Figyelemreméltó határozatot tettek közzé BH 2018.225. szám alatt. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a perben megerősítette gyakorlatát, miszerint a könyvelési tevékenységre irányuló szerződést gondossági kötelemként megbízási szerződésnek kell minősíteni. A minősítés jelentőségét a perben az adta, hogy a felmondás kérdése kapcsán dönteni kellett, a vállalkozás vagy a megbízás törvényi rendelkezései szolgálnak-e háttérszabályként. Sajátos körülmény, hogy a Kúria - egyébként helyes - minősítésére azt követően került sor, hogy a kérdéses szerződést a felek és a korábban eljáró bíróságok is vállalkozási szerződésnek nevezték, sőt ekként is értelmezték. A közétett határozat igazi érdekessége ugyanakkor az, hogy a Kúria a perbeli előadások, valamint az első- és másodfokú bíróságok megítélése ellenére úgy határozott a szerződés minősítéséről, hogy látszólag nem fektetett különösebb hangsúlyt a felek szerződési akaratának feltárására, az eset körülményeinek mérlegelésére.
Mondhatnánk persze, hogy ez nem új fejlemény. Korábbi határozatokat vizsgálva is szembeötlő, hogy a magyar bíróságok és a jogtudomány az absztrakció magas fokáról tekint a gondossági és az eredménykötelmek elhatárolására, így gyakran "ténykérdésnek" tekinti, hogy az ügyvédek, orvosok vagy épp a kozmetikusok gondos eljárásra szerződnek megbízási típusú szerződésük alapján, míg az építési, tervezési vagy fuvarozási szerződések eredménykötelemként a vállalkozási típusú szerződések közé sorolandók. Szerencsésebb esetekben a bíróságok utalnak a felek eltérő rendelkezésének lehetőségére,[1] illetve a minősítést befolyásoló körülmények mérlegelésére,[2] ugyanakkor az elhatárolás alapja és módszere még ilyenkor is jelentős eltérést mutat a külföldi bíróságok által alkalmazott megoldásoktól.
Írásomban elsődlegesen azt szeretném bemutatni, hogy a gondossági kötelmek és eredménykötelmek elhatárolása, így a szerződések megbízási, illetve vállalkozási típusba való sorolása körében letértünk a külföldi gondolkodók által kijelölt útról. Önmagában az eltérés ténye természetesen még nem problematikus, ám az előtérbe került jogirodalmi nézeteken és bírói gyakorlaton könnyen tetten érhetjük annak következetlenségeit, negatív hatásait.
A tanulmány három részből áll: az 1. pontban igyekszem felvázolni a gondossági kötelmek és az eredménykötelmek elhatárolásának hazai elméletét és az eredményorientált ("sikerdíjas") szerződéseken szemléltetni az elmélet ingatag alapzatát. A 2. pont az elhatárolás eredetéről és a hatályos francia szabályokról ad vázlatos kitekintést, míg a 3. pont a francia elmélet egyik előnyét, az elhatárolás kötelmek szintjén való bevezetését szemlélteti.
A magyar jogi dogmatikában különbséget szokás tenni a tevékenység végzésére irányuló szerződések és az egyéb szerződéstípusok között. A tevékenység végzésére irányuló szerződéseken belül - vannak ugyan határesetek -
- 257/258 -
elkülönítetten kezelik a munkaviszony keretében végzett tevékenységet és a szintén más munkájának igénybevételét célzó, ám a szűkebb értelemben vett polgári jog alá tartozó szerződéstípusokat: a vállalkozási típusú szerződéseket és a megbízási típusú szerződéseket.[3]
A vállalkozás és a megbízás elhatárolása alapvetően két módon közelítethető meg: az elhatárolás vagy a kötelezettek jellegadó szolgáltatásán alapul, vagyis lényegében egyetlen ismérven, vagy a jogok, illetve kötelezettségek tetszés szerint meghatározott halmazán (utasítási jog terjedelme, felmondás módja, lehetetlenülés, költségviselés, közreműködő igénybevételének lehetősége stb.). Hazánkban az előbbi megközelítés az uralkodó, és az elhatárolás ökölszabálya, hogy a vállalkozási típusú szerződések eredménykötelemnek, a megbízási típusú szerződések gondossági kötelemnek minősülnek.[4] A sokat hangoztatott tétel mögött azonban jelentős fogalmi eltérések, sőt félreértések húzódnak, és a hazai szerzők, illetve bíróságok gyakran egymásnak és olykor önmaguknak is ellentmondva minősítik a szerződéseket, kötelmeket. A fogalmi zűrzavar oka leegyszerűsítve: nem tisztázott, hogy az elhatárolás a kötelmi szolgáltatás tartalmán alapuló felelősségi kérdés-e, vagy pusztán a kötelezett díjigényével összefüggő ún. "kockázati kérdés".[5]
