A modern piacgazdaság három pilléren nyugszik. Egyrészt a tulajdon tiszteletben tartásán és védelmén, másrészt a szerződés szabadságán, harmadrészt pedig a szabad versenyen. A fejlett gazdaságok tapasztalata szerint a hatékony termelés eredményeiből nemcsak a vállalkozásoknak, hanem a fogyasztóknak a társadalom egészének is részesülnie kell, ehhez pedig szükséges a versenyfolyamatok fenntartása. A kérdés tehát nem az, hogy kell-e verseny, hanem az, hogy melyik gazdasági szférában mekkora versenyre, mekkora szerződéses szabadságra, illetve mennyi magántulajdonra van szükség.
A verseny arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy hatékonyabbá váljanak, nagyobb választékot alacsonyabb áron kínáljanak a vevőknek. Ilyen összefüggésben a gazdasági versenynek a gazdasági és társadalmi életben betöltött funkcióiról lehet említést tenni. Ezek a következők:
1. Jóléti funkció: A verseny lehetővé teszi az egyéneknek, mint fogyasztóknak, hogy jövedelmük elköltésekor úgy választhassanak, hogy számukra a lehető legnagyobb jólét következzen be.
2. Allokációs funkció: A verseny szerepet játszik abban, hogy a beruházásokat olyan termékek gyártásába és olyan szolgáltatásokba fektessék, amelyek iránt kereslet van, ami által a fogyasztó igényeihez igazodik a termelés.
3. Hatékonysági funkció: A verseny a termelési költségek, ráfordítások optimalizálását kényszeríti ki, ugyanis a fogyasztó pénzének megszerzéséért folyó küzdelemben a lehető legalacsonyabb ráfordítások elérésére szorítja a piac szereplőit.
4. Jövedelemelosztó funkció: A verseny a teljesítményarányos jövedelemelosztást valósítja meg, a legjobb piaci szereplő éri el a legtöbb profitot. A versenyjog feladata annak biztosítása, hogy ne a piaci tisztességtelenség, a piaci erőfölény irányítsa a jövedelemelosztást, ne kerüljön sor igazságtalan jövedelem átcsoportosításra a fogyasztóktól a monopóliumok tulajdonosai javára.
A vállalkozások azonban gyakran minél nagyobb piaci súlyra, versenyjogi szóval élve "piaci erőfölényre" igyekeznek szert tenni, hogy ennek segítségével képesek legyenek az árak és más üzleti feltételek kialakítása felett kontrollt szerezni. Ilyen piaci erőfölényt a verseny korlátozott volta tesz lehetővé, amit összejátszáson alapuló megegyezésekben való kötelezettségvállalásokkal lehet előidézni. A tökéletlen versenynek ezek az esetei az erőforrások nem hatékony allokációját eredményezik és az ipari termelékenység, valamint a társadalmi jólét ellenében hatnak.
A versenyt azonban nemcsak a piaci szereplők oldaláról fenyegeti veszély, hanem az állam részéről is, amennyiben túlzott mértékben avatkozik be a piaci folyamatokba és a versenypolitikai szempontok elé helyez más védendő érdekeket, például iparpolitika, beruházás-politika, szociálpolitika. E politikák között ésszerű egyensúlyt kell biztosítani, az állam szerepét minimalizálni és széles körben liberalizálni kell.
A versenyt tehát védeni kell mind az állami beavatkozásoktól, mind pedig a piaci szereplők versenykorlátozásaitól. A fejlett piacgazdaságú országok tudatosan formálják gazdaságpolitikájukat annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek a lehető legszélesebb körű versenynek olyan körülmények között, amikor a piac szereplői a köztük lévő verseny felszámolásában, csökkentésében, vagy kikerülésében érdekeltek. A verseny védelmének egyik eszköze a versenyjog, illetve a versenytörvények működtetése.
A versenytörvények alapvetően két nagy csoportba sorolható magatartás szabályokat tartalmaznak. Egyrészt tiltják a tisztességtelen versenycselekményeket, másrészt tiltják a versenykorlátozást. Az első csoportba tartozik az üzleti titok megsértésének, a bojkott felhívásnak, a hírnévrontásnak, a névbitorlásnak, a szolgai utánzásnak a tiltása. A második csoportba tartozó szabályok ismét két részre bonthatók: egyrészt az államra, másrészt a vállalkozásokra vonatkozó szabályozásra. Az államra vonatkozó szabályozás körébe tartoznak a kereskedelmi jellegű állami monopóliumra, az állami vállalatok irányítására, valamint az állami támogatásokra vonatkozó előírások. A vállalkozásokra vonatkozó normák körében jelenik meg a piaci magatartás szabályozása, ideértve a kartell és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát, valamint a piaci struktúra védelme érdekében a koncentráció ellenőrzése. Ez utóbbiak együttesen alkotják az ún. antitröszt szabályokat. Végezetül e körbe szokták sorolni a fogyasztók megtévesztésével szembeni versenyszempontú fellépést is.
A vállalkozásokra vonatkozó versenyjog fogalmán a szakértők egy része csak a tisztességtelen versenycselekmények elleni joganyagot érti, mások szerint viszont csak az antitröszt szabályok tartoznak ebbe a körbe. Igaz, hogy a tisztességtelen versenycselekmények elleni joganyag magánjogi jellegű, melynek célja a sértett vállalkozás védelme. Az antitröszt más néven a versenykorlátozások elleni jog pedig közjogi jellegű szabályaival a versenyt mint a piacgazdaság alapját és hatékonysága növelésének eszközét, azaz a közérdeket védi. Mindez kifejezésre jut a két jogterület felügyeletét ellátó intézményi és eljárási rendre vonatkozó eltérő szabályokban. A tisztességtelen verseny körében jelentkező jogviták elbírálása a bíróság, az antitröszt szabályok megtartásának ellenőrzése pedig a versenyhatóság hatáskörébe tartozik. A két jogterület éles elkülönítése azonban vitatható, mert a tisztességtelen versenycselekmények elleni joganyag is védi a verseny intézményét és az antitröszt jog sem csak a versenyt, hanem annak tisztességét is védi.
A versenyjognak a világban végbement fejlődését nagyjából követte a magyar versenyjog fejlődése is. Magyarországon jelenleg a vállalatokra vonatkozó versenyszabályoknak két nagy csoportja állapítható meg: az egyik körbe tartozik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló - lényegesen és többször módosított - 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.), valamint az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek. Ez a törvény tartalmazza a tisztességtelen versenycselekmények, a versenykorlátozó megállapodások, és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmára, a fúzióellenőrzésre, valamint a fogyasztók megtévesztésének tilalmára vonatkozó szabályokat. Ugyancsak e törvény határozza meg a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörét és működési rendjét, valamint a versenyfelügyeleti eljárás speciális szabályait. A másik csoportba tartoznak az olyan versenykorlátozó megállapodások és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tiltásának szabályai, amelyek a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet érinthetik. Az ilyen magatartásokra a 2002. évi X. törvény és a kapcsolódó 32/2002. (III. 12.) sz. Korm. rendelet rendelkezései az irányadóak. Ez utóbbi szabályok - tekintettel a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazására - a csatlakozással egyidejűleg hatályukat fogják veszteni.
