A tanulmány összehasonlító kontextusba helyezve kíván a német öröklési (hagyatéki) eljárásról egy átfogó képet alkotni. Tisztázza és egyben elhatárolja az Erbrecht -Nachlassrecht - Erbscheinsrecht fogalmi hármasát. Górcső alá veszi a hagyaték jogának rendszerét, s ismerteti a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozó eljárásokat.
Az európai öröklési rendelet közeli hatályba lépésével egyre inkább felértékelődik az egyes nemzetállamok által öröklési (hagyatéki) ügyeikben kiadott okiratainak - különösen az öröklési tanúsítványnak - a jelentősége. Egy, a német öröklési eljárást feltérképezni kívánó vizsgálat sem kerülheti el az öröklési tanúsítvány rendeltetésének bemutatását. Az írás középpontjában a hagyatéki bíróság előtt zajló eljárások közül az öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárás áll (az intézmény fogalma, az eljárás célja és rendeltetése, az eljárás menete, közreműködő személyek és szervek, joghatások).
Emellett feladatként tűzöm a hagyatéki gondnokság intézményének feltárását, a Nachlasspflegschaft és Nachlassverwaltung fogalmának tisztázását, s a végrendeleti végrehajtóra irányuló nemzeti szabályozás bemutatását.
Az öröklési jog ("Erbrecht") és a hagyaték jogának ("Nachlassrecht") elhatárolása során a tanulmány Hans Lothar Graf elméletére alapozva az örökség és a hagyaték fogalmából indul ki. Graf álláspontja szerint az "Erbschaft", valamint a "Nachlass" fogalom szempontjából nem különül el egymástól, mind az örökség, mind a hagyaték egy természetes személy (örökhagyó) vagyona, amely haláleset bekövetkezése folytán száll át természetes személyekre (örökösökre).[1] A különbség
- 14/15 -
mindössze annyi, hogy az örökség fogalma szoros kapcsolatban áll az örökösök jogállásával, a hagyaték fogalma alatt pedig olyan vagyontömeg értendő, amelyet ezzel a jogállással (örökösi minőség) kezelnek, illetve használnak. Az öröklési jog néhány kivételtől eltekintve magában foglalja a hagyaték jogát is.
Az öröklési jog objektív oldala azoknak a polgári jogi normáknak az összessége, amely egy embernek halálesete folyamán keletkező vagyonjogi jogviszonyaira vonatkoznak. Szubjektív oldalként az öröklés folytán keletkező valamennyi jogviszony összessége értendő.[2]
A hagyaték jogának tartalma alatt azon öröklési jogi anyagi és eljárásjogi jogszabályok összefoglalását értjük, amelyek hagyatéki ügyek formájában jelennek meg, így valamennyi jogvita - peres ügy - amely haláleset folyamán keletkezik, és amelyet a jogszabály a Nachlassgericht (Továbbiakban: "hagyatéki bíróság") hatáskörébe utal.[3]
A FamFG § 342 szerint a hagyatéki ügyek olyan eljárások, amelyek 1. különösen végrendeletek hivatalos őrzésére, 2. hagyaték biztosítására, 3. végrendeletek, öröklési szerződések nyilvánossá tételére, 4. örökösök felkutatására, 5. követelések elfogadására (§§ 1945, 1955, 1956 BGB szerint), 6. öröklési tanúsítványra, 7. végrendeleti végrehajtásra, 8. hagyatéki gondnokságra vonatkoznak csakúgy, mint 9. egyéb olyan feladatok, amelyet a szövetségi törvény a hagyatéki bíróságok feladataként jelöl meg.
Németországban, hasonlóan az európai tendenciákhoz, örökölni törvény vagy végintézkedés útján lehetséges. A német jog a végrendeletek három típusát különbözteti meg: "letztwillige" Verfügung", az utolsó rendelkezés, a tulajdonképpeni végrendelet, emellett a közös végrendelet ("gemeinschaftliches Testament"), valamint az öröklési szerződés ("Erbvertrag"). Amennyiben az örökhagyó után érvényes végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Ugyanakkor a törvényes öröklés szabályainak szubszidiaritása érvényesül[4] a végintézkedésen alapuló örökléssel szemben, ha 1. nem maradt hátra halál esetére szóló rendelkezés, 2. ugyan maradt hátra végintézkedés, de az örökös nevezést, vagy kijelölést nem tartalmaz, 3. törvényes örökösök is "kiesnek" az öröklésből (haláleset folyamán az örökhagyó előtt hunynak el, lemondás révén helyettes örökös nevezés nélkül), anélkül hogy egy másik végintézkedés tételére került volna sor, 4. tartományi jog jóváhagyásának hiánya miatt, 5. a végintézkedés az örökség egy részére vonatkozik, s a hátramaradt vagyontömegre a törvényes öröklés szabályai lesznek irányadóak.[5]
- 15/16 -
Az öröklési jog egészére vonatkozóan általános előírásként deklarálandó, hogy részben szövetségi, részben tartományi szabályozás érvényesül.
