállítja (befördert), illetve
- másnak felajánlja (anbietet) vagy
- továbbadja (weitergibt).
Az elkövetési magatartások kialakításánál a nemzetközi instrumentumok jelentős hatását mutatja, hogy döntő többségüknél a miniszteri indokolás megjelöli az azokban szereplő angol és francia megfelelőket is, így pl. toborozásnál a "recruitment" (engl.) bzw. "recrutement" (frz.)", elszállásolásnál "(engl. »harbouring«, frz. »hébergement«)", átvételnél "(engl. »receipt«, frz »accueil«). A továbbadásnál pedig a módosító törvény miniszteri indokolása arra utal, hogy a továbbadás kifejezés megfelel a kerethatározat német szövegében szereplő "hatalom cseréje vagy továbbadása (Tausch der Kontrolle oder Weitergabe der Kontrolle über die Person)" kifejezésnek, illetve annak szintén hivatalos angol nyelvű változatának ("exchange or transfer of control over that person").[124]
Ahogy arra a jogirodalom rámutat az elkövetési magatartások társadalmilag önmagukban teljesen elfogadott cselekmények, amelyeket a kizsákmányolási célzat tesz jogtanná.[125] Van olyan - részletesebben nem indokolt, általam nem igazán elfogadható - nézet is, hogy csak az elkövetési magatartások többsége tekinthető társadalmilag semlegesnek, míg a toborzás már erkölcsileg felróható cselekményként kvalifikálható.[126]
- 522/523 -
a) A toborzás a passzív alany olyan kötelezettségvállalására irányul, hogy engedje magát kizsákmányolni.[127] Ezen elkövetési magatartás a jogirodalom szerint a tettes intenzív tevékenységét feltételezi.[128]
b) Az elszállásolás körébe tartozik szállás folyamatos vagy átmeneti biztosítása.[129]
c) Más módon átvesz pedig olyan magatartás, amelynél a tettes a sértettet a célállomáson vagy egy közbülső állomáson fogadja. Ennek a miniszteri indokolás szerint különösen ott van jelentősége, ahol a tettes a sértettet nem szállítja vagy nem adja tovább.[130] A jogirodalom szerint viszont a más módon átvétel külön kiemelése szükségtelen, mivel az egyedül úgysem jelenik meg, hiszen a tettes ilyenkor a sértettet úgyis elszállásolja vagy továbbszállítja.[131]
d) A szállítás körébe tartozik, ha a tettes a sértett járművel egy másik helyre viszi. A miniszteri indokolás szerint azonban már a közforgalmú közlekedési eszközzel történő utazás puszta megszervezése, illetve ahhoz vonat- vagy buszjegy megvétele is tényállásszerű, ha az valamilyen szervezési ráfordítást is feltételez.[132] A jogirodalom szerint azonban ez a tényállás szóhasználatával nincs összhangban. Aki a sértett szállítását nem maga viszi véghez, hanem csak arra mást rábír, az a valódi tetteshez kapcsolódóan csak részes lehet.[133]
e) A felajánlásnál a tettes úgy nyilatkozik, hogy a megfelelő célra valaki más a rendelkezésére áll vagy arra valakit ki tud közvetíteni. Az ajánlat kifejezett vagy konkludens lehet, megtehető szóban vagy írásban, történhet meghatározott természetes személy vagy cég által, szólhat újság vagy internetes hirdetés útján meg nem határozott személyi körnek is. Az már lényegtelen a büntetőjogi felelősség szempontjából, hogy az ajánlatot elfogadják-e.[134]
f) A továbbadásnak a miniszteri indokolás szerint olyan cselekmények felelnek meg, mint pl. az adásvétel, a csere, az örökül hagyás, illetve más átruházás.[135] A jogirodalom szerint a továbbadás bármilyen átadás, amivel
- 523/524 -
egy személy fölötti a hatalom - az adásvételhez vagy a cseréhez hasonlóan - átadásra kerül.[136] A jogirodalom egy része szerint ilyen magatartás csak külföldön elkövetett cselekményeknél jöhet számításba, ahol ilyen "jogügyletek" személyekkel egyáltalán előfordulnak.[137]
A korábbi szabályozással összevetve a tényállásban megmaradt a toborzás, már nem szerepel a rávitel, de az elkövetési magatartások köre kibővült, az elszállásolással, a befogadással, a szállítással, a felajánlással, illetve a továbbadással. Az elkövetési magatartások hatókörének összességében vett tágulása összefüggésben lehet azzal, hogy az új tényállási jogtalanságát kizárólag a szubjektív tényállási elemek hordozzák. Az elkövetési magatartások feladata ugyanis már nem az, hogy a jogtárgy veszélyeztetésére alkalmas helyzet létrehozatalában való bizonyos (súlyosabb) közreműködéseket tipizálja.
A kibővülésre tekintettel gyakorlatilag kisebb a jelentősége annak, hogy fennmarad az a további értelmezés, hogy a toborzás a tettes részéről intenzív tevékenységet követel meg. Ha ugyanis a tettes a prostitúcióval elérhető jövedelem lehetőségének felvillantása után a sértettet kizsákmányolásba belenyugodva külföldre szállítja az emberkereskedelem új tényállásnak megvalósítása miatt büntetőjogi felelősséggel tartozik, pedig a korábbi tényállás joggyakorlata alapján ez - intenzív ráhatás hiányában - a cselekmény tényállásszerűségéhez nem volt elegendő.
A büntető rendelkezés a kereskedelem folytatását tényállási elemként továbbra sem tartalmazza, de az új elkövetési magatartások egy része (pl. továbbadás) a köznapi értelemben vett kereskedelemhez közelíti a cselekményt. A bűncselekmény azonban továbbra is elkövethető a köznapi értelemben vett kereskedelemhez nem köthető magatartásokkal, így annak elnevezése továbbra sem tekinthető igazán találónak.
