A de facto élettársakra vonatkozó szabályozás kialakítása a 2013. évi V. törvény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 1999 és 2013 közötti kodifikációja során meghatározó kérdésnek bizonyult. Noha a Ptk. már 2014. március 15-e óta hatályban van, éppen a de facto élettársakra vonatkozó szabályozás a Ptk. azon részei közé tartozik, amelyeknek számottevő és különösen felsőbírósági gyakorlata még nem alakulhatott ki, hiszen az élettársi kapcsolat szabályainak a kötelmek között a Hatodik Könyvben való elhelyezése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) ezzel kapcsolatos rendelkezése[1] - mely szerint a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni - azzal járt, hogy számos fennálló élettársi kapcsolatra még az 1959. évi IV. törvény, a régi Ptk. szabályait[2] kell alkalmazni.
A de facto élettársakra vonatkozó szabályozásnak a fentiek következményeként jelentős története van. Mindemellett a Ptk. kodifikációja folyamán számos javaslat megfogalmazásra került, amelyek csak részben maradtak fenn a kodifikáció teljes időszaka alatt, illetve részben váltak a Ptk. 2012-ben benyújtott törvényjavaslatának részévé, sőt, a benyújtott javaslatnak éppen az élettársakra vonatkozó részét érintette a parlamenti szakaszban nagyobb mértékű változtatás; s nem felejthető el az ítélkezési gyakorlat folyamatos alakulása sem.
Az alábbiakban nem a teljesség igényével, ugyanakkor a legfontosabb szabályozási sarokpontokra fókuszálva tekinti át az írás azt, hogy milyen kapcsolódási pontok - akár hasonlóságok, akár különbségek - mutathatók fel az Európai Családjogi Bizottság de facto élettársakra vonatkozó Elvei és a hazai élettársi szabályozás, valamint az egykori szabályozási javaslatok között. Az Európai Családjogi Bizottságnak a de facto élettársak vagyoni viszonyai, tartási és öröklési jogai terén megfogalmazott Elvei a független tudományos testületként működő Európai Családjogi Bizottság Elvei közül utolsóként, 2019-ben kerültek elfogadásra, illetve közlésre. (Ezen Elveket magyar nyelven lásd a folyóirat jelen számában megjelent írásban, amely röviden kitér az Európai Családjogi Bizottság szakmai tevékenységére is.) A de facto élettársakra vonatkozó hazai helyzet és a fenti Elvek összevetése azért érdekes kérdés, mert általánosságban mondható, hogy nehezen - ha egyáltalán - nyugvópontra jutó kérdésről van szó. Az itt tárgyalt Elvek kifejezetten tudományos alapon álló metódus alapján születtek meg, helyenként az Európai Családjogi Bizottság által vizsgált egyes országokban megvalósult esetleges közös megoldásokat, szabályozási pontokat fogadták el követendőnek, más esetekben pedig maguk dolgoztak ki olyan "javaslatokat", amelyek korszerű, jó megoldásnak bizonyulhatnak.
Miután a hazai szabályozás élettársi kapcsolatnak nevezi a tényleges együttélésen alapuló formátlan partnerkapcsolatot (és attól teljesen eltér a bejegyzett élettársi kapcsolatnak nevezett intézmény), a továbbiakban a Ptk. Hatodik Könyvében szabályozott intézményt "élettársi kapcsolatként" jelölöm, a "de facto élettársi kapcsolat" pedig az Európai Családjogi Bizottság Elveiben szereplő intézményt jelöli.
