https://doi.org/10.59851/jk.80.05.5
A Kúria Pfv.20.887/2023/6. számú határozata jelentős változást hozott az ügyvédi megbízási szerződés alapján óradíj alapú elszámolással érvényesített ügyvédi munkadíjak bíróság általi mérsékelhetőségének kérdésében, a mérséklés lehetőségét szűk korlátok közé szorítva. Azonban egy kúriai döntésnek is csak annyiban van hatása, amennyiben azt az alsóbb fokú bíróságok is követik. Az alábbiakban e kúriai döntés utóéletét vizsgálom meg azokra a főbb ítélőtáblai határozatokra fókuszálva, amelyek a perköltségre vonatkozó döntés indokolásában kifejezetten a Kúria ítéletére hivatkoznak. A kúriai határozat további hatása, hogy lényegében az abban szereplő iránymutatást foglalták a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendeletbe.
Tárgyszavak: ügyvédi munkadíj, mérséklés, perköltség, óradíj, arányosság
The decision of the Curia of Hungary (the supreme court of Hungary), published under Pfv.20.887/2023/6. brought a significant change to the issue of the court's ability to reduce the hourly fees charged under a retainer agreement, limiting the possibility of reduction to a narrow range. However, even a decision of the Curia only has effect if it is also followed by the lower courts. The study examines the impact of the Curia's ruling, focusing on the most important decisions of the regional courts which explicitly refer to the Curia's ruling, in the reasoning of the decision on legal costs.
Keywords: court reasoning, decisions on legal costs, reduction of attorney fees
A Kúria mérföldkőnek számító, Pfv.20.887/2023/6. számú, szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben született precedensképes döntésében új alapokra helyezte a megbízási szerződésen alapuló ügyvédi munkadíjak felszámításával kapcsolatos, sok évtizedes "ortodox" bírói gyakorlatot[1] - ideértve saját korábbi gyakorlatát is[2] -, és kialakította a mérséklés új szempontrendszerét.
A Kúria határozatának jelentősége, hogy szűk korlátok közé szorítja az ügyvédi megbízási szerződés alapján óradíj alapú elszámolással érvényesített ügyvédi munkadíj mérséklésének lehetőségét, hangsúlyozva annak kivételességét és a bíróságok azzal kapcsolatos indokolási kötelezettségét.[3]
Arra számítani lehetett, hogy a kúriai döntés hatása fokozatosan begyűrűzik az alsóbb fokú ítélkezési gyakorlatba, és a bírósági eljárásokban rendre megjelenik a Kúria közzétett döntésére történő hivatkozás akár a peres felek, akár az eljáró bíróságok részéről.
A cikkben a kúriai döntést elemzem, és azokat a főbb ítélőtáblai döntéseket vizsgálom, amelyekben az eljáró bíróságok a perköltségről való döntés körében kifejezetten a Kúria Pfv.20.887/2023/6. számú precedensképes ítéletére, valamint annak megállapításaira hivatkoztak, bemutatva a kúriai döntés hatását az adott bíróság mérlegelésére és az ügyvédi munkadíj összegének megállapítására.[4]
- 241/242 -
A kúriai döntés értelmében az ügyvédi megbízási díj mértéke a felek szabad megállapodásának a tárgya [33]. A felek szabad megállapodásának korlátja "a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a munkadíj között aránytalanság", amely aránytalanság megteremti a munkadíj bíróság általi, szigorú indokoláshoz kötött mérséklésének a lehetőségét [40].
A Kúria hangsúlyozta, hogy a mérséklés "az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjedhet ki, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel (Alaptörvény 28. cikk) nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű" [41]. A perbeli esetben a Kúria a 30.000 Ft-os ügyvédi óradíjat nem tekintette eltúlzottnak.
Az eljáró tanács kifejtette, hogy "a perbeli jogi képviseleti tevékenység vizsgálata tényeken és egyéb körülményeken alapulhat és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú értékelését jelenti". A Kúria értelmezésében a vizsgálat objektív szempontja, hogy "az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelel: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. [...] Amennyiben az ügyvéd ezt a feladatát maradéktalanul ellátta [...], az objektív kritériumoknak megfelelt" [44].
A Kúria hangsúlyozta továbbá, hogy a bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére nem terjedhet ki. A tényleges tevékenység arányossága szempontjából nem vizsgálható, hogy az ügyvéd beadványai milyen terjedelműek (ez ugyanis a beadványok oldalszámához kötné a költségigényt), és nem értékelhető a munkája tartalmi minősége. Nem mérséklési szempont az ügyvéd munkájának minősítése (mivel ez azt jelentené, hogy a fél ugyan pernyertes lett, de a bíróság szerint jogi képviselője jogi tevékenysége mégsem volt megfelelő) [45].
A döntés indokolása szerint "az aránytalansági vizsgálatnál számtalan, az adott ügyben felmerülő egyéb körülmény is értékelhető (pl. a bírósági eljárás időtartama, az ügyvédnek az ügyfele érdekében végzett, a perrel összefüggő egyéb tevékenysége)" [46].
A tanács értelmezésében az ügyvédi költségnek részét képezi az ügyfélkapcsolati időtartam is, az óradíjon alapuló elszámolás szerinti munkadíj arányosságának vizsgálata ezért nem szűkíthető le a bíróságon töltött időtartamra, vagy "nem jelentheti azt, hogy a bíróság véleménye szerint egy perirat elkészítése mennyi időt vesz igénybe (milyen gyorsan írható meg), mivel az tartalmazza a felkészülést, az ügyféllel folytatott - általában többszöri - egyeztetést, kommunikációt" [47].
A Kúria rámutatott arra is, hogy "az ügyvédi munkadíj az elvégzett munka ellenértéke, amelyet az ügyfél részben vagy egészében a jogi képviselőjének a per időtartama alatt már megfizetett" [48].
Abban a kérdésben, hogy a fenti kúriai határozat fényében mi tekinthető elfogadható óradíjnak, példaként említhető a Szegedi Ítélőtábla Mf.40.022/2024/7. számú döntése, amelyben az ítélőtábla kifejezetten a kúriai döntés megállapítására hivatkozott. Eszerint a megbízási szerződésben megállapított óradíj mértékének mérséklésére csak akkor van lehetőség, ha az "a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott". Rögzítette, hogy "az alperes és jogi képviselője között létrejött megbízási szerződésben rögzített 35 000,- Ft + ÁFA óradíj ezért nem tekinthető eltúlzottnak, az arányban áll a piaci viszonyokkal, ezért annak mérséklésére nem volt lehetőség".
A Debreceni Ítélőtábla a Pf.20.418/2024/5. számú döntésben - szintén a hivatkozott kúriai határozatban rögzített mérlegelési szempontokra figyelemmel - a 160 eurós óradíjat sem ítélte eltúlzottnak. Álláspontja szerint "a kikötött és a felperes által érvényesített 160 euró (amely ítélethozatalkor mintegy 63 000 forintnak felelt meg) + áfa óradíj a jelenlegi ár- és értékviszonyok mellett, bár kétségtelenül magas, de a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nem ellentétesen kirívó mértékű, ekként nem eltúlzott".[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