Az elkövetési magatartások vonatkozásában is fontos azonban hangsúlyozni, hogy a törvényhozási anyagok - a jogirodalom szerint - megkísérlik a bizonytalan tartalmú nemzetközi eredetű kifejezések konkretizálását, a sértett önrendelkezési jogának sérelmére tekintettel.[138] Erre elsősorban azon elkövetési magatartás (előny nyújtása vagy elfogadása a személy feletti hatalom átadása végett) esetén van szükség, ahol a tényállás a köznapi értelemben vett kereskedelem magját alkotó magatartásokat rendeli
- 524/525 -
büntetni. Így kimondják, hogy nem tényállásszerű a munkaadónak való közvetítés, mivel ott hatalom átadásáról nincs szó.[139]
Ahogy utaltam rá, ha a passzív alany nagykorú, az elkövetési magatartások kizsákmányolási szándékkal való tanúsítása is csak akkor tényállásszerű, ha meg nem engedett módon (unter Einsatz unlauterer Mittel) valósítják meg.[140] Az osztrák Btk. 104a. § (2) bekezdésében e fogalom magyarázataként taxatíven meghatározott elkövetési módok a következők:
- megtévesztés,
- hatalmi helyzet, kényszerhelyzet, elmebetegség, vagy védtelenné tevő állapot kihasználása,
- megfélemlítés,
- előny nyújtása vagy elfogadása a személy feletti hatalom átadása végett.
a) A megtévesztés lehet hamis tények előadása, illetve való tények meghamisítása vagy elhallgatása. A tévedés vagy nem tudás megerősítése is tényállásszerű.[141] Az emberkereskedelemnél a megtévesztés pl. teljesen más munkafeltételek előadása, mint amiben az elkövető szándéka szerint a sértett később (a munka elvállalása esetén) találná magát.[142] A megtévesztés fogalmának értelmezésénél - ahogy azt a szakirodalom is kiemeli[143] - támaszkodni lehet más, ezen fogalmat elemként tartalmazó tényállások (nevezetesen a megtévesztés bűncselekménye, illetve csalás) esetén már kialakult gyakorlatra és elméleti elemzésre.
ba) A hatalmi helyzet kihasználását - a miniszteri indokolás szerint a Btk. 212. § alapján kell értelmezni,[144] amely a hatalmi helyzettel való visszaélés nemi bűncselekményét tartalmazza. A jogbiztonságot bizonyosan növeli, hogy ebből eredően az emberkereskedelem alkalmazásánál is hatalmi helyzetnek minősülnek azok a viszonyok (pl. orvos-beteg), amelyeket amelyeket a 212. § (2) bekezdése a nagykorúakkal való szexuális visszaélés tekintetében szabályoz. A jogirodalom szerint azonban problémát
- 525/526 -
jelent annak eldöntése, hogy a nagykorúak olyan esetekben is állhatnak-e az emberkereskedelem esetén is hatalmi viszonyban, amikor azt a Btk. 212. §-a csak kiskorúak vonatkozásában szabályozza (pl. a sértett a tettes gyermeke).[145]
bb) A gazdasági kényszerhelyzetet fogalmát a jogirodalom szerint az uzsorabűncselekmények (Geldwucher, Sachwucher) alapján kell értelmezni,[146] Az elmebeteg vagy védtelenné tevő állapot kihasználása vonatkozásában pedig az értelmezéshez az osztrák Btk. 100. §-a nyújt segítséget, amely az ilyen személyek szexuális visszaélés céljából való megszöktetését rendeli büntetni. A jogalkotó tehát az emberkereskedelem tényállását itt is az osztrák büntetőjog meglévő fogalmi rendszerébe kapcsolja be.
c) A megfélemlítés pszichikus kényszerhelyzet létrehozása, amelyben a sértett a félelemtől nem tud szabadon dönteni.[147]
d) Az előny nyújtása vagy elfogadása a személy feletti hatalom átadása végett magában foglalja a köznapi értelemben vett eladást.[148]
ad a-d) A jogirodalom a jogbiztonságra tekintettel az elkövetési módok tényállási megjelenítésének komoly kritikájaként fogalmazza meg, hogy a törvény a jogharmonizációs instrumentumok igen általános megfogalmazására támaszkodik, és lényegében ezért olyan pontatlan fogalmakkal dolgozik, amelyek jelentős értelmezési tartományt hagynak nyitva. Ezt azonban Reiter kritizálandónak csak a jogbiztonságra tekintettel tartja, míg az emberkereskedelem állandóan változó jelensége elleni küzdelem érdekében lényegében üdvözlendőnek. Hozzáteszi azt is, hogy a törvényhozási anyagok megkísérlik a nemzetközi instrumentumokból eredő tényállási elemek konkretizálását, mégpedig a sértett önrendelkezési jogának sérelmére tekintettel.[149]
A vonatkozó osztrák jogirodalom is észleli tehát az emberkereskedelem szabályozásával kapcsolatos kutatásunk alapjául szolgáló - több normarendszer találkozásából eredő - feszültséget: a nemzetközi instrumentumokból eredő kötelezettségek terminológiájának leképezése (fogalomrendszerének átvétele) következtében a nemzeti szabályozás konfliktusba kerül a jogbiztonsággal, a jogállami büntetőjog egyik alapértékével.
- 526/527 -
Reiter véleményével szemben azonban részemről úgy vélem, hogy a speciális büntetőjogi alapelvekre (nevezetesen: nullum crimen sine lege certa) tekintettel a bűncselekménnyé nyilvánítás körében sokkal kisebb (szinte minimális) lehetőség van olyan rugalmas jogszabályok megalkotására, amelyek nem biztosítják a jogbiztonság alapértékének érvényesülését. A büntetőjogban (a jogrendszer e fokozott garanciákkal körülölelt területén) a társadalmi változásokra semmiképpen sem a jogalkalmazónak adott tág felhatalmazás, hanem a jogszabályok demokratikus törvényhozó általi utólagos változtatása a válasz.
