https://doi.org/10.59851/gj.34.9-10.3
A tanulmány áttekintést nyújt a nemzeti adóhatóságok közötti információcserét lehetővé tevő keretrendszerről a kriptoeszköz-piaci tranzakciók tekintetében. Ennek keretében vizsgálja a nemzetközi információcsere-sztenderdek főbb szabályait, a nemzetközi koordináció motorjának tekinthető OECD szabályalkotási folyamatát, az irányadó egyezményi hátteret, valamint az állami megvalósítás ellenőrzését. A globális együttműködés mellett a tanulmány részletesebben áttekinti az Európai Unió által elfogadott irányelvet, amely a kriptoügyletekre vonatkozó tagállamok hatóságai közötti információcserét jogi kötőerővel rendelkező harmonizált szabályrendszerre helyezi. Ezenkívül a tanulmány a már meglévő, pénzügyi szektorra vonatkozó információcsere egyezmények és a kriptopiacra vonatkozó egyezmény tárgyi hatálya potenciális átfedésének a kérdéseit is körbejárja.
Kulcsszavak: kriptoeszközök; információcsere; adóügyi compliance; CARF; EU jog; OECD; nemzetközi adóügyi koordináció; blokklánc; jelentéstétel; digitális gazdaság;
This article provides for an overview of the exchange of information framework among national tax authorities in relation to crypto-asset market transactions. In that regard, it examines the main rules of the international exchange of information standards, the standard-making process of the OECD that can be considered to be the engine of international coordination in that field, the conventions that establish the backbone of such coordination as well as the review process of the implementation. Besides the examination of the global coordination, this contribution also delves into the relevant Directive of the European Union that places the exchange of information regarding crypto-asset transactions on a harmonized, legally binding basis. The article also addresses the questions arising from the potential overlap of the sets of rules related to crpto-assets as well as financial markets.
Keywords: cryptoassets; information exchange; tax compliance; CARF; EU law; OECD; international tax coordination; blockchain; reporting; digital economy;
Bár a megosztott főkönyvi technológia, mint a kriptográfiailag biztonságos blokklánc létrehozásának lehetséges eszköze, elméleti vizsgálata már az 1980-as években elkezdődött, széles körű gyakorlati megvalósítására 2009-ig kellett várni.
Ebben az évben egy anonim számítógépes programozó vagy programozók csoportja 'Satoshi Nakamoko' álnéven 2009. január 3-án a nyilvánosságra hozta a Bitcoin szoftvert, amelynek működési elve a blokklánc technológián futott.
A blokklánc egy decentralizált főkönyv valamennyi olyan tranzakcióról, amely a felhasználók közötti közvetlen, központi szerver nélküli, úgynevezett peer-to-peer hálózaton keresztül valósul meg. Ezzel a technológiával a résztvevők ellenőrizhetik, azaz verifikálhatják a hálózaton belül megvalósuló tranzakciókat anélkül, hogy központi elszámolószervre lenne szükségük.[1] Az elosztott adatbázisban tárolt rendezett adatokat blokknak nevezik, és minden blokk tartalmazza az előző blokk kriptográfiai kivonatát (hash)[2], időbélyeget és tranzakciós adatait, így a nyilvántartás visszamenőlegesen nem módosítható az összes azt követő blokk módosítása és a hálózat erre irányuló konszenzusa nélkül.[3]
A Bitcoin 2009-es létrehozása óta a kriptoeszköz-piac ugrásszerűen megnőtt mind az elérhető termékek, mind a piaci kapitalizáció tekintetében. 2013-ban - négy évvel a Bitcoin megjelenése után - mindössze hét kriptovaluta volt, 2024 márciusában pedig már több mint 13 000 kriptovaluta létezett[4] - és a kriptovaluták kategóriája közel sem fedi le a kriptoeszközök teljes csoportját. A teljes piaci kapitalizációt tekintve a kriptoeszköz piac jelenleg 2.15 trillió USD körül mozog, de 2025-ben meghaladta a négytrillió USD-t is.[5] Ez utóbbi nagyjából a világ második legértékesebb vállalatának az Apple piaci kapitalizációjának az értékével egyenlő. Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy milyen gyorsan nőtt hatalmasra a kriptoeszköz-piac.
A kriptoeszköz-piac megnövekedett mérete nyilvánvalóan szabályozást igényelt. A rendkívül gyors ütemű növekedés miatt azonban a kriptoeszközök megjelenésének kezdeti éveiben egyfajta "vadnyugat" jellemezte ezt a piacot, amely a hagyományos pénzügyi piacokra és azok szereplőire vonatkozó szabályozási keretrendszeren kívül kezdte meg kiépülését. Ez a helyzet a ha-
- 24/25 -
gyományos pénzügyi piacok és a kriptoeszköz-piac szereplőivel szembeni egyenlőtlen helyzetet eredményezett az adózás és egyéb jogi és szabályozási megfelelési kötelezettség tekintetében.
Ezenkívül, ahogyan az lenni szokott az ilyen helyzetekben, a kriptoeszköz-piacnak ez a szabályozatlan jellege nemcsak az IT szakembereket és a kíváncsi befektetőket vonzotta, hanem számos illegális tevékenységet folytató szereplőt is. Ez utóbbi csoport számára kiváló eszközként szolgáltak a kriptoeszközök illegális pénzek elrejtésére, illetve azok átutalására az anonimitást élvező virtuális címek között.[6]
Ezek a problémák gyors reagálást követeltek a szabályozók részéről, és ennek a követelménynek eleget téve, a kriptoeszköz-piacot illetően sok országban egy komplex szabályozási intézkedéscsomagot hajtottak végre, vagy legalábbis megkezdték azt.
A kialakuló szabályozási keret sok területen a joghatóságok globális és regionális együttműködésének eredménye. Ez a megközelítés kívánatos, mert az egyoldalú, koordinálatlan intézkedések valószínűleg nagymértékben hatástalanok lennének, tekintettel a kriptoeszköz-piacok tranzakcióinak eredendően határokon átnyúló jellegére. Az ilyen szabályozási keretrendszerek különböző területeket foglalnak magukban, mint például a kriptoeszköz-piac résztvevőinek általános szabályozása, a piacra lépés feltételeinek kialakítása vagy a konkrétabb pénzmosás elleni (anti-money laundering - AML) és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem (countering the financing of terrorism - CFT), amelyek már léteznek a hagyományos pénzügyi piacokon.
Egy másik szabálycsomag az államok illetékes adóhatóságai közötti, a kriptoeszköz-ügyletekkel kapcsolatos releváns információk cseréjére összpontosít. A nemzetközi szabályalkotás kettős rétege figyelhető meg ezen a területen: egyrészt az információcsere egyezmények tárgyi hatálya kiterjesztésének globális motorja és koordinátora nemzetközi szinten a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), másrészt az Európai Unió tagállamai belső kapcsolataikban a globális szabványokat kötelező érvényű uniós szabályok (irányelvek) formájában valósítják meg.
Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést adjon ez utóbbi, az információcserét lehetővé tevő fejleményekről a kriptoeszköz-piacon. A II. fejezetben a nemzetközi információcsere-sztenderdek és gyakorlati megvalósításuk kerül bemutatásra. A III. fejezet a kriptoeszközökre alkalmazandó uniós szintű információcsere-szabályokkal foglalkozik. A tanulmány néhány záró gondolat megfogalmazásával zárul a IV. fejezetben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás