Folytatva az adásvételi szerződéssel kapcsolatos új szabályokat, említést érdemel, hogy több ponton változnak az adásvétel különös nemeinek előírásai. Az elővásárlási jog szabályozása lehetővé teszi, hogy élők közötti ügylettel át lehessen azt ruházni. Ez annyit jelent, hogy a tulajdonos hozzájárulásával az eredeti szerződő féltől eltérő más személy válhat az elővásárlási jog jogosultjává. Más a helyzet az elővásárlási jog öröklésével. Az örökhagyó hagyatéka a halál pillanatában minden külön jogcselekmény nélkül száll át az örökösre. Ezt az automatizmust az elővásárlási joggal kapcsolatban nem kívánja a tervezet elismerni: főszabályként kizárja tehát az elővásárlási jog örökölhetőségét, s ezzel az elővásárlási jogot kiveszi a hagyaték köréből. Így megakadályozható az, hogy a tulajdonos hozzájárulása nélkül, rajta kívülálló és általa nem befolyásolható körülmények következtében változzon meg az elővásárlási jog jogosultjának személye.
A javaslat főszabályként megszünteti a vételi és eladási jog, valamint visszavásárlási jog törvényben maximált időhöz kötöttségét, de e jogok csak - a felek által megszabott - határozott időre biztosíthatóak. Fogyasztói szerződés esetében viszont a fogyasztóval szemben gyakorolható vételi és eladási jogot, valamint visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
Új jogintézményként került a tervezetbe az első ajánlat joga. A tulajdonos e lehetőséggel élve kötelezettséget vállal arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el kívánja adni, akkor először a jogosult számára tesz, vagy tőle kér ajánlatot. A jogosult a törvény által megszabott - harminc napos - határidőben nyilatkozhat, ezt követően a tulajdonos szabadul a kötöttségtől.
A vállalkozó helyzetének javítása érdekében módosulnak a vállalkozástól való megrendelői elállás, illetve a jövőre vonatkozó felmondás szabályai. A hatályos Ptk. szerint "a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat". A törvényjavaslat a bírói gyakorlatra is figyelemmel úgy fogalmaz, hogy a megrendelő a szerződést egyoldalú nyilatkozatával csak a teljesítésig szüntetheti meg, a teljesítés folytán megszűnt szerződéstől elállni, vagy azt felmondani már nem lehet. A teljesítés előtt pedig attól függően is differenciálni kell, hogy a megrendelő nyilatkozatakor a vállalkozó a munkát megkezdte vagy sem. Az elállás ugyanis a szerződést a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal bontja fel, és ezért az eredeti állapotot kell helyreállítani. Ha azonban a vállalkozó a munkát már megkezdte, az eredeti állapot általában nem állítható helyre. A tervezett szabályozás értelmében ezért a munkák megkezdése előtt - amikor még az eredeti állapot helyreállítható - a megrendelő a szerződéstől elállhat, azt követően pedig - amikor az eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor - azt azonnali hatállyal a jövőre szólóan mondhatja fel. A megrendelő elállása, illetve felmondása esetén a vállalkozót kártalanítani köteles és ettől a rendelkezéstől a felek megállapodása sem térhet el.
A vállalkozói díj esedékességéről a javaslat a hatályos Ptk.-val egyezően úgy rendelkezik, hogy a vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Új rendelkezés, hogy ha a vállalkozó és a megrendelő a szerződésben a műszakilag körülhatárolt munkarészeknek (részteljesítéseknek) a szerződés teljesítése előtti átadás-átvételében (részelszámolásában) és annak díjában külön megállapodtak, akkor a részteljesítések szerződésben rögzített módon és feltételekkel meghatározott díja az egyes, műszakilag körülhatárolt munkarészek átadás-átvételekor esedékes.
A kivitelezési szerződéseknél (ezek a Ptk. szerinti építési szerződések) - a Ptk. 2007. évi módosításával egyezően - a vállalkozót a teljesítése időpontjától a megrendelő tulajdonát képező, a szerződés szerinti munkák elvégzésére szolgáló ingatlanon a díjkövetelése erejéig jelzálogjog illeti meg. A tervezet a kivitelezési szerződés szabályai között a többletmunka és a pótmunka bírói gyakorlatban kialakult fogalmát rögzíti, és úgy rendelkezik, hogy ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, azon felül a pótmunkák ellenértéke számolható csak el.
A tervezet újraszabályozza a Ptk.-ban rendezett ún. bank- és hitelviszonyokat úgy, hogy a hatályos jog bevált szabályait érintetlenül hagyja, és "Pénz és hiteljogviszonyok" cím alatt korszerű rendelkezéseket ad a gazdaság e kiemelkedő jelentőségű területére. Itt találhatóak a hitel, kölcsön, fogyasztói kölcsön, betétszerződés, takarékbetét, bankszámla-szerződés, lízing, faktoring keretszabályai. A fejezet-cím változása is kifejezésre juttatja, hogy a jellegadó szolgáltatás a szabályozás rendezőelve és nem a szerződésben résztvevő alanyok köre. Ehhez járul azonban, hogy például fogyasztói kölcsön esetében a külön szabályozás indoka az adós személyéből fakad, illetve betétszerződésnél az egyik fél kizárólag hitelintézet lehet.
A tervezetben sem szerepel a pénzvilág által alkalmazott valamennyi ügylet. Ez nem is lehetett cél egy olyan területen, ahol állandóan új és új konstrukciókat alakítanak ki a felek. Nem jelennek meg például továbbra sem az ún. derivatív (származékos vagy származtatott) ügyletek. Ezek olyan ügyletek, amelyeknél legalább az egyik fél szolgáltatása (jár-e egyáltalán szolgáltatás, ha igen, milyen mennyiségben) vagy annak értéke a felek által meghatározott valamilyen érték jövőbeli alakulásától függ. Ezen kívül azonban nincs olyan közös vonás, amely indokolná önálló szerződéstípusként történő nevesítésüket. A megújított szabályozás célja az, hogy olyan szerződéstípusokat és olyan szabályokat állapítson meg, amelyek alapján a felek megfelelően rendezhetik saját szerződéses kapcsolataikat, figyelemmel arra, hogy e szabályok - a fogyasztói kölcsön kivételével - diszpozitívak, megengedik az eltérést.
A lízingszerződés gyakorlatban kialakult elemeit alapul véve szabályozza ezt a Ptk.-ban nem szereplő jogintézményt a javaslat úgy, hogy az új rendelkezések a lízing mindkét fő típusára alkalmazhatóak legyenek, és kellő mozgásteret biztosítsanak a felek számára. A lízingszerződés törvényi meghatározása értelmében: annak alapján a lízingbeadó köteles a lízingbevevő által kiválasztott, vagy a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek megfelelő dolog tulajdonjogát megszerezni, illetve dolgot előállítani abból a célból, hogy azt meghatározott időtartamra a lízingbevevő használatába adja. A lízingbevevő a dolog átvételére és díj fizetésére köteles. A javaslat a lízingszerződés érvényességéhez megköveteli a szerződés írásba foglalását. A konkrét lízingszerződés jellegének a kárveszélyviselés szempontjából van a legnagyobb jelentősége: ha a lízingbevevő a dolog tulajdonjogának a lízingszerződésben meghatározott időtartam lejártával történő megszerzésére vagy e célból harmadik személy kijelölésére jogosult, akkor ő a dologban beállott azt a kárt is viseli, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
A faktoring szerződés szabályait a lízinghez hasonlóan nem tartalmazza a hatályos Ptk. A jogintézmény gyakorlatban kialakult rendezését és az engedményezés tervezett szabályait veszi alapul a javaslat. A faktoring szerződés alapján a pénzügyi szolgáltatások nyújtására jogosult vállalkozás (a faktor) díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a javára átruházott követelést az átruházónak részben vagy egészben megfinanszírozza, továbbá nyilvántartja, érvényesíti, illetve behajtja, és azzal elszámol. A tervezet egyértelművé teszi, hogy az új Ptk. eltérő rendelkezései hiányában a faktorálásra az ellenérték fejében történő engedményezés szabályait kell alkalmazni.
