A közelmúltban zajlott fővárosi metró-per[1] alapvető elvi kérdéseket vet fel. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének egyik alapvető eleme ugyanis az az állítás, hogy az állam jogképessége korlátozott. Miután az állam jogképességét kétségbevonó álláspont a konkrét jogvitától független, általános elvi kérdésként - az ítélettel egyidejűleg - a szaksajtóban is megjelent, indokolt az eltérő véleménynek is nyilvánosságot adni. Ez az írás azt kívánja bemutatni, hogy elvileg sem kifogásolható az állam polgári jogi jogalanyisága, és az sem vonható kétségbe, hogy a hatályos szabályok alapján az állam mint jogi személy abszolút jogképességgel rendelkezik, képes tényleges kötelezettséget keletkeztető szerződést kötni (amelynek megsértése esetén a sérelmet szenvedett felet polgári jogi jogorvoslat illeti meg).
Kovács, egyes történelmi előzmények felelevenítését követően, a hatályos szabályozás vizsgálatát azzal a kijelentéssel kezdi, hogy "A megelőző korszakok szabályaihoz képest a változás [a Ptk. 1991. évi módosítása során az állam jogi személyiségének kimondása] érthetetlen".[2] Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom jelezni, hogy az alapvető jogirodalmi művek nagy része (az elkövetett közismert jogalkotástechnikai hibák ellenére) e módosítás szükségessége mellett foglal állást, és annak tartalmát is egyértelműnek tartja. Kecskés László bírálja a módosítást megelőző jognak azt a koncepcióját, amely szerint az állam különleges jogalany, majd ezt írja: "Mindezekből látszik, hogy az állam polgári jogi jogalanyiságának megítélésénél teljesen új elméleti alapokra kell helyezkednünk. Ezt a törekvést tükrözte a Polgári Törvénykönyv 1991. évben végrehajtott módosítása."[3] "Az volt az új szabályozásnak az elvi jelentősége, hogy az államot jogi személynek tekintette, a polgári jog más jogalanyaival egyenrangú módon kezelte."[4] "A nagy elvi jelentőségű új szabályozás [szerint] az állam (államkincstár) a polgári jog más jogalanyaival teljesen egyenrangú, előjogokat, immunitást nem élvez, ugyanolyan szabályok alapján tehető felelőssé és ugyanúgy perelhető, mint bármely más jogi személy."[5] Jobbágyi Gábor is egyértelműen jogi személynek tekinti az államot,[6] és megállapítja, hogy "A Ptk. 28. § (1) bekezdése összhangban van a korábbi magyar és külföldi megoldásokkal az állam jog-
- 460/461 -
alanyisága tekintetében."[7] "A hatályba lépett új 28. § (1) bekezdése szerinti szabályozás lényegi szempontjai a következők: [...]
- az államot nem illetik meg többletjogok,
- az állam felelős a polgári jogviszonyokban az általa okozott károkért, szerződésszegésért".[8]
Sárközy Tamás szerint pedig azért volt szükség az állam jogi személyiségének a kimondására, mert "az állam egyre jobban képviselhetetlenné vált a polgári piacgazdaságban".[9]
E hozzászólás szerzője nincs felkészülve arra, hogy az "állam" és a "jogi személy" fogalmak körül, ezek megjelenése óta napjainkig gyűrűző elméleti vitához érdemben hozzászóljon. Az előzőekben szereplő jogirodalmi hivatkozásokat gyakorlati szempontból tartom fontosnak. Kovács látszólag tisztán elméleti kérdéseket boncolgató cikke egy nagy horderejű jogvita idején (talán nem túlérzékenység feltételezni, hogy ahhoz kapcsolódva) jelent meg. Míg tudományos szempontból minden egyéni nézetnek helye lehet, úgy gondolom, hogy a jogbiztonság érdekében a jogalkalmazással és így az ítélkezési gyakorlattal szemben jogos elvárás, hogy vitás kérdésekben a jogi közmegegyezést leginkább tükröző, a köztudatban leginkább elterjedt állásponthoz igazodjon.
