Innsbruck belvárosához közel található a Rapoldipark, ami a 2000-es évek elejéig a helyi lakosság körében kedvelt kikapcsolódási övezetnek számított. Mindez 2002-2003 körül változott meg. Ekkor jelentek meg bűnözői csoportok, akik ezt a területet szemelték ki a kábítószer-kereskedelmük lebonyolításának helyszíneként. Ennek következtében a lakosság félt megközelíteni a területet, főleg a nők. A rendőrség akként rehabilitálta a közterületet, hogy azt teljesen bekamerázta. Nincs olyan szeglete a parknak, amely ne lenne látható a rendőrségi központban. Ugyan a rendőrségi és általában a térfigyelő kamerák telepítése nagy vita tárgya Ausztriában is, de az eredmények önmagukért beszélnek. A Rapoldipark megszűnt a bűnözés melegágyának lenni, és azt újból az átlaglakosok vették birtokba.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás és az arra adott biztonságtechnikai válaszreakciók következtében minden korábbinál jobban előtérbe került a dilemma: szabadság vagy biztonság? Hogyan valósítható meg a biztonság a szabadság korlátozása nélkül?
A videómegfigyelő rendszerek - térfigyelő, biztonsági kamerák - telepítése ma is országos, sőt európai szintű viták középpontjában áll.
A kérdés nemcsak a terrorizmus elleni küzdelemmel függ össze. A videomegfigyelő rendszerek kiválóan alkalmasak bűncselekmények megelőzésére, illetve az elkövetett bűncselekmények tetteseinek beazonosítására, felelősségre vonásukra. A felvételek olyan objektív bizonyítékok, melyek megkönnyítik az időszerű, hatékony, megalapozott büntetőeljárás lefolytatását. Ez azonban csak az érme egyik oldala.
A másik oldalon viszont a szabadságjogok biztosításának érdeke áll. Magától értetődő, hogy a felvétel abból a szempontból is objektív, hogy mindenkit és mindent lát és rögzít. Ezzel azoknak is sérül a magánszférához való szabadságjoga, akik semmi jogelleneset nem követnek el.
Mi a fontosabb: a korlátlan szabadság vagy a biztonság? Hogyan lehet mérlegelni, feloldani, eldönteni a két érdek összeütközését? Milyen szempontokat kell figyelembe venni, értékelni? Ezekre a kérdésekre adott választ az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a C-708/18. számú ügyben hozott ítéletében.
A Tribunalul Bucuresti (Bukaresti Törvényszék, Románia) előtt a természetes személy TK és az Asociatia de Proprietari bloc M5A-ScaraA mint a lépcsőház lakásai tulajdonosainak közössége között van folyamatban jogvita.
Ennek előzménye, hogy TK az M5A ingatlanban lakik saját tulajdonú lakásban. Az M5A ingatlanba korábban kaputelefonos és mágneskártyás beléptetőrendszert telepítettek. Ez azonban nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. A liftet számtalanszor megrongálták, emellett több lakásba és a közös helyiségekbe is betörtek. Éppen ezért az épület egyes társtulajdonosainak kérésére az ingatlantulajdonosok közössége a 2016. április 7-ei közgyűlésen olyan határozatot fogadott el, amely jóváhagyta, hogy az épületbe videókamerás megfigyelőrendszert telepítsenek. Három eszközt építettek be a közös helyiségekbe: egyet az épület bejárata felé irányítottak, egyet a földszinti előcsarnokba, egyet a liftbe.
TK tiltakozott a videókamerás megfigyelőrendszer telepítése ellen. Meglátása szerint az sérti a magánélet tiszteletben tartásához való jogot. Ráadásul a társasházi ingatlantulajdonosok közössége anélkül látott el személyesadat-kezelői feladatot, hogy betartotta volna a román nemzeti jog által előírt nyilvántartásba vételi eljárást. A bírósághoz fordult annak érdekében, hogy az kényszerítő bírság terhe mellett kötelezze az M5A-t a kamerák leszerelésére, üzemen kívül helyezésére. A magánélet tiszteletben tartásához való jogot ugyanis nemcsak a román nemzeti, hanem az uniós jog is biztosítja.
Az ingatlantulajdonosok közössége 2016. október 21-én letörölte és kikapcsolta az eszköz merevlemezét, azt üzemen kívül helyezték, a rögzített képeket letörölték. 2017. május 18-án a három videókamerát is leszerelték, időközben pedig teljesítették a nyilvántartásba vételhez szükséges eljárást. A kamerák leszerelését TK megkérdőjelezte.
A román bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.
Az EUB arra adott választ, hogy a hasonló - az érintettek hozzájárulása nélkül, a személy- és vagyonbiztonságban
- 33/34 -
megnyilvánuló jogos érdekre hivatkozással - telepített videómegfigyelő rendszerek alkalmazása és adatkezelése megfelel-e az arányosság követelményének.
A folyamatos kamerafelvétel, mely adatrögzítőre kerül, a tényállás megvalósulásának időpontjára tekintettel hatályos, a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének (1) bekezdése szerint automatizált módon történő személyesadat-kezelésnek minősül.
Érdekességént megjegyzendő, hogy az irányelv 3. cikk (2) bekezdésének második franciabekezdése kivonja az irányelv hatálya alól azokat az eseteket, amikor az adatkezelés kizárólag személyes, illetve otthoni tevékenység gyakorlása céljából történik. A Rynes-ítéletből (C-212/13.) kiderül, hogy ha egy magánszemély a személy- és vagyonbiztonság érdekében a családi házának falára olyan kamerákat szerel fel és működtet, amelyek a családi háza bejáratáról, az utcáról és a szemközti ház bejáratáról készít felvételeket, amelyeket kizárólag a telepítő magánszemély tekint meg, az irányelv hatálya alá tartozik. Ez nem tekinthető kizárólag személyes, otthoni tevékenység gyakorlása céljából végzett adatkezelésnek.
A személyes adatokat kezelni alapvetően két feltétel teljesülése esetén lehet. Egyfelől akkor, ha ahhoz az érintettek a hozzájárulásukat adták. Másfelől hozzájárulás hiányában akkor, ha azt a taxatíve felsorolt okok lehetővé teszik. Ilyen okok egyrészt szerződés teljesítése; másrészt jogi kötelezettség teljesítése; harmadrészt az érintett létfontosságú érdekeinek a védelme; negyedrészt közérdekből végrehajtandó feladat végrehajtása vagy hivatali hatáskör gyakorlása; ötödrészt jogos érdekek védelme, kivéve, ha ennél az érdeknél magasabb rendű érdek az alapvető szabadság biztosítása (irányelv 7. cikke).
Az adatkezelés módjával kapcsolatos elvárás a törvényesség és tisztesség, a célhoz kötöttség és arányosság, a pontosság és időszerűség, a lehető legrövidebb időre történő korlátozás (irányelv 6. cikke).
A személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 677/2001. számú román törvény 5. cikkének (2) bekezdése az irányelv 7. cikkében felsorolt esetköröket annyiban bővíti ki, hogy jogszerű a hozzájárulás nélküli adatkezelés akkor is, ha egyrészt az érintett vagy más, veszélyben lévő személyek életének, testi épségének, egészségének védelméhez szükséges; másrészt az adatkezelés kizárólag a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból származó adatokra vonatkozik; harmadrészt statisztikai-történelmi-tudományos keresés céljából történik, az adatok anonimek maradnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
