A Kúria megállapította, hogy a sportversenyen történt baleset miatt bekövetkezett kár megtérítéséért való felelősséget - speciális sportjogi kártérítési szabályok hiányában - a Ptk. rendelkezései alapján kell megítélni.
Ügyszám: BH 2024.38. (Kúria Pfv.III.20.239/2023/5.)
Címszavak: sportjog; kártérítés; kártérítési felelősség; veszélyes üzemi felelősség; üzembentartó; károsulti közrehatás; sérelemdíj
A Kúria döntése alapjául szolgáló tényállás szerint a II. rendű alperes által kiírt motoros kupasorozat első fordulója lakott területen kívül kialakított versenypályán került lebonyolításra, ahol a pályát az I. rendű alperes jelölte ki. A felperes néhai házastársa, aki korábban motorversenyzett és pályabíró is volt, a perbeli versenyen nézőként vett részt. Több más nézővel együtt a pálya külső kerületén, a célegyenes előtti, a pályarajz szerinti "üres felvonulási zónában" tartózkodott, a pályát határoló fehér műanyag szalagon kívül, amely nem volt a nézők elől elzárt terület. A verseny során az egyik versenyző elvesztette uralmát a gépjárműve felett és a pályát elhagyva elütötte a felperes
- 620/621 -
házastársát, aki a baleset bekövetkezésekor nézőként a pályát határoló fehér szalagon kívül tartózkodott. A felperes házastársa súlyos, életveszélyes koponyasérülést szenvedett, majd nem sokkal a baleset után elhunyt.
A felperes módosított keresetében 10 000 000 forint sérelemdíj és 231 702 forint kártérítés, valamint ezek után járó törvényes késedelmi kamatok egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az I. és II. rendű alperesek védekezésüket a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 66. § (1) bekezdésére alapították. Az I. rendű alperes szerint a hivatkozott jogszabályhely alapján a verseny szervezője a II. rendű alperes volt, így ő volt felelős a sportrendezvény biztonságos lebonyolításáért. Érvelése szerint az I. rendű alperes a verseny rendezőjének minősült, csupán a pályát jelölte ki, amit a II. rendű alperes elfogadott.
A II. rendű alperes vitatta, hogy a versenymotor üzembentartójának minősülhet. Állította, hogy a perbeli sportrendezvény szervezője az I. rendű alperes volt, míg rendezője nem volt az eseménynek, ezért a szervező I. rendű alperes felelős a sportrendezvényen bekövetkezett balesettel okozott károk megtérítéséért.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 608 532 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kötelezte az I. és II. rendű alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A bíróság határozatának indokolásában megállapította, hogy a kereset jogalapjában a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint mindkét alperessel szemben megalapozott. A Ptk. 6:536. § fogalommeghatározása alapján - a BDT 2020.4271. számú eseti döntésben kifejtettekre figyelemmel - arra jutott, hogy ez a fogalommeghatározás lehetővé teszi, hogy a veszélyes üzem által okozott kár esetén ne a tényleges használó, hanem az feleljen a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint, akinek az érdekében a veszélyes üzem működött.
A bíróság megállapította, hogy a sportegyesület I. rendű alperes volt a tényleges lebonyolítója a perbeli versenynek, így rá a veszélyes üzemek használata miatt fokozott felelősség hárult. A II. rendű alperes üzembentartói minőségét amiatt tartotta megállapíthatónak, mert az általa kiírt versenyről, versenysorozatról volt szó, a nevezési feltételeket, a verseny szabályait, az irányadó biztonsági szabályokat a II. rendű alperes írta elő, továbbá a versenyigazgató feletti szakmai felügyeletet is ő gyakorolta. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a veszélyes üzem mindkét alperes érdekében működött, így mindketten üzembetartónak minősülnek, ezért a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint csak kivételesen mentesülhetnek a kártérítési felelősség alól.
Az elsőfokú bíróság azt is kifejtette, hogy a veszélyes üzemi felelősség kapcsán nem kellett vizsgálni az alperesek által hivatkozott szervező, illetve rendező fogalmát és az Stv. vonatkozó rendelkezéseit.
Az alpereseknek ahhoz, hogy mentesüljenek a kártérítési felelősség alól, azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a perbeli baleset a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt következett be, ezt azonban bizonyítani a perben nem tudták.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:537. § (1) bekezdése szerinti károsulti közrehatást vizsgálva értékelte, hogy a felperes néhai házastársa korábban ugyanebben a sportágban versenyző és pályabíró is volt, ezért tisztában kellett lennie azzal, hogy a pályának egy olyan szakaszán állt - bár kétségtelenül a nézők részére kijelölt helyen -, amely különösen veszélyes volt. Ezért megállapította a felperes néhai házastársának a közrehatását, annak mértékét 10%-ban határozta meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy a felperesnek az I. és II. rendű alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 8 000 000 forintra felemelte, a késedelmi kamat mértékét pontosította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