A jogalkotónak címzett a nemzetközi egyezmények terminológiáját szolgaian követő, illetve az életviszonyok rugalmas változására alkalmas tényállás fogalmai egyébként maradéktalanul nem is fedhetik le egymást. Egyrészt a nemzeti jogalkotáshoz hasonlóan a nemzetközi jogharmonizációt is egy adott időszak (nemzeti) gyakorlati tapasztalatainak összessége befolyásolja. Másrészt pedig a szabályozás szándékolt pontatlansága (magas absztrakciós szintje) nem ugyanolyan jellegű, ha az a nemzeti jogalkotónak, illetve ha egy nemzeti jogalkalmazónak kíván nagyobb mozgásteret adni.
Más esetekben viszont a jogbiztonságot kedvezően érinti, hogy az emberkereskedelem definiálására használt nemzetközi eredetű fogalmat (pl. megtévesztés, kényszerhelyzetet stb.) az osztrák Btk. korábban - nem jogharmonizációs kötelezettségre tekintettel - megalkotott tényállásai már használták a felelősség megalapozására. Így viszont az azok vonatkozásában - a joggyakorlatban, illetve az elméletben - kialakult tételek rendelkezésre állnak és könnyen felhasználhatók az emberkereskedelem tényállásának értelmezésénél is. Erre különösen jó lehetőséget ad az, hogy a megtévesztés nemcsak a csalás elkövetési magatartásaként, hanem önálló személy elleni bűncselekményként is szerepel, így annak köréből a tévedésbe ejtések tágabb és az emberkereskedelem tekintetében relevánsabb köre "meríthető", mint egy vagyon elleni deliktum tényállásából.
Megint más esetekben viszont az emberkereskedelem tényállásának értelmezését nem segíti (sőt a jogbiztonságra káros hatással van), hogy az abban az elkövetési módok leírására használt nemzetközi eredetű kifejezések már más kontextusban szerepelnek az osztrák büntetőjog más tényállásaiban. Nehéz ugyanis pl. megmondani, hogy az emberkereskedelem esetén is fennáll-e a hatalmi helyzet abban az esetben, ha a tettes a felnőtt sértettel olyan viszonyban van, amelyet az osztrák Btk. másik tényállása ilyenként csak kiskorú passzív alanyok vonatkozásában nevesít.
- 527/528 -
Az emberkereskedelem vonatkozásában az egyszerű szándékosságnak az összes objektív tényállási elemre ki kell terjednie. Ha a sértett nagykorú, akkor a meg nem engedett módon való elkövetést is át kell fognia a tettes szándékának. Aki a tehát sértettet jóhiszeműen téves ígéretekkel a jövőbeli munkakörülményekről megtéveszti (mert pl. maga is meg van tévesztve) nem büntethető. Ha a sértett kiskorú, akkor az elkövető szándékosságnak ezt át kell fognia, kivéve, ha a cselekményt meg nem engedett módon követi el.[150] A passzív alany életkorában való tévedés tehát csak akkor releváns, ha a tettes a kiskorú elleni cselekményt a tényállásban nevesített elkövetési módok alkalmazása nélkül követi el.
Az emberkereskedelem alapvető jellemzője a kizsákmányolásra irányuló szándék. Mivel az az objektív tényállási elemeken túlnyúlik, tényállástanilag ún. kiterjesztett szándékról van szó. Emberkereskedelem esetén ugyanis a tettes szándéka az elkövetési magatartások tanúsításakor az, hogy a passzív alanyt a későbbiekben szexuálisan, szervének eltávolításával vagy munkaereje vonatkozásában kizsákmányolják (dass sie sexuell, durch Organentnahme oder in ihrer Arbeitskraft ausgebeutet werde). Az egyes változatok elhatárolása a tényállásszerűség szempontjából lényegtelen, így pl. ha a sértett pornográf képekhez vagy filmekhez áll modellt, akkor ez a jogirodalom alapján akár szexualitás, akár a munkaerő vonatkozásában is tekinthető kizsákmányolásként.[151]
A korábbi tényállással szemben tehát az új büntető rendelkezés hatóköre jelentősen tágabb, hiszen magában foglalja a prostitúción kívül más szexuális cselekmények, valamint a szervkészlet és a munkaerő kizsákmányolását is. Az új tényállás azonban a kiterjesztett szándékosság tekintetében is valamivel szűkebb, hiszen nem a prostitúció folytatása, hanem csak a kizsákmányolása végett való elkövetést foglalja magában. Ez utóbbi különbség azonban gyakorlatilag elenyészik, mivel az elkövetési módok tanúsításakor felnőttek esetén nehezen képzelhető el, hogy valaki
- 528/529 -
a sértettet erőszakkal külföldre viszi, ott prostitúcióra kényszeríti, de a bevétel jelentős részét nála hagyja. Ezen felül még arra is figyelemmel kell lenni, hogy a prostitúció vonatkozásában az esetlegesen nem kizsákmányolásra irányuló cselekmények a Btk. 217. §-a alapján büntetendők lehetnek.
A kizsákmányolás a miniszteri indokolás szerint a sértett alapvető érdekekeinek tartós és széleskörű elnyomását jelenti. A szexuális kizsákmányolás fogalma a miniszteri indokolás szerint az osztrák büntetőjogban korábban a kitartottságnál már szerepelt [Btk. 216. § (2) bek.], így a joggyakorlat által annak kapcsán kialakított értelmezése az emberkereskedelem vonatkozásában is irányadó.[152] A kitartottságnál azonban a kizárólag az üzletszerű fajtalanság, azaz a prostitúció kizsákmányolása szerepelt tényállási elemként, így az annak kapcsán kialakult joggyakorlat fogalomrendszere nem egy az egyben alkalmazható a szexuális kizsákmányolás más formáira, nem is szólva a szervkivételről, illetve a munkáltatás útján való kizsákmányolásról. Az osztrák Btk. uzsoratényállásai egyébként a kényszerhelyzetben stb. lévő személy hitelügylet vagy aránytalan ellenszolgáltatás útján való kizsákmányolását rendelik büntetni, így szintén bizonyos támpontot adhatnak a munka vagy a szervkészlet kizsákmányolásának értelmezése tekintetében.
