https://doi.org/10.59851/jk.79.04.4
Bár a szerződések jogában a szerződési szabadság elve és a pacta sunt servanda tétele iránymutató eszmeként érvényesül, a jogalkotás, valamint a jogalkalmazás részéről az ebbe történő beavatkozás egyik oka lehet a vis maior esete, mely fogalomnak központi eleme az emberi erővel való elháríthatatlanság. Az intervenció azonban nem vezethet a szerződési jogi sarokkövek kiüresítéséhez. A 2020-ban jelentkező világjárvánnyal összefüggésben felmerül a kérdés, hogy ez a körülmény milyen hatással van a szerződések jogára, milyen irányt szab az említett alapelvek érvényesülésének. A magyar Polgári Törvénykönyv, valamint a kapcsolódó bírói gyakorlat tanulmányozásának célja annak feltárása, hogyan változik az idő múlásával az előreláthatóság foka. Figyelemmel arra, hogy a magyar jogalkotó számára mintaként szolgált a Bécsi Vételi Egyezmény, vizsgálatra érdemes annak vonatkozó cikke.
Tárgyszavak: szerződések joga, vis maior, világjárvány, szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség, teljesítés lehetetlenné válása, Bécsi Vételi Egyezmény
Although the principle of freedom of contract and the principle of pacta sunt servanda are the guiding principles of contract law, force majeure may be one of the grounds for intervention by the legislature and the application of the law. However, intervention must not lead to an erosion of the cornerstones of contract law. In the context of the pandemic in 2020, the question arises how this circumstance affects the contract law and what direction it gives for the enforcement of the above mentioned principles. The purpose of analysing the Hungarian Civil Code and related judicial practice is to show how the degree of foreseeability changes over time. Considering that the Vienna Convention served as a model for the Hungarian legislator, it is essential to look closely at its relevant provision.
Keywords: contract law, force majeure, COVID-19 pandemic, liability for damage caused by breach of contract, performance becoming impossible, CISG
Az egyre változékonyabb társadalmi, gazdasági és szociális körülmények miatt a szerződések jogában megjelenő kockázatok mérséklése nagy kihívást jelent mind a felek, mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás számára.[1] A szerződésekbe történő beavatkozás - amely nem lehet olyan mértékű, hogy a szerződési jogi alapelveket kiüresítse - egyik magánjogi alapja lehet a vis maior (a nemzetközi irodalomban force majeure). A magyar jogirodalom a vis maior alatt erőhatalmat, ellenállhatatlan erőt, elháríthatatlan eseményt ért, amelynek központi fogalmi eleme az emberi erővel való el nem háríthatóság.[2] A tárgyalt fogalmat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) azonban nem határozza meg. A kutatás egyik kérdése, vajon szükséges-e a vis maior Ptk.-beli megfogalmazása.
A jogalkotó - a jogra jellemző módon - a gazdasági, műszaki területen bekövetkező változásokat "csak" követni tudja vagy a már alkalmazott jogi előírások módosításával, vagy jogszabályalkotással. A fejlődéshez ugyanakkor az érintettek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatai egyszerűbben tudnak igazodni. Ez az oka annak, hogy a globális és folyamatosan változó gazdaság nem tűri a jogalkotás meghatározottságát, így ebben az értelemben a törvények helyett a szerződések jutnak meghatározó szerephez.[3] Ennek igazolását látom abban, hogy a hosszú távra létrehozott, gazdasági tartalmú szerződések körében kialakult az a gyakorlat, hogy a felek maguk határozzák meg, milyen körülmények bekövetkezését tekintik vis maiornak vagy éppen melyeket zárják ki ebből a körből. A jövőbeni kockázatok elkerülése, minimalizálása érdekében hasznos lehet a már alkalmazott vis maior-klauzulák felülvizsgálata.
Indokoltnak tartom a vis maior fogalmának feltárását, valamint a kapcsolódó bírói gyakorlat elemzését. A megjelölt témával összefüggésben elsősorban annak vizsgálatára törekszem, hogy a koronavírus-világjárvány tekinthető-e vis maiornak. Milyen lehetséges megoldások léteznek a magyar polgári jogban? A járvány vis maiorként való megítélésével összefüggésben az alábbiak elemzését tűztem ki célul: a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai körében a kimentésre vonatkozó előírások; a szerződésszegés egyéb eseteivel kapcsolatban a teljesítés lehetetlenné válása; valamint a bírósági szerződésmódosításra való utalás.