A hagyatéki eljárást[6] szabályozó legfontosabb jogforrások elsősorban a BGB ötödik könyvében kerültek szabályozásra (öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárás[7], idézés és kézbesítés a végintézkedés ismertetése miatt[8], végintézkedés végrehajtása[9]), emellett fontos jogforrás az FGG[10] (a résztvevő bíró[11], a képviselet szabályai[12], a hagyatéki per [13]), valamint a ZPO rendelkezései a félfogalom, a felek részére nyújtott perköltség kedvezmények, valamint a felek meghallgatására irányadó szabályai tekintetében.
A német jogirodalom erős hangsúlyt fektet a Nachlassgericht hatáskörébe tartozó eljárások résztvevőinek széleskörű szabályozására. A nemperes eljárásban a résztvevők fogalma alatt a polgári eljárásjogi félfogalmat kell érteni. Anyagi jogi értelemben résztvevőnek tekintendő minden olyan személy, akinek jogára vagy kötelezettségére a bírósági döntés kihatással van, tekintet nélkül arra, hogy az eljárásban fellép-e vagy sem. Ebből a szempontból a nemperes eljlárásokban általában véve a bíróság is alapvetően kötelezettnek tekintendő, és anyagi jogi szempontból az eljárásban a résztvevők közé sorolandó. Eljárásjogi szempontból vizsgálva, aki indítványozási ill. panaszjogával él, és mindenki, aki az eljárásban kifejezetten fellép.[14]
Az FGG hagyatéki eljárásokban hozott döntések kapcsán a "Verrichtung" kifejezést alkalmazza. Ez a fogalom egyfajta gyűjtőfogalomként, vagy fölérendelt fogalomként értendő, melyben benne foglaltatik a "Handlungen/cselekvés", "Verfügungen/rendelkezés", "Anordnungen/elrendelés" és az "Entscheidung/döntés" fogalma. E szóhasználat oka, hogy anemperes eljárásban a bírósági döntések nem ítéletek, hanem vagy rendelkezések vagy határozatok.[15] Sem a döntések elnevezését, sem a döntések formáját illetően nincs egy generális törvényi rendelkezés.[16]
- 16/17 -
Szövetségi szintű előírás, hogy a hagyatéki eljárásokban az Amstgericht rendelkezik hatáskörrel, a tartományi törvények csupán azt szabályozhatják, hogy az Amstgericht apparátusán belül mely tisztviselő(k) járhatnak el az egyes eljárásokban. A hagyatéki ügyek kizárólagos bírósági hatásköri előírása alól egyetlen kivétel van, Baden-Württemberg tartomány, ahol az egyes hagyatéki ügyekben (beleértve a végintézkedések őrzését is) az állami közjegyzőség jár el.[17]
Az Amstgericht szervezetén belül a hagyatéki bíróságok (Nachlassgericht) az öröklési ügyekben kijelölt bíróságok, valamennyi olyan bekövetkezett halálesethez kapcsolódóan, amit a szövetségi jog a nemperes eljárás részeként bírósági hatáskörbe utal.
A hagyatéki bíróságok az öröklési ügyek tekintetében négyféle módon járhatnak el:
1. Amstverfahren: hivatalból való eljárás
2. Nur auf Antrag: kizárólag kérelemre induló eljárás
3. Entgegennahme von Erklärungen der Beteiligten: követelés elfogadása által
4. Sonstige Verrichtungen: egyéb módon[18]
Alapvetően a BGB nem ír elő hagyatéki ügyekben hivatalból való eljárást. Azonban a hagyatéki bíróság hivatalból jár el az öröklés biztonsága érdekében az öröklés megállapítása tárgyában Bayernben és Baden-Wüttembergben; az örökléssel kapcsolatos költségek megállapítása tárgyában, haláleset esetén a legközelebbi örökös értesítése és hagyatéki eljárásba vonása kérdésében; végrendeleti végrehajtó nevezés esetén, végrendelet/öröklési szerződés nyilvánnosságra hozatalában, örökléssel kapcsolatos okiratok (öröklési tanúsítvány, végrendeleti végrehajtó által kiállított tanúsítvány) érvénytelenítésében, végintézkedéssel létesített alapítvány jóváhagyása tárgyában, valamint a haláleset bejelntésénél a telekkönyvi hivatalnál, amennyiben a hagyatékban ingatlan vagyon található.
