A kiváló olasz romanista, Eduardo Volterra is rámutatott arra, hogy a modern jogtudományban az érvénytelenség területén számos teóriát dolgoztak ki, és az ezen a területen alkalmazott terminológia egyáltalán nem egységes, sőt, a különböző szerzőknél igen sokrétű.[1] Ez a mai napig így van. A francia jogra nézve pedig olyan megállapítással is találkozhatunk, mégpedig az anticausalisme-ként aposztrofálható nézete kapcsán is jól ismert francia jogtudós, Planiol tollából, miszerint a szerződések érvénytelenségének területe a francia jogban egyike a polgári jog leghomályosabb ("des plus obscurs du droit civil") területeinek.[2]
Tanulmányunkban mindenekelőtt arra a terminológiai káoszra kívánunk utalni, ami az érvényesség és a hatályosság területén az európai polgári törvénykönyvekben és a vonatkozó jogirodalomban egyaránt megmutatkozik. Vizsgálni kívánjuk továbbá az egymástól jelentős mértékben eltérő francia és német érvénytelenségi terminológiát, valamint ezek más jogrendszerekre gyakorolt hatását is.
A római jogi forrásoknak a jogügyletek érvénytelenségének és hatálytalanságának megjelölésére szolgáló, zavarba ejtően sokszínű terminológiája[3] minden bizonnyal döntő szerepet játszik a modern jogok terminológiai sokszínűségében is.[4] Kifejezetten utal erre a Terré - Simler - Lequette-féle francia kötelmi jogi kézikönyv is, leszögezve azt a jól ismert tényt, hogy a római jog soha nem dolgozta ki a semmisség precíz teóriáját, hozzátéve, hogy "ez a hiány napjainkig érződik".[5] A romanisztikai és civilisztikai jogirodalomban ugyanis a mai napig sem került sor az elemzés tárgyát képező fogalmak communis opiniónak tekinthető meghatározására, egymáshoz való viszonyuk világos tisztázására és konzekvens alkalmazására. Egyetértőleg hivatkozhatunk ebben a tekintetben a hazai tankönyvirodalomból Bessenyő András szavaira is, aki leszögezi, hogy "a jogügyletek érvényességének és hatályosságának pontos megkülönböztetése és egymáshoz való viszonyának szabatos megállapítása olyan fogas kérdésnek bizonyult, amelyet mindezidáig nem sikerült kielégítő módon megoldania a civilisztika előkelő és nagy múltra visszatekintő tudományának".[6]
A részben tehát a római jogi források szóhasználatára visszavezethető, a jogügyletek érvénytelenségével kapcsolatos modern jogi terminológia tehát meglehetősen bizonytalannak mondható, és ez az alábbi rövid áttekintés nyomán is rögtön konstatálható.
A semmisség megjelölésére a római jogi forrásokban gyakran használt, ám - miként arra Talamanca rámutatott - "aggettivo qualificato"-nak azért nem tekinthető[7] "nullus" melléknév és ennek főnévi származékai élnek tovább a semmisség különböző modern jogi megjelöléseiben (fr. nul, ill. nullité; ol. nullo, ill. nullit; sp. nulo, ill. nulidad; port. nulo, ill. nulidade; ang. null, ill. null and void, valamint nullity [ez utóbbi kifejezés ritkábban fordul elő]; a régebbi német irodalomban a "Nullität" kifejezéssel is gyakran találkozunk[8]).
A megtámadhatóság megjelölésére is elsősorban, bár nem kizárólagosan a "nullus" melléknévből származó, fosztóképzővel ellátott kifejezések szolgálnak, nyelvileg is kifejezendő a jogügylet megsemmisítését (fr. annulabilité, ol. annullabilit, port. anulabilidade; az angol jogi nyelvben ugyanakkor inkább a voidability terminussal találkozunk, míg a német nyelvben az Anfechtbarkeit kifejezés szolgál a megtámadhatóság megjelölésére). E vonatkozásban a római jogi forrásokban gyakran "érvényteleníteni" jelentésben előforduló "rescindere" igéből származó, a forrásokban is előforduló "rescissio" főnév modern ekvivalenseivel is találkozhatunk, pl. a francia (rescision),[9] ill. az angol (rescission)[10] jogi nyelvben, de a régebbi német jogi nyelvben (Rescission)[11] is. Az olasz Codice civile 4., a kötelmi jogot szabályozó könyvének 13., "Deila rescissione del contratto" c. fejezete általános jelleggel használja a "rescissione" terminusát, többek között a felek szolgáltatásai között konstatálható értékkülönbség vonatkozásában (art. 1448) is. A spanyol Código civil is a "rescisión" kifejezést használja a szerződés megtámadásával összefüggésben, terminológiai szempontból disztingválva a szerződések megtámadása (rescisión de los contratos),[12] ill. semmissége (nulidad de los contratos)[13] között.
- 174/175 -
Az érvénytelenség megjelölésére a német jogi nyelvben a meglehetősen parttalan, az általában a joghatás kiváltására való alkalmatlanság megjelölésére szolgáló "Unwirksamkeit" kifejezéssel találkozunk a leggyakrabban, az eredetileg kimondottan érvénytelenséget jelentő, a mai német jogi nyelvben azonban az "Unwirksamkeit" szinonimájaként olykor használt "Ungültigkeit" szót a modern német jogi nyelv ritkábban használja; míg a hatályos BGB szövegében az "Ungültigkeit" főnév egy alkalommal sem szerepel, addig az "Unwirksamkeit" főnév a törvénykönyvben 23 alkalommal fordul elő. A római jog forrásaiban szintén az érvénytelenség megjelölésére szolgáló (viszonylag ritkábban előforduló) "invalidus" melléknévből származó modern szavakkal ugyanakkor gyakran jelölik az érvénytelenséget a neolatin nyelvekben (pl. az olasz [invalidit, de gyakran találkozunk a szintén érvénytelenség megjelölésére használt "inutilit" szóval is], a francia [invalidité], a portugál [invalidade]), de az angol (invalidity) jogi nyelvben is.
Mivel ebben a tanulmányban kifejezetten az érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiával kívánunk csupán foglalkozni, e helyütt csak röviden utalunk arra, hogy a jogügyleti hatálytalanság terrénumán legalább ilyen fokú terminológiai káoszt lehet konstatálni. A szűkebb értelemben vett hatálytalanság megjelölésére az olasz, a spanyol, ill. a portugál nyelvben az etimológiailag a latin ineffcax melléknévből származó inefficacia, ineficacia, ill. ineficácia szavak szolgálnak - több-kevesebb következetességgel. A BGB utáni német jogirodalom az Unwirksamkeit körébe azokat az eseteket sorolja, amikor a szerződésből származó joghatás akár a szerződés érvénytelensége, akár szűkebb értelemben vett hatálytalansága miatt nem állhat be.[14] Az Unwirksamkeit kontúrjai meglehetősen bizonytalanok. Ami a francia jogot illeti, az elvileg hatálytalanságként fordítható inefficacité szó a francia jogi nyelvben egyáltalán nem jelöli következetesen a hatálytalanság szűkebb értelemben vett fogalmát. Ennek szemléletes példáját nyújtja pl. a mértékadó francia kötelmi jogi kézikönyv is, amikor a jogügylet nemlétezését kifejezetten a jogügylet hatálytalanságának (inefficacité) harmadik formájaként aposztrofálja.[15] Az olasz szakirodalomban ugyanakkor számos szerző részéről igény mutatkozik az érvénytelenség (invalidit) és a hatálytalanság (inefficacia) elhatárolására,[16] mégpedig annak ellenére, hogy az 1942-es Codice civile éppúgy nem tesz világosan különbséget az érvényesség és a hatályosság között, mint az 1865. évi régi olasz polgári törvénykönyv. A hatálytalanságra vonatkozó spanyol terminológia meglehetősen sokrétű, és az ineficacia a mai spanyol jogi nyelvben inkább tág értelemben használatos fogalomnak tűnik.[17]
Csak röviden utalunk arra, hogy korántsem mutatnak feszes érvénytelenségi terminológiát a jogegységesítést szolgáló tervezetek sem. E vonatkozásban utalhatunk pl. a Draft Common Frame of Reference vagy a Principles of European Contract Law szövegére is, amelyek angol nyelvű szövegében az érvénytelenség vonatkozásában pl. az invalid, void, voidable, ineffective, not valid, not binding etc. kifejezések egyaránt előfordulnak.
A magyar tételes jogi szabályozás, a joggyakorlat és a jogirodalom az érvénytelenség két alakzatát különbözteti meg: a semmisséget és a megtámadhatóságot, ennek oka pedig a hatályosság, ill. a hatálytalanság fogalmának általában konstatálható szűkebb értelmezésében rejlik, melynek következtében a szerződés hatályossága, ill. hatálytalansága a magyar polgári jogban csak az érvényes szerződés vonatkozásában vetődik fel.
A hatálytalanság (Unwirksamkeit) kategóriáját tág értelemben, ill. a "Nichtigkeit" szinonimájaként[18] használó újabb német polgári jogi szakirodalom ettől lényegesen eltérő osztályozást követ a vizsgált területen. Az újabb német jogirodalom kategorizálását (német érvénytelenségi terminológia) a következőkben kívánjuk ismertetni.
Elöljáróban megjegyezzük, hogy a BGB szövege magát a Gültigkeit főnevet használja ugyan,[19] de korántsem a szűkebben koncipiált Wirksamkeit-tól elhatárolt értelemben, hanem éppen a Wirksamkeit szinonimájaként. A fő fogalom, amit a német jogászok egy jogügylet különféle hibáinak "Oberbe-griff"-jeként használnak, az Unwirksamkeit, miként arra Beckmann is rámutat.[20] A "Nichtigkeit", a "relative Unwirksamkeit" vagy éppen az "Anfechtbarkeit" pedig az "Unwirksamkeit" különböző esetei.[21] Az Ungültigkeit szót a modern német jogi szakirodalom használja ugyan, de tartalmilag az Unwirksamkeit értelmében; az Ungültigkeit főnév viszont a hatályos BGB szövegében egy alkalommal sem szerepel. Konkrét számszaki adatokkal: a BGB szövegében a Gültigkeit főnév 18 alkalommal, a Wirksamkeit szó pedig 32 alkalommal fordul elő; az Ungültigkeit főnév, mint arra már rámutattunk, a kódexben nem fordul elő egyetlen alkalommal sem, az Unwirksamkeit főnév viszont 23 alkalommal szerepel a törvényszövegben.
- 175/176 -
Néhány példát említve a német polgári jog köréből: a BGB 134. §-a a törvénybe ütköző szerződést "nichtig"-nek, a BGB 138. §-ának (1) bekezdése a jó erkölcsökbe ütköző szerződést szintén "nichtig"-nek minősíti; a BGB 142. §-a szerint, amennyiben egy megtámadható jogügyletet (anfechtbares Rechtsgeschäft) megtámadnak, úgy azt megkötésének időpontjától fogva semmisnek kell tekinteni, az idézett § e vonatkozásban is a "nichtig" melléknevet használja. A BGB 307. §-a viszont a jóhiszeműség és tisztesség (Treu und Glauben) követelményébe ütköző általános szerződési feltételekben foglalt kikötéseket "unwirksam"-nak minősíti.
Nézetünk szerint Larenz alább ismertetett felosztásánál világosabb fogalomhasználatot tükröz a régebbi irodalomban pl. Albert Gebhard[22] kategorizálása, aki - miként pl. Savigny, Puchta, Windscheid, Köppen, vagy éppen Gradenwitz is - még kifejezetten az Ungültigkeit szót használta a jogügyleti érvénytelenség megjelölésére, és ennek megfelelően az Ungültigkeiton (és nem az Unwirksamkeiton) belül disztingvál Nichtigkeit és Anfechtbarkeit között. Az érvénytelenség lényegét a jogi hatások tagadásában ("die Verneinung der rechtlichen Wirkungen") látja.[23] S bár (nem technikus értelemben!) a Wirksamkeit szót az Ungültigkeit kontextusában használja, a jogügyletnek a feltétel, ill. az időhatározás folytán konstatálható joghatás kiváltására való alkalmatlanságát az érvénytelenséghez képest külön tárgyalja "Selbstbeschränkung der rechtsgeschäftlichen Wirkungen" cím alatt.[24]
E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a terminológiai fordulatot Zitelmann és a BGB-tervezet Zitelmann hatására bekövetkezett módosítása determinálta.[25] Ezt követően lett a német jogi nyelvben az Unwirksamkeit a fő kategória, amelyhez képest az Ungültigkeit szó jelentősége eltörpül - ez utóbbi kifejezés manapság az Unwirksamkeit szinonimájaként használatos, és, mint fentebb láttuk, az Ungültigkeit főnév a BGB hatályos szövegében egy alkalommal sem szerepel.
Az alábbiakban a tekintélyes német civilista, Karl Larenz kategorizálását ismertetjük.[26] Larenz megfogalmazásában egy jogügylet akkor érvényes (wirksam), ha azok a joghatások, melyekre irányul, beállhatnak. Érvénytelen (unwirksam) a jogügylet, amikor a szándékolt joghatások azért nem állnak be, mert a jogrend azok beállását megtagadja. Ide tartozik pl. azok az esetek, amikor az ügylet nem az előírt formában jött létre, amikor törvényi tilalomba vagy a jó erkölcsbe ütközik, vagy amennyiben az érvényesség (Wirksamkeit) egyéb feltételei -mint a fél cselekvőképessége, a rendelkezési jog, vagy egy jog által megkívánt hozzájárulás - hiányoznak. A BGB semmisnek (nichtig) tekinti azt a jogügyletet, amely alapvetően, minden vonatkozásban alkalmatlan joghatás kiváltására és tartósan érvénytelen marad. Vannak olyan jogügyletek, melyek eredetileg ugyan érvénytelenek, de utólag, jóváhagyás (Genehmigung) útján joghatás kiváltására alkalmassá válhatnak. Az ilyen ügyleteket Larenz feltételesen érvénytelennek (schwebend unwirksam) tekinti. Ide tartoznak azok a szerződések, melyeket a kiskorú törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül kötött meg. Azokat a jogügyleteket, melyek eredetileg érvényesek, de érvényességüket megtámadás következtében visszamenőleges hatállyal elveszítik (megtámadható jogügyletek), Larenz feltételesen érvényesnek (schwebend wirksam) minősíti. Végül a szerző az Unwirksamkeit körébe sorolja az egyébként érvényes, de meghatározott személyekkel szemben joghatás kiváltására alkalmatlan ügyleteket is (relative Unwirksamkeit).
Az Unwirksamkeit szó használata - mivel az érvénytelenséget és hatálytalanságot egyaránt jelenthet (általában azonban érvénytelenséget jelent [és ezért a "wirksam" melléknevet érvényesnek, az "unwirksam" szót pedig érvénytelennek fordítottuk], és a semmisséget jelentő "Nichtigkeit" főnév szinonimájaként használatos) - meglehetősen parttalannak tűnik, az érvénytelenség és a hatálytalanság elvi éllel történő megkülönböztetésének nagy jelentőséget tulajdonító magyar jogász számára legalábbis feltétlenül. Mintha minden olyan esetben, amikor az ügylet - akár jogi hiba, akár ténybeli körülmény miatt - nem vált ki joghatást, megelégednénk annak kimondásával, hogy az ügylet alkalmatlan joghatás kiváltására, vagy hatálytalan, és nem differenciálnánk érvénytelenség és hatálytalanság között.
Larenz skálája tehát a "volle Wirksamkeit" (Gültigkeit) és a "volle Unwirksamkeit" (Nichtigkeit) között számos lépcsőfokot[27] ismer. Larenz műve mellett további tekintélyes német szakmunkákra is hivatkozhatunk; a Medicus-féle "Allgemeiner Teil des BGB" is egyaránt beszél Unwirksamkeitról, Nichtigkeitról, Anfechtbarkeitról, valamint schwebende Unwirksamkeitról; jellemző a tekintélyes német civilistának az a megállapítása, miszerint "a semmisség megakadályozza már a jogügylet érvényes létrejöttét is, ami kezdettől fogva és rendszerint mindenkivel szemben érvénytelen" ("Die... Nichtigkeit hindert schon ein wirksames Zustandekommen des Rechtsgeschäfts; dieses ist von Anfang an und regelmäßig auch gegenüber jedermann unwirksam.").[28]
- 176/177 -
Az alábbiakban a francia és ennek nyomában az olasz, a québec-i, a spanyol és a portugál jog érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiájával összefüggésben - amelyek jelentősen eltérnek a német polgári jogi kódex szóhasználatától - kívánunk néhány rövid megállapítást tenni ("frankofón" érvénytelenségi terminológia).