A gyakorlatban a vételi jogot a zálogjoghoz hasonlóan biztosítékként használják, de a hatályos szabályozás nem tartalmaz a vételi jog ilyen alkalmazására rendelkezéseket. A törvényjavaslat a jogbiztonság növelése érdekében - hasznosítva a bírói gyakorlat eredményeit - új jogintézményként az egyes szerződések szabályai között rögzíti a vételi jog biztosítékként való kikötésének feltételeit úgy, hogy kellő garanciákat épít be a kiszolgáltatott helyzetben levő adós érdekeinek védelmére. Így a tulajdonos a pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása biztosítékaként vételi jogot engedhet a dolgon a jogosult számára arra az esetre, ha nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Ennek feltétele, hogy a megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalják és ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, ingó dolog, jog és követelés esetén a zálogjogi nyilvántartásba bejegyezzék. További érvényességi feltétel, hogy az erre irányuló megállapodás legalább a vételi jog jogosultját és kötelezettjét, a vételi joggal biztosított követelést és a biztosítékul engedett dolgot, a vételárat vagy a vételár - a követelés esedékessé válását követően történő - meghatározása módját, valamint a vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartamot megjelölje. A tervezet értelmében semmis az a szerződéses kikötés, amely az említett feltételektől eltér.
A tervezet közös szabályok, kárbiztosítások, összegbiztosítások, betegségbiztosítás tagolással tartalmazza a biztosítási szerződések szabályait. A hatályos szabályozásban eshetőleges, hogy mely rendelkezések találhatóak a magánjogi kódexben, melyek a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) közjogi szabályai közé ékelve, és melyek külön jogszabályban. A tervezet célja egy olyan rugalmas szabályozás kialakítása, amely képes alakítani a szerződési gyakorlatot anélkül, hogy annak önfejlődését akadályozná. Emellett alapvető elvárás a hatályos jog és az arra épülő joggyakorlat bevált, nem meghaladott elemeinek megőrzése, valamint az európai jogfejlődés iránymutató megoldásainak beépítése (elsősorban a fogyasztóvédelem területén).
A bizalmi vagyonkezelésnek az angol trustra emlékeztető konstrukciója alapján a hivatásos vagyonkezelő díjazás ellenében a tulajdonos pozíciójában gondoskodik a kezelésébe adott javak hasznosításáról, a kezelésbe adó egyoldalú jognyilatkozatában megjelölt személy, a kedvezményezett javára. A bizalmi vagyonkezelés létrejöhet a törvényjavaslat értelmében jogszabály vagy bírósági határozat alapján is. (Így pl. egy büntetőeljárás vagy egy hosszan tartó gazdasági perben a záralávétel vagy letétbehelyezés helyett az eljárás által érintett vagyon hasznosítása, értékének megőrzése biztosítható úgy, hogy a bíróság bizalmi vagyonkezelőt rendel.) Ezt az új jogintézményt arra is lehet használni, hogy a kezelésbe adó egy összeférhetetlenségi helyzetet szüntessen meg a vagyonkezelő feljogosításával: meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig (pl. amíg betölt egy bizonyos tisztséget) a kezelésbe adó tulajdonosi rendelkezési jogot nem gyakorolhat.