Jelenleg az első körbe tartozó szabályokat fogom érintőlegesen ismertetni.
1. A Tpvt. alanyi hatálya igen széleskörűen került megfogalmazásra, minthogy mind a természetes, mind a jogi személy, mind a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság lehet a piac szereplője. A törvény ezeket egységesen vállalkozásnak nevezi. A törvény személyi hatályának megfogalmazásánál az volt a cél, hogy az ne akadályozza a törvény alkalmazási lehetőségét. A versenytörvény megfelelő alkalmazása érdekében segítségül kell hívni a közösségi jogot.
Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Közösségek Bírósága (EKB) a Római Szerződés 81. és 82. cikkének - ami a kartell tilalmat és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát szabályozza - alkalmazása során a vállalatnak - magyar szóhasználat szerint vállalkozásnak - több olyan általános érvényű fogalmazását adta, ami a jogalkalmazás számára iránymutatásul szolgál és amit részben a magyar versenytörvény, részben pedig a magyar jogalkalmazás magáévá tett. A leglényegesebb az ún. "gazdasági egység" tana. Az EKB a 170/83. Hydroterm Gerätebau vs. Andreoli ügyben (1984) (ECR 2999) a következőket mondta: "A versenyjogban a ,vállalat' kifejezés egy, a szóban forgó megállapodás tárgya szerinti gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogilag e gazdasági egység több személyből áll, legyen az természetes, vagy jogi személy." Ha a kapcsolat a vállalatok között szoros, akkor az uralt vállalatnak nincs kellő fokú gazdasági autonómiája a szabad cselekvésre, így ezen vállalatok között nincs verseny, így azt nem is lehet korlátozni. Ha tehát egy anya- és leányvállalat köt versenykorlátozó megállapodást, annak nincs piaci hatása, mert ők egy egységként jelennek meg a piacon. A magyar versenytörvény a gazdasági egység fogalmát, a független, illetve a nem független vállalat fogalmával jelenítette meg. Az, hogy a vállalat önálló jogi személyként van jelen a piacon, nem biztos, hogy gazdaságilag is önálló, tehát nem biztos hogy a versenyjog alanya lehet.
Lényegileg hasonló elvi alapon kezeli a versenyjog az ügynöki tevékenységet. Amikor a viszonteladó az eladó nevében és számlájára köt adásvételi szerződést, és a szerződés teljesítése során is az eladót terheli a felelősség az ügynök lényegileg az eladó tevékenységének szerves részét képezi. Ezért az ügynök nem tekinthető önálló piaci szereplőnek.
A Tpvt. személyi hatálya nemcsak a belföldi székhelyű vállalkozások piaci magatartására terjed ki, hanem a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének tevékenységére is, kivéve a szervezeti összefonódások ellenőrzésére (fúzióellenőrzésre) vonatkozó szabályokat.
2. A Tpvt. tárgyi hatálya nem kizárólag gazdasági tevékenységre, termelő és szolgáltató tevékenységre, hanem minden piaci magatartásra kiterjed, még akkor is, ha e piaci magatartás esetében nem állapítható meg célként a nyereség és vagyonszerzés célzata. A piaci tevékenység fogalmának a meghatározása a gyakorlattól várható. Minden olyan tevékenység a törvény tárgyi hatálya alá tartozik amely a piacon jelenik meg.
a) A versenyfelügyeleti eljárásokban többször problémát jelentett, hogy az állam, ill. a hatóság tevékenysége minősülhet-e adott esetben versenyjogi szempontból releváns tevékenységnek. Az egyik versenyfelügyeleti eljárásban került kifejtésre, hogy versenyjogi szempontból meg kell különböztetni a piaci hatású hatósági tevékenységet a hatóság közvetlen piaci tevékenységétől. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara vizsgabizottsága jogosult államilag elismert oklevelet kibocsátani a vizsgát sikeresen letett hallgatók részére. Ezért a Kamara amikor a vizsgafeltételeket biztosítja - ideértve a hallgatók regisztrálását, nyilvántartását - az állam által ráruházott jogkörben jár el. A Kamara ezt a tevékenységét támogatás nélkül végzi. Ezt a szolgáltatást igazgatás jellegű szolgáltatásnak kell tekinteni, amelynek ugyan van piaci hatása, azonban mégsem minősül piaci tevékenységnek. Minthogy az igazgatás jellegű szolgáltatás nem piaci tevékenység, a Kamara magatartásának megítélése nem tartozik a Tpvt. hatálya alá.
b) Az egyik versenyfelügyeleti eljárás alapját az képezte, hogy egy ügyvéd "ügyvédi jegy" konstrukciót dolgozott ki. Eszerint az ügyvédi jeggyel rendelkező magánszemély igényelhette, hogy az ügyvédi jegyben foglalt ügyvédi tevékenységet részére elvégezzék, az abban rögzített pénzügyi és egyéb feltételek mellett. Az Ügyvédi Kamara elnöke ezt a konstrukciót "reklámszóró lapnak" nevezte és fegyelmi eljárást indított az ügyvéd ellen. Az ügyvéd versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezett az Ügyvédi Kamara elnöke ellen arra hivatkozva, hogy a Kamara a gazdasági erőfölényével visszaélt amikor a szórólapot tiltott ügyvédi reklámnak minősítette, és így piacra lépését megakadályozta. A Versenytanács az eljárást megszüntette arra hivatkozva, hogy az Ügyvédi Kamara elnöke nem az ügyvédi tevékenység gyakorlása során tanúsította a sérelmezett magatartást, hanem mint kamarai tisztségviselő. Ez a magatartás nem minősíthető piaci magatartásnak, és így nem tartozik a Tpvt. hatálya alá.
c) Egy másik versenyfelügyeleti eljárásban a Versenytanács határozatával szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem eredményeként hozott legfelsőbb bírósági ítélet megállapította, hogy adott ügyben az eljárás alá vont nem saját gazdasági tevékenysége körében követett el tisztességtelen magatartást, hanem a szerződést megszegve a részére végzett munka elvégzése után a vállalkozói díjat nem fizette ki. A Ptk. szabályainak megsértése önmagában versenyjogi sérelmet nem jelent szögezte le a Legfelsőbb Bíróság.
3. A Tpvt. tiltja a tisztességtelen versenycselekményeket. Ilyennek minősülnek a hírnévrontás, az üzleti titok megsértése a bojkottfelhívás, a szolgai utánzás és a tisztességtelen versenyeztetési árverési tőzsdei eljárások.
4. A Tpvt. ugyancsak tiltja a fogyasztók megtévesztését és tisztességtelen befolyásolását. E körben lényegileg két magatartásforma kerül tiltásra: egyrészt a fogyasztóknak a gazdasági versenyben történő megtévesztése, másrészt a fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozása. Lényeges kiemelni, hogy a törvény e rendelkezéseinek célja nem közvetlenül a fogyasztóvédelem - mert arról külön törvény rendelkezik ideértve a megfelelő intézményi rendszer működtetését is - hanem a fogyasztó döntési szabadságának védelme és az ezt sértő versenytorzítások megakadályozása. A törvény azokat a magatartásokat tiltja, amelyek a versenyviszonyok torzításával befolyásolják a fogyasztókat döntéseikben. A versenyjogi határozatok általános tapasztalata alapján megállapítható, hogy nem kerül megállapításra a fogyasztó megtévesztése akkor, amikor bár a konkrét jogsértés megállapítható, azonban annak nincs számottevő piaci szerepe, vagy olyan rövid ideig tartó a magatartás, hogy a gazdasági versenyre nincs értékelhető hatással. A fogyasztó megtévesztése történhet az áruval, vagy az áru értékesítésével kapcsolatban. Az előbbinek minősül például ha az áru vagy annak lényeges tulajdonsága (összetétele, használata stb.) tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, elhallgatják, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek. Az áru értékesítésével kapcsolatos megtévesztésre alkalmas tájékoztatás vonatkozhat a forgalmazási módra, a fizetési feltételekre, a kapcsolódó ajándékokra stb.
Annak megllapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e, a kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó. Ilyen összefüggésben a fogyasztó alatt nemcsak a lakossági fogyasztót kell érteni, hanem a termelési célú vásárló is fogyasztónak minősül.
A törvény tiltja a fogyasztó választási szabadságát, indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. Ilyen tiltott módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, ill. az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő összehasonlítását. E tilalom azzal függ össze, hogy a fogyasztók választási szabadságára és ezáltal a versenyre káros hatásúak az olyan, sokszor kifejezetten agresszív eladási módszerek, amelyek a vevők figyelmét elvonják az áru lényeges tulajdonságairól és olyan körülményeket teremtenek amelyek megnehezítik a fogyasztó számára az ésszerű döntést az alternatív ajánlatokkal való összevetést.
Külön kiemelendő, hogy a Versenytanács és a bíróság jogalkalmazási gyakorlata a megtévesztés tényét, annak bekövetkeztét nem tekinti a törvényt alkalmazási feltételének, csak a megtévesztésre alkalmasságot. Ez viszont lényeges körülmény.
Gyakori eset, hogy a vállalkozások saját terméküket nem egy másik konkrétan megnevezett áruval hasonlítják össze, hanem egyszerűen felsőfokú jelzővel látják el, állítva, hogy termékük a "legjobb" minőségű, a "legolcsóbb", a "legnagyobb" választékban áll rendelkezésre. Az ilyen ügyekben a Versenytanács megállapította, hogy a felsőfokú jelző használata csak akkor nem tiltott, ha a vállalkozás által ígért valamely az áruhoz kötődő tulajdonság a reklámozás teljes ideje alatt fennáll, és az üzleti kapcsolat minden percében igaz, valamint pontos az állítás. Az egyik ügyben a felsőfokú jelző használatától azért tiltotta el a Versenytanács a vállalkozást, mert annak indokoltságát az összehasonlító eredmények alapján nem tudta objektíven megalapozottá tenni.
A következőkben az antitröszt szabályokról lesz szó.
5. Versenykorlátozó megállapodások tilalma
A jogrendszerek általában biztosítják a vállalkozások közötti együttműködés szabadságát. Ez azonban nem terjedhet ki az olyan együttműködésekre, amelyek magát a versenyt támadják azáltal, hogy résztvevői igyekeznek kivonni magukat a versenyből fakadó folyamatos megmérettetési kényszer alól. A piaci szereplők ugyanis az egymással kötött megállapodások segítségével képesek korlátozni, illetve megakadályozni a versenyt. A Tpvt. szerint tilos a vállalkozások közötti olyan megállapodás és összehangolt magatartás, valamint meghatározott szervezetek döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, ill. fejt ki. Nézzük meg e tilalom egyes elemeit.
a) A megállapodás típusai
A versenykorlátozó megállapodásoknak két alaptípusa létezik (1) a versenytársak, vagy potenciális versenytársak közötti - horizontális - megállapodások (2) a termelési, forgalmazási lánc különböző szintéjén álló résztvevők közötti - vertikális - megállapodások.
A horizontális megállapodásoknak szintén két fajtája létezik (1) a tisztán versenykorlátozó megállapodások és (2) a versenyt "mellékhatásként" korlátozó megállapodások. Az első csoportba tartoznak azok a megállapodások, amelyeknek célja nyilvánvalóan a verseny korlátozása és a monopóliumként való viselkedés. Ilyen az árrögzítés, az eladási feltételek rögzítése, a kibocsátás nagyságával kapcsolatos megegyezés, a piacfelosztás stb. Ezek a megállapodások általában monopóliumot teremtenek. Az ilyen megállapodásokat a versenyjog szigorúan tiltja. A második csoportba tartoznak az olyan megállapodások, mint a közös termékfejlesztés, közös piacralépés, közös marketing, közös kutatások, vagyis az olyan együttműködések, amelyek valamilyen tevékenység közös elvégzését foglalják magukba és nem jelentenek a fogyasztókkal szembeni egységes fellépést. Az ilyen együttműködéseket a versenyjog a versenykorlátozással járó előnyök, ill. hátrányok mérlegelésétől függően hagyja működni.
A vertikális megállapodások főbb fajtái a kizárólagos értékesítési, a kizárólagos beszerzési, a területi kizárólagosságot nyújtó megállapodások, a továbbeladási ár megkötése. Ezeket a megállapodásokat leggyakrabban a termelő vagy a nagykereskedő és a kiskereskedő köti egymással. Ezekkel szemben a fő versenypolitikai aggály, hogy nehezítik a piacralépést, illetve lezárhatják a piacot. A vertikális korlátozásoknak azonban lehetnek kedvező hatásai is és így akár még erősíthetik is a versenyt.
A Tpvt. mind a két típusú versenykorlátozó megállapodást tiltja.
b) A tilalmi és a visszaélési elv
A versenykorlátozó megállapodások szabályozásának két elve ismert a tilalmi és a visszaélési elv. A tilalmi elv lényege, hogy a versenykorlátozást általános tilalom alá helyezi ami alól azonban jogszabályi kivételt tesznek, vagy mentességi lehetőséget teremtenek ami lehet egyedi vagy csoportmentesség. A tilalom alól kivett, vagy mentesített megállapodások pedig visszaélési felügyelet alá kerülnek. Ez azt jelenti, hogy ha a mentesített megállapodásban résztvevő vállalkozás visszaél az így szerzett erőfölényével, akkor vele szemben eljárás indítható. A tilalmi elven alapuló kartell szabályok szerint az ezen előírásokba ütköző megállapodás semmis.
A tilalmi elv alapján álló jogszabályok kétféle szabályozási módszert ismernek. Az egyik szerint a kartell megállapodás tárgya kell legyen a versenykorlátozás, a másik szerint viszont elég a versenykorlátozó hatás megállapíthatósága.
