(Elhangzott a Büntető Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatának előkészítésére alakult Bizottság alakuló ülésén 2001. március 14-én 10 órakor az Igazságügyi Minisztériumban.)
Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket, a Büntető Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatának előkészítésére alakult Bizottság tagjait. Örülök annak, hogy eljöttek, örülök annak, hogy elfogadták a felkérésem.
Köszöntöm az Államtitkár Urakat, Főcsoportfőnök Urat, Miniszteri Biztos Urat, a minisztériumi Munkatársakat.
Ahogy ezt az Önöknek küldött felkérő levél is tartalmazza, a Kormány szükségesnek és időszerűnek tartja a Büntető Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatát. Ennek az előkészítésére Bizottság létrehozását határoztam el.
A Bizottság feladatának azt gondolom, és erre irányult az Önöknek küldött felkérés, hogy alakítsák ki az új kódex koncepcióját. Ebbe a koncepcióba a magam részéről beleértem egyrészt az alapvető kriminálpolitikai kérdésekben való állásfoglalást, másrészt pedig a kodifikációs szerkezet és technika lényeges kérdéseit is.
A koncepció kialakítása - elképzelésem szerint - ennek az évnek a végéig lehetséges feladatnak tűnik.
Van olyan felfogás, amely a törvény-előkészítés feladatát úgy fogja fel, hogy rögtön az első paragrafusnál kell elkezdeni és a tollat csak a hatályba-léptető paragrafusnál kell letenni. Ez akkor alkalmazható módszer, ha már egészében és részleteiben is tisztázott az, hogy a törvénynek mit kell tartalmaznia. A büntető-kódex előkészítésénél nem kerülhető meg a koncepció kialakítása.
A koncepció kialakítása azonban az új kódex előkészítésének csak az első lépcsője. Kívánatosnak tartanám, hogy a Bizottság a további munkálatok fő irányát is meghatározza. Én azt szeretném, ha ez a Bizottság ezt követően is tovább folytathatná a munkát.
1974-ben a koncepció úgy készült, hogy megírták a Minisztériumban, jóváhagyták a pártközpontban és ez az anyag határozta meg a kodifikációs munkálatok irányát és kereteit. Én a Bizottságot kérem arra, hogy a koncepciót dolgozza ki.
Büntetőjogunk jelen állapotának a megítélésében megoszlanak a vélemények. Van, aki úgy véli, hogy az elmúlt évtized szapora módosításai és kiegészítései révén sikerült a viszonyok gyors átalakulásához rugalmasan igazodó büntetőjogi rendszert kialakítani, míg mások a számos és gyakori módosításban a jogbiztonságot veszélyeztető terhet látnak.
Ebben a vitában most nem szeretnék döntőbíróként fellépni. Azt mégis el kell mondanom, hogy az 1979. július 1-jén hatályba lépett Btk.-t a mai napig a törvényhozás 47 esetben, alkotmánybírósági határozat pedig 9 esetben érintette, összesen 778 törvényhely tekintetében.
117 rendelkezést helyeztek hatályon kívül,
473 rendelkezést módosítottak és
188 új rendelkezést iktattak a törvénybe.
Én úgy vélem, hogy a Büntető Törvénykönyv a maga számos módosításával, korrekciójával, kiegészítésével egészében megfelelő büntetőjogi védelmet képes biztosítani társadalmunk alapvető érdekeinek és értékeinek. Nincsen ezért kodifikációs szükséghelyzet.
Arra talán nem ez az alkalom a legmegfelelőbb, hogy az 1978. évi IV. törvényben testet öltött kodifikációs teljesítményt átfogóan értékeljük. Annyit azonban bizonyosan megállapíthatunk, hogy a kódexnek a büntetőjogi felelősség feltételeire és módozataira vonatkozó rendelkezései (az ún. dogmatikai apparátus) időtállónak bizonyult és a törvény egyéb részei is elég jól viselték a - helyenként igen jelentős - átalakításokat is. Egyes helyeken persze csaknem egészen újra kellett írni a törvényt. Elég, ha az állam elleni bűncselekményekre vagy a gazdasági bűncselekményekre gondolunk.
A nagyszámú módosítás óhatatlanul megbontotta a kódex belső egyensúlyát, a szankciórendszer harmóniáját, a büntetési tételek egymáshoz való viszonyát, az egymást követő módosítások esetenként eltérő elképzelések jegyében születtek meg.
Az elmúlt évtizedben végbevitt változtatások egy egységes szemléleten alapuló felülvizsgálatot indokolnak.
Összefoglalva: van működőképes anyagi büntetőjogi törvénykönyvünk, de indokolt, hogy legyen egy újabb és jobb.
A tapasztalat azt mutatja, hogy egy kódex előkészületei többféle szervezeti formában valósulhatnak meg.
A magyar büntetőjog első kodifikációs kísérletei az Országgyűlés által kiküldött deputációkhoz kapcsolódnak. Így készült el az 1795. évi, az 1827. évi és az 1843. évi javaslat is.
A kiegyezést követően az anyagi jogi kodifikáció előkészítésére előbb Csatsko Imre, majd Csemegi Károly kapott megbízást. Az 1878. évi Büntető Törvénykönyv alapját képező tervezet és javaslat (az indokolással együtt) egyedül Csemegi műve. Ez az idén 175 éve született nagy kodifikátor példa nélküli teljesítménye.
A már a kódex hatályba lépését követő első évtized végén megfogalmazódott reformkövetelésekhez fűződő munkálatok egy-egy kiemelkedő büntetőjogász nevéhez kapcsolódtak. Hadd idézzem fel itt Schédius Lajos curiai bíró, Angyal Pál, Balogh Jenő és Finkey Ferenc egyetemi tanárok nevét. Az első világháborút közvetlenül megelőzően a Btk. revizióját is célul tűzték ki. A szerkesztőbizottság elnöke Vavrik Béla curiai másodelnök volt, a tagjai Angyal Pál, Edvi Illés Károly és Finkey Ferenc mellett Bernolák Sándor.
A háború utáni időszakban 1953-ban kormánybizottságot állítottak fel a kodifikáció előkészítésére. Az elkészült tervezetet 1960-ban kormányhatározattal bocsátották nyilvános vitára.
Az 1978. évi Btk. előkészítésében közreműködött bizottságokat az igazságügy-miniszter kérte fel. Ennél működött egy Koordinációs Bizottság (ez volt az ún. főbizottság) és egy kodifikációs bizottság, amelyhez kötődött nagyszámú ún. munka-bizottság.
Megjegyzem, hogy igazságügy-miniszteri felkérés alapján végezte munkáját 1991-től az új büntetőeljárási törvény koncepcióját kidolgozó, majd 1994-től a Be.-t megszerkesztő bizottság.
A jelenleg folyó nagyszabású kodifikációs munkálatok közül kormánybizottság végzi a polgári jogi kodifikáció előkészítését [1050/1998. (IV. 24.) Korm. sz. határozat].
Úgy gondolom, hogy az anyagi büntetőjogi kodifikáció előkészítésének a célszerű szervezeti kereteit az igazságügy-miniszter alakíthatja ki.
A Bizottság felkérésének a célja elsősorban az, hogy a hazai szakmai elit neves képviselőit bekapcsolja az új Btk. előkészítésébe és megnyerje őket ennek a fontos vállalkozásnak a segítésére, támogatására.
Szeretném, ha az Önök személyes kisugárzása a szakma köreiben felkeltené az érdeklődést és a támogatás készségét a büntetőjog megújítására irányuló törekvések iránt.
A Bizottságban jelen vannak a bírói, az ügyészi, a vizsgálói, a bűnügyi védői kar jeles képviselői, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium vezető munkatársai, az egyetemi tanári kar több meghatározó személyisége.
A Bizottság elnökének Györgyi Kálmánt kértem fel, ő most az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri biztos. A Bizottság társelnöki tisztére Nagy Ferenc professzor urat kértem fel és nagyon örülök annak, hogy ezt elvállalta.
Ennek a Bizottságnak ekként 15 tagja van. Elképzelésem szerint a Bizottság feladata az lesz, hogy megvitassa az előkészített anyagokat és állást foglaljon elvi kérdésekben. A Bizottság elé kerülő anyagokat egy szűkebb körű szerkesztőbizottság készítené elő, amelyben a Büntetőjogi Kodifikációs Főosztály munkatársai: Kara Ákos, Pázsit Veronika, valamint Kiss Zsigmond nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök és Wiener A. Imre professzor úr, valamint a Bizottság elnöke és társelnöke vennének részt.
Engedjék meg, hogy megköszönjem a Bizottság felkérésére és összehívására vonatkozó levelem szíves és készséges fogadtatását, azt, hogy felkérésemet elfogadták és részt vállalnak ennek a nagyszabású törvényhozási vállalkozásnak a munkálataiban.
Várakozással tekintek minisztériumi munkatársaim közreműködése elé.
Hadd szóljak ezzel összefüggésben egy személyes élményemről. Talán emlékezni fognak arra, hogy miniszteri működésem megkezdése alkalmával "minőségi törvényalkotói" munkát ígértem.
Minap ajánlották a figyelmembe azt, hogy Vámbéry Rusztem az 1913-ban megjelent anyagi jogi tankönyvébe a következő ajánló sorokat írta:
"A magyar királyi igazságügyministerium törvényelőkészítő ügyosztályának igaz nagyrabecsüléssel és baráti szeretettel
a szerző."
Vajha ilyen ajánlással jelenhetne meg ma is valamely neves professzorunk tankönyve!
Törekszem arra, hogy a Minisztérium kodifikációs munkája legyen igényes, legyen magas színvonalú és nyerje el a társadalom és a jogtudomány embereinek az elismerését is.
A felkérések a büntetőjog kiváló szakembereinek szólnak és nem intézményeknek vagy hatóságoknak.
Azt szeretném, ha a Bizottság tagjai a maguk véleményét, álláspontját képviselnék. A felkérésekben mindazonáltal arányosságra törekedtem a büntetőjog különböző területeken működő gyakorlati szakemberei és a jogterület elméleti művelői között.
A rend kedvéért el kell mondanom, hogy a Bizottság jogalkalmazó hatóságoknál dolgozó tagjai esetében a főhatóság vezetőjének (Solt Pál, Polt Péter és Pintér Sándor uraknak) az egyetértését megszereztük, amire a Bizottság munkájában való közreműködésükhöz szükség is van. A Bizottság ügyvéd tagjai tekintetében fordultunk az Országos Ügyvédi Kamara elnökéhez, míg az egyetemeknél ilyesmi nem mutatkozott szükségesnek.
A novelláris jogalkotással csodákat lehet tenni. A napoleoni Code Pénal egészen 1994-ig hatályban volt. A német büntető törvénykönyv a forma szerint ma is az 1871. évi StGB. Finnországban ma is az a törvénykönyv van hatályban, amelynek a centenáriumát jó tíz esztendővel ezelőtt ünnepelték Helsinkiben.
A közép-európai régióban végbement átalakulás során több állam új büntető törvénykönyvet alkotott, így Lengyelország (1997), Horvátország (1997), Szlovénia (1994). A 2000-ben elfogadott koncepció alapján folyik a szlovák büntetőjogi reform előkészítése. Előkészületek folynak más országokban is. Említést érdemel az, hogy 1996-ban Oroszország is új büntető törvénykönyvet fogadott el.
Magyarország 1990-ben a büntetőjog megújításában a novelláris jogalkotás útját választotta és ez a választás - azt hiszem - szükségszerű volt. Egy új kódex megalkotásának nem voltak meg a feltételei, sem társadalmi, sem szorosan vett szakmai tekintetben.
Ha ennek az időszaknak a kezdetén készült volna el egy új büntető törvénykönyv, ez sem kerülhette volna el a gyakori módosítást.
Egyébként - ismereteim szerint - annak idején szakmai körökben nem fogalmaztak meg olyan igényt, amely a büntetőjog átfogó reformjára irányult volna.
Az 1998. évi kormányprogramban egy új büntető kódex megalkotása nem szerepelt.
"A polgárokat szolgáló állam"-ról szóló fejezetben egy önálló rész: "Egyes büntető jogszabályok szigorítása" címmel foglalkozott kriminálpolitikai célkitűzésekkel. Ebben szó esik arról, hogy a Kormány elsőrendű feladatának tekinti a közrend és a közbiztonság erősítését. A következetes és szigorú ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében a Büntető Törvénykönyv szigorításának a lehetőségét ígérte megvizsgálni a következő területeken:
- a rendőrök által elkövetett korrupciós cselekmények,
- a gyermekek és kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények,
- kábítószer-kereskedelem,
- illegális fegyvertartás,
- gépjárműlopás.
A büntetőjogi célkitűzések között szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartóvá tétele, továbbá a személyfuvarozók fokozott jogi védelme. Említés történt még arról, hogy a Kormány a gazdasági és a korrupciós ügyekben szélesíteni kívánja a vagyonelkobzás lehetőségét.
Nagyobb szakmai nyilvánosság előtt az első bejelentés a büntetőjogi kodifikációról 1999 őszén, a Kriminológiai Társaságnak a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében tartott ülésén hangzott el. Hende Csaba államtitkár úr tartott előadást "A büntető jogpolitika kérdései, különös tekintettel a kodifikációra" címmel. Az államtitkár úr vázolta a tárca elképzeléseit, ezek között azokat az eszméket, amelyek egy új Btk. előkészítésének a kiinduló pontjait jelenthetik.