A bizalmi vagyonkezelés előfeltétele, hogy a vagyonrendelő egyoldalú nyilatkozatban a kezelt vagyon létrehozásának szándékáról nyilatkozzon, és vagyonkezelőt jelöljön ki, aki a kijelölést elfogadja. A vagyonrendelő tulajdonjogot, jogot, illetve követelést ruházhat át a vagyonkezelőre abból a célból, hogy a vagyonkezelő a vagyontárgyakat a vagyonrendelő vagy harmadik személy javára kezelje. Ezek a vagyonkezelő vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képeznek. A vagyonrendelő nyilatkozat érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges, valamint vagyonrendelő nyilatkozat közvégrendeletben is tehető. Tevékenységéért a vagyonkezelő díjazásra és költségeinek megtérítésére tarthat igényt. Ha a vagyonkezelés a vagyonrendelő nyilatkozatban meghatározott idő eltelte vagy feltétel bekövetkezte miatt megszűnik, a vagyonkezelő köteles a kezelt vagyont a vagyonrendelő nyilatkozat rendelkezései szerint felosztani, illetőleg azzal elszámolni.
A törvényjavaslat fenntartja a hatályos szabályt, miszerint a kárt okozó azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kár elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel elválasztja a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősséget a szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősségtől. A különválasztás lényege az, hogy - a nemzetközi kereskedelmi, üzleti gyakorlatban alkalmazott elvet követve, a fentebb már ismertetett módon - szigorítja a szerződésszegő fél kártérítési felelősség alóli kimentési lehetőségét. Ezzel szemben a deliktuális kárfelelősség általános szabályát továbbra is a Ptk.-ban foglaltakkal egyezően állapítja meg a törvényjavaslat. A nem vagyoni kártérítés szabályát a törvényjavaslat kiveszi a deliktuális felelősség köréből, és helyette a sérelemdíjat, mint a személyiségi jogok megsértése közvetett kompenzációját és pénzbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetését vezeti be, és a sérelemdíj jogintézményét a személyhez fűződő jogokra vonatkozó rendelkezéseket követően szabályozza. A kártérítés-kártalanítás elméleti kategóriáinak különválasztását is tartalmazza a tervezet, megállapítva, hogy a törvény által megengedett károkozási esetekben - ha a jogszabály úgy rendelkezik - kártalanítás jár.
A felelősség egyes esetei között a törvényjavaslat differenciáltan szabályozza többek között a fokozott veszéllyel járó tevékenységért, az állatok károkozásáért, a vétőképtelen személy károkozásáért való felelősség szabályait. A hatályos Ptk. nem tartalmaz szabályokat a környezeti kárért való felelősségre. A törvényjavaslat kiinduló szabálya e körben, hogy a környezeti kárért való - objektív - felelősség a tervezett szabályozás alapján ellenkező bizonyításig egyetemlegesen terheli az ingatlan tulajdonosait, birtokosait. A tervezet a környezetkárosodást követő mindenkori tulajdonosra, birtokosra, használóra is kiterjeszti ezt a rendelkezést. Rögzíti továbbá, hogy a környezeti kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással rendelkező személy, ha pedig a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tagra vonatkozik az egyetemleges felelősség. A külön törvény szerinti közérdekű keresetben előterjesztett kérelemre a bíróság elrendelheti (megállapítva a közlemény szövegét és a közzététel módját), hogy a károkozó a jogsértést megállapító jogerős ítéleti rendelkezés közzétételéről országos napilapban vagy honlapján, saját költségére gondoskodjon a nyilvános elégtétel biztosítása érdekében. A környezeti károkért való felelősség jogvesztő határidejét pedig a törvényjavaslat egységesen harminc évre emeli, figyelemmel e károkozás sajátosságaira.
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Ezt a szabályt kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az új szabályozás tervezete differenciáltan szabályozza a közigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősséget, azt is rögzíti, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kárért a közhatalmat gyakorló jogi személy vagy az a közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek vezetője a közhatalmi jogkör gyakorlója. A közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni a bírósági, az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is. A Polgári perrendtartás hasonló szabályát alapul véve a tervezet úgy rendelkezik, hogy kártérítésre és sérelemdíjra tarthat igényt az, akivel szemben a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásának és ésszerű időn belül történő befejezésének követelményét az eljárt - polgári vagy büntető - bíróság megsértette feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A sérelemdíj és a kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható (pl. a bíróság túlterheltségére volt visszavezethető). ■
Visszaugrás