Az elhatárolást egyértelműen felelősségi kérdésként kezelte például a Franciaországban is gyakran idézett Marton Géza, illetve Villányi László és Csanádi György írásából is hasonló megközelítés olvasható ki.[6] A forrásokat vizsgálva szembeötlő, hogy a felelősségi modell képviselői körében jelentős zavart okozott néhány hetvenes években született, következetlen nyelvezetű felsőbírósági határozat.[7] Ráadásul a bizonytalanságot tovább növelték az olyan jogalkotói megmozdulások, mint a kutatási szerződésnek a vállalkozási típusú szerződések körébe történő sorolása, ami már egyértelműen az alább bemutatásra kerülő kockázati modell térnyerését tükrözte.[8] Bizakodásra adhat azonban okot, hogy a hazai szerzők egy része napjainkban is következetesen a kötelezett szolgáltatásának tartalma, illetve az abból eredő felelősség alapján vizsgálja az említett minősítési kérdéseket.[9] A felelősségi modellre a 2. pontban térek vissza.
A mára széleskörűen elfogadott - és e cikkben vitatott - kockázati modell szerint az eredménykötelmek és a gondossági kötelmek közötti különbségtétel alapja a szerződő felek szolgáltatásainak viszonya: az eredménykötelmek esetén a megbízott viseli az eredmény elérésének kockázatát, vagyis a díjra csak akkor tarthat igényt, ha a szerződésben vállalt eredményt eléri, teljesíti. A gondossági kötelmeknél a megbízott vállalása az eredmény elérése érdekében való gondos eljárásban kimerül, a díj már önmagában ezért jár.[10]
E körben érdemes hosszabban idézni Harmathy Attila szavait. "A Ptk. szabályozásával kapcsolatban tehát azt lehet elmondani, hogy a tevékenységvégzésre szóló szerződés két alaptípusa jön számításba, s az egyes szerződések vagy az egyik, vagy a másik típusba sorolandók. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a két típus között az eredmény elérése tekintetében van különbség. Az eredmény elérésének hiánya nem felelősségi kérdésként jelentkezik, hanem kockázati kérdésként. Ez azt jelenti, hogy az elmondottakat másként megfogalmazva az eredmény elmaradásának kockázatát a vállalkozásnál a vállalkozó viseli, a megbízásnál a megbízó."[11] Később így összegzi elméletét: "[...] arra gondolunk, hogy a tevékenységvégzésre szóló szerződéseket egy egységként lehetne szemlélni. Ezen belül két egymást kiegészítő kategóriát lehetne megkülönböztetni. Az egyik a vállalkozás volna, amelynél a vállalkozó viseli annak kockázatát, hogy a szokásosan gondos magatartással végzett tevékenység nem vezet el ahhoz a célhoz, amit a felek megjelölnek, s ilyenkor nem kap munkájáért díjat. A másik kategória a megbízás volna, amelynél a cél el nem érésének kockázatát a megbízó viselné, aki a várt eredmény elmaradása esetén is fizetné a megbízott díját. Ez nem is új a jelenlegi megoldáshoz viszonyítva a végeredményét tekintve."[12]
Elmélete átfogó elemzése nélkül is kitűnik, hogy Harmathy professzor úr egy olyan kétpólusú rendszerrel kívánta felváltani az alább bemutatásra kerülő felelősségi modellt, amely révén a szerződések könnyűszerrel sorolhatók a vállalkozás vagy a megbízás körébe. E modell ugyanakkor - jóllehet nem minden előzmény nélküli - sem az elmélet, sem a gyakorlat talaján nem került teljeskörűen kimunkálásra, más hazai és a mérvadó (nem szocialista) nemzetközi tudományos nézetekkel nem ke-
- 258/259 -
rült ütköztetésre.[13] A kockázati modell képviselőinek szakmai súlyát azonban jól mutatja, hogy a magyar bíróságok a felelősségi modellt és a kockázati modellt gyakorlatilag párhuzamosan alkalmazzák az 1990-es évek óta.