Ami a kormányprogramban leírt célkitűzéseket illeti, ezek megvalósulása nyomon követhető az elmúlt két és fél év jogalkotásában.
A tárcán belül az előkészületek már 1998 őszén megkezdődtek és változó intenzitással azóta is folynak. Erre utaltam 2000 májusában, a balatonfüredi Jogászgyűlésen, amikor elmondtam, hogy "az új Btk. munkálatai már folynak és előreláthatóan 2002 első negyedévéig el is készülnek az új törvény szabályozási elvei".
Az Igazságügyi Minisztériumban kis kötetté duzzadt az az anyag, amely az anyagi büntetőjog újrakodifikálásával kapcsolatban eddig leírtakat tartalmazza.
A magyar büntetőjog kodifikációjának történetében mindig fontos szerepet játszott a külföldi törvénykönyvek tanulmányozása. Így volt ez a Deák Ferenc nevével elválaszthatatlanul összekapcsolt 1843. évi büntető törvénykönyvi javaslatnál, így volt ez a Csemegi-kódexnél és a novelláinál is.
Az 1978. évi Btk. előkészítésénél a jog-összehasonlító aspektus lényegében az akkori szocialista országok törvénykönyveire szűkült le. Kivételesnek volt tekinthető a napi tételes pénzbüntetés iránt megnyilvánult érdeklődés, amely a figyelmet az 1975-ben hatályba lépett új német és osztrák büntetőjog felé fordította.
A mostani kodifikáció során természetes igény az, hogy vegyük figyelembe a mai korszerű büntető törvénykönyveket. Magyarország hagyományosan kitüntetett figyelemben részesítette a német, az osztrák, a svájci és részben a francia büntető törvényhozást. A munkálatokhoz ezeken a törvénykönyveken kívül beszereztük a svéd, az olasz, a dán, a finn, a belga, az orosz, az ukrán, a szlovén, a cseh és a lengyel büntető törvénykönyvek mellett a tavaly megindult szlovák büntetőjogi kodifikáció koncepciójáról szóló előterjesztést és egyéb külföldi anyagokat.
A kodifikáció előkészítése céljából az Igazságügyi Minisztérium tanulmányokat rendelt a szakma jeles képviselőitől. Ezeknek a listája az Önök rendelkezésére áll. Ilyen tanulmányokra a jövőben is szükség lesz.
Engedjék meg, hogy külön a figyelmükbe ajánljam az Igazságügyi Minisztérium Kodifikációs Elemző és Statisztikai Főosztálya által készített anyagokat, amelyek egy részét már most az Önök rendelkezésére bocsátottuk. A bűnözés és jogkövetkezményei című sorozatnak eddig három kötetét kaphatták kézbe, de készül a többi bűncselekmény-csoportra vonatkozó összeállítás is. E sorozat kötetein kívül további összeállítások is fontos információkkal szolgálnak. Ezek közül most három kötetet nyújtottunk át.
Az anyagi büntetőjog átfogó megújítása hosszabb előkészítést igénylő feladat, amely több évet fog igénybe venni. A tervezet elkészültének, a törvény elfogadásának az időpontja ma aligha jósolható meg. Erre ma még előre nem látható tényezők is befolyással lehetnek.
Elsősorban európai integrációs törekvéseinkkel összefüggő és a Kormány jogharmonizációs programjából adódó feladatokkal kapcsolatos olyan teendők merültek fel, amelyekkel az új Büntető Törvénykönyvet megvárni valószínűleg nem lehet.
Az Igazságügyi Minisztérium már 2000 tavaszán készített egy tervezetet, amelyet a szakmai véleményezést követően átdolgoztak és most újból munkába vettek. Ez a tervezet a szervezett bűnözéssel, a korrupció elleni küzdelemmel összefüggő büntetőjogi feladatokkal, valamint a jogi személy büntetőjogi szankcionálásával összefüggő rendelkezéseket tartalmazza.
Eredetileg azzal a szándékkal indult a novella előkészítése, hogy a szerteágazó matéria egy törvénybe kerül. Jelenleg az a megoldás tűnik követhetőnek, hogy a jogi személyekkel összefüggő rendelkezéseket egy külön törvényben kell szabályozni.
Úgy tűnt ésszerűnek, hogy a novella előkészítését a Minisztérium kodifikációs apparátusa fejezze be és a munkáját most megkezdő Kodifikációs Bizottság minden figyelmét és erejét az új kódex koncepciójának a kidolgozására fordíthassa.
Felelősségteljes munkájukhoz sok sikert kívánok!
Köszönöm, hogy meghallgattak. ■
Visszaugrás