A jogalkotó az emberkereskedelem osztrák szabályozásában a kizsákmányolás fogalmát részben az aránytalan ellenszolgáltatásra alapítja, részben pedig ettől függetlenül a sértett alapvető érdekeinek védelmére is. A miniszteri indokolás szerint nem csak azt kell szexuális kizsákmányolásnak tekinteni, amikor a sértett prostitúcióból származó bevétele napi életszükségleteit sem fedezi, mivel annak oroszlánrészét a tettes magának tartja meg, hanem azt is, ha e tevékenység folytatására olyan feltételeket írnak elő, amelyek a sértett alapvető érdekeit veszélyeztetik.[153] Ugyanezen alapon nem csak az minősül a munkaerő kizsákmányolásának, amikor a sértett bérezése durván elégtelen, hanem az is, ha a munkafeltételek jelentősen és folyamatosan alatta maradnak a törvényi vagy kollektív szerződés normáinak.[154] A szervek kivétele során történő kizsákmányolás körébe pedig eleve a miniszteri indokolás csak olyan eseteket sorol, amikor vagy sértett a jogilag releváns belegyezése hiányzik, illetve kényszerre (fenyegetésre, megtévesztésre) tekintettel nem releváns, vagy
- 529/530 -
pedig a belegyezés - a beavatkozás utóhatásaként jelentkező egészségkárosodásra tekintettel - nem zárja ki a testi sértésnek minősülő cselekmény jogellenességét.[155]
Ezzel szemben a jogirodalomban van olyan álláspont, amelyek szerint a kizsákmányolás lényeges eleme a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti nagyfokú aránytalanság.[156] A kizsákmányolást ugyanis nem lehet teljesen eloldani a gazdasági összetevőtől. Ennek megfelelően a szexuális és a munkaerőre vonatkozó kizsákmányolás nem áll fenn, ha a rosszabb munkafeltételeket megfelelő díjazás kompenzálja.[157] A jogalkotási anyagok és a jogirodalom közötti véleménykülönbség azonban inkább teoretikus jelentőségű, hiszen a gyakorlatban úgysincs olyan eset, amikor pl. kedvezőtlen vagy egészségkárosító munkafeltételekért megfelelően díjaznák a személyeket.[158]
Az aránytalan, de meglévő ellenszolgáltatásnak a jogirodalom szerint szerepe van a szervek (a sértett akaratával egyező) kivétele útján megvalósuló kizsákmányolás értelmezésénél is. Így a jogirodalom szerint tényállásszerű az is, ha a szervkivétel a Btk. 90. §-a alapján jogos lenne, de adományozás célja döntően az, hogy az adományozó pénzhez jusson, de a szervért nyilvánvalóan aránytalan kártalanítást kap.[159] Ezzel szemben azonban nincs szó kizsákmányolásról, ha a sértett kártalanításról lemondva más meggyógyítására adja oda a szervet, de belegyezése nem zárja ki a jogellenességet, mivel a szerv kivétele - életének veszélyeztetésére tekintettel - a jóerkölcsbe ütközik.[160]
Az viszont bizonyos, hogy az osztrák büntetőjog nem tekinti a prostitúciót az emberkereskedelem tényállása szempontjából automatikusan kizsákmányolásnak, hanem csak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti nagyfokú aránytalansága, illetve a miniszteri indokolás alapján a sértett alapvető érdekeinek sérelme esetén. Arra azonban figyelemmel kel lenni, hogy a határon átnyúló prostitúciós kereskedelem (osztrák Btk. 217. §) körében - a tényleges vagy célzott kizsákmányolástól függetlenül - harmadik személyek bizonyos a prostitúcióval kapcsolatos magatartása bűncselekménynek minősülhet.
- 530/531 -
A miniszteri indokolás külön kiemeli, hogy a szexuális kizsákmányolás a sértett kiskorúak esetén a felnőttekhez képest többször megállapítható, mivel itt a zavartalan szexuális és erkölcsi fejlődést is védeni kell, amint az kitűnik osztrák Btk. 206. és 207. §-ából, a 207a. § (1) bekezdéséből, valamint a 207b., 208., 212., 213., 214., 215a. §-aiból is.[161]
A tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető vagy harmadik személy viszi véghez a tettes által szándékolt kizsákmányolást,[162] ahogy annak sem, hogy abból a tettes vagy más húz(na) hasznot.[163]
A kizsákmányolás önmagában csak bizonyos esetekben, de nem feltétlenül valósít meg a felnőtt korú sértett esetén az osztrák büntetőjogban bűncselekményt. Így pl. a prostituált kizsákmányolása az osztrák büntetőjog szerint kitartottság [216. § (2) bek.], de más szexuális tevékenységek (pl. peep-show előadás) kizsákmányolását felnőttek esetén a Btk. nem rendeli büntetni. A szervkivétel útján való kizsákmányolás csak a 2004. évi módosítás miniszteri indokolása alapján jelent egyben jogellenes testi sértést,[164] a jogirodalom szerint nyilvánvalóan aránytalan kártalanítás esetén a szervek kivétele akkor is kizsákmányolás, ha a szervkivétel a Btk. 90. §-a alapján jogszerű lenne. Erre tekintettel helyes a miniszteri indokolás azon megállapítása, hogy az emberkereskedelem nagyrészt sui generis előkészületi bűncselekmény.[165] Nézetem szerint a büntetőjog fragmentális nemzetközi jogharmonizációjának következménye az a paradox helyzet, hogy az osztrák büntetőjog az emberkereskedelem keretében olyan magatartásokra irányuló cselekményeket rendel büntetni, amelyeknek egy része (munka kizsákmányolása) nem is szerepel a nemzeti büntetőjogok katalógusában. A nemzetközi instrumentumok ugyanis csak az emberkereskedelemre, illetve a szexuális kizsákmányolás bizonyos formáira terjednek ki, anélkül, hogy az államokat a munka, illetve a szervkészlet kizsákmányolásának büntetni rendelésére köteleznék.
Az emberkereskedelem alapesetének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. Ez egyébként két fokozattal súlyosabb a kitartottság azon változatánál is, amelynél a törvény - többek között - a más személy
- 531/532 -
prostitúcióból való bevételszerzés céljából való kizsákmányolását rendeli büntetni két évig terjedő szabadságvesztéssel.[166] Ez különösen ezért furcsa, mert az emberkereskedelem a kitartottság ezen változata vonatkozásában sui generis előkészületi cselekményként tekintendő, így büntetési tétele nem érhetné el a célcselekményét. A magasabb büntetési tétel magyarázata azonban megítélésünk szerint az, hogy az emberkereskedelem tényállása felnőtt korúak esetén nemcsak a kizsákmányolástól való mentességet biztosítja, hanem az elkövetési módokra tekintettel a (szűkebb értelemben vett) cselekvési szabadságot is védi.
A bűncselekménynek két különböző súlyú minősített esete van, amelyek
- hat hónaptól öt évig terjedő, illetve
- egy évtől tíz évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendők.
a) A cselekmény súlyosabban minősül, ha a cselekményt erőszak (Gewalt) vagy veszélyes fenyegetés (gefährlicher Drohung) alkalmazásával követik el.
E minősítő körülmények magyarázata tekintetében a jogirodalom a kényszerítés[167] vonatkozásában elmondottakra utal,[168] hiszen ott ezek az elkövetési módok az alaptényállás elemei.
A minősített eset megvalósul kiskorú vagy nagykorú sértett esetén is, hiszen utóbbi esetben is az alapeset megvalósulásához csak megfélemlítés szükséges.[169]
A súlyosabb minősüléshez a minősítő körülményként szereplő elkövetési módokat a tettes szándékának át kell fognia.[170]
A minősített eset büntetési tétele (hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés) több fokozattal súlyosabb, mint azon egy évig terjedő szabadságvesztés, amellyel a kényszerítés büntetendő. A különbség a kizsákmányolástól való mentesség veszélyeztetésének tulajdonítható, amely a két tényállás közül csak az emberkereskedelemnél jelenik meg. Az azonban számomra már nem igazán magyarázható meg, hogy ha a kizsákmányolástól való mentesség erőszak vagy fenyegetés alkalmazása esetén a büntetési tételre ilyen jelentős mértékben kiható érdek, akkor miért nem
- 532/533 -
szükséges e jogi tárgynak az emberkereskedelem keretében védelmet nyújtani akkor is, ha a cselekményt felnőtt korú ellen bármilyen elkövetési mód tanúsítása nélkül követik el.
A nemzetközi instrumentumokkal szemben tehát az osztrák büntetőjogban az erőszak - felnőtt korú sértett esetén - nem a többiekkel egyenrangú elkövetési mód, hanem minősítő körülményként súlyosabb büntetési tétel alkalmazását alapozza meg. Kiskorú sértett esetén pedig az osztrák büntetőjog abban tér el a nemzetközi instrumentumoktól, hogy vonatkozásukban az erőszak és a veszélyes fenyegetés az alapesetnél súlyosabb büntetési tétel alkalmazására ad alapot. Mindez egyébként nyilvánvalóan semmiben nem ellentétes a vonatkozó nemzetközi instrumentumokkal, hiszen még a kerethatározat is csak egy másik - az osztrák Btk. 104a. § (3) bekezdésénél magasabb - büntetési tétel vonatkozásában fogalmaz meg bizonyos minimumkövetelményeket. A fenti szabályozás egyébként mindenben összeegyeztethető a nemzetközi egyezmények implementációjának - hazánk büntetőjog-tudományában Wiener A. Imre által feltárt - általános elvével, hogy az azokban írt jogharmonizációs kötelezettségek csak a nemzeti büntetőjogi fellépés minimumát határozzák meg, de nem akadályai a szélesebb körű büntetendőség előírásának.[171] Ha ugyanis az államok általában jogosultak a nemzetközi egyezménynél többet kriminalizálni, akkor szuverenitásuk főszabály szerint arra is kiterjed, hogy a nemzetközi kötelezettséghez képest bizonyos esetekre fokozott felelősséget írjanak elő.
b) A cselekmény még súlyosabban minősül, ha
- a sértett gyermek (ünmündige), vagy a cselekményt.
- bűnszervezet keretében,
- súlyos erőszakkal (unter Anwendung schwerer Gewalt), vagy
- úgy követik el, hogy a sértett életét szándékosan vagy súlyosan gondtalanságul (grob fahrlässig) közvetlen veszélynek teszi ki, illetve az
- a sértettnek különlegesen súlyos hátrány okoz.
A jogirodalom szerint a (4) bekezdésben szereplő minősítő körülmények főként az emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk 2. bekezdésére vezethetők vissza,[172] amely rendelkezés így jelentős szerepet töltött be a minősített eset kodifikációjában.
A minősítő körülmények osztrák katalógusa nem nevesíti a kerethatározatban szereplő különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett
- 533/534 -
kategóriáját, de ez alaposabb elemzés alapján nem tekinthető a jogharmonizációs kötelezettség megsértésének. A kerethatározat szerint ugyanis a sértett legalább akkor tekintendő különösen kiszolgáltatott helyzetben lévőnek, ha az elkövetéskor az irányadó nemzeti jog szerint még nem érte el legalább a nemi értelemben vett nagykorúságot és a bűncselekményt szexuális kizsákmányolás céljából követték el (beleértve abba mások prostitúciójának kizsákmányolását és a pornográfiát is).[173] Az osztrák büntetőjog a "nemi értelemben vett nagykorúság" kifejezést nem használja, de rendelkezéseiből - elsősorban az osztrák Btk. 206-207. §-ából - kikövetkeztethetően a nemi értelemben vett önrendelkezés korlátozása (azaz ilyen értelemben vett kiskorúság) lényegében a gyermekkorhoz kapcsolódik. A nemi cselekmény[174] tanúsítása ugyanis minden további körülmény nélkül csak egy gyermekkorú személyen "an einer unmündigen Person" végrehajtva büntetendő. Ezzel az állásponttal szemben ugyan releváns korhatárként felmerülhet a tizenkét éven aluli életkor is, hiszen a nemi cselekmények tanúsítása ezt meghaladó életkorú gyermekekkel bizonyos feltételekkel nem büntetendő, ha a tettes életkora a gyermekkorúét nem több, mint négy évvel haladja meg.[175] Megítélésünk szerint azonban az ilyen "kortolerancián" alapuló rendelkezés nem magyarázható a gyermek beleegyezési képességével,[176] hanem csak más körülményekkel, amelyeknek a nemi értelemben vett nagykorúsághoz nincs közük.