A hagyatéki bíróságok kérelemre járnak el: a hagyatéki hitelező kérelmére hagyatéki gondnok kirendelésében, öröklési igazgatási eljárás és leltározás elrendelésében, hagyatéki leltár felvételében, kötelesrészi igények fizetési elhalasztásában, öröklési bizonyítvány kiállításában, végrendeleti végrehajtó eljárásból való elbocsátása kérdésében.
A kérelemre induló eljárásokban a rendelkezési elv uralkodik, ugyanakkor az eljárást megelőzően meghatározott bizonyítékokat kell a kérelemhez felmutatni. A kérelmek a hagyatéki ügyekben alapvetően határidők - és formai kényszer alól mentesek, a kérelmek előterjeszthetőek szóban, írásban, telefonon, távirat, fax és e-mail útján egyaránt. Elektronikus előterjesztés esetén annyi megkötés érvényesül, hogy minősített elktronikus aláírással kell ellátni a kérelmet. A rendelkezési elvnek megfelelően a kérelem az eljárás bármely szakaszában visszavonható.
Az örökléshez kapcsolódóan a harmadik igényérvényesítési mód a hagyatéki bíróságok előtt a követelés elfogadása révén történő igényérvényesítés. Ide sorolható az igények és követelések
-17/18 -
visszautasítása, örökség visszautasítása, hagyatéki leltár elfogadása vagy hivatkozás a már meglévő leltárra, utóöröklés beálltának bejelentése, örökrész megváltásának bejelentése.
Az előzőekben foglaltakon túlmenően a BGB még két esetkört sorol a hagyatéki bíróságok hatáskörébe: egyrészről a közös tulajdon megszüntetését, másrészről a jogutódlást bizonyító okirat kiállítását.
A hagyatéki ügyekhez kapcsolódóan még említést kell tenni a hagyatéki jogviták egyeztetés révén ún. "Vermittlungsverfahren" keretében történő rendezéséről. Amennyiben az örökösök kérelmére történő eljárásban egyezség jön létre, az egyezség érvényességének feltétele bírósági hitelesítés a hagyatéki bíróság részéről.[19]
A nemperes eljlárásokban az egyes hagyatéki ügyekben való eljárási kötelezettség megoszlik a bíró és a "Rechtspfleger" között, és a jogszabályok a korlátozott hatáskör-átruházás eredményeként a Rechtspfleger hatáskörét igen szélesen szabták meg.[20] Kizárólag bíró járhat el a hagyatéki gondnokság elrendelése tárgyában - mind a Nachlasspflegschaft, mind Nachlassverwaltung esetén - ha külföldi hagyaték kérdése merül fel, végrendeleti végrehajtó nevezés esetén az örökhagyó hagyatéki bíróságnál történő kérelmezése esetén, végrendeleti végrehajtók véleménykülönbségéről való döntés, végrendeleti végrehajtó tanúsítvány kiállítása és visszavonása tárgyában, valamint valamely jogosult kérelmére végrendeleti végrehajtó elbocsátása tárgyában. Szintén bírói hatáskörben van az öröklési tanúsítvány kiállítása (amennyiben ezt a végintézkedés előírja), végrendeleti végrehajtó tanúsítványa, és az ún. átutalási bizonyítvány ("Überweisunsgzeugnis") kiállítása tárgyában. Illetve a bírósági apparátuson belül meg kell még említeni az irodavezetők ("Urkundsbeamte") tevékenységét, akik általánosságban véve az igények és követelések felvételében, a jogerős okiratok átadásában, a bírósági rendelkezések ismertté tételében, a résztvevők értesítésében, másolatok készítésében, akták és jegyzékek vezetésében működnek közre.