Sajátos megoldást alakított ki a francia polgári jog az érvénytelenségre vonatkozó terminológiát illetően. A francia jog érvénytelenséggel kapcsolatos szabályai tradicionálisan a nullité absolue és a nullité relative szembeállítására épülnek.[29]
Maga a Code civil sokáig nem tartalmazott semmiféle általános érvénytelenségi teóriát.[30]
A Code civilben is komoly terminológiai sokféleséget konstatálhatunk az érvénytelenséggel kapcsolatos terminológia vonatkozásában. Míg a francia jogtudomány elsősorban a mi fogalmaink szerinti semmisséget takaró nullité absolue, ill. a mi fogalmaink szerinti megtámadhatóságot jelentő nullité relative szembeállításáról beszél, addig a Code civil igen változatos terminológiával fejezi ki azt, amikor egy aktustól megtagadja a célzott joghatás beállását. Itt csak néhány példát kívánunk említeni. A francia kódex a felén túli sérelemmel összefüggésben az adásvétel megtámadásáról ("rescision de la vente") szól (1674skk. cikkek). A 146. cikk úgy szól, hogy "nincsen házasság" ("il n'y a pas de mariage..."), amennyiben nincsen megegyezés. A kódex régi (2016. október elsejétől már nem hatályos) 1131. cikke többek között a kauza nélküli kötelem vonatkozásában kimondja, hogy annak "nem lehet semmiféle hatása" ("ne peut avoir aucun effet"). Az 1601. cikk pedig akként rendelkezik, hogy ha az adásvétel megkötésének pillanatában az eladott dolog teljes egészében megsemmisült, "az adásvétel semmis lesz" ("la vente serait nulle").
Bár a Code civil régi (2016. október elsejétől már nem hatályos) 1108. cikke (Des conditions essentielles pour la validité des conventions)[31] egybemosta a szerződés létezésének és érvényességének kellékeit,[32] az újabb francia jogirodalomban számos szerző megkülönbözteti a szerződés létezésének és érvényességének feltételeit, terminológiai szempontból ugyanakkor nem mindig kellőképpen élesen disztingválva a két eset között.[33] Bármelyik kellék hiánya azonban a francia tételes jogi terminológiájában kétségtelenül a szerződés érvénytelenségét ("nullité") eredményezi.
Ha a szerződés valamilyen alapvető hibában, ill. hiányosságban szenved (pl. a consentement hiánya; amennyiben a szerződés az esetleges formai követelményeknek nem felel meg;[34] a 2016-os reformot megelőző terminológiával az objet meghatározatlansága, ill. a cause hiánya, avagy nem megengedett volta), általánosan fogalmazva: amennyiben a hiba közérdeket (a Code civil új szövege szerint "általános érdeket")[35] sért, a szerződést a jogrend az abszolút semmisség (nullité absolue) szankciójával sújtja. Kisebb súlyú hiba fennforgása esetén, ill. amikor az jogpolitikailag indokolt (pl. a Code civil új, 2016. október elsejétől hatályos 1131. cikke valamilyen akarathiba ["vices du consentement",[36] vagyis tévedés - erreur; megtévesztés -dol; és kényszerítés - violence esetén,[37] valamint a szerződéskötési képesség hiánya esetén[38]), vagyis (általánosan fogalmazva), amennyiben a hiba magánérdeket[39] sért, a szerződés "semmissége" relatív (nullité relative), azaz a kontraktus megtámadható (annulable).
Szemléletesen fogalmaz a Terré - Simler - Lequette-féle kötelmi jogi kézikönyv, amely a nullité absolue és a nullité relative distinkciójával összefüggésben leszögezi, hogy amennyiben a jogügylet létezésének valamelyik feltétele hiányzik, a felek aktusa "halvaszületett" (mort-né), a semmisség tehát ilyen esetekben "abszolút", amennyiben viszont a consentement tévedés, megtévesztés vagy kényszer miatt hibás, a szerződés csak "beteg" (malade), vagyis az érvénytelenség ilyen esetekben "relatív".
E kategóriákat a francia közigazgatási jogi irodalom is használja. Kérdéses ugyanakkor a fenti, elsősorban a polgári jogban releváns distinkció (nullité absolue; nullité relative) alkalmazhatósága a közigazgatási jogra nézve. Ami a fent ismertetett magánjogi distinkciónak a közigazgatási aktusokra való alkalmazhatóságát illeti, Waline rámutat arra, hogy a közigazgatási jogban a nullité túlnyomórészt nullité absolue, és ehhez képest a nullité relative csak kivételes konstrukciót jelent.[40]
A francia Code civil 2016-os átfogó reformja jelentős mértékben érintette az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat is, és a 2016. október elsejétől hatályos új szabályok fényében már semmiképpen sem volna igaznak mondható az a megállapítás, hogy azokból ne tárulna elénk egy általános érvénytelenségi teória.
Az új 1178. cikk kifejezetten rögzíti, miszerint egy szerződés, ami nem teljesíti az annak érvényességéhez megkövetelt feltételeket, semmis.[41] Ugyanezen cikk szerint a semmisséget a bíróságnak kell kimondania, hacsak a felek azt közös megegyezéssel nem konstatálják.[42] Szintén ugyanezen cikk értelmében a "megsemmisített" szerző-
- 177/178 -
désre úgy kell tekinteni, mintha az soha nem is létezett volna.[43] Az új 1179-1181. cikkek a mi fogalmaink szerinti semmisség ("nullité absolue"), ill. a mi fogalmaink szerinti megtámadhatóság ("nullité relative") lényegét összegzik. Az új 1179. cikk szerint a nullité absolue alapja a közérdek ("általános érdek": "l'intérêt général") sérelme, míg a nullité relative alapjául a magánérdek (intérêt privé) sérelme szolgál. Az abszolút semmisségre való hivatkozáshoz a Code civil 2016. október elsejétől hatályos 1180. cikke kifejezetten megkívánja az érdekeltséget,[44] továbbá ugyanezen cikk szerint abszolút semmisség esetében nem kerülhet sor a szerződés konfirmációjára (megerősödésére, azaz utólagosan érvényessé válására) sem.[45] Az új 1181. cikk szerint a szerződés megtámadására, azaz a relatív semmisségre való hivatkozásra csupán a törvény által védelemben részesített fél jogosult, egyben relatív semmisség esetén a törvény lehetőséget biztosít a confirmationra is.[46]
A francia polgári jog művelői tehát (megjegyezzük, hogy hasonló terminológiát követett Savigny, továbbá pl. Puchta és más jelentős német szerzők is) azonosítják a relatív érvénytelenséget a megtámadhatósággal.[47] Az "abszolút semmisség" a francia jogban a mi fogalmunk szerinti semmisséget jelenti, a "relatív semmisség" pedig a mi fogalmunk szerinti megtámadhatóságot, vagyis korántsem az érvénytelenségnek azt az esetét, amikor az csak meghatározott személyek irányában áll fent.
Az 1994-es québec-i ptk. a francia Code civil hagyományait őrzi a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos terminológia vonatkozásában is, ugyanis a francia joghoz hasonlóan abszolút és relatív semmisség (ez utóbbi megtámadhatóságot jelent) között tesz különbséget. Az abszolút semmisséget - amelyre az 1418. cikk rendelkezése szerint bárki hivatkozhat, akinek ahhoz aktuális érdeke fűződik - nem lehet megerősíteni. A relatív semmisségre csak az hivatkozhat, akinek ahhoz egyéni érdeke fűződik. A relatíve semmis szerződés megerősíthető (1420. cikk). Az 1422. cikk szerint a semmisség joghatása, hogy a szerződésre úgy kell tekinteni, mintha sosem létezett volna. A megerősítést a kódex 1423. cikke szabályozza, amely szerint a megerősítés lehet kifejezett és hallgatólagos is, és csak akkor következik be, ha a megerősítésre irányuló akarat biztos és evidens.
Az olasz polgári jog érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiája - miként általában, úgy az érvénytelenség területén is - részben szintén a francia jogi szóhasználat hatását, más tekintetben viszont a német jog hatását tükrözi (ez utóbbi tekintetében utalhatunk pl. a konverzióra vonatkozó,[48] valamint a részleges érvénytelenségre kifejezetten utaló szabályra,[49] de arra is, hogy az olasz ptk. a francia joggal szemben már nem tartja fenn az abszolút semmisség-relatív semmisség francia jogban ismert megkülönböztetését, hanem e helyett a nullit és az annullabilit terminusokat alkalmazza.[50] Az egyébként igen világos rendszert felvázoló neves olasz civiljogász és komparatista, Rodolfo Sacco - aki a semmisség kategóriáját az érvénytelenség magasabb fogalmi kategóriája alá vonja, amelyen belül a semmisséget a megtámadhatósággal állítja szembe[51] - élesen bírálja az olasz polgári jogi kódex érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiáját, leszögezve, hogy míg a Codice civile első könyve az érvénytelenség valamennyi esetét a semmisség alá vonja,[52] az abszolút és a relatív érvénytelenség közötti különbségtétel nélkül, addig a további könyvek semmisségnek (nullit) nevezik az abszolút érvénytelenséget, ill. megtámadhatóságnak (annullabilit) a relatív érvénytelenséget.[53]
A spanyol Código civilnek a szerződések érvénytelenségével kapcsolatos terminológiája fejlettebbnek mondható, mint a nullité absolue, ill. nullité relative között disztingváló francia polgári törvénykönyv érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiája. A spanyol ptk. az érvényesen létrejött szerződések megtámadása (rescisión) és semmissége (nulidad), valamint a megtámadási (acción de rescisión, az ilyen keresetet szubszidiárius keresetként aposztrofálva), ill. semmisségi kereset (acción de nulidad) között disztingvál. Mindkét kereset megindításának határideje 4 év.[54] Semmisségi kereset indítására - ebben a tekintetben a szabályozás lényegét tekintve megegyezik a Code civil szabályozásával, amely ugyanakkor a szerződéskötésre irányuló képességet is a szerződés létrejöttéhez szükséges esszenciális kellékek között sorolja fel - a kódex 1261. cikkében foglalt követelmények (nevezetesen a szerződő felek akaratmegegyezése [consentimiento de los contratantes], a kötelem tárgyának [objeto] megléte, valamint a causa de la obligación fennforgása) valamelyikének hiánya esetén nyílik lehetőség.
Igen fejlettnek mondható az 1966-os portugál Código civilnek a jognyilatkozat érvénytelenségével kapcsolatos terminológiája, amely mintegy ötvözi a francia és a német polgári jog érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiai-dogmatikai megoldása-
- 178/179 -
it. Bár a kódex 19. cikke megkülönbözteti egy jogügylet érvénytelenségét ("invalidade de um negócio jurídico") annak hatálytalanságától ("ineficácia de um negócio jurídico"), az érvénytelenség és a hatálytalanság elhatárolása a kódexben korántsem következetes. A portugál kódex viszont kifejezetten az érvénytelenségen belül disztingvál a jogügylet semmissége (nulidade, amely hivatalból [oficiosamente] is figyelembe vehető [Código civil, art. 286], valamint megtámadhatósága (anulabilidade; Código civil, art. 287) között; utóbbi esetben csak az érdekelt fél jognyilatkozata útján áll be az érvénytelenség. Figyelmet érdemel a kódex 288. cikkének rendelkezése (Confrmaçào), amelynek értelmében csak a megtámadhatóság orvosolható megerősítés útján.[55] A semmisség vonatkozásában pedig említést érdemel, hogy mind a semmisségnek, mind pedig a jognyilatkozat megsemmisítésének visszamenőleges hatálya van,[56] vagyis a semmis, ill. a sikeresen megtámadott jognyilatkozat megtételének időpontjától kezdődő hatállyal minősül érvénytelennek. ■
JEGYZETEK
[1] E. Volterra: Corso di istituzioni di diritto romano, Roma 1959-1961, 192.
[2] Idézi: J.-Ph. Klein: Die Unwirksamkeit von Verträgen nach französischem Recht, Tübingen 2010, 4.
[3] A római jogtudósoknak a jogügyletek érvénytelenségével kapcsolatos, meglehetősen bizonytalan terminológiájával összefüggésben ld. pl. O. Gradenwitz: Die Ungültigkeit obligatorischer Rechtsgeschäfte, Berlin 1887, passim; F. Hellmann: Terminologische Untersuchungen über die rechtliche Unwirksamkeit im römischen Recht, München 1914, passim; S. Di Paola: Contributi ad una teoria della invalidità e della inefficacia in diritto romano, Milano 1966, 41; Földi A.: Zur Frage der Gültigkeit und der Wirksamkeit im modernen Zivilrecht, in: Festschrift F. Benedek, Pécs 2001, 75sk. (= Zur Frage der Gültigkeit und der Wirksamkeit im modernen Zivilrecht, in: Hamza G. [szerk.]: Hundert Jahre Bürgerliches Gesetzbuch, Bp. 2006, 20sk.); Siklósi I.: A jogügyletek érvénytelenségével összefüggő terminológiai kérdések a római jogban, Acta Fac. Pol.-iur. Univ. Budapest. 43 (2006), 203-222; uő: A nemlétező, érvénytelen és hatálytalan jogügyletek elméleti és dogmatikai kérdései a római jogban és a modern jogokban, Bp. 2014, 146skk.
[4] Így van ez sok más esetben, így pl. a vis maior esetében is, amelynek megjelölésére számos kifejezés ismeretes a forrásokban (pl. casus maior, casus fortuitus, vis magna, vis divina, vis extraria, theou bia). A modern jogi nyelvekben pl. a höhere Gewalt, az act of God, a forza maggiore, vagy éppen a cas fortuit egyaránt az "elháríthatatlan erőhatalom" megjelölésére szolgálnak, és egytől egyig a Corpus iurisban előforduló kifejezések tükörfordításai.
[5] F. Terré - Ph. Simler - Y. Lequette: Droit civil. Les obligations, Paris 1996[6], 73: "cette lacune s'est fait sentir jusqu'à nos jours".
[6] Bessenyő A.: A jogügyletek érvényessége és hatályossága - Egy civilisztikai (ál?)probléma margójára, Jura [Pécs] 2001/2, 5.
[7] Ld. M. Talamanca: Inesistenza, nullità ed inefficacia dei negozi giuridici nell'esperienza romana, BIDR 101-102 (1998-99 [pubbl. 2005]), 16. A szerző (i.m. 22) rámutat arra is, hogy a nullus melléknév használata olykor az ügylet modern értelemben vett semmisségére, máskor pedig hatálytalanságára utal.
[8] Ld. pl. F. W. L. Bornemann: Von Rechtsgeschäften überhaupt und von Verträgen insbesondere, nach preußischem Rechte, Berlin 1833[2], 188skk.
[9] Ld. a francia ptk.-nak a felén túli sérelemre vonatkozó rendelkezéseit, amelyek kifejezetten a rescision terminust említik az adásvételi szerződés megtámadásával összefüggésben (De la rescision de la vente pour cause de lésion, Code civil, 1674skk. cikkek). A felén túli sérelem részletes francia jogi szabályaira nézve ld. pl. F. C. Dutilleul-P. Delebecque: Contrats civils et commerciaux, Paris 2001[5], 146skk.; a hazai szakirodalomból pedig Pókecz Kovács A.: A laesio enormis és továbbélése a modern polgári törvénykönyvekben, JK 55/5 (2000), 181skk.; uő: A feléntúli sérelem dogmatikai konstrukciója a római jogban és a modern polgári törvénykönyvekben, Jura [Pécs] 2014/2, 119skk.
[10] Ld. pl. United Kingdom Misrepresentation Act, Sect. 1, ahol a "rescission for innocent misrepresentation" kifejezéssel találkozunk. A törvényben több helyen (Sect. 1sk.) is előfordul a "to rescind the contract" kifejezés is.
[11] Ld. pl. Bornemann: i.m. 201.
[12] Código civil esp. 1260skk. cikkek.
[13] Código civil esp. 1300skk. cikkek.
[14] Jó példa erre a modern német szakirodalomból pl.: H. Hübner: Allgemeiner Teil des Bürgerlichen Gesetzbuches, Berlin-New York 1996[2], 392skk., aki a hibás jogügyletek állapotának megjelölésére szintén az Unwirksamkeitot mint magasabb fogalmi kategóriát használja, és nem az Ungültigkeiton, hanem az Unwirksamkeiton belül tesz különbséget Nichtigkeit és Anfechtbarkeit között.
[15] Terré - Simler - Lequette: i.m. 75.
[16] Ld. pl. M. Talamanca: Istituzioni di diritto romano, Milano 1990, 223skk., ill. uő: Inesistenza, nullità ed inefficacia (id.), passim, aki szintén disztingvál, bár nem mindenhol elég világosan, a jogügyletek semmissége, valamint hatálytalansága között. Ld. még pl. G. Spoto: Le invalidità contrattuali, Napoli 2012, 19skk.
[17] García Garrido pl. egy 2006-ban megjelent tanulmányában kifejti, hogy az ezzel összefüggésben használatos kifejezés a spanyol jogban az "ineficacia del contrato", amely "egy szerződés jogi következményeinek hiánya értelmében" ("en el sentido de la falta de consecuencias jurídicas de un contrato") használatos. A neves spanyol romanista "eredeti hatálytalanság" ("ineficacia originaria") és "utólagos hatálytalanság" ("ineficacia sobrevenida") között tesz különbséget, előbbi alatt a semmisséget (nulidad), utóbbi alatt pedig a megtámadhatóságot (anulabilidad) értve. Mindez a "hatálytalanság" fogalmának tágabb értelmezését jelenti. Ld. M. J. García Garrido: Caducidad de los efectos del contrato y pretensión de restitución. La experiencia espaflola, in: Caducazione degli effetti del contratto e pretese di restituzione (a cura di L. Vacca), Torino 2006, 135.