A jogi személyiség olyan konstrukció, amely - legalábbis a hazai felfogásban - nem nélkülözheti az állami, jogszabályi elismerést. A jogi személyiség megadása vagy meg nem adása szuverén jogalkotói döntés kérdése (az állam esetében az 1991. évi módosítást megelőzően ez a döntés nemleges volt, azt követően pedig igenlő). A magyar jogirodalomban megszilárdultnak tekinthető álláspont szerint azonban e jogalkotói döntés nem lehet önkényes, meghatározott feltételek együttes fennállása esetén indokolt valamilyen szervezet számára a jogi személy státuszt megadni.[10] E követelmény-lista leglényegesebb elemeinek megvizsgálása segíthet annak megítélésében, hogy indokolt volt-e az államot jogi személyiséggel felruházni.
Kovács elsősorban az állami szervek sokaságával indokolja azt a nézetét, hogy indokolatlan az állam mint olyan önálló jogi személyiségéről beszélni. Ebben támaszkodik Petrik Ferencre, aki szerint "Az a fogalom ugyanis, hogy "állam" - megfoghatatlan. Az államnak építőkövei vannak (minisztériumok, hatóságok, önkormányzatok stb.), s ezek összessége jelenti az államot.
Mindegyiknek saját arculata, feladata és jogi személyisége van, s mindegyik megszólítható".[11] Kovács hozzáteszi, hogy "Az állam nemcsak mint fogalom absztrakt, hanem mint jogi személy is". Ezzel kapcsolatban az első, általános ellenvetésünk az, hogy a megfoghatatlanság és az absztrakció a jogi személyek irodalmában talán leggyakrabban előforduló kifejezés, a jogi személyiségnek olyan sajátossága, amely - különösen e fogalom kialakulásának kezdeti szakaszában, ameddig e fogalom nem vált természetessé - a legnagyobb nehézséget okozta a jogi személyiség lényegét megragadni kívánó elmélet számára. Alaptalan tehát ezt a jelenséget az állam különleges sajátosságaként feltüntetni.
Az állam megfelel a jogi személyek szervezetével kapcsolatos általános követelményeknek. Az állam szervezete kialakult, lényegi elemei tekintetében kellő állandósággal rendelkezik. Az állam szervezetére kétségkívül fennáll az is, hogy az elkülönül mind tagjaitól (az állampolgároktól), mind pedig a benne dolgozóktól (köztisztviselők, közalkalmazottak stb.), néha éppen ez az elkülönültség az állammal szembeni panaszok fő tárgya. Az állam szervezetében megtalálhatók mindazok a szervek, amelyek ellátják a jogi személyeknek a szakirodalomban leírt funkcióit: az államnak vannak döntéshozó szervei (az Országgyűlés, a Kormány stb.), végrehajtó szervei (minisztériumok, hatóságok stb.) és képviseleti szervei (témánk szempontjából legfontosabb a pénzügyminiszter általános törvényes képviseleti joga).
Két további körülményt is érdemes figyelembe venni. Először is, az államnak nem minden szervezete rendelkezik jogi személyiséggel, így például nincs jogi személyisége sem az Országgyűlésnek, sem pedig a Kormánynak. Pedig ezek az államnak (mint jogi személynek) egyik alapvető funkcióját látják el, az államnak a legfontosabb döntéshozó szervei. A jogi személyiség nélküli szervezeti egységek léte feltételezi, igényli magának a jogi személynek a létét. Így például a helyi önkormányzatok és azok képviselő-testületei közötti viszony lényege, hogy az önkormányzat ad jogi személyként keretet a képviselő testület működésének.[12]
A másik érdekes kérdés, hogy tényleg rendkívüli sajátossága-e az államnak, hogy szerveinek egy része jogi személyiséggel rendelkezik, és akadálya-e ez annak, hogy az államot magát is jogi személynek tekintsük. A Ptk. 30. §-ának (1) bekezdése alapján a válasz egyértelmű: a jogi személy szervezeti egysége ugyan tipikusan valóban nem jogi személy, azonban jogszabály vagy jogszabályi felhatalmazás alapján akár alapító okirat is rendelkezhet úgy, hogy a szervezeti egység maga is jogi személy. Hatályos jogunk tehát ismeri azt az elvi lehető-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