A kockázati modell hatásainak mélyebb elemzése helyett jelen írásban arra szeretnék rámutatni, hogy az elhatárolás ilyenképp való megfogalmazása egy logikai hibát rejt, ami a sikerdíjas megbízási típusú szerződések vonatkozásában könnyen a felszínre bukik. A kockázati modell következetes alkalmazása ugyanis ahhoz vezetne a sikerdíjas szerződések esetén, vagyis amikor az eredmény elmaradása a megbízott díjigényét is kioltja, hogy (i) vagy el kellene vetnünk azt a premisszát, miszerint a vállalkozás és a megbízás közötti minősítés pusztán az eredménykötelmi, illetve a gondossági kötelmi jellegen múlik, vagy (ii) egyes hagyományosan megbízási típusúnak tartott szerződéseket (pl. az ügyvédi és a közvetítői szerződéseket) eredménykötelemmé, így vállalkozási típusúvá kellene minősítenünk.
E gondolatmenet következetes végigvitelére mindezidáig nem került sor. Ehelyett kétféle érvelés terjedt el a kockázati modell képviselői körében. Egyrészt akadnak, akik a sikerdíjas megbízási típusú szerződéseket egyszerűen eredménykötelemnek minősítik.[14] A megbízási típusba való kategorizálás fenntartása ugyanakkor azt feltételezi, hogy a minősítés elvégzője szerint a megbízási típusba, illetve vállalkozási típusba történő besorolás nem pusztán azon múlik, hogy az adott szerződés eredménykötelemnek vagy gondossági kötelemnek minősül. Ez azonban nemcsak egy felesleges és mechanikus tesztté degradálná az eredménykötelmek és gondossági kötelmek elhatárolását, de a megbízásként, illetve vállalkozásként történő minősítés bizonytalanságát sem enyhítené.
Elterjedtebb ugyanakkor azon másik érvelés, miszerint a sikerdíj kikötése esetén vállalkozással vegyes megbízási szerződés jön létre, ám a szerződés csupán a díjazás vonatkozásában minősül eredménykötelmi jellegűnek, az "nem alakítja át a jogviszonyt vállalkozási szerződéssé".[15] Itt az nem teljesen világos, hogy egy a díjigény jellegére alapított, ám a szerződés egészének minősítését célzó elhatárolás miként szűkíthető le egyes önkényesnek tűnő esetekben pusztán a díjigény minősítésére. Okkal vetődik fel az a kérdés is, hogy a szerzők, illetve a bírák a sikerdíjas szerződések esetében miként következtettek a szerződés "megmaradt", általuk eredménykötelmi jellegűnek nem tekintett részének gondossági jellegére, végső soron mivel támasztják alá a megbízásként való minősítést. Az általam feldolgozott irodalom alapján semmilyen válasszal nem szolgálhatok, ám valószínűsíthető, hogy a vállalkozási és a megbízási szerződések, illetve az eredménykötelmek és a gondossági kötelmek ezen téves elhatárolási módszere vezetett a Bevezetésben jelzett megkérdőjelezhető bírói gyakorlathoz is, vagyis a szerződések megszokáson, illetve beleérzésen alapuló minősítéséhez. Jelentős hatása miatt hosszabban idézek az itt vázolt elméleti alapon nyugvó forrásokból:
"A sikerdíjat is tartalmazó, eredményorientált vegyes szerződések háttéranyaga lehet ugyan alapvetően a megbízási szerződés (ezért például a megbízott is felmondhatja egyoldalúan a szerződést), de az eredményhez kötött díjra való jogosultság szempontjából, az eredménykötelmi vonások miatt - az ezzel összefüggő jogvitákban - a vállalkozási szerződés szabályai az adekvátak."[16]
"Ha a megbízott díjazása az adásvételi szerződés megkötésétől függ, úgy a megbízási szerződés e tekintetben eredménykötelemnek minősül."[17]
"Nincs akadálya annak, hogy a felek ún. jutalékos, "sikerdíjas" megbízás keretében a megbízott sikeres tevékenységétől tegyék függővé a díjfizetést. Ez a szerződés érvényes, a megbízott a kikötött díjra azonban csak akkor válik jogosulttá, ha eljárása eredményre vezetett. A díj meghatározásának módja a szerződést eredménykötelmi jellegűvé teszi. Az eredménykötelmi jelleg nem jelent egyúttal "eredményfelelősséget": ha az eljárás nem vezet eredményre, de ez a megbízottnak nem felróható, az eredmény elmaradása miatt felelősség nem terheli, hanem annak csak a díj iránti igényjogosultságra van kihatása."[18]