A BGB § 2353 szerint az öröklési tanúsítvány olyan hagyatéki bíróság által kiállított okirat, melyben a bíróság kinyilvánítja, hogy ki(k) az örökös(ök), és milyen rendelkezési korlátoknak van(nak)
- 18/19 -
alávetve.[21] Emellett öröklési tanúsítvány szükséges az öröklési jog bizonyításához, ha a "jogi forgalomban" nem ismeretes, hogy végintézkedés miatt a közeli rokonok sorrendje kizárható-e.[22]
Az öröklési bizonyítvány célja kettős: a jogi forgalom és a közhiteles nyilvántartások részére egy megbízható támaszt jelent az örökös személyére vonatkozóan, az örökösök szempontjából pedig egy olyan tanúsítvány, amivel igazolni tudják a hagyatéki eljárás során jogállásukat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kiállított öröklési tanúsítvány az öröklési jog vonatkozásában nem bír anyagi jogerővel. A tanúsítvány jogi természetét vizsgálva három jellemvonást fontos kiemelni, elsőként rögzítve, hogy a tanúsítvány bizonyító erővel rendelkező okirat (§§ 2365 BGB szerint), másodsorban közokiratnak minősül (§ 415 ZPO), harmadsorban nem tekintendő ítélet hatályúnak (§ 580 Nr. 7b ZPO értelmében).[23] Az öröklési tanúsítvány hitelesen tanúsítja az örökhagyó személyét (név, halál napja, az utolsó lakóhely), az örökösök személyét, az öröklési jog terjedelmét a haláleset bekövetkeztekor (az ún. örökösi kvóta), az utóöröklést és a végrendeleti végrehajtás elrendelését. Muscheler a tanúsítvány funkcióját tekintve még tovább megy, és három célt rögzít: 1. legitimációs funkció, 2. bizonyítási funkció, 3. jóhiszeműség vélelmének a funkciója, melyben benne foglaltatik a legitimáció és a nyilvánosság.[24]
A tanúsítvány egyrészről egy helyességi vélelmet keletkeztet az öröklési jog vonatkozásában, csakúgy, mint egy teljességi vélelmet az öröklési jog korlátozása tekintetében, emellett egy helyességi fikciót eszközöl jóhiszemű harmadik személyek javára, akik az örökösökkel jogi kapcsolatba lépnek.[25]
Öröklési tanúsítvány kiállítására kérelemre kerül sor. Kérelemre irányadó formai megkötés nem érvényesül, ugyanakkor a kérelem tartalmát illetően kógens a szabályozás. A tanúsítvány kiállítására irányuló kérelemnek tartalmaznia kell: a.) az örökhagyó pontos megnevezését (név és a halál időpontja), b.) öröklési sorrendet (örökösök személyes és az örökrész mértéke), c.) az ún. korlátozásokat (elő/utóöröklés, végrendeleti végrehajtás), d.) fellebbezési alapokat.[26] Hatáskör szempontjából vizsgálva az eljárás lefolytatására az Amtsgericht, mint hagyatéki bíróság rendelkezik hatáskörrel.[27] Az eljárásban az illetékességi rendszer négyszintű, elsősorban az a hagyatéki bíróság illetékes, amelynek területén az örökhagyó utolsó lakóhelye található. Abban az esetben, ha az örökhagyónak több lakóhelye volt az azonos időben, az a bíróság illetékes, ahol
- 19/20 -
az eljárás előbb megindult. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a tartózkodási hely alapozza meg. Ha sem lakóhely, sem tartózkodási hely nem ismeretes, de az örökhagyó német állampolgár, Berlinben az Amstgericht Schöneberg rendelkezik kizárólagos illetékességgel. Nem német állampolgár esetén, amennyiben a halál időpontjában sem lakóhellyel, sem tartózkodási
hellyel nem rendelkezik Németországban, az eljárásra minden olyan bíróság illetékes, amelynek területén hagyatéki vagyontárgy található az összes vagyontárgyra nézve.[28] A bírósági apparátuson belül általános szabályként rögzíthető, hogy törvényes öröklés esetén Rechtspfleger, végintézkedés felülvizsgálata, valamint külföldi jog alkalmazása esetén bíró jár el.[29] 2009. szeptember 1-jével a nemperes eljárás reformjában a joghatóság tekintetében paradigmaváltás következett be. 2009-et megelőzően az öröklési tanúsítványok kiállítása során az ún. párhuzamosság alapleve ("Gleichlaufprinzip") érvényesült, mely szerint a Fremdrechtserbschein[30] kiállításával a hagyatéki bíróság a hagyaték egészére nézve bocsájthatott ki öröklési tanúsítványt. Az új szabályozás értelmében a kérelem csak a belföldi vagyontárgyakra korlátozódhat.[31]
