A gyakorlatban két ellentétes álláspont alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy a hadigondozotti ügyekben hozott hatósági döntések esetében miként alakul a jogorvoslat. Nevezetesen: a hatályos általános jogorvoslati fórumrendszer szerint, az első fokon döntést hozó járási hivatal határozata ellen fellebbezéssel lehet élni, majd a másodfokú eljárás után - adott esetben - bírósági felülvizsgálatot kérhet az ügyfél. A másik álláspont képviselői szerint fellebbezésre nincs törvényes lehetőség, az elsőfokú döntés már csak a bíróságon támadható meg.
Utóbbi nézőpont képviselőinek fő érve, hogy a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 26. § (7) bekezdése szikáran úgy rendelkezik, hogy a járási hivatal határozatát a bíróság megváltoztathatja. A törvény nem jelöli meg a fellebbezést elbíráló másodfokú szervet, amiből - szerintük - következik, hogy az elsőfokú döntés ellen közvetlenül bírósági felülvizsgálatnak van helye. Levezetésükben hivatkoznak a Hdt. 2009. szeptember 30-áig hatályos szövegére, mely így szabályoz: a jegyző határozata ellen - a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint - a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez, annak határozata ellen a bírósághoz lehet jogorvoslattal fordulni. A határozatot a bíróság megváltoztathatja. S mivel a módosító (2009. évi LVI. tv.) törvény - még utalás szintjén is - törölte a Hdt.-ből a másodfokú hatósági jogorvoslati fórum megnevezését, ez azt is jelenti, hogy a fellebbezés lehetősége megszűnt a hadigondozási ügyekben.
Mint az előbbi rész szövegezéséből is kiolvasható, én nem osztom ezt az álláspontot. Megfontolásra ajánlott érveim a következők:
A már hivatkozott 2009. évi LVI. törvény az akkori Ket.-novella (2008. évi CXI. törvény) általános eljárási szabályaihoz csatlakozva az ágazati joganyag teljes felülvizsgálatáról, a különös eljárási szabályok kapcsolódó módosításáról szól. E törvény koncepciója szerint, ha egy ágazati törvény szabálya a Ket.-hez képest érdemi változtatást nem hordoz, ilyen többlet-normatartalommal nem rendelkezik, fenntartása káros párhuzamosságokat teremt a jogrendszerben. A módosítás célja ennek a megszüntetése azáltal, hogy az ágazati jogszabályokból törli a szükségtelenül megismételt általános eljárási rendelkezéseket. Azonban ez semmiképpen sem jelenti az eljárási garanciák csökkentését - szögezi le az indokolás. Így például a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára utaló ágazati szabályok hatályon kívül helyezése nem a bírósági felülvizsgálat lehetőségének megszüntetését jelenti, hanem csupán azt, hogy e tárgykört mind a Ket., mind a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) teljeskörűen szabályozza, így e rendelkezések megismétlése felesleges.
A fent ismertetett törvényindokolás a bírósági felülvizsgálat példáját hozza, de ugyanígy igaz a fellebbezésre is.
Tehát a módosítás nem a fellebbezés lehetőségét szüntette meg, hanem csak az ágazati törvényből (Hdt.) deregulálta azt az általános eljárási szabályozást, melyet a Ket. már tartalmazott és jelenleg is tartalmaz. E szerint a fővárosi és megyei kormányhivatal jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon államigazgatási hatósági ügyben a járási hivatal járt el [Ket. 98. § (1) bekezdés, 107. § (2) bekezdés].
A jogorvoslati rendet, szabályokat tartalmazó 2009. szeptember 30-áig hatályos szabályozásból azért maradt csak hatályban a határozat bírósági megváltoztatásának lehetősége, mert az már az általánostól eltérő, máshol nem rögzített ágazati sajátosság, különös eljárási szabály. Ugyanis a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályai rögzítik, hogy a hatósági határozat felülvizsgálata eredményeként a bíróság milyen döntéseket hozhat. Főszabály az, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi (kasszációs jogkör), és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Törvény eltérő rendelkezése esetén azonban a bíróság megváltoztathatja a közigazgatási határozatot.
Már maga a hatályos Pp. is meghatároz tizenegy ügyfajtát, ahol a bíróság élhet reformatórius jogkörével, azaz megváltoztathatja a közigazgatási határozatot, és ennek nyomán a közigazgatási ügyet - új hatósági eljárás elrendelése nélkül - végérvényesen eldönti. Ezek olyan eljárások, melyeknek az újraindulását, s így elhúzódását a törvényalkotó nem tartja kívánatosnak (kiskorúakat érintő, családtámogatási, társadalombiztosítási, adózási, és jogpolitikai prioritással bíró ügyek).
A Pp. a konkrétan meghatározott ügyfajták mellett egy hivatkozást is tartalmaz: a bíróság akkor is megváltoztathatja a közigazgatási határozatot, ha törvény azt megengedi [Pp. 339. § (2) bekezdés q) pont]. A Hdt. 26. § (7) bekezdésének hatályos szabályozása nem más, mint egy olyan közigazgatási határozat-típus megjelölése, amely bővíti azt az ügycsoportot, ahol a bíróságnak joga van a döntés megváltoztatására is.
Amennyiben az ügyfél a járási hivatal által hozott határozat jogorvoslati tájékoztatása szerint a bírósághoz fordul, akkor az a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el fogja utasítani, mert a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna [Pp. 332/A. § b) pont]. A kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítása mellett - a vonatkozó gyakorlat [KGD 2011.98.] szerint - az áttétel iránti intézkedés nem mellőzhető, ha a felperes keresetében az elsőfokú közigazgatási határozat ellen élt jogorvoslattal és az ügyben jogerős döntést nem hoztak. Tehát a kereset formájú, fellebbezés tartalmú ügyféli beadvány a járási hivatalhoz vissza fog kerülni, amely dönthet a határozata módosításáról, visszavonásáról vagy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
