https://doi.org/10.59851/psz.10.2.9
Molnár Csaba könyve a 2010 és 2018 közötti ciklusok meghatározó radikális jobboldali pártjaként ismert Jobbik példáján keresztül mutatja be az ellenzék törvényalkotásra gyakorolt hatását és politikai érdekérvényesítő képességét. A bevezetőt olvasva azt feltételezhetnénk, hogy a kötet letűnt korok történeteit meséli el és legfeljebb politikatörténeti érdekességeket tartogat számunka, "A súlytalanság súlya" című monográfia azonban épp azt bizonyítja, hogy a Jobbik mozgásterének vizsgálata általános érvényű és napjainkba is időszerű témákat vet fel.
A könyv 2025-ben a Parlament Kötetek sorozat részeként jelent meg, szorosan kapcsolódva a hazai közpolitika- és napirendkutatás elmúlt évtizedének eredményeihez. "De miért éppen a Jobbik?" - merülhet fel a kérdés az olvasóban. Molnár Csaba tudatosan nem egy "tipikus" ellenzéki pártot vizsgál, hanem egy olyan szereplőt, amelyik a 2010 és 2018 közötti időszakban egyszerre volt formálisan gyenge, társadalmilag elszigetelt és normatívan terhelt, mégis aktív résztvevője volt a parlamentnek. A Jobbik sajátosságai mentén megérthetjük, hogy az ellenzék milyen csatornákon keresztül képes hatni a kormányzati döntéshozatalra limitált intézményi lehetőségei és erőforrásai ellenére - ha egy politikailag stigmatizált és koalícióképtelen párt is képes napirendet formálni, akkor az nemcsak történeti érdekességként, hanem modellezhető mechanizmusként is tanulságos esetté válik, az ellenzéki ügybirtoklás ugyanis megmutatja, hogyan alakítható a napirend egy predomináns pártrendszerben.
A monográfia egyik legjelentősebb érdeme épp az "ellenzék" fogalmi újragondolása - Molnár Csaba nemcsak a parlamenti frakciókat sorolja ide, hanem a civil szervezeteket, kamarákat, mozgalmakat és az egyéb, nem pártalapú szereplőket is beemeli. Ez a kiterjesztett értelmezés közelebb viszi az olvasót napjaink politikai dinamikáinak megértéséhez, a parlament 2010 utáni funkcionális kiüresedésével és a rendeleti kormányzás normalizálódásával egyre jelentősebb napirendformáló képesség jelent meg a parlamenten kívüli ellenzéki szereplők körében is. A szerző figyelemre méltó időérzékkel gondolta újra az ellenzék fogalmát, és habár a politikatudomány elsősorban a múlt megértésére irányul, a kötet képes volt a megjelenésén túlmutatóan is érvényes megállapításokat tenni - a kézirat 2024. szeptemberi lezárását többéves kutatómunka előzte meg, éppen ekkoriban jelentek meg azok a szereplők és események, amelyek jól illusztrálták a könyvben bemutatott mechanizmusokat. A 2024-es gyermekvédelmi tüntetés és a Tisza Párt megjelenése példátlan módon tematizálta a közbeszédet, egyben rámutatott arra is, hogy a tágabb értelemben vett, törvényhozási szempontból "súlytalan" ellen-
- 157/158 -
zék nemcsak a napirendet képes formálni, hanem a parlamenti szereplők is gyakran az általuk meghatározott narratívákból építkeznek.
Módszertanilag a kötet az elmúlt évek hazai közpolitika- és napirendkutatásának egyik legkiemelkedőbb példája. Molnár Csaba a Comparative Agendas Project magyar adaptációjára építve kódolja a Jobbik 2010-es és 2014-es programját, a párt parlamenti felszólalásait és törvényjavaslatait, valamint a teljes törvényhozási napirendet. Ezt az ígéretkutatás módszereivel, közvélemény-kutatási adatokkal és a pártok közpolitikai pozícióit rögzítő szakértői becslésekkel veti össze, ami egy olyan átfogó képet ad, amelyben a tematikus hangsúlyok és a napirend elmozdulásai statisztikailag is megragadhatók. A kvantitatív elemzések három kvalitatív esettanulmánnyal egészülnek ki a közbiztonság, a bevándorlás és a devizahitel téma köré épülve, amelyekben a szerző az input-process-output logikát követve mutatja be, hogyan emeli napirendre a Jobbik az ügyeket, hogyan reagálnak erre a kormányzati szereplők, és milyen jogalkotási válaszok születnek a folyamat végén. A kötetnek vannak deklarált korlátai is, ezek azonban nem csökkentik a munka értékét, a könyv gazdag empirikus alapokkal és gondosan felépített elméleti keretben mutatja meg, hogy egy "súlytalan" ellenzék is képes érdemben befolyásolni a törvényhozást.
A közbiztonság esetében egy régóta napirenden lévő, de a 2000-es években háttérbe szorult tematika válik fokozatosan kormányzati prioritássá, részben a radikális jobboldali diskurzus nyomása és a közvélemény rendpárti elmozdulása miatt. A bevándorlás terén szinte ugyanezt látjuk - egy korábban marginális ügy a 2015-ös menekültválság után válik meghatározó napirendi elemmé, miközben a kormányoldal gyakorlatilag átveszi és tovább radikalizálja a Jobbik bevándorlásellenes álláspontját. A devizahitelek ügye mindemellett arra is rámutat, hogy az ellenzéki hatás akkor is érvényesül, ha formális törvényhozási sikerről nincs szó - a Jobbik egyetlen javaslatát sem fogadta el a kormánytöbbség, mégis hozzájárult ahhoz, hogy a lakossági terhek és a forintárfolyam alakulása körül szerveződő társadalmi feszültségek tartósan napirenden maradjanak, lépéskényszerbe helyezve a kormányt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
