A "közeli hozzátartozó" kifejezés a polgári jog (családjog), a munkajog és a polgári eljárásjog több előírásához is kapcsolható[1]. A "közeli hozzátartozó" a jogügylet (eljárás) egyik meghatározó szereplője, a jogi aktus során annak valamely érdekeltjéhez kötődik, vagy a jogviszony egyik alanya. A közeli hozzátartozó nemcsak a féllel állhat kapcsolatban, hanem a jogügyletben eljáró jogi képviselővel (ügyvéddel), a bíróság előtti eljárásban a hivatásos bíróval, vagy az igazságügyi alkalmazottal is. A "közeli hozzátartozó" fogalmának meghatározása érdekes és hasznos lehet abból a szempontból, hogy hol húzza meg a jogalkotó a határvonalat, ameddig még "hozzátartozó"-ról, de amelyen túl már csak "közeli hozzátartozó"-ról lehet szó. A "közeli hozzátartozó"-i kategória a személyes érdekeltségnek azt a minőségét jelzi, amelyet a jogalkotó külön szabályok megalkotásával kívánt rendezni és megkülönböztetni, az ebbe a csoportba nem tartozó személyi körtől. A "közeli hozzátartozó" elnevezéssel kapcsolatos szabályok következetes megalkotása jelentős hatással van a polgári jog (családjog), a munkajog és a polgári eljárásjog alapelveinek érvényesülésére is. A "közeli hozzátartozó"-i személyi körre vonatkozó konzekvens jogi reguláció végső soron az Alaptörvény alapelveinek és előírásainak a megvalósításával, jogszabályba való beépítésével kezdődik. Ez a kapcsolatrendszer (jogi definíció/jogintézmény <--> polgári anyagi jog és polgári eljárásjog alapelvei <--> alaptörvényi alapelvek) hűen tükrözi egy adott intézmény jogrendszer egészére gyakorolt hatását. Ha a "közeli hozzátartozó"-i személyi kört a jogalkotó nem túl egzaktan és relatíve széleskörűen határozza meg, ez bizony már kellőképpen torzíthatja a polgári jogi alapelvek (pl. jóhiszeműség és tisztességesség) vagy a polgári eljárásjogi alapelvek (pl. ügyfélegyenlőség-fegyveregyenlőség) gyakorlati realizálódását. Ha viszont a forgalmi-üzleti életet a mindennapi életben és a bíróság előtti eljárásban átfogóan szabályozó jogterületeken a jogrendszer egysége és koherenciája sérül, az már az Alaptörvény alapvető elveinek nem a jogalkotó eredeti szándékának megfelelő érvényesülését mutatja. Ebből is látszik, hogy mennyire szenzitív és a dominó-effektust magában hordozó felépítmény egy adott állam jogrendje, illetve jogrendszere[2]. Az adott államjogrendjében bekövetkezett változás végiggyűrűzik a jogszabályi hierarchiát szimbolizáló piramison. Mindazonáltal ez a hatás fordított irányból is bekövetkezhet: a jogrendszert, valamint több alapvető törvényt érintő jelentős, nagy horderejű változások kihat(hat)nak az adott állam jogrendjére. A jogalkotó felelőssége azoknak a zavaroknak és problémáknak az észlelése, amelyek az elvileg jól és megfelelően működő jogi mechanizmus gépezetében megakasztják a fogaskerekeket. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a közeli hozzátartozó elnevezés - a munkajoggal és családjoggal kiegészített - polgári jogi és polgári eljárásjogi területen egymással összhangban áll-e, amennyiben ez a feltevés nem igazolható, szükséges-e a jogrendszer egésze működése szempontjából a polgári jogban, családjogban, a munkajogban és a polgári eljárási jogban a fogalom kompatibilitása, és indokolt-e ezt az intézményt (jogi fogalmat) érintő esetleges (további) jogszabály-módosítás.