Egy jogintézmény tanulmányozásakor hasznos lehet a nemzetközi kitekintés, ezért kutatásaimat kiterjesztem a magyar jogalkotó számára mintaként szolgáló Bécsi Vételi Egyezmény (a továbbiakban Egyezmény) azon cikkére, amely a fél valamely kötelezettségének elmulasztásáért való felelősség alól ad mentesülési lehetőséget.
- 193/194 -
A vis maior, erőhatalom olyan klasszikus, általánosan elismert jogintézmény, amelynek gyökerei a római jogból erednek. Olyan természeti vagy emberi erőkre vonatkozott, amelyek ellen a védekezés lehetetlen vagy eredménytelen lenne, például tűzvész, földrengés, ellenség támadása.[4] Vis maiorért csak akkor felelt a kötelezett, ha ezt vállalta vagy késedelembe esett. A római jog hatására így került át a kérdéskör az egyes országok jogába.[5] Bár a vis maior tényszerű alkotóelemei megegyeznek az európai jogrendszerekben, általános érvényű fogalma nincs, sőt a klasszikus európai polgári törvénykönyvek kerülik definiálását. Helyette azt a megoldást választják, hogy a kapcsolódó jogi helyzeteket rögzítik, és meghatározzák a jogkövetkezményeket.[6] A vis maior jelentése a nemzetközi szerződéses gyakorlatban alakult ki, pontos tartalmát és jogkövetkezményeit maguk a szerződő felek határozhatják meg. A vis maiornak ezért nincs a nemzetközi vagy akár nemzeti jogi környezetben általánosan irányadó fogalma.[7]
A vis maior fogalmát a magyar Ptk. sem határozza meg. Ahogyan arra már utaltam, magyar jogirodalom a vis maior alatt erőhatalmat, ellenállhatatlan erőt, elháríthatatlan eseményt, erőt ért, és központi fogalmi elemének az emberi erővel való elháríthatatlanságot tekinti, amelyet objektív értelemben kell felfogni,[8] azaz a körülmény elhárítása az adott helyzetben nem várható el senkitől.
Köznapi használatban Szalma József az alábbi fogalmat rögzíti: "az erőhatalom rendkívüli, külső természeti vagy emberi erőhatás, amely előre láthatatlan és fokozott gondosság mellett is elháríthatatlan, következményeit illetően pedig megelőzhetetlen esemény".[9] Kiemeli, hogy a technikai fejlődés viszonylagossá teszi az előreláthatóságot és az elháríthatatlanságot.[10]
A vis maior körébe tartozó körülményeket a szerződő felek szerződési szabadságukból adódóan maguk is meghatározhatják. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság vis maior-szabályzatában ad egy definíciót: "teljesítés-gátló oknak minősülnek a szerződés megkötése után felmerülő, rendkívüli, kivételes jellegű és előre nem látható, elháríthatatlan, a feleknek fel nem róható, általuk nem kalkulálható, nem ellenőrizhető azon külső körülmények és események, amelyek nem tartoznak a vis maiorra hivatkozó fél rendes üzleti kockázatának körébe".[11] A dokumentum példálózó felsorolással néhány tipikus esetet is említ, amelyeknek két csoportját különíti el: természetbeni és jogi okok. Ez utóbbiak között kifejezetten szerepel a karanténintézkedés is. A szöveg ugyan a felróhatóság hiányát említi, amelyből arra is következtethetnénk, hogy ez a fogalom a vis maiort jóval szélesebb körben ismeri el, mint a Ptk. 6:142. §-a, ez azonban nem változtat a vis maior szigorú értelmezésén, hiszen a konjunktív fogalmi elemek között itt is szerepel az elháríthatatlanság és az előreláthatóság hiánya.[12] A választottbíróság egy ügyben a vis maior fogalmát és körét is vizsgálta és hangsúlyozta: figyelemmel arra, hogy a magyar jog nem tartalmazza a vis maior definícióját, a szerződő feleknek lehetőségük van arra, hogy ezt a fogalmat szerződésükben megalkossák - ez a szerződési szabadság elvéből következik. Amennyiben a felek előszerződésükben egybehangzóan és kölcsönös akaratuknak megfelelően rögzítették, hogy többek között a munkaerő- vagy nyersanyaghiányt is vis maiornak tekintik, nem lehet arra hivatkozni, hogy ez a körülmény nem minősül ilyennek.[13] Következésképpen olyan körülmények is vis maiornak minősíthetők ebben a formában, amelyek a bírói gyakorlat alapján nem tekinthetők kifejezetten ilyennek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