A kivételek és mentességek körében ugyancsak kétféle megoldással lehet találkozni: az egyik taxatíve felsorolja a tilalom alól kivett, vagy mentesített kartellfajtákat, a másik: a kivétel, vagy mentesség generálklauzula szerű megfogalmazása. (pl. EK versenyjog). Ez a megoldás a mentességet ahhoz köti, hogy a kartell gazdasági fejlődést eredményez és "arányos" azaz a cél eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg.
A kihalóban lévő visszaélési elv lényege, hogy a kartell önmagában nem tilos, csupán a kartell által keletkezett erősebb piaci pozícióval tilos visszaélni. Ebből az következik, hogy érvényesen lehet versenykorlátozó kartell megállapodást kötni, csak nem lehet azzal visszaélni. Az ilyen megoldáshoz általában bejelentési kötelezettség tartozik. Ennek elmulasztása adott esetben már az érvénytelenséget vonja maga után. A bejelentést követő vizsgálat során a közérdeket szem előtt tartva döntenek a kartell sorsáról: fogyasztók érdeke, vállalatok versenyképessége, árstabilitás, áralakulás befolyásolása.
A Tpvt. a tilalmi elvet követi, vagyis általános tilalmat mond ki a versenykorlátozó megállapodásokra, kivétel és mentesítések biztosításával, közigazgatási és polgári jogi szankció alkalmazása mellett.
c) A versenykorlátozó megállapodások formái
A tilalomba ütköző magatartás háromféle lehet: megállapodás, összehangolt magatartás, döntés.
A megállapodás fogalmi köre igen tág, ide tartoznak a polgári, vagy kereskedelmi jog szabályai szerint érvényes szerződések, de ide tartoznak az ennél lazább formájú megállapodások is, függetlenül attól, hogy az kötelmi jogilag szerződésnek tekinthető-e. Megállapodásnak minősül például a kidolgozott, de alá nem írt szerződés, amennyiben a felek az abban foglaltak szerint járnak el. Az EK gyakorlatából ismert olyan eset, amikor két szerződést tekintettek együttesen egy kartell megállapodásnak, mert a két szerződés együttesen fejtette ki a versenykorlátozó hatást. Nemcsak a szerződés egésze, hanem egy-egy klauzulája is lehet versenykorlátozó, és ilyen esetben az érintett klauzula minősül "megállapodásnak". Kivételesen egyoldalú magatartás is lehet versenykorlátozó megállapodás amikor egy szelektív forgalmazási rendszert működtető gyártó nem hajlandó kiszolgálni egy jóvá nem hagyott, azaz a hálózatba fel nem vett kereskedőt.
Az összehangolt magatartás bizonyítása a gyakorlatban sok problémát vet fel. Annak megállapítása, hogy van-e összehangolt magatartás, vagy sem gondos vizsgálatot igényel és rendszerint különböző ráutaló magatartásokkal lehet az összehangolt magatartás létét megállapítani. Ezek olyan egymáshoz kapcsolódó magatartások, amelyekben tudatos gyakorlati együttműködés jut kifejezésre anélkül, hogy erre nézve bármilyen megállapodás történt volna.
Az összehangolt magatartás léte akkor is megállapítható, ha a vállalatok magatartásainak egyformasága az összes körülmény értékelése alapján korábbi megállapodás feltételezése nélkül nem magyarázható. Ezek az azonos magatartásformák nem érik el a megállapodás szintjét, ugyanakkor a verseny kockázatát tudatosan a tényleges kooperációval helyettesítik.
Az összehangolt magatartásra főleg az annak eredményeként bekövetkezett hatásból lehet visszakövetkeztetni. Ha egy ilyen öszszehangolt magatartás azt eredményezi, hogy az árak a versenyártól eltérő szinten alakultak ki, vagy a fogyasztókat megfosztja a szállítók közötti választás lehetőségétől, akkor olyan piaci feltételek alakultak ki, amelyek verseny esetén nem következhettek volna be.
Különbséget kell tenni azonban az összehangolt magatartás és a párhuzamos magatartás között. Amíg az előbbi létrehozza a kartellt, az utóbbi nem. A párhuzamos magatartás egyéb, erre utaló körülmények hiányában nem jelenti önmagában azt, hogy az összehangolt magatartás fennáll. Az összehangolt magatartás megállapításához szükség van arra - közvetlen kapcsolat hiányában is -, hogy a vállalkozók a versenyt sértő magatartásukat tudatosan hangolják össze, egymásra tekintettel alakítsák ki oly módon, hogy a verseny tekintetében minden bizonytalanságot kizárnak. A párhuzamos magatartás viszont egy ösztönös szokásos piaci magatartás, amiről azt lehet mondani, hogy adott körülmények között a piac szereplői ésszerű gazdálkodás szervezése mellett általában így szoktak eljárni. Példaként szokták említeni a szakirodalomban, hogy amennyiben el kezd esni az eső, természetes magatartása a járókelőknek, hogy egyszerre nyitják ki esernyőjüket.
A vállalkozások szervezeteinek, szakmai szövetségeinek versenykorlátozó döntése akkor is tilos, ha annak nincs kötelező ereje a tagokra nézve. Ha a döntés versenykorlátozó, akkor kifogásolható maga a döntés. Ilyen esetben az ezt hozó szervezet a felelős. De ha a döntés végrehajtásra kerül, akkor a tagokkal szemben indulhat eljárás összehangolt magatartás címén. E körbe tartoznak a szakmai kamarák ajánlásai, a társadalmi szervezetek szabályai amelyek vagy kötelezőek, vagy ajánlás jellegűek, de e minőségükben a tagok magatartását ténylegesen befolyásolhatják.
A Tpvt. mind a három magatartásformát tiltja.
A Tpvt. alapján indult több versenyfelügyeleti eljárásban néhány szakmai kamara etikai szabályzatának felülvizsgálata során megállapításra került, hogy a tagok reklámtevékenységének korlátozására és az alkalmazható díjak rögzített vagy minimális mértékére vonatkozó - akárcsak ajánlás jellegű - rendelkezések a versenykorlátozás tilalmába ütköznek. E szabályok megsértése etikai vétségnek minősült, ami szankciót vonhatott maga után, ez viszont arra ösztönözte a tagokat, hogy a szabályzatokat tartsák meg.
d) Cél vagy hatás
A Tpvt. azokat a kartell-megállapodásokat tiltja, amelyek a gazdasági verseny korlátozását célozzák, vagy ilyen hatást fejthetnek, vagy fejtenek ki. Amennyiben a korlátozó célzat megállapítható, a továbbiakban nem kell vizsgálni hogy a megállapodás alkalmas-e ennek elérésére. A versenykorlátozásra alkalmas megállapodások viszont célzatuktól függetlenül tilosak. Ha pedig a versenykorlátozó hatás tényleg bekövetkezik, nincs szükség az alkalmasság, vagy célzat vizsgálatára.
e) A versenykorlátozó megállapodások fajtái
A Tpvt. példálózó jelleggel említ néhány olyan kartellfajtát, amelyek a tilalom körébe esnek. Ilyenek az árakkal, a kibocsátás mennyiségével, a piac felosztásával (terület, árufajta, fogyasztó fajtája), más vállalkozásoknak a piacról való eltávolításával, a piachoz való hozzáférésnek korlátozásával vagy egyes piaci szereplőkkel szembeni szerződés megkötésének megtagadásával kapcsolatos megállapodások.
f) Csekély jelentőségű megállapodások (bagatell kartell)
A megállapodás versenyre gyakorolt hatása bizonyos feltételek esetén olyan jelentéktelen, hogy a versenyjogok mindegyike ezeket kivonja a versenyjogi tilalom köréből.
A Tpvt. szerint a bagatell kartell feltétele, hogy az abban a résztvevő vállalkozások és a tőlük nem független vállalkozások együttes részesedése az érintett piacon a 10%-ot ne haladja meg. Ennek a feltételnek a megállapodás érvényessége alatt végig érvényesülnie kell. Ha ez egy évnél hosszabb, akkor e feltételnek minden naptári évben meg kell valósulnia.
A 10%-os küszöb alól két fontos kivétel van. Változatlanul tilalom alá esik a megállapodás, ha (1) azt versenytársak kötötték és az árak megállapítására vagy a piac felosztására vonatkozik, (2) a bagatell megállapodás és más hasonló megállapodások együttes hatására az adott piacon a verseny jelentős mértékben korlátozódik. A közösségi jogból is ismert kumulatív hatás szabálya főleg a vertikális kapcsolatokban bír jelentőséggel. E rendelkezés alapján a Gazdasági Versenyhivatalnak módjában áll fellépni az olyan versenykorlátozásokkal szemben amelyek egyenként ugyan kiesnének a tilalom alól, de összességükben szemlélve őket hatásukban mégis jelentősen torzítják adott piacon a versenyt. Ilyen esetben azonban bírság megállapításának nincs helye.
g) A mentesítés
A versenykorlátozó megállapodások nem minden körülmények között károsak a gazdasági verseny fejlődése szempontjából. A kartell tilalom észszerű érvényesülését biztosítja a tilalom alóli mentesítés rendszere ami lehet egyedi vagy csoportos.
A Tpvt. szerint a kartell tilalom alóli egyedi mentesítést a Gazdasági Versenyhivatal határozata mondja ki. A csoportmentesség feltételeinek meghatározására pedig a kormány kapott rendeletalkotási hatáskört. A Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján határozattal mentesíti a megállapodást a tilalom alól, amennyiben az a Tpvt-ben előírt feltételeknek megfelel. Az egyedi mentesítés körébe tartozó megállapodások mindaddig tilosak, amíg a GVH a mentesítő határozatot ki nem adja. Az egyedi mentesítő határozat konstitutív jellegű, azaz a tilalom alóli mentességet létrehozza. Ennek kiadásáig az a törvényi vélelem, hogy a versenykorlátozó megállapodás tilos, azaz semmis.
A Gazdasági Versenyhivataltól kérni lehet - tehát nem köte- lező - annak megállapítását, hogy a megállapodás, illetve tervezett megállapodás nem minősül versenykorlátozónak, nem esik tilalom alá, vagy valamelyik csoportmentességi kormányrendelet alapján mentesül a tilalom alól. A GVH által kiadott határozat deklaratív jellegű, mert a határozat csak megállapítja a mentesség létét, és nem hozza azt létre, tehát a megállapodás kezdettől fogva érvényes.
A Tpvt. egységesen határozza meg azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével az egyedi mentesítő határozatok, illetve a csoportmentességet biztosító kormányrendeletek kiadásra kerülnek. A szabályozás a mentesüléshez megköveteli a következő négy feltétel együttes fennállását: (1) A versenykorlátozó megállapodás gazdasági előnyökkel is jár, (2) a fogyasztók az előnyökből részesülnek, (3) a gazdasági verseny korlátozása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg és (4) az érintett áruk jelentős része a versenyből nem kerül kizárásra.
A kormány a következő csoportmentességi rendeleteket adta ki: Vertikális, biztosítási, gépjármű forgalmazási és szerviz szolgáltatási, technológia-átadási, szakosítási, kutatási és fejlesztési megállapodások.
h) A versenykorlátozó megállapodások semmissége
A Tpvt. a kartell tilalom körébe eső megállapodásokra vonatkozó semmisséget kifejezetten kimondja. A semmisség kérdését elsősorban a Ptk. rendezi, ami azonban kétirányú problémát vet fel.
Egyrészt a Ptk. csak a szerződések semmisségéről intézkedik, míg a versenyjog szélesebb körűen mondja ki a semmisséget minden olyan magatartásformára vonatkozóan (megállapodás, összehangolt magatartás, döntés) ahogyan a kartellek létrehozhatóak.
Másrészt pedig a Ptk.-nak a semmisségre vonatkozó rendelkezése körébe iktatott kivételi szabály okoz problémát, tudniillik e szerint a semmisség a jogszabályba ütközés esetén csak akkor áll fenn, ha ahhoz külön jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz.
Miután a Tpvt. nagyon is konkrét jogkövetkezményeket fűz a tilalmas kartellhez (eltiltás, bírság stb.) könnyen felmerülhet hogy a Ptk. semmisségi szabálya ilyen esetben nem alkalmazható. E kérdés megnyugtató rendezése érdekében a Tpvt. világossá teszi, hogy a Ptk.-ban foglalt és a Tpvt.-ben szabályozott jogkövetkezményeket párhuzamosan kell alkalmazni.
6. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma
Az antitröszt jog másik nagy fejezete a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés szélesebb fogalom a mindennapi életben gyakran használt monopó- liumnál. A gazdasági erőfölényben lévő vállalatoknak fokozottan kell ügyelniük, hogy milyen üzleti stratégiát folytatnak. Amit egy átlagos cégnek szabad, azt egy erőfölényes vállalkozás nem biztos, hogy megteheti.
A gazdasági erőfölény létének és az azzal való visszaélésnek a megállapítása három részből áll:
a) Először meg kell határozni az érintett piacot;
b) Másodszor arra kell választ keresni, hogy a vállalkozás erőfölényben van-e;
c) Harmadszor pedig vizsgálni kell, hogy a vállalkozás vitatott magatartása visszélésszerű-e.
a) Az érintett piac
Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áruk és az azt ésszerűen helyettesítő áru, valamint a földrajzi terület figyelembevételével kell kialakítani.
Az ésszerűen helyettesítő áru meghatározása során (1) a felhasználási célra, (2) az árra, (3) a mennyiségre és (4) a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.
A termékpiacra vonatkozó számos definíció a termékpiacot aszerint határozza meg, hogy a terméket a fogyasztók mennyire tudják egymással felcserélni, vagy helyettesíteni. Másként fogalmazva a vásárlók által egymást helyettesítőnek tartott terméket általában ugyanazon termékpiacon lévőnek tekintik és azokat a termékeket, amelyeket a vevők nem tartanak egymást helyettesítőnek, általában különböző termékpiacon lévőknek.
A termékpiac meghatározása során más a helyzet, ha a vizsgált piaci szereplő a magatartását eladóként, vagy vevőként valósította meg.
Keresleti (vevői) helyettesíthetőség
Az eladói törvénysértés vizsgálatánál annak van meghatározó jelentősége, hogy az eladó által forgalmazott áruk a vevő szempontjai (felhasználási cél, minőség stb.) alapján más árukkal helyettesíthetők-e ésszerűen. A vevő szempontjából két áru általában akkor tekinthető egymás helyettesítőjének, ha egyidejűleg megfelelnek a következő két feltételnek. (1) Közel azonos további ráfordítással alkalmasak ugyanazon szükségletek kielégítésére, (2) az árak közel azonosak.
Kínálati (eladói) helyettesíthetőség
A magyar versenyjogi gyakorlat sajátossága, hogy az elmúlt évek jelentős gazdasági erőfölényes ügyeinek többségét nem a vevők kezdeményezték az eladókkal szemben, hanem az eladók kifogásolták vevőik törvénysértő magatartását. Mindez szükségessé tette a vevő erőfölényes helyzetének elemzését, ami viszont attól is függ, hogy az eladók azon az árun kívül, amelyet a vizsgált vevő számára értékesítenek, tudnak-e adott esetben más árut előállítani, illetve értékesíteni. Ehhez általában a következő két feltétel egyidejű fennforgása szükséges.
(1) az eladó rendelkezésére álló termelési eszközök alkalmasak legyenek további áruk előállítására és (2) ezek az áruk az adott piaci körülmények között gazdaságosan termelhetők és értékesíthetők legyenek.
Az érintett piac fogalmának másik eleme a földrajzi terü- let.
A földrajzi terület az, amelyen kívül
- a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy
- az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.
A földrajzi piacot a vevőknek különféle helyeken készített, vagy eladott termékek helyettesíthetőségére vagy felcserélhetőségére vonatkozó véleménye alapján lehet meghatározni. Ha a vásárlók úgy ítélik meg, hogy az egyik helyen eladott termék helyettesítője egy másutt eladott terméknek, akkor ezt a két helyet a szóban forgó termék tekintetében azonos földrajzi piacon lévőnek tekintik. A földrajzi terület az adott vevő szempontjából adott időben reálisan szóba jöhető eladók, illetve az adott eladó szempontjából adott időben reálisan szóba jöhető vevők piaci helyeinek halmazát, illetve földrajzilag e piaci helyek által körülhatárolt területet jelenti. A földrajzi terület körülhatárolásakor két tényezőt kell mérlegelni:
(1) Az egyik tényező az adott áruk adott helyre történő eljuttatásának, illetve a szolgáltatás adott helyen történő igénybevételének fizikai lehetősége.
(2) A másik tényező az adott földrajzi helyre történő eladás, vagy adott helyről történő vétel gazdaságossága.
b) A gazdasági erőfölény fogalma
A Tpvt. A gazdasági erőfölény fogalmát az Európai Bíróság által kialakított elvekkel összhangban határozza meg. E szerint gazdasági erőfölényben van az, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.
A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen, hogy
- az érintett piacra való be, illetve kilépés milyen költségekkel, gazdasági vagy jogi feltételekkel/akadályokkal jár (piacralépési korlátok)
- a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét
- végezetül pedig az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, valamint a piac résztvevőinek magatartását.
A piacralépési korlátok alapulhatnak jogszabályi vagy gazdasági műszaki feltételeken. A jogszabályon alapuló korlátokat mindenek előtt az adott tevékenység végzéséhez szükséges különböző engedélyek jelenthetik, ideértve azt is, hogy azok milyen átfutási idővel szerezhetők be. A gazdasági jellegű korlátok többirányúak lehetnek: egyrészt a piacra lépést korlátozhatja az a körülmény, hogy bizonyos mértékű termelés alatt adott tevékenység nem végezhető gazdaságosan. Ezért ha a piacralépést tervező vállalkozás úgy ítéli meg, hogy reális időn belül nem képes ezt a termelési szintet elérni, akkor nem vállalja a piacralépés kockázatát; másrészt az ún. stratégiai korlátok a már piacon lévő vállalkozások piaci "beágyazottságából" adódnak, vagyis abból, hogy a kialakult fogyasztói szokásokkal szemben (pl. márkahűség) az új piacralépő nyilvánvalóan hátrányban van; harmadrészt korlátot képezhet továbbá a már piacon lévő piacvezető vállalkozásnak az erős vagyoni, jövedelmi helyzete, amely kilátástalanná teheti az új piacralépő számára a versenyzést.
A lehetséges verseny szempontjából nemcsak a piacra történő belépés, hanem az onnan történő kilépés korlátait is figyelembe kell venni.
c) A visszaélés tilalma
A versenyjogok általában nem tiltják a gazdasági erőfölényes helyzetet, azt nem tekintik versenyellenesnek, hanem csak az azzal való visszaélést. A verseny folyamatába való olyan beavatkozás, mint az új piacra lépések megakadályozása, vagy a potenciális piacra lépők elriasztása a piacról az erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Tpvt. a szintén csak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tilalmazza. A visszaélésszerű magatartások lényegileg azonosak az EK versenyjogában meghatározott visszaélésszerű magatartásokkal.
A gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek két fajtája van: a korlátozó típusú és a kizsákmányoló típusú. A korlátozó típusú visszaélések körébe azok a magatartások tartoznak, amelyek célja a versenytársak, illetve a potenciális versenytársak piacról való kizárása, a piacra lépés megakadályozása. Ezek a magatartások a piaci hatalom megtartását, erősítését vagy az egyik piacon létező piaci hatalomnak egy másik piacra való kiterjesztését szolgálják. Ide tartozó magatartások a következők:
- elzárkózás az üzleti kapcsolatoktól: A teljes szerződéskötési szabadság és a szerződéskötési kötelezettség érvényesülése közötti tartományban a versenyjog szabályai az irányadók. A tilalom nem csak az "új" üzleti kapcsolat felvételétől való elzárkózásra, hanem a "régi" (meglévő) kapcsolat indokolatlan megszüntetésére is kiterjed. Az elzárkózásnak indokoltnak kell lennie, mert a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozástól sem várható el a saját érdekeivel ellentétes, számára gazdasági hátrányt okozó üzleti kapcsolat fenntartása vagy létrehozása és nem kötelezhető a vállalkozás arra, hogy költségtöbblettel járó gazdálkodást folytasson
- árdiszkrimináció: A tilalom kizárólag a versenyt korlátozó hatású diszkriminációra vonatkozik, mert tényállási eleme az, hogy a megkülönböztetésnek egyes üzletfeleknek versenyhátrányt kell okoznia. Lényeges tényállási elem, hogy csak azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetében tilos az eltérő árak vagy feltételek alkalmazása.
- piacrabló ár: Ez tiltja a versenytársak piacról való kiszorításra alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony eladási ár alkalmazását, ha az azt alkalmazó vállalkozás az érintett piacon gazdasági erőfölényben van.
- piacra lépés akadályozása hátrányos piaci helyzet teremtése
A kizsákmányoló típusú visszaélések olyan magatartások, amelyek a jövedelem elosztását közvetlenül változtatják meg a piaci hatalommal rendelkező javára. Olyan technikákról van szó, amelyek segítségével a piaci hatalommal rendelkező vállalkozás megszerzi azokat a jövedelmeket, amelyeket piaci hatalom nélkül nem lett volna képes. Az ide tartozó főbb magatartások közvetlenül a fogyasztókat sújtják - ilyenek lehetnek a következők:
- tisztességtelenül megállapított ár, ami alatt a túlzottan magas árat szoktuk érteni;
- indokolatlan előny kikötése egyéb módon, pl. a szerződésben az ár egyoldalú megváltoztatási jogának kikötése, vagy az ár megváltoztatási feltételének ellenőrizhetetlensége;
- hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítése;
- másik fél döntésének befolyásolása;
- egyéb kizsákmányoló visszaélések: pl. áruvisszatartás, árukapcsolás.
d) Közös erőfölény
Éveken keresztül folyt a vita az EK-ban, hogy az erőfölényes szabály egy vállalkozásra vagy pedig közös erőfölény esetére is alkalmazható. Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az RSz. 82. cikkében a közös erőfölény fogalma is bennfoglaltatik. A nemzetközi versenyjogi gyakorlat az alábbi eseteket tekinti úgy, hogy több vállalkozás közösen lehet erőfölényben: a) az oligopol (kevés szereplős) piacokon tevékenykedő vállalkozások; b) a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás (kartell) tagjai; c) az egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozások.
A Tpvt. is rendelkezik a közös erőfölény esetéről. A nem független vállalkozások közös gazdasági erőfölényes helyzete megállapíthatóságának nem elengedhetetlen feltétele az, hogy egyidejűleg jelen legyenek az érintett piacon. A közös erőfölény, illetve az azzal való visszaélés akkor is megvalósulhat, ha két egymástól nem független vállalkozás időben követi egymást az érintett piacon.
7. Koncentráció, fúzió ellenőrzés
Az antitröszt jog harmadik, nagy fejezete a koncentráció, (öszszefonódás, fúzió) ellenőrzése.
Amíg a versenyjog a versenykorlátozást és a gazdasági erőfölénynyel való visszaélést tiltó szabályaival a vállalkozások magatartását ellenőrzi, addig a koncentráció engedélyezés körében a piac szerkezetének alakulását tartja ellenőrzése alatt. A fúzió kontroll a vállalkozások egyesülése révén létrejövő, a verseny szempontjából kedvezőtlen piaci szerkezet kialakulásának megakadályozására szolgál.
A koncentrációkat különböző szempontok alapján lehet csoportosítani, egyrészt a résztvevő vállalkozások egymáshoz viszonyított helyzete, másrészt a szervezeti összekapcsolódás formája alapján. Ilyen összefüggésben beszélhetünk horizontális, vertikális, és konglomerátum típusú koncentrációról és a közös vállalatról. Ez utóbbi a versenyjogban gazdasági értelemben használt kifejezés és nem jelent önálló társasági jogi formát.
A versenyjogok mindegyike tartalmaz a fúziókontrollra vonatkozó szabályokat. A fúziókontroll körében legelterjedtebb szabálytípus a bejelentési - engedélyezési módszer. A tervezett fúziókat be kell jelenteni a versenyhatóságnak és ez utóbbiak engedélye szükséges ahhoz, hogy megvalósulhassanak. A hatóságok felmérik a fúzió hatásait és mérlegelnek az azzal kapcsolatos előnyök és hátrányok között. A hatások értékelése alapján a koncentrációt meg lehet tiltani, engedélyhez lehet kötni, vagy létrejöttéhez feltételek szabhatók.
A fúzióellenőrzési rendszerek a következő három modell valamelyikébe esnek:
- Piaci dominancia modell: a fúzióellenőrzés megakadályozhatja a fúziót azért, mert az hozzásegítheti a vezető vagy domináns céget a hazai piacon vagy más helyi piacon az erőfölényes helyzet eléréséhez, vagy megerősítéséhez.
- A verseny lényeges csökkentése modell: a fúzióellenőrzés megakadályozhatja a fúziót, ha az piaci hatalmat ad egy jogi személynek, vagy ha fokozza az oligopolisták kis csoportja számára azt a képességet, hogy ellenőrizzék a koncentrált piacot.
- Közérdek modell: a fúzióellenőrzés a fúzió elbírálása során figyelembe veszi a közérdek minden fontos elemét, beleértve a versenyt, de olyan tényezőket is, mint a politikailag kényes munkahely megőrzés, exporttámogatás, vagy a nemzetközi komparatív előnyök.
A Tpvt. koncentráció ellenőrzési szabályai
a) Az összefonódások formái
- Két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás öszszeolvad és egyként működik tovább.
- Egyik független vállalkozás a másikba beolvad és így a beolvadó megszűnik önállóan működni, ideértve azt az esetet is, amikor a vállalkozás valamely része válik a másik független vállalkozás részévé.
Ezek a klasszikus fúzió esetei, amelyek során a piaci szereplők száma csökken.
- Egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítást szerez további egy vagy több, tőle független vállalkozás egésze vagy része felett. Ilyen esetben a tranzakció szervezeti változással nem jár, a piaci szereplők száma változatlan, de a más piaci szereplő irányítása alá kerülő vállalkozás elveszti üzletpolitikai önállóságát.
- Több egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amelyben korábban végzett azonos, vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik. Ez a koncentratív közös vállalat, melynek eredményeképpen az érintett piacon de jure új piaci szereplő lép színre, de facto viszont az érintett tevékenységek tekintetében értelemszerűen a koncentráció növekszik. Mindez csak akkor érvényes, ha ez a koncentrációs megállapodás nem minősül kartellnek, azaz kooperatív közös vállalatnak. Nem tartozik a koncentráció fogalmi körébe pl. az a közös vállalat, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az alapító vállalkozások tevékenységét, piaci magatartását összehangolja. Ez koordinatív közös vállalatnak minősül.
A definíció fontos eleme "az előzőleg egymástól független vállalkozás" kifejezés. Ez azt jelenti, hogy az egy vállalatcsoporthoz tartozó (pl. anya- és leányvállalat, vagy azonos anyavállalat alá tartozó leányvállalatok), egymástól az irányítás tekintetében nem független vállalkozások összeolvadása, egyiknek a másikba történő beolvadása nem tekinthető koncentrációnak, hanem az irányító, a tulajdonos üzemgazdasági indíttatású, belső átszervezéseként fogható fel.
Összefonódásnak minősül az is, ha
- a vállalkozás része a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé válik, vagy
- egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen irányítást szerez további egy vagy több tőle független vállalkozásrésze felett.
A vállalkozásrész átengedése sokféle formában valósulhat meg: pl. gyáregység, gépek- eszközök átadása, ügyfél állomány átengedése.
Nem minősül összefonódásnak a biztosítóintézet, a hitelintézet, a pénzügyi holding társaság, a vegyes tevékenységű holding társaság, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezeti átmeneti - legfeljebb egy éves - irányítás vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése és irányítási jogaikat nem, vagy csak az ehhez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolják. Ezt az időtartamot a Gazdasági Versenyhivatal kérelemre meghosszabíthatja, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az elidegenítés egy éven belül nem volt lehetséges.
b) Irányítás szerzése
Különbséget kell tenni a közvetlen és a közvetett irányítás között. Közvetlen irányítás megszerzésének minősül, ha egy vállalkozás, vagy több vállalkozás közösen a másik vállalkozás
- többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeit, részvényeit vagy a szavazati jogok több mint 50%-át megszerzi;
- vezető tisztségviselői többségének kijelölésére vagy visszahívására jogot szerez. Ez akkor bír jelentőséggel az irányítás megszerzése szempontjából, ha az arra jogosult tulajdonos nem rendelkezik egyben a többségi szavazati jogokkal is, mert ez már önmagában is biztosítja az irányítási jogot;
- döntéseinek meghatározó befolyásolására való - szerződésen alapuló - jogosultságot szerez, de ez nem jár együtt tagsági, részesedési jogviszonnyal;
- a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására ténylegesen képessé válik (de facto irányítás).
Közvetett irányítással akkor rendelkezik egy vállalkozás egy másik felett, ha ezt az utóbbit egy általa irányított vállalkozáson keresztül irányítja. A közvetett irányítást megszerző vállalkozás ezt egyedül is gyakorolhatja, vagy azzal a vállalkozással közösen, amelyen keresztül a közvetett irányítást megszerezte.
c) Közös irányítás
Az irányításszerzés előbbiekben részletezett bármelyik esete megvalósulhat egy vállalkozás, vagy több vállalkozás által közösen. Az utóbbi esetben az a lényeg, hogy a közösen irányító tulajdonosok az irányított vállalkozás piaci magatartását meghatározó minden lényeges kérdésben meg tudjanak egyezni. A közös irányítás tényét többféle körülmény alapozhatja meg, pl: objektív helyzet (két tulajdonos van és mindegyik 50-50% szavazati joggal rendelkezik) megállapodás, vétójog, és egyéb speciális körülmény.
d) Engedélykérési küszöbszám
A piacon végbemenő koncentráció ellenőrzésének eszköze az engedélykérési kötelezettség előírása a verseny szempontjából meghatározó jelentőségű koncentrációs műveletek esetében. Az engedélykérési kötelezettség ismérve a koncentrációban érintett vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele, küszöbszáma pedig 10 milliárd Ft. Az engedélykérési kötelezettség további feltételeként a megszerzett vállalkozás, vagy az összeolvadásban közvetlen résztvevő legalább két vállalkozás előző évi nettó árbevételét 500 millió Ft feletti összegben határozza meg a Tpvt.
Az engedélyeztetési kötelezettség körében néhány sajátos szabály érvényesül: pénzintézet esetében a küszöbszám a mérlegfőösszeg 10%-a, a biztosítóintézetnél a küszöbszámot a megszolgált díj értékére kell vonatkoztatni. A befektetési szolgáltatóknál a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételét a pénztárak összefonódásánál pedig a tagdíj bevételt kell figyelembe venni. Ha a koncentrációban külföldi honos vállalkozás is részt vesz, ennek nettó árbevétele számítása során csak a Magyar Köztársaság területén eladott - Magyarországra exportált - áruk nettó árbevételét kell számításba venni.
e) Az érintett vállalkozások köre
A Tpvt. meghatározza azoknak a vállalkozásoknak a körét, amelyek a koncentrációs műveletben érintettnek számítanak. Ennek szerepe van:
- a forgalmi küszöb kiszámításakor,
- az engedélyezési kérelem beadása kapcsán (melyik vállalkozás adja be),
- a fúzió hatásainak értékelésekor.
Közvetlen résztvevők azok, akik között a koncentráció, az összefonódás létrejött.
Közvetett résztvevő az,
a) akit a közvetlen résztvevő közvetlenül vagy közvetve irányít,
b) aki a közvetlen résztvevőt az a) pont szerint irányítja,
c) akit az előző pontban említett közvetett résztvevő az a) pont szerint irányít,
d) akit két vagy több résztvevő közösen irányít függetlenül attól, hogy azok közvetlen résztvevők vagy közvetett résztvevők.
Az összefonódáshoz, valamint a beolvadáshoz a közvetlen résztvevőnek kell az engedélyt megkérnie. Minden más esetben a vállalkozásrészt, vagy a közvetlen irányítási jogot megszerzője köteles az engedélyt kérni. A kérelmet a nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, a szerződés megkötésének, vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbitól számított 30 napon belül kell benyújtani.
Amennyiben versenyfelügyeleti eljárás során megállapításra kerül, hogy engedélyköteles koncentrációt engedély nélkül hoztak létre és az összefonódás nem lett volna engedélyezhető, a Gazdasági Versenyhivatal megfelelő határidő megállapításával előírja az egyesült vállalkozások különválasztását, elidegenítését, vagy a közös irányítás megszüntetését, esetleg más kötelezettséget írhat elő a hatékony verseny helyreállítása érdekében. Az engedély iránti kérelem előterjesztésének elmulasztása esetén a bírság legfeljebb napi 50 000 Ft lehet.
f) Az összefonódások értékelése
A Tpvt. meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az engedélykérési kötelezettség alá eső koncentrációs műveletet engedélyezni kell. A döntés mérlegelés eredményeképpen alakul ki. A kérelem elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során vizsgálni kell különösen a következőket:
- az érintett piacok szerkezete,
- az érintett piacokon fennálló vagy lehetséges verseny,
- a piacra történő be- és kilépés költségei, kockázatai, gazdasági és jogi feltételei,
- az érintett vállalkozások piaci helyzete, gazdasági és pénzügyi képessége,
- az összefonódásnak a szállítókra és a fogyasztókra gyakorolt hatása.
A Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedélyt, ha az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny működését az érintett piacon. A Gazdasági Versenyhivatalnak joga van az engedélyt előzetes, vagy utólagos feltételekhez kötni vagy kötelezettségeket előírni, annak érdekében, hogy a fúzió vagy az irányítási jog megszerzése, illetve a közös vállalat versenykorlátozó hatása csekélyebb legyen, vagy ne is legyen.
A Gazdasági Versenyhivatal az összefonódás engedélyezésére hozott határozatát visszavonja, ha a) az érintett vállalkozás nem teljesítette a határozatban előírt valamelyik kötelezettségét, vagy b) az engedély megadása a döntés szempontjából fontos tény félrevezető közlésén alapult feltéve, hogy a Gazdasági Versenyhivatal határozatát a bíróság még nem vizsgálta felül. A Gazdasági Versenyhivatal az összefonódás engedélyezése során hozott határozatot módosíthatja, ha a kötelezett az előírt kötelezettségét nem teljesítette, illetve a feltételnek nem tud eleget tenni, de a mulasztás neki fel nem róható okra vezethető vissza. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Boytha Györgyné a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, c. egyetemi docens, PPKE-JÁK
Visszaugrás