"[...] a szerződésben kikötött sikerdíj, mint érvényesen kiköthető ellenszolgáltatás csak akkor esedékes, ha a szerződés tartalma az eredményre kiterjedően is teljesült. A szerződés nemteljesülése - vagyis a szerződésszegés - bekövetkezik, ha a fél nem jut hozzá a szerződés tartalma szerinti szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy ez a kötelezett magatartásán kívül eső tényezők, vagy a kötelezett ellenőrzési köréhez tartozó objektív vagy szubjektív körülmények miatt történt [...]. A szerződésszegés legalapvetőbb, objektív és evidens jogkövetkezménye, hogy a nem teljesült szolgáltatásért - a szolgáltatás nem teljesült részéért - ellenszolgáltatás nem jár. Ez a jogkövetkezmény független attól, hogy a szolgáltatás miért nem realizálódott, azért a kötelezett felelős-e vagy sem. Ha viszont a szerződésszegésért a felelőssége is megállapítható, további - kártérítési - jogkövetkezmények érvényesíthetők vele szemben."[19]
A felelősségi modell ismertetése előtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem azt rovom fel a kockázati modell képviselőinek, hogy a sikerdíjas szerződések díjkikötése vonatkozásában a vállalkozási szerződést alkalmaznák háttérszabályként. A hibát abban látom, hogy a modell képviselői egy szemmel láthatóan is törött hőmérővel kívánják esetenként alátámasztani, hogy milyen időnk van.
- 259/260 -
A gondossági kötelmek (obligations de moyens) és az eredménykötelmek (obligations de résultat) alább bemutatásra kerülő felelősségi modellje Demogue párizsi jogtudós nevéhez köthető, akinek 1920-as években kifejtett elméletét azóta számos kontinentális jogrendszer átvette.[20] Sőt, az elmélet olyan jeles angolszász szerzőket is összehasonlításra késztetett, mint Farnsworth vagy Beale, akik a kontinentális krédóval összhangban a szerződéses kötelmek tartalma és terjedelme, illetve a vétkességen alapuló felelősség (fault liability) és a vétlen, objektív felelősség (strict liability) elemzése körében foglalkoztak e kérdéssel.[21]
Az elmélet a szerződő felek privát autonómiájából indul ki. A szerződéssel a kötelezett szolgáltatás teljesítését ígéri egy meghatározott személyi kör számára. A jogosult oldaláról szemlélve a szerződés elsődleges funkciója, hogy a szerződésben rögzített szolgáltatást mint kész eredményt lekösse, azt további terveibe beépíthesse.[22] Ennek megfelelően a szolgáltatás kötelezettje a szerződésben rögzített akaratának keretei között tevékenykedhet: mindent köteles megtenni, amit elvállalt, de semmi többet. A kötelem kikényszeríthetősége, a kötelezett felelőssége így végső soron a kötelezett akaratára vezethető vissza, aki - legalábbis az elmélet szintjén - szabad akaratával kötötte magát a szerződés általa vállalt rendelkezései szerint.[23]
A szerződési szabadság talaján magától értetődik, hogy a kötelezett által ígért szolgáltatás, vagyis a szerződés tárgya sokféle lehet; a kötelezett gyakran pontosan meghatározott cselekménysorozat elvégzését, eredmény elérését ígéri, ám annak sincs akadálya, hogy pusztán a jogosult érdekeinek megfelelő, előre meg nem határozott magatartás tanúsítását vállalja. E körben jut szerephez az eredménykötelmek és a gondossági kötelmek elhatárolása, mintakötelmek tartalom szerinti csoportosítása. Eredménykötelmek esetén a kötelezett szolgáltatása valamilyen szerződésben kikötött eredmény elérése. A hatályos francia szabályozáson szemléltetve ez azt jelenti, hogy amennyiben a szolgáltatást a kötelezett nem teljesíti, vagy a teljesítéssel késedelembe esik, és ezzel a jogosultnak kárt okoz, szerződésszegése okán kártérítéssel tartozik. A kötelezett a felelősség alól akkor mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a nem kötelemszerű teljesítés oka egy ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény volt, amely a szerződés megkötésekor észszerű eljárása ellenére nem volt előrelátható, illetve amelynek hatásai adekvát magatartás tanúsítása mellett sem voltak elkerülhetők (force majeure).