A fenti címmel került megrendezésre 2010 október 28-29-én a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Visegrády Antal professzor úr által még 2000-ben elindított közép-kelet-európai jogelméleti konferenciasorozat legújabb állomása. A lengyel, német, horvát, román és pécsi résztvevők előadásai bár széles skálán mozogtak, felölelve több jogterület jogelméleti problémáit, de mindegyikük az aktuális és fontos - gyakorlatban is jelentkező - kérdésekre koncentrált. A két szekcióra bontva előadott prezentációkat hosszas és eredményes vita és elméleti eszmefuttatás követte, amelynek során kicserélték egymás között meglátásaikat és tapasztalataikat a hazai és a külföldi előadók.
Marek Zirk-Sadowski professzor Lódzból a "Bírói aktivitás és a felelősségteljes, jó kormányzás" címmel tartotta előadását a két tényező közötti kapcsolatból kiindulva, és elemezve a Lengyel Köztársaság bíróságai jogalkalmazását. Egyrészről ismertette a lengyel "legfelsőbb bíróságok" tevékenységét. Azaz a lengyel Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság joggyakorlatát. A bíróságok ítélkezését és ennek az állampolgárok által történő elfogadását elemezte konkrét példákkal illusztrálva és alátámasztva az állításait. Másrészről a leírtak tükrében a jogértelmezés egyes módszereinek a lengyel bíróságok általi alkalmazását fejtette ki bővebben. Különösen a nyelvtani és a logikai jogértelmezés lengyelországi bírósági megnyilvánulását és gyakorlati realizálódását ecsetelte részletesen.
A történelmi jogértelmezés lengyel joggyakorlatáról bővebben kifejtette a probléma speciális voltát. Hangsúlyozta, hogy még nem tisztázott az, hogy a többi jogértelmezési módszerek relációjában milyen dominanciával érvényesülhet ez a jogértelmezési módszer, vagyis, hogy a bíróságok és a jogtudósok mennyire tartják lényegesnek ennek jelentőségét a bírói aktivitásban.
Dietmar von der Pfrodten göttingeni professzor "Mi a normativizmus?" című értekezésében német filozófusok és jogbölcselők (pl. Jhering) nézeteiből kiindulva a jelenlegi helyzetre adaptálva közelítette meg a problémát. A normativizmus három egymással összefüggő és - ennek folytán - egymásból következő elemeit vizsgálta és gyakorlati kitekintéssel illusztrálta a normativizmusról vallott nézeteket.
Duąko Vrban Rijekából érkezett professzor a "Jogegységesítés vagy jogi pluralizmus" közötti választás lehetőségeit mutatta be. Álláspontja szerint a jelenkori jogrendszerek konvergenciájának folyamata hosszú, spontán és progresszív fejlődést mutat. A veszély abban rejlik, hogy ez a fejlődés hibrid, vegyes és nyilvánvalóan inkoherens jogrendhez vezet. Az úgynevezett "soft law" az állami joggal szemben teret nyit a nem állami szervezetek és érdekcsoportok diszkrecionális jogalkotásának. Így akár bizonyos - az előbbiekben említett jogalkotással kapcsolatba kerülő - alkotmányos jogok is bizonytalanná válhatnak. Mindezeken túlmenően a globalizáció folytán olyan klasszikus jogintézmények is, mint például a tulajdon, a vétkesség, a kauzalitás mibenléte, vagy a szerződéses kötelmek kikényszerítése is feloldódhatnak.
Ivana Tucak Eszékről érkezett előadó a szólásszabadság Horvátországot érintő elemei körében vizsgálódott. A horvát alkotmány szabályozásából indult ki, amelynek értelmében a szabad gondolat- és véleménynyilvánítást biztosítani kell állami szinten. A véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a sajtószabadságot és más médiumokban a kommunikációt, a szólásszabadságot. Ezzel együtt a cenzúra tiltott. Mindezekkel összefüggésben másik nézőpontból megközelítve a kérdést az újságíróknak joguk van az információhoz való szabad hozzáféréshez, de megfelelő korrekciós jog illeti meg mindazokat, akiknek az alkotmányban garantált jogait megsértették a nyilvános kommunikációban. A közelmúlt eseményeiből kiindulva egyértelmű, hogy a horvát alkotmányozás miért is foglal állást igen pregnánsan és egyértelműen a háborús uszítás, a nemzeti, faji vagy vallási gyűlöletkeltés, valamint bármilyen intolerancia tiltása és markáns szankcionálása mellett.
Veronika Rebrenau kolozsvári vendég a jogimport és a jogexport aktuális kérdéseit boncolgatta. Külön kiemelte, hogy nem csak a jogrendszerek térnek el egymástól, hanem ebből fakadóan az elméletek is. Véleménye szerint szükséges - párhuzamosan a jogrendszerekkel - az egyes jogelméletek feltérképezése, amely által könnyebb lenne a jogrendszerek közötti árnyalatok részletes felismerése és ezáltal a jogimport és jogexport alkalmazásának helyes eldöntése. Sajnálatos módon a jogelmélet nem mindig fedi a joggyakorlatot, jelentős eltérések lehetnek akár a bírói jogalkotás terén is. A jogi nyelvnek három rétegét emelte ki, nevezetesen az elméleti, az írott jogi és a
- 253/254 -
joggyakorlat nyelvét. Ezek eltérése is diszfunkcionalitást okozhat a jogimportban és a jogexportban. Ezekre különösen figyelni kell valamely intézmény más államtól történő átvételekor.
Visegrády Antal, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a konferencia szervezője több különböző jogi kultúrájú és ebből fakadóan eltérő szabályozási rendszert kiépítő országok (amerikai, kanadai, olasz, a horvát és a hazai) bírói etikai kódexei tükrében ismertette és analizálta az elengedhetetlen követelmények intézményeinek (azaz: függetlenség, pártatlanság, politikamentesség, az erkölcsös köz- és magánélet) jelentőségét a bírói hivatás gyakorlásában. Az etikai kódexek védik, orientálják a bírói kart mint a jogállamiság egyik pillérét, és mindeközben informálják a társadalmat a bírákkal szemben támasztható elvárásokról. Az előadásban a bírói jogalkalmazás hatékonyságának a bírói etika elvárásainak gyakorlati megvalósulásával fennálló koherens viszonyát mutatta be. Az összehasonlító bírói etika keretében több ország etikai kódexében foglalt szabályozás idézésével fogalmazta meg a bírói etika fundamentumát, amely szerint a bírónak függetlennek, pártatlannak kell lennie, a bírák közéleti tevékenységével és magánéletével szemben is elvárás az etikusság. A bírónak tartózkodnia kell politikai tevékenységtől. A bírói eljárásnak tisztességesnek, becsületesnek, kiegyensúlyozottnak és gondosnak kell lennie. Ezzel összefüggésben kijelenthetjük, hogy "A társadalom - esetleg rossz tapasztalatai ellenére is - bízik abban, hogy a szakmai erkölcs, hivatástudat hat a közügyekben szerepet vállaló jogászra, mint az erkölcsi tartalmú jogállam egyik jelentős oszlopára".[1] Különösen nagy a jelentősége a jogászi hivatás legmagasabb szintjén álló bírósági tevékenység morális szempontokból kifogástalan ítéletéből fakadó társadalmi elfogadottságnak. Említésre méltó hazai sajátosságnak tudható be az, hogy a bírói etikai kódex hosszú előkészítő munka eredménye, hiszen a Magyar Bírói Egyesület első országos konferenciáját követően tizenkét évvel később került az elfogadásra.[2] Ez önmagában mutatja a kérdés kiemelt fontosságát, hiszen csak olyan normák kidolgozásához szükséges jelentős időt áldozni, amelyeket előreláthatóan rendszeresen alkalmazniuk kell különböző helyzetekben a jogalanyoknak. Így többek között azt is figyelembe kellett venni a kódex megalkotásánál, hogy milyen eseteket kíván részletesen szabályozni és mikor elégséges az általános elvekre való utalás. Ezzel összefüggésben ismét az jogalkotás folyamatában újból és újból felbukkanó kérdéssel szembesülünk. Mennyire lehet valamely norma elvont, illetve ezzel szemben milyen mértékben tartalmazhat részletes, a jövőben előforduló, szinte minden konkrét esetre egyértelmű szabályokat. Az arany középút megtalálása csaknem lehetetlen, főleg annak tükrében, hogy különböző szempontok alapján értékelik a jogalanyok (esetünkben az ítélkező bírák) helyzetükből adódóan a kódexet. Hiszen bizonyos esetek egyes bírák munkájában a jövőben gyakran előfordulnak, a többiek gyakorlatában pedig szinte soha. Ha az utóbbiak vannak többségben valamely norma (kódex) megalkotási folyamatában, akkor minden bizonnyal a kisebbséget érintő megoldások kimaradnak a joganyagból. A kisebbség ilyenkor jogosan kritizálhatja a kódexet, mivel az számára fontos tárgyakat nem szabályoz megfelelően. Az előadás végén az Országos Bírói Etikai Tanács több állásfoglalásának felidézésével nyerhettünk bepillantást a hazai bírói etika fejlődésébe.
Monori Gábor adjunktus a feminista jogtudomány gyakorlati kérdéseit taglalta egyrészt ügyvédi praxisából kiindulva, másrészt elméleti kutatásaira támaszkodva. Először a feminista jogtudomány főbb irányvonalait (nők a munka világában, illetve az őket ért erőszak problematikája) vázolta. Ezt követően a nőket ért bántalmazás és hátrány egyes fajtáit (pszichikai, fizikai erőszak és megélhetési, szociális nehézségek) mutatta be, és ismertette a hatóságok által adott válaszokat. Kitért a házasságon belül tapasztalható erőszakra és annak jogalkotási és hatósági jogalkalmazási kezelésére. Elemezte a nemrégiben bevezetett távoltartás intézményét és annak gyakorlati megvalósulását, valamint hatását és fontosabb eredményeit. Kiemelte, hogy nem mindig megoldott a házastársi erőszak jogalkalmazási úton történő elhárítását követően az áldozattá vált nők megélhetése, szociális helyzete. A jogalkotó még sok fontos kérdés megválaszolásával adós maradt, ez pedig hátráltatja a szenvedő alanyokat a hatósági út igénybevételében. A feminizmus klasszikus csoportosításából kiindulva a problémakör főbb irányvonalait legfőképpen két jogág kontextusában vizsgálta. A büntetőjog által szabályozott fizikai, pszichikai erőszak jogalkotási fejlődésének főbb állomásait ismertetve mutatta be a jelenlegi helyzetet. Mindezek mellett a munka világában fennálló diszkrimináció[3] munkajogi következményeit is taglalta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes jogágaknak a problémakört érintő megítélését hiba lenne különválasztani, hiszen sokkal hatékonyabb lehet a fellépés a nőket ért diszkrimináció, illetve hátrányok kiküszöbölésében, ha a sértő megnyilvánulásokat több jogág szankcionálhatja.[4] Előadása összefoglalásából rádöbbenhettünk arra, hogy a sokrétű és szerteágazó problémakör még nem megoldott, és bizony sok a tennivaló mind jogalkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban.
Maros Kitti az európai uniós és nemzeti identitás témakörének elméleti hátterét vizsgálta. Mindezt főiskolai hallgatók körében készített empirikus kutatással (kérdőíves felméréssel) egészítette ki. Arra
- 254/255 -
irányult a kutatás, hogy mennyire erős a magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatókban a nemzeti és az európai uniós identitás, azaz lehetséges-e több identitás együttlétezése, kooperációja egyéni szinten, vagy egyik identitás dominál adott időben életkori és nemzeti sajátosságoktól függően. Az Európai Unió a közös európai, posztnemzeti identitás megalkotását kívánja meg a tagállamok polgáraitól, de kérdéses, hogy ez lehetséges-e és be tudnak-e épülni az új elemek az egyének azonosságtudatába.
Antal Csanád tanársegéd a jogtranszplantáció napjainkban felbukkanó - legfőképpen távol-keleti - kérdéseit boncolgatta. Kijelentve azt, hogy a jogfejlődés feltételei azonosak Európában és Indiában (vallásszabadság, nyelvi szabadságjogok megvalósulása), ezáltal a jog lesz a fő társadalomszervezési erő, amely az állam egységét létrehozza és fenntartja. Ilyen körülmények között a soknemzetségű és plurális vallású államokban a kulturális viszonyok összegződnek a jogszabályokban. Amit a történettudat állít az egyes korszakokról, illetve a birodalomépítő népekről Indiában, az a törvényszövegekben nyomon követhető. Példákkal támasztotta alá állításait és a jogtranszplantáció egyéb diszciplínákkal fennálló kapcsolatát.[5] Megfogalmazta azt az axiómát, hogy azért fontos a vallási és a kulturális szabadság, hogy az állam hasznosíthassa mindegyikből fakadó előnyöket, tanításokat, azaz a sokszínűség fenntartásának köszönhetően több nemzet kultúrájából és jogrendszeréből építkezve alakíthassa a számára leginkább megfelelő közhatalmi rendszert.
Polgár Miklós a "Jogelmélet és a joggyakorlat közötti viszony a bíróságok jogalkalmazási tevékenysége tükrében" című előadásában a jogelmélet és a joggyakorlat közötti viszony, egymással való kölcsönhatás két aspektusból történő megközelítéséből indult ki. Fontos, hogy az elmélet a joggyakorlat számára megfelelő és a mindennapokban használható téziseket, megoldásokat dolgozzon ki, de az is elengedhetetlen, hogy a gyakorlat a jogelmélet számára megfelelő kérdéseket tegyen fel, tehát igénnyel lépjen fel a fejlődés irányába ható elméleti fejtegetések megvalósulásával szemben. E tézisek alátámasztása céljából a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága és a többi bíróság gyakorlatát elemezte két konkrét hazai jogintézmény, a felülvizsgálati kérelem, valamint a jogegységi eljárás elméleti (jogalkotó által megkívánt) szerepének gyakorlati megvalósulása, illetve ennek deficitje szempontjából. Konkrét példákkal, esetekkel tárta fel a magyar joggyakorlat és jogelmélet közötti szakadékot és azt taglalta, hogy az esetek meghatározott körében a bíróságok jogértelmezése (joggyakorlata) milyen okból nem éri el a jogalkotó célját.
Az ismertetett szakmai programot sikeres kulturális programok követték, amelyekben a külföldi vendégek megismerhették az Egyetem új Tudásközpontját és Könyvtárát, valamint Pécs történelmi nevezetességeivel is találkozhattak.
A szimpóziumon elhangzottak bővebb terjedelemben publikálásra kerülnek, hogy az olvasóközönség a fentieknél mélyebb bepillantást nyerhessen az ismertetett kérdéskörökbe. A konferenciasorozat következő állomása 2012-ben Kolozsvárott kerül megrendezésre, ahol folytatódnak a szakmai értekezések, bővítve egymás látókörét és nem mellékesen a jogtudomány, jogbölcselet számára újabb elméleti - de a gyakorlat számára is iránymutató - megközelítések kerülhetnek megfogalmazásra bizonyságul annak, hogy a jogbölcselet dinamikusan fejlődő szegmense a jogtudományoknak, a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak. ■
JEGYZETEK
[1] Legény Krisztián (Szerk.): A bírói etika és a tisztességes eljárás. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2007. 35. o.
[2] A Magyar Bírói Egyesület első konferenciáját 1993. 05. 14-15. között bonyolították le, a kódex elfogadására 2005. 02. 26. napján került sor.
[3] Leggyakrabban az ugyanazon munkáért egyenlő bért követelmény gyakorlati defektusával találkozhatunk.
[4] Adott esetben eredményesebb, ha adott munkáért női mivolt miatt kevesebb bért biztosító munkáltatót amellett, hogy munkaügyi perben hozott ítélettel köteleznek a diszkrimináció megszüntetésére, szabálysértési bírsággal is sújtanak. A két joghatás elrettentő ereje valószínűsíthetően elégséges a jövőbeli hasonló helyzetek elkerülésére.
[5] Régészeti, főleg éremleletek segíthetik egy-egy jogi rendelkezés megértését. Például a Kusán birodalomban nyilván azért került törvényi szinten megfogalmazásra az, hogy a királynak vagyont kell gyűjtenie, mivel kereskedőállam volt.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