Érdekesség még, hogy az osztrák büntetőjog annyiban szigorúbb a kerethatározat minimumkövetelményeinél, hogy a nemi értelemben vett nagykorúságot el nem ért sértett vonatkozásában való elkövetés nemcsak a szexuális, hanem más kizsákmányolás végett elkövetett cselekményt is súlyosabban minősíti. Ez azonban azért is problémamentes, mert a nemi értelemben vett nagykorúságot el nem ért sértett fogalma az osztrák jogban egybeesik a gyermekkorral, ami nem csak a nemi bűncselekményeknél lényeges életkori kategória.
A súlyosabb minősített eset büntetési tétele egy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, amely a miniszteri indokolás szerint az osztrák büntetőjog büntetési tétel rendszerébe való jobb betagolódásra tekintettel haladja meg a kerethatározat által megkívánt nyolc évet.[177] A büntetési tétel
- 534/535 -
minimális maximumára vonatkozó jogharmonizációs követelmények teljesítése azonban ez esetben csak látszólag vezetett a nemzeti büntetőjogok belső rendszerére tekintettel szigorúbb jogalkotáshoz. A legsúlyosabban büntetendő minősített eset büntetési tétele ugyanis akkor is egy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés lett volna, ha arra nem jogharmonizációs kötelezettség teljesítése végett került volna sor. Ez ugyanis az osztrák büntetőjog rendszerének a soron következő büntetési tétel fokozata.
* * *
by Miklós Hollán
The essay focuses on how international instruments on trafficking in persons influence the criminal law of Austria. First, the author surveys certain international instruments which oblige the Republic of Austria to criminalize white slave traffic and trafficking in human beings. The second part of the study analyses historical antecedents of the present regulation (proposed in 1964, incorporated into the Criminal Code in 1974). Thirdly, the author examines the present regulation of the Austrian Criminal Code on trafficking in human beings (in force from 2004) and its conformity with contemporary international requirements.■
- 535 -
JEGYZETEK
* Készült az OTKA PD 73641 számú posztdoktori ösztöndíjpályázat keretében és támogatásával.
[1] Ld. pl. FEHÉR L: Az emberkereskedelem elleni nemzetközi fellépés főbb állomásai. Acta Humana, 19. évf. (2008) 1-2. sz. 14-36.; HRABOVSZKI Z.-KENÉZ A.: Az emberkereskedelem bűncselekményének bírói gyakorlata a nemzetközi szabályozás tükrében. Rendészeti Szemle, 55. évf. (2007) 11. sz. 13-54.; KOVÁCS A.: Az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelem Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás fényében. Ügyészek Lapja, 11. évf. (2004) 5. sz. 17-26., illetve a szerzőtől a PD ösztöndíj keretében: Az emberkereskedelem tényállásának jogharmonizációja az ENSZ keretében. Állam- és Jogtudomány, 49. évf. (2008) 4. sz. 457-471., illetve Az emberkereskedelem tényállásának jogharmonizációja az Európai Unióban. Büntetőjogi Kodifikáció, 8. évf. (2008.) 2. sz. 22-26.
[2] Internationales Übereinkommen zur Bekämpfung des Mädchenhandels, abgeschlossen in Paris am 4. Mai 1910. Az Osztrák Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezményeket a tanulmányban a továbbiakban németül idézem.
[3] RGBl Nr. 26/1913.
[4] Internationales Übereinkommen zur Unterdrückung des Frauen- und Kinderhandels, abgeschlossen in Genf am 30. September 1921.
[5] BGBl. Nr. 740/1922.
[6] Internationales Abkommen über die Unterdrückung des Handels mit volljährigen Frauen, abgeschlossen in Genf am 11. Oktober 1933.
[7] BGBl. Nr. 204/1950.
[8] Convention for the Suppression of the Traffic in Persons and of the Exploitation of the Prostitution of Others, New York, 21 March 1950.
[9] Ld. pl. emberkereskedés elleni egyezmény 1. cikk. 1. bek. I. fordulat.
[10] Uo. 4. cikk. 1. bek.
[11] Uo. 4. cikk. 2. bek.
[12] A hivatalos magyar fordítás terminológiájától tudatosan tértem el, mivel az olykor akadálya annak, hogy megtaláljuk a jegyzőkönyv rendelkezéseinek valódi értelmét. A fordítás kritikáját lásd HOLLÁN M.: Az emberkereskedelem büntetni rendelése. i. m. 283-284.
[13] Zusatzprotokoll zur Verhütung, Bekämpfung und Bestrafung des Menschenhandels, insbesondere des Frauen- und Kinderhandels zum Übereinkommen der Vereinten Nationen gegen die grenzüberschreitende organisierte Kriminalität, abgeschlossen in New York am 15. November 2000.
[14] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 5. cikk 1. bek.
[15] Ld. http://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XVIII-12-a&chapter=18&lang=en.
[16] http://www.unodc.org/unodc/en/treaties/CTOC/countrylist-traffickingprotocol.html
[17] Fakultativprotokoll zum Übereinkommen über die Rechte des Kindes betreffend den Verkauf von Kindern, die Kinderprostitution und die Kinderpornografie, abgeschlossen in New York am 25. Mai 2000.