[24] Eredménykötelemről beszélünk például, ha az eladó arra vállalkozik, hogy a szerződésben meghatározott árut időben szolgáltatja a vevőnek vagy meghatározott magatartástól tartózkodik, de nemrégiben Cour de cassation eredménykötelemnek minősítette a francia nemzeti vasúttársaságnak azon kötelezettségét is, hogy a szerelvények pontosan érkezzenek az állomásokra.[25]
Gondossági kötelmek esetén a megbízott kötelezettsége csupán arra terjed ki, hogy minden olyan szükséges lépést megtegyen a szerződéses cél elérése érdekében, amit egy észszerűen eljáró személy azonos helyzetben megtenne.[26] Amennyiben a szerződéses cél a kötelezett magatartása ellenére nem teljesül, a kötelezett csak akkor tartozik felelősséggel, ha a jogosult bizonyítani tudja, hogy a kötelezett a tőle elvárt gondosságot nem tanúsította. A francia bírói gyakorlat például gondossági kötelemnek minősítette a lovardák, illetve a sífelvonók üzemeltetőjének azon kötelezettségét, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének testi épségét biztosítsa (obligation de sécurité).[27] Érdekes adalék ugyanakkor, hogy a Cour de cassation 2016-ban a kötélugrás szervezőjének hasonló egészségvédelmi kötelezettségét eredménykötelemnek minősítette arra hivatkozással, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének magatartása - az ugrás elhatározásán túl - biztonságát nem befolyásolja, annak biztosítása elsősorban a szervező ténykedésén múlik.[28]
Fontos, hogy az obligation de résultatés az obligation de moyens kategóriái nem inkluzívak, a dichotómiát a szerződési szabadság, a jogalkotói kreativitás és a bírói gyakorlat mára egy sokelemű skálává alakította.[29] A kötelmek ilyenképp való csoportosításának azonban tagadhatatlan előnye, hogy mintául szolgál az alkalmazandó felelősségi fokozat meghatározása, illetve a bizonyítási teher elosztása tekintetében. Hátránya, ahogy arra már többen rávilágítottak, hogy a kötelmek elhatárolásának szempontjai esetlegesek és gyakran a szerződő felek tényleges akaratának feltárása ellen hatnak, az elmélet túlzóan leegyszerűsítő és a kialakult bírói gyakorlat kazuisztikus.[30] Egyes szerzők ráadásul már az elmélet alapjait is tévesnek tartják.[31]
Az itt nem részletezett kritikai hangok ellenére az már
- 260/261 -
e vázlatos bemutatás alapján is látható, hogy a gondossági kötelmek és az eredménykötelmek elhatárolása valójában nem a díjigényre vonatkoztatott. Az elmélet sokkal inkább egyfajta válasznak tekinthető arra a minden jogrendszerben felmerülő kérdésre, hogy a szerződés miként, illetve milyen intenzitással köti a kötelezett magatartását.[32]
Minden hibája mellett a francia elmélet egyik legnagyobb előnye, hogy a fent ismertetett elhatárolás a kötelem és nem a szerződés szintjén minősíti az egyes kötelezettségeket. Ebből kiindulva ellenezték többen például azt a német bírói gyakorlatot, ami az eset körülményeire elhanyagolható hangsúlyt fektetve gondossági kötelemnek minősítette az illeszkedő fogkorona vagy a műfogsor elkészítésére és rögzítésére irányuló szerződéseket.[33] A bírálat oka, hogy egy páciens paramétereihez illeszkedő műfogsor elkészítése a megállapodásban rögzített anyagból egészen más tartalmú és kockázatú vállalás, mint a műfogsor rögzítésének, illetve az általános fogászati kezelésnek az elvállalása. Ez utóbbiak eredményessége lényegesen nagyobb mértékben függ külső körülményektől, így például a páciens meglévő fogsorának, illetve ínyének állapotától, amiket a szolgáltatás kötelezettje nem képes befolyásolni.[34] Hasonlóan egy ügyvéd egyszerre vállalhatja peres képviselet ellátását, ingatlanra vonatkozó tulajdonjog átruházására alkalmas bejegyzési engedély elkészítését és egy jól meghatározott témára vonatkozó összes alkotmánybírósági határozat összegyűjtését. Az egyes kötelmek tartalmát és intenzitását önállóan lehet megállapítani. Ráadásul, ha belegondolunk, hogy még e leegyszerűsített példák is milyen eltérő körülmények mellett jelentkezhetnek az életben, illetve a felek konkrét szerződési vállalása milyen jelentős eltéréseket mutathat, akkor könnyen beláthatóvá válik, hogy a kötelmeknek a szerződés szintjén történő minősítése indokolatlan, az igazságtalan eredményekre vezethet.[35]