[18] Vö. pl. A. Staffhorst: Die Teilnichtigkeit von Rechtsgeschäften im klassischen römischen Recht, Berlin 2006, 19, ill. H. Honsell: Römisches Recht, Zürich 2005[6], 39. A BGB-nek a jogügylet érvénytelenségével összefüggő terminológiájára nézve ld. W. Flume: Allgemeiner Teil des bürgerlichen Rechts, II. Das Rechtsgeschäft, Berlin - Heidelberg - New York 1992[4], 548sk., aki egyebek mellett rámutat arra, hogy a BGB-ben a nichtig, ill. az unwirksam rokon terminusok. Ennek alapján pedig a német jogirodalom is rokon kifejezésként, általában szinonimaként használja ezeket a terminusokat. Vö. R. M. Beckmann: Nichtigkeit und Personenschutz, Tübingen 1998, 17, aki a "mindennapi jogi praxisra" nézve is rámutat arra, miszerint az unwirksam és a nichtig kifejezéseket manapság szinonim fogalmakként használják.
- 179/180 -
[19] Ld. pl. a BGB 122. §-ának szövegét, amelyben a "Gültigkeit der Erklärung" kitétel szerepel. Itt utalunk azonban arra, hogy pl. az álképviselő kártérítési felelősségét szabályozó 179. § szövegében már nem a Gültigkeit, hanem a Wirksamkeit szó szerepel. A BGB 307. és 308. §-ának eredeti szövegében szintén szerepelt a Gültigkeit szó ("Gültigkeit des Vertrags"), ezek a §-ok azonban 2002-ben hatályukat vesztették.
[20] Beckmann: i.m. 17.
[21] Uo.
[22] A. Gebhard: Allgemeiner Teil, Teil 2, in: Die Vorlagen der Redaktoren für die erste Kommission zur Ausarbeitung des Entwurfs eines Bürgerlichen Gesetzbuches (hrsg. von W. Schubert), Berlin 1981 (Nachdruck 2005), 208skk.
[23] Gebhard: i.m. 210.
[24] Gebhard: i.m. 224skk.
[25] Ld. E. Zitelmann: Die Rechtsgeschäfte im Entwurfe eines Bürgerlichen Gesetzbuches für das Deutsche Reich, II, Berlin 1890, 69skk. Vö. Földi: Zur Frage der Gültigkeit und der Wirksamkeit (id.), 77sk.
[26] K. Larenz: Allgemeiner Teil des deutschen bürgerlichen Rechts, München 1989[7], 454.
[27] A skálán belül a jogügylet érvénytelenségének (Unwirksamkeit) legerősebb fokát a semmisség jelenti ("den stärksten Grad der Unwirksamkeit eines Rechtsgeschäfts stellt die Nichtigkeit dar"; Larenz: i.m. 454).
[28] D. Medicus: Allgemeiner Teil des BGB, Heidelberg 2010[10], 202skk.
[29] Ld. ehhez Terré - Simler - Lequette: i.m. 71skk. Ld. a monografikus szintű francia szakirodalomból részletesen J. Ghestin: Cause de l'engagement et validité du contrat, Paris 2006, passim. Az egész kérdéskörhöz ld. még újabban, beható jelleggel pl. Klein: i.m. passim. A nullité absolue-nullité relative distinkciójához ld. még a német nyelvű szakirodalomból Beckmann: i.m. 111skk.
[30] Vö. Terré - Simler - Lequette: i.m. 73. - A Code civil "érvénytelenségi tanához" ld. a régebbi német szakirodalomból B. Windscheid: Zur Lehre des Code Napoleon von der Ungültigkeit der Rechtsgeschäfte, Düsseldorf 1847.
[31] « Quatre conditions sont essentielles pour la validité d'une convention: Le consentement de la partie qui s'oblige ; Sa capacité de contracter ; Un objet certain qui forme la matière de l'engagement ; Une cause licite dans l'obligation.»
[32] A francia ptk. új 1128. cikke a szerződés érvényességéhez általános jelleggel a felek megegyezését (a consentement tekintetében ld. a francia ptk. új, 2016. október elsejétől hatályos 1129-1144. cikkeit), a szerződő felek szerződéskötési képességét (a capacité tekintetében ld. a francia ptk. új, 2016. október elsejétől hatályos 1145 - 1152. cikkeit), valamint egy megengedett és meghatározott tartalmat (a szerződés tartalmára vonatkozóan ld. a francia ptk. új, 2016. október elsejétől hatályos 1162-1171. cikkeit ["Le contenu du contrat"]) kíván meg - a cause tehát ebből a felsorolásból immár eltűnt:
« Sont nécessaires à la validité d'un contrat:
1° Le consentement des parties ;
2° Leur capacité de contracter ;
3° Un contenu licite et certain. »
A terminológia is változott: objet (tárgy) helyett contenu (tartalom) szerepel az új rendelkezésben, és ennek a "megengedettségét" és "meghatározottságát" kívánja meg a francia jogalkotó; a korábbi megoldás ugyanis - mint láttuk - az objet vonatkozásában kívánta meg a meghatározottságot, a cause vonatkozásában pedig a megengedettséget; az új szabályozás ezzel jelentős mértékben egyszerűsített a tkp. feleslegesen túlbonyolított és idejétmúlttá vált korábbi megoldáson: a szerződés "tartalmára" vonatkozó törvényi követelmények lényegében ugyanazt fogalmazzák meg, mint a korábbi szabályok; a contenu megengedettségére és határozottságára vonatkozó követelmények egyesítik a korábban a szerződés érvényességéhez megkívánt megengedett cause-t és a határozott objet-t. Az új 1128. cikk is csupán azt fogalmazza meg mindazonáltal - a korábbi szöveghez képest kevésbé ünnepélyes formában -, hogy mire van szükség a szerződés érvényességéhez, és nem disztingvál a szerződés létezéséhez és érvényességéhez szükséges feltételek között. Dogmatikailag helyesebbnek tűnne talán valamiképpen a szerződés létezésének és érvényességének feltételei között disztingválni.