[18] Ez bármilyen olyan ügylet, amellyel egy gyermek fizetség ellenében vagy más ellenszolgáltatásért egy személy vagy csoport részéről másnak vagy másiknak kerül átadásra. Gyermek eladása elleni jegyzőkönyv 2. cikk. a) pont.
[19] Gyermek eladása elleni jegyzőkönyv 3. cikk. 1. bekezdés (i) pont.
[20] http://treaties.un.org/doc/publication/mtdsg/volume%20i/chapter%20iv/iv-11-c.en.pdf
[21] HL 1997. május 4-i, L 63 szám (2. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/1. kötet, 60.
[22] HL 2002. augusztus 1-jei, L 203 (1. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/6. kötet, 52.
[23] Übereinkommen des Europarats zur Bekämpfung des Menschenhandels, abgeschlossen in Warschau am 16. Mai 2005. http://www.coe.int/t/dg2/trafficking/campaign/Source/PDF_Conv_197_Trafficking_German.pdf
[24] http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=197&CM=1&DF=&CL=ENG
[25] Entwurf eines Strafgesetzbuches samt Erlauterungen Besonderer Teil. Bundesministerium für Justiz, Wien, 1964. xxvii-xxviiii.
[26] Uo. xxviiii.
[27] Uo. 207.
[28] Az előzmények hiányára utal LEUKAUF, O.-STEININGER, H.: Kommentar zum Strafgesetzbuch "Das Neue Österreichische Strafrecht, Zweiter Teil" 3. völlig neubearbeitete Auflage. Prugg, Eisenstadt, 1992. 1248.
[29] A zuführen szót a szótárak szerinti köznyelvi megfelelőktől eltérően "rávitelnek" fordítjuk, amely kifejezés (bár nyelvünkben sem gyakori) megítélésünk szerint magyarul legjobban adja vissza a osztrák büntetőjog e szakkifejezésének jelentését.
[30] Lásd a tanulmány 2.1. pontját.
[31] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 207.
[32] Lásd ezekre a tanulmány 2.1. pontját.
[33] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1248., 1252.
[34] A kifejezés szó szerinti fordítása erkölcsösség elleni bűncselekmények lenne, de ebben az összefüggésben a német nyelvű országok büntetőjogában ez kizárólag nemi erkölcs elleni bűncselekményeket jelent. Lásd SZOMORA, Zs.: A nemi bűncselekmények alapkérdései. Rejtjel, Budapest, 2008. 23. o. 19. lj. és az ott idézet irodalom.
[35] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 1.
[36] Uo. 177.
[37] Uo. 207.; Dokumentation zum Strafgesetzbuch (hrsg. Bundesministerium für Justiz). Bundesministerium für Justiz, Wien, 1974. 197.
[38] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 207. Az 1974-es indokolásból ezen aspektus kiemelése kimaradt.
[39] Uo. 208.; Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[40] A magyar irodalomban lásd erre SZOMORA Zs.: A nemi bűncselekmények alapkérdései. Rejtjel, Budapest, 2009. 44-45., 60.
[41] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 207.; Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 197.
[42] Vö. KARTUSCH, A.-KNAUS, K.-GABRIELE R.: Bekämpfung des Frauenhandels nach internationalem und österreichischem Recht. Österreich Verlag, Wien, 2000. 170-171.
[43] MAYERHOFER, Ch.-RIEDER, S.: Das österreichische Strafrecht Erster Teil Strafgesetzbuch. 3. Aufl. Wien, Österreichischen Staatsdruckerei, Wien, 1989. 909.
[44] Vö. KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 172.
[45] Az emberkereskedelem esetén a passzív alany és a sértett fogalma egybeesik, így azokat tanulmányunk szempontjából egy jelentésűként használjuk. A két fogalom viszonyára egyébként lásd NAGY F.: A magyar büntetőjog általános része. HVG-ORAC. Budapest, 2008. 107.
[46] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1248.
[47] KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 171.
[48] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909.
[49] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 207.
[50] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909.
[51] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1248.
[52] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[53] LEUKAUF-STEININGER: i. m.1248.
[54] KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 171.
[55] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[56] Uo. 197.
[57] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910., LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[58] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[59] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909.
[60] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[61] Uo. 198.
[62] Az Unzucht magyarra csak hozzávetőlegesen fordítható fogalomára lásd részletesen SZOMORA: i. m. 50-51.
[63] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[64] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[65] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[66] Uo. 1251., MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910.
[67] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909.
[68] Osztrák Btk. 213. §
[69] Osztrák Btk. 214. §. Hatályos 2004. április 31. napjáig.
[70] KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 171.
[71] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[72] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910.
[73] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1249.
[74] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910.
[75] Osztrák Btk. 215. §
[76] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 911.
[77] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1251.
[78] Uo. 1251-1252.; MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 911.
[79] KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 171.
[80] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1251.; MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909.
[81] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[82] Uo. 198.
[83] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910.
[84] Osztrák Btk. 7. § (1) bek.
[85] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1250., 1252.
[86] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 909..
[87] Az osztrák büntetőjog dogmatikája ismeri az ún. "kiterjesztett szándékosság" fogalmát (ilyen pl. az eltulajdonítási szándék lopásnál) Vö. Fuchs Helmut, Strafrecht Allgemeiner Teil I. 7. überarbeitete Auflage. Springer, Wien/New York, 2008. 130-131. Ez nem azonos a célzatossággal, hiszen e tényállási elem - az osztrák büntetőjogban is [vö. osztrák Btk. 5. § (2) bekezdés] - valamely körülmény kívánását feltételezi.
[88] A prostitúció idegen országban való folytatásának meghatározására lásd az (1) bekezdés elkövetési magatartásánál mondottakat. Lásd a tanulmány 3.4.2. pontjának ac-ad) alpontjai.
[89] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1252.; MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 911.
[90] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 910.
[91] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1250.
[92] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 911.
[93] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1250.