A francia megközelítés bemutatása céljából érdemes Frossard-ot idézni: "amikor valaki szerződést köt, szolgáltatások sorozatát vállalja önként, más szolgáltatások pedig a jogszabály erejénél fogva terhelik. Súlyos tévedés lenne azt gondolni, hogy ezen szolgáltatások mind azonos típusba tartoznak. A szerződést az akarat irányítja; meghatározhatja annak valamennyi rendelkezését, és előírhatja, hogy a kötelezett hol gondossági kötelemmel, hol eredménykötelemmel tartozzék. A jogszabályok pedig a felek hallgatása esetén is elrendelhetik a kötelmek valamilyen típusba sorolását akár célszerűségi okokból, ám leggyakrabban pusztán méltányosságból."[36]
Példával szemléltetve: a francia egészségügyi törvény a felróhatóság bizonyításához köti az egészségügyi szolgáltatók gyógyító, megelőző, illetve diagnosztikai tevékenysége körében okozott károk megtérítését.[37] A helyzetet azonban árnyalja, hogy a bírói gyakorlat az egészségügyi szolgáltató tájékoztatási kötelezettsége vonatkozásában a bizonyítási terhet megfordította, így az orvosnak kell bizonyítania, hogy a kezelés veszélyeiről a beteget megfelelően tájékoztatta.[38] Ráadásul, amennyiben a kárt hibás orvosi eszközök vagy termékek okozták, az orvos vétlensége esetén is felelősséggel tartozik. Eredménykötelem vonatkozik az egészségügyi szolgáltatóra akkor is, ha a beteg nozokomiális fertőzést kap el az egészségügyi ellátás során. Ez utóbbi esetekben az egészségügyi szolgáltató csak force majeure bizonyításával mentheti ki magát.[39]
Az itt feldolgozott téma bemutatása szükségszerűen vázlatos és felszínes maradt. Nem került szóba a francia elmélet modern kritikája, az elmélet deliktuális viszonyokra való alkalmazhatósága, a diszpozitív szabályozás, illetve a szerződések értelmezésének hatása a minősítésre vagy az atipikus és vegyes szerződések kérdésköre. A vizsgálódást továbbá érdemes lenne kiterjeszteni azokra a jogrendszerekre is, amelyek az elhatárolást egyáltalán nem, vagy más formában ismerik. E hiányosságok ellenére is remélem érzékelhetővé vált, hogy a gondossági és az eredménykötelmek elméletének ismételt hazai körüljárása rendkívül hasznos és időszerű volna. Egy ilyen munka ráadásul támaszkodhatna a BGB 2002-es, illetve a Code Civil 2016-os reformját övező tudományos diskurzusra, valamint az olyan nemzetközi együttműködések termékeire, mint az Unidroit PICC modellszabályai, amelynek vonatkozó részei az itt röviden ismertetett francia modell kritikai átgondolásán alapulnak. ■
JEGYZETEK
[1] BDT 2003.848.
[2] EBH 2005.1333.
[3] Eörsi Gyula: Tevékenység kifejtése más részére. In: Eörsi Gy.-Kemenes B.-Sárándi I.-Világhy M.: Kötelmi jog, Különös rész. Budapest 1987, 60. o. skk.
[4] Kemenes István: A vállalkozási szerződés. In: Vékás L.-Gárdos P. (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest 2014, 1741. o.
[5] Érdekességként említhető, hogy korábbi jogirodalmunkban az eredményre való irányultságot gyakran a dologi formájú eredmény (dologszolgáltatás) létrehozásának kötelezettségével azonosították.
[6] Ld. Marton Géza: A polgári jogi felelősség. Budapest 1993, 277. o. skk.; Villányi László: Ügyvitel. A megbízás. In: Szladits K. (szerk.): Magyar Magánjog IV. - Kötelmi jog különös része. Budapest 1942, 664. o. sk.; Csanádi György: Polgári jog. Budapest 1969, 345. o.
[7] Ld. a BH 1977.75., illetve a Bírósági Határozatok 1974/1. 35. sz. alatt közzétett jogeset kapcsán Havasi Győző: A vállalkozás. In: Eörsi Gy.-Gellért Gy. (szerk.). A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest 1981, 1852. o. és Csanádi György: A megbízás. A megbízás nélküli ügyvitel. In: Eörsi-Gellért: i. m. 2224. o.
[8] Vö. Csanádi 1981, 2223. o.
[9] Ld. Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs: Szerződési jog, Különös rész. Budapest 2018; Gárdos Péter: A megbízási típusú szerződések. In: Vékás L. - Gárdos P. (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest 2018, 1962. o. sk.
[10] Ld. Kemenes István: Vitaanyag a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégium 2006. november 30-i kollégiumi üléséhez. Kemenes 2014, 1741. o. sk.
[11] Harmathy Attila: A vállalkozási szerződés alapkérdéseiről. Állam- és Jogtudomány, 1988/3-4. sz. 389. o.
[12] Harmathy: i. m. 399. o.
[13] Vö. Eörsi: i. m. 62. o. sk.
[14] BH 2007.341.
[15] Kemenes: 2014, 1760. o.
[16] Kemenes (2006), 12. o. sk.
[17] PJD 2017.7.
[18] BH 2005.28.
[19] Kemenes István: A vállalkozási szerződés. In: Vékás L. - Gárdos P. (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest 2018, 1894. o.
[20] René Demogue: Traité des obligations en général. V. kötet. Párizs 1925, 1237§
[21] Ld. E. Allan Farnsworth: On Trying to Keep One's Promises: The Duty of Best Efforts in Contract Law. U. Pitt. Law Rev., 1984, 3. o.; H. Beale - B. Fauvarque-Cosson - J. Rutgers - D. Tallon - S. Vogenauer: Cases, Materials and Text on Contract Law. Oxford 2010, 722. o. sk.
[22] Marton: i. m. 278. o.
[23] Joseph Frossard: La distinction des obligations de moyens et des obligations de résultat. Párizs 1965, 33. o. sk.
[24] Code Civil 1218, 1231-1.
[25] Cass. Civ. 2016. jan. 14., n. 14-28227
[26] Hein Kötz: European Contract Law. Oxford 2017, 249. o.
[27] Cass. Civ. 1994. jún. 29., n. 92-16.442.; Cass Civ. 1, 1986. márc. 11., n. 84-13.656.
[28] Cass. Civ. 1, 2016. nov. 30., n. 15-25.249.
[29] Így például az obligation de moyen renforcée, vagyis megerősített gondossági kötelem esetén egy vélelem szól a kötelezett felróható magatartása mellett. A vélelem megdöntéséhez a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy az elvárt gondossággal járt el.
[30] Ld. Mustapha Mekki: La distinction entre les obligations de moyens et de résultat: esquisse d'un art. Revue de droit d'Assas, 2013, 77-88. o.
[31] Ld. Dario Alessi: The Distinction between Obligations de Résultat and Obligations de Moyens and the Enforceability of Promises. European Review of Private Law 2005/5, 657-692. o.
[32] Az objektív szerződési felelősségből kiinduló angolszász jog oldaláról Farnsworth például azt vizsgálta, hogy milyen esetekben kerülhető el a szerződésszegési felelősség pusztán azért, mert ígéretünket törekedtünk megtartani. Ld. Farnsworth: i. m. 1. o.
[33] Ld. Reinhard zimmermann: The Law of Obligations: Roman Foundations of the Civilian Tradition. New York 1996, 395. o. sk.
[34] Vö. B. S. Markesinis - W. Lorenz - G. Dannemann: The Law of Contracts and Restitution: A Comparative Introduction. New York 1997, 41. o.
[35] Vö. Marco Loos: Service Contracts. In: A. Hartkam Pet al. (szerk.): Towards a European Civil Code.Alphen aan den Rijn 2011, 777. o.
[36] Frossard: i. m 41. o.
[37] Code de la santé publique 1142-1 cikk.
[38] Cass. Civ. 1997. feb. 25., n. 94-19685.
[39] Code de la santé publique 1142-1 cikk.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvédjelölt.
Visszaugrás