Az élettársi kapcsolatot 1977 óta a régi Ptk. szabályozta a kötelmi jogi rendelkezések között. Nem véletlenül merült fel a Ptk. kodifikációja kezdetén - azt követően azonnal, hogy döntés született a családjogi joganyag Ptk.-ba történő beillesztéséről - egyik legjelentősebb kérdésként az, hogy melyik Könyv tartalmazza majd az élettársakra irányadó rendelkezéseket: maradjanak azok a kötelmi jogi szabályok között vagy "kerüljenek át" a családjogi szabályok közé. A Ptk. 2002. évi Koncepciója[3] azt az ál-
- 13/14 -
láspontot[4] foglalta el, amely valójában a teljes családjogi kodifikációra jellemző volt: a fontolva haladásét.[5] Az elgondolás szerint a tartós élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásait nem a szerződések körében, hanem a családjogi rendelkezések részeként lett volna indokolt rendezni, azzal ugyanakkor, hogy ezek továbbra is eltérnének a házassági vagyonjogi jogkövetkezményektől.[6] Ezt az elképzelést többen is vitatták, így a 2003. évi Koncepció[7] leszögezte, hogy egyetlen területen sem biztosítanának az élettársaknak olyan védett jogi helyzetet, mint a házastársaknak, de bizonyos jogokat indokolt számukra garantálni.[8] A Családjogi Könyv első tervezetét és indokolását (a továbbiakban: első normaszöveg-javaslat) 2005 derekán a Kodifikációs Szerkesztőbizottság megvitatta,[9] és ez valóban a Családjogi Könyv részeként tartalmazta az élettársakra vonatkozó valamennyi polgári jogi rendelkezést.[10] A 2008-ban közzétett Szakértői Javaslat is eszerint került publikálásra, s az élettársi szabályokat a 2012-ben a Parlament elé benyújtott törvényjavaslat annak Harmadik Részében, közvetlenül a házassági szabályokat követően tartalmazta. Ez minden kétséget kizáróan azt a megfontolást tükrözte, hogy az élettársi kapcsolat családjogi intézmény.
A törvényjavaslat benyújtása és a Ptk.-szöveg elfogadása közötti időszakban egyetlen változtatás történt a 2012 decemberében benyújtott módosító javaslat következményeként: az élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás meghatározó hányada, így az élettársi kapcsolat fogalmára, létrejöttére, megszűnésére, az élettársak vagyoni viszonyaira és a lakáshasználat szerződéses rendezésére vonatkozó rendelkezések a szerződéses szabályok közé kerültek, s csak az élettársi kapcsolat ún. családjogi joghatásai maradtak a Családjogi Könyvben. Ez meghatározó változtatást jelentett.
Noha az Európai Családjogi Bizottság egyes területeken megalkotott Elvei nem egy kódex részei, önmagában az, hogy ilyen tematikájú Elvek kidolgozásra és elfogadásra kerültek, annak egyértelmű jelzése, hogy a de facto élettársi kapcsolat családjogi intézmény. Figyelemreméltó az 5:26 Elv, amely ezen jogviszonyok családjogi ügyként történő kezelését írja elő.
Miután a Ptk.-ban az élettársi jogviszony a szerződések körében[11] helyezkedik el, elméleti megközelítését tekintve kötelmi jogi intézménynek tekinthető. Annak, hogy a hazai élettársi kapcsolat szerződéses jogviszony, gyakorlati következményei a jogalkalmazás szintjén egyelőre azért nem mérhetők le, mert a felsőbíróságoknak még nem alakulhatott ki a gyakorlata abban a kérdésben, hogy kik minősülnek élettársaknak a Ptk. szabályai alapján, illetve miként alkalmazza az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket. Igaz, éppen azért nem alakulhatott ki ez a gyakorlat, mert a Ptké. rendelkezései szerint a Ptk. hatálybalépése előtt létesített élettársi kapcsolatra a régi Ptk. szabályait kell alkalmazni. Az az Elvekben foglalt elgondolás, hogy az élettársi kapcsolat családjogi jogvitaként kerüljön tárgyalásra, a hazai ítélkezési gyakorlatban nem feltétlenül érvényesül. Nemcsak azért, mert nincsenek családjogi bíróságaink, hanem azért sem, mert még azokon a bíróságokon sem feltétlenül a családjogi referádával - vagy legalábbis elsősorban családjogi ügyteherrel - rendelkező bírói tanácsok bírálják el mindig az élettársi vagyonjogi igényeket, ahol egyébként ilyen ügyelosztás létezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