[33] Összefoglalóan ld. pl. G. Hubrecht - G. Vermelle: Droit civil, Paris 1993[15], 125. A szerződés létezésének és érvényességének francia jogi kellékeire vonatkozóan bővebben ld. J. Chevallier - L. Bach: Droit civil, Paris 1995[12], 453skk., ill. Klein: i.m. 121skk.
[34] A francia Code civil új (2016. október elsejétől hatályos) 1172. cikke szerint "[l]es contrats sont par principe consensuels", ami a konszenzuális szerződési konstrukció főszabályát rögzíti. Kivételesen azonban a törvény formai követelményeket támaszthat a szerződések érvényességéhez; a formai kellékek nem teljesülése esetén a szerződés semmis (ld. ugyanezen cikk folyatását: "Par exception, la validité des contrats solennels est subordonnée à l'observation de formes déterminées par la loi à défaut de laquelle le contrat est nul, sauf possible régularisation.").
[35] Ld. a Code civil új, 2016. október elsejétől hatályos 1179. cikkében foglalt "l'intérêt général" kitételt.
[36] Ld. a francia Code civil új, 2016. október elsejétől hatályos 1130-1144. cikkeit.
[37] "Les vices du consentement sont une cause de nullité relative du contrat."
[38] Ld. a francia ptk. új, 2016. október elsejétől hatályos 1147. cikkét, amely kifejezetten rögzíti a szerződéskötési képtelenség miatt relatív semmisséget: "L'incapacité de contracter est une cause de nullité relative."
[39] Ld. a Code civil új, 2016. október elsejétől hatályos 1179. cikkében foglalt "l'intérêt privé" kitételt.
[40] J. Waline: Droit administratif, Paris 2008[22], 410.
[41] "Un contrat qui ne remplit pas les conditions requises pour sa validité est nul."
[42] "La nullité doit être prononcée par le juge, à moins que les parties ne la constatent d'un commun accord."
[43] "Le contrat annulé est censé n'avoir jamais existé."
[44] "La nullité absolue peut être demandée par toute personne justifiant d'un intérêt..."
[45] "Elle ne peut être couverte par la confirmation du contrat."
[46] "La nullité relative ne peut être demandée que par la partie que la loi entend protéger. Elle peut être couverte par la confirmation."
[47] Ezzel az azonosítással - miszerint a relatív érvénytelenség" és a "megtámadhatóság" egymással szinonim fogalmak -a pandektista német jogirodalomban (Puchta, Salkowski, Mitteis, Windscheid) gyakran találkozunk, vö. Beckmann: i.m. 63sk., a pandektista irodalom összefoglalásával.
[48] Az 1942-es olasz Codice civile 1424. cikke (Conversione del contratto nullo) a szerződés vonatkozásában ragadja meg a konverzió fogalmát, akként rendelkezve, hogy a semmis szerződés kiválthatja egy másik szerződés joghatásait, amennyiben annak tartalmi és formai kellékeit tartalmazza, feltéve, ha a felek a szerződést akkor is meg akarták volna kötni, ha tudtak volna a semmisségről.
[49] A Codice civile 1419. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyes szerződéses klauzulák semmissége nem vonja maga után a szerződés semmisségét, ha a semmis klauzulákat imperatív normákkal helyettesítik.
- 180/181 -
[50] A francia és a német jogi modelleknek az olasz polgári jogra gyakorolt hatását behatóan elemzi R. Sacco: Modèles français et modèles allemands dans le droit civil italien, Revue internationale de droit comparé (1976), 225skk., aki mindenekelőtt a francia jognak az olasz jogra gyakorolt hatását tartja fontosnak, megállapítva, hogy "la base de la législation est surtout française". Ezzel a kérdéssel kapcsolatban vö. F. Ranieri: Einige Bemerkungen zu den historischen Beziehungen zwischen deutscher Pandektistik und italienischer Zivilrechtswissenschaft: Die Lehre des Rechtsgeschäfts zwischen 19. und 20. Jahrhundert, in: Mélanges à mémoire du Prof. Alfred Rieg, Bruxelles 1999 (=http://archiv.jura.uni-saarland.de/projekte/Bibliothek/text.php?id=297), aki rámutat arra, hogy az olasz polgári jogi irodalom egykori pandektista és fogalomelemző korszaka már a múlté, ill. hogy a német pandektisztika Olaszországban mára feledésbe ment ("heute ist die deutsche Pandektistik in Italien weitgehend vergessen").
[51] Sacco: Modèles français et modèles allemands dans le droit civil italien (id.), 229. Vö. még uő: Nullità e annullabilità, Digesto 4a ed. Discipline privatistiche, sezione civile, Torino 1995 Ld. ugyanígy F. Di Marzio: La nullità del contratto, Padova 2008, passim, különösen 43skk., aki szintén az invalidità magasabb fogalmi kategóriáján belül tesz különbséget nullità és annullabilità között.
[52] Valóban, a kódexnek a személyi és a családjogi joganyagot tartalmazó első könyvében csak a nullità szóval találkozunk (a Codice civile a házasság semmisségéről [nullità del matrimonio], és nem általában annak érvénytelenségéről beszél).
[53] Sacco: Modèles français et modèles allemands dans le droit civil italien (id.), 233.
[54] A megtámadási kereset határidejére vonatkozóan ld. Código civil esp. art. 1299: "La acción para pedir la rescisión dura cuatro alos." A semmisségi kereset határidejére vonatkozóan pedig ld. art. 1301: "La acción de nulidad sólo durará cuatro alos."
[55] Código civil port., art. 288 (1): "A anulabilidade é sanável mediante confirmaçâo."
[56] Código civil port., art. 289 (1): "Tanto a declaraçao de nulidade como a anulaçao do negócio têm efeito retroactivo..."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, PhD, ELTE ÁJK Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék.
Visszaugrás