[94] Osztrák Btk. 12. § (3) bek. Az osztrák büntetőjog elkövetőkre vonatkozó szabályozása egységes és kiterjesztett tettes-fogalmon alapul. Az osztrák tettesség hatóköre kiterjed olyan elkövetőkre is, akik a hazai büntetőjogunkban részesnek minősülnének. Az elkövetőkre vonatkozó szabályozás alapkérdéseire lásd NAGY F.: A magyar büntetőjog általános része. HVG-ORAC, Budapest, 2008. 206.
[95] Vö. KARTUSCH-KLAUS-REITER: i. m. 173.
[96] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1251.
[97] MAYERHOFER-RIEDER: i. m. 911.
[98] LEUKAUF-STEININGER: i. m. 1251.
[99] Egy 1998-ban közzétett határozat alapján így BERTEL, Ch.-SCHWAIGHOFER, K.: Österreichisches Strafrecht. Besonderer Teil II. §§ 169 bis 321 StGB. 6., vollstandig überarbeitete und erweitere Auflage. Springer, Wien-New York, 2005. 81.
[100] Dokumentation zum Strafgesetzbuch. i. m. 198.
[101] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 208.
[102] Osztrák Btk. 70. §.
[103] Entwurf eines Strafgesetzbuches... i. m. 208.
[104] Ld. BGBl I 2004/15.
[105] REITER, S.: Europäische Union und österreichisches Strafrecht : unter besonderer Berücksichtigung der Delikte gegen Menschenhandel und Schlepperei. "Neue juristische Monografien 45" Wien-Graz: NWV (Neuer Wiss. Verl.), 2008. 110.
[106] SCHWAIGHOFER, K.: "§§ 99-107a" In: Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch (hrsg.: Höpfel, F.-Ratz, E.). 2. Auflage. 15. Lieferung. Austauschheft 2006. Mansche, Wien, 2006. 42.
[107] PHILLIP, Th.: "§§ 213-220a" In: Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch (hrsg.: Höpfel, F.-Ratz, E.). 2. Auflage. 32. Lieferung: Austauschheft 2008. Mansche, Wien, 2008. 21.
[108] SCHWAIGHOFER: i. m. 42.
[109] Különös rész, Harmadik fejezet.
[110] Regierungsvorlage - Materialien. 294 der Beilagen XXII. GP. 2003. 11.
[111] REITER: i. m. 110.
[112] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[113] Uo. 43.
[114] Uo. 42.; REITER: i. m. 111.
[115] SCHWAIGHOFER: i. m. 42.
[116] Uo. 43.
[117] BGBl I 19/2001. A kiskorú személy fogalmát a Btk. eredeti értelmező rendelkezése egyébként korábban még úgy határozta meg, hogy "aki a tizenkilencedik életévét még nem töltötte be", de ezt 2001. július 1. napjától a hatályos szövegre módosították.
[118] REITER: i. m. 111.; SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[119] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[120] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk d) pont; Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (4) bek.
[121] Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk c) pont.; Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (3) bek.
[122] Ez bármilyen olyan ügylet, amellyel egy gyermek fizetség ellenében vagy más ellenszolgáltatásért egy személy vagy csoport részéről másnak vagy másiknak kerül átadásra. Gyermek eladása elleni jegyzőkönyv 2. cikk. a) pont.
[123] A gyermek eladása elleni jegyzőkönyv 3. cikk. 1. bekezdés (i) pont.
[124] REITER: i. m. 112.
[125] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[126] REITER: i. m. 111. és 550. lj.
[127] Regierungsvorlage... i. m. 13.
[128] REITER: i. m. 112.
[129] Regierungsvorlage... i. m. 13.
[130] Uo. 13.
[131] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[132] Regierungsvorlage... i. m. 13.
[133] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[134] Uo. 43.
[135] Regierungsvorlage... i. m. 13.
[136] SCHWAIGHOFER: i. m. 44.
[137] Uo. 44.
[138] REITER: i. m. 115.
[139] SCHWAIGHOFER: i. m. 43.
[140] Uo. 44.
[141] REITER: i. m. 113.
[142] SCHWAIGHOFER: i. m. 44.
[143] REITER: i. m. 113. 562. lj.
[144] Regierungsvorlage... i. m. 13.
[145] REITER: i. m. 113-114.
[146] Uo. 114.
[147] SCHWAIGHOFER: i. m. 44.
[148] Uo. 44.
[149] REITER: i. m. 115.
[150] SCHWAIGHOFER: i. m. 44.
[151] Uo. 45.
[152] Regierungsvorlage... i. m. 12.
[153] Uo. 12.
[154] Uo. 13.
[155] Uo. 12.
[156] SCHWAIGHOFER: i. m. 45.
[157] Uo. 45., 46.
[158] Uo. 46-47.
[159] Uo. 46.
[160] Uo. 46.
[161] Regierungsvorlage... i. m. 12.
[162] REITER: i. m. 111., 115.
[163] SCHWAIGHOFER: i. m. 45.
[164] Regierungsvorlage... i. m. 12.
[165] Uo. 12.
[166] Osztrák Btk. 216. § (2) bek. I. fordulat.
[167] Uo. 105. §
[168] SCHWAIGHOFER: i. m. 47.
[169] Uo. 47.
[170] Uo. 47.
[171] WIENER A. I.: Büntetőpolitika - büntetőjog (jogszabálytan). In: Büntetendőség, büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok (szerk.: Wiener A. I.). Átdolgozott kiadás KJK-MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1999. 66. o. 80. lj.
[172] Uo. 47.
[173] Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. b) pont második mondat.
[174] A nemi cselekmény fogalmára az osztrák büntetőjogban a hazai szakirodalomból lásd SZOMORA. i. m. 92-117.
[175] Vö. Osztrák Btk. 207. (4) bek.
[176] Ld. e vonatkozásban a hazai szakirodalomból SZOMORA: i. m. 193. o. 636. lj.
[177] Regierungsvorlage... i. m. 14.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, Tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