A "hozzátartozó" és a "közeli hozzátartozó" fogalommeghatározásnak a hatályos magyar jogban több indoka és több színtere is létezik[3]. A (közeli) hozzátartozói fogalommeghatározásnál figyelembe kell venni, hogy a) milyen
- 75/76 -
jogterületen (a magánjogi területek mellett a büntető anyagi jogban és büntetőeljárási jogban is), illetve b) a (magánjogi) jogviszony, és a (polgári peres vagy büntető) eljárás mely alanyai, illetve szereplői között áll fenn az ezirányú kapcsolat[4]. Miért lehetnek fontosak mindezek a szempontok? A magánjog és az eljárásjog területén a (közeli) "hozzátartozó" más és más összefüggésben, más és más dimenzióban jelenik meg. Alapvető elhatárolási szempont a "(közeli) hozzátartozó" fogalom megítélésében a magánjogi és az eljárásjogi jogterület között az eljáró hatóság eljárásbeli "jelenléte". A magánjogi jogviszonyban rendszerint "nincs jelen" olyan hatóság, amelyhez való kapcsolatot a "(közeli) hozzátartozó" fogalom megjeleníthetné. A polgári jogban a "(közeli) hozzátartozó" kifejezés a jogviszony alanyai közötti viszony megítélésekor lehet releváns. Ezekben a jogviszonyokban a "(közeli) hozzátartozó" meghatározás általában azért bír jelentőséggel, mert
a) a polgári jogi jogviszonyokra jellemző és azokat meghatározó alapelvek érvényesülését biztosítja. A hozzátartozóval történő szerződéskötés esetén a polgári jog alapvető előírása szerint az ingyenességet és a rosszhiszeműséget vélelmezni kell. A polgári jog alapelve a jóhiszeműség és tisztesség (Treu und Glauben) követelménye[5] és a polgári jogban általánosan érvényesülő szabály - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - a visszterhesség vélelme[6]. A jóhiszeműség és a tisztesség alapelvéhez kapcsolódóan a jogalkotó ki akarta zárni az érdekeltséget a jogügylet alanya és a jogügyletben közreműködő más személy (tanú) között[7]. Ugyanebbe az esetkörbe tartozik, ha a végrendeleti juttatás a közvégrendelet tételében közreműködő személy, vagy ennek hozzátartozója részére szól[8]. Ez utóbbi rendelkezés is azt a polgári jogi alaptételt juttatja kifejezésre, mely szerint a közeli - rokoni - kapcsolat, a felek közötti érdekeltség esetében vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, a fél döntésének valamilyen formában történő befolyásolásának a lehetőségét. A végrendelkezésnél a hozzátartozó részére történő juttatás nem érvénytelen, ha a végrendeletet a végrendelkező saját kezűleg aláírta[9], illetve rajta - a hozzátartozón - kívül két tanú aláírta[10]. A jogalkotó meg kívánta akadályozni a hozzátartozó nem tisztességes módon, a végrendelkező befolyásolás általi jogtalan előnyszerezését. A jogalkotó a végrendelkező és a hozzátartozó közötti érdekeltségi jognyilatkozat megtételekor való jogellenes célú felhasználását a szóbeli végrendeletre is kiterjesztette[11]. A polgári jogi alapelv megsértését jelenti a rendeltetésellenes joggyakorlás[12] - a joggal való visszaélés - esete is, amikor a megajándékozott vagy közeli hozzátartozója az ajándékozó vagy hozzátartozója sérelmére súlyos jogsértést követ el[13]. A törvény a szerződő fél és az ő közeli hozzátartozója közötti - tartási szerződésen alapuló - jogviszonyban - a főszabálytól eltérően - az ingyenességet vélelmezi[14]. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. (a továbbiakban: Csjt.) a "hozzátartozó", illetve "közeli hozzátartozó" fogalmát nem határozza meg. A Csjt. a polgári jog alkalmazására a házassági vagyonjog területén utal [Csjt. 30. § (5) bek.], de polgári jogi szabályokkal rendezettek a törvényben a nagykorúság szabályai, a cselekvőképesség szabályai, a törvényes képviselet gyakorlására vonatkozó szabályok, az ajándék visszakövetelése, akkor is, ha az ajándék visszakövetelése családi kapcsolatra tekintettel történik, valamint polgári jogi (öröklési jogi) hatások fűződnek az örökbefogadáshoz[15]. A Csjt. a "rokonság"-ot[16] és a "rokonok tartását" határozta meg[17], a "hozzátartozó"-fogalom más törvény, a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható a megelőző távoltartásról szóló jogszabály 2009. október 1-jei hatálybalépése miatt jelent meg a családjogi törvényben[18]. A Legfelsőbb Bíróság szerint az élettárs a tartási szerződés visszterhes volta tekintetében nem minősül közeli hozzátartozónak. A Legfelsőbb Bíróság szerint a jogszabály az élettársat nem kötelezi arra, hogy az élettársát eltartsa. Ebből következik, hogy a tartási szerződés élettársak között is érvényesen
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