A tanúsítvány kiállítására a nemperes eljárás részeként ugyan kérelemre kerül sor, de a hivatalbóliság elve érvényesül a nyomozási eljárás, valamint a bizonyítékok feltárása során. A bizonyítási eszközök korlátozottsága miatt a bíróság nem vizsgálja felül a résztvevők előterjesztéseit, a szabad bizonyítás elve érvényesül a formáktól mentes nyomozás során, de kötött bizonyítás jellemzi a formákhoz kötött bizonyításfelvételt. Az eljárás nem nyilvános, ugyanakkor a felek, a résztvevők és meghatalmazottaik részére nyitott. Ahogyan a nemperes eljlárások egész területére, úgy az öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárásban sem jellemző a bizonyítási teherre vonatkozóan formalizált szabályozás.[32]
Az eljárás nem zárja ki, hogy az örökösök a Prozessgericht előtt peres eljárást indítsanak, ugyanakkor a két eljárás egymástól teljesen elkülönül. A hagyatéki bíróságnak a vitatott tényvagy jogkérdés miatt nem szabad az ügyet eljárásjogi útra (Prozessgericht elé utalnia), egyszerűen önállóan kell eldöntenie a kérdést. A gyakorlat azt mutatja, hogy vitatott öröklés esetén a felek többsége rábízza magát a hagyatéki bíróság döntésére.[33]
Attól függően, hogy az örökösök közül kinek a részére történik a tanúsítvány kiállítása, az öröklési tanúsítványok hat típusát különböztetjük meg.[34] Egyetlen állagörökös esetén "Allainererbschein" kerül kiállításra, több örökös esetén az egyes örököstársak részére "Teilererbschein", valamennyi
- 20/21 -
örökös részére "Gemeinschaftliche Erbschein" a megfelelő okirat. "Gruppenerbschein" alatt olyan csoportos öröklési tanúsítvány értendő, amelyet az örökösök egy csoportjának állítanak ki, fontos azonban, hogy nem az összes örökös javára. Meg kell még említeni a "Vereignete Erbschein" (Sammelerbschein)-t, mely olyan egyesített öröklési tanúsítvány, amelyet két egymással összefüggő és egymást követő haláleset esetén lényegében két tanúsítvány fog össze.[35] [36]
Abban az esetben, ha a haláleset bekövetkeztekor az örökösök személye ismeretlen, vagy még nem bizonyos, hogy az örökség elfogadásával örökössé válnak, a hagyaték bírósági kezelésére, gondozására van szükség, s az § 1960 BGB szerint hagyatéki gondnok kijelölésére kerül sor. Egyfelől a hagyatéki gondnok az örökösök törvényes képviselőjének tekintendő, másodsorban a potenciális örökösökkel szemben jár el.[38]
A hagyatéki gondnokság hivatalból a hagyatéki bíróság elrendelésével indul, a gondnokot a hagyatéki bíróság ("Rechtspfleger") nevezi ki.[39] Az elrendelésre három esetben kerülhet sor: 1. ugyan ismert az örökösök személye, de az örökség még nem került elfogadásra, 2. ismeretlen örökösök esetén, 3. bizonytalan, hogy az örökösök - függetlenül attól, hogy ismertek-e vagy sem - elfogadják-e a hagyatékot. A gondnok kijelölése 1952.10.15. napját megelőzően az állami közjegyzőség feladata volt, Baden-Württemberg tartományban ma is a közjegyzői hatáskör, Badenben a közjegyző, Württembergben a kerületi közjegyző jár el.
A kijelölés tárgyában mind belföldi, mind külföldi elhalálozás esetén az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti hagyatéki bíróság illetékes, belföldi lakóhely hiányában az utolsó tartózkodási hely. Amennyiben a német állampolgár sem belföldi lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezett a Berlin-Schöneberg Amstgericht rendelkezik kizárólagos illetékességgel. Külföldi állampolgár esetében németországi lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában, a vagyon fekvési helye szerinti hagyatéki bíróság jár el.[40]
A hagyatéki gondnoki eljárás (kijelölés, feladatainak meghatározása, felügyelete, elszámoltatása, ellenőrzése, díjának megállapítása, elbocsátása, az eljárás megszüntetése) a
- 21/22 -
Rechtspfleger hatáskörébe tartozik. A törvény két esetben utalta az eljárást bíró elé: nem német állampolgár Németország területén hátrahagyott vagyona, valamint hagyatéki gondnokok közötti véleménykülönbség döntése esetére.
A gondnok tevékenységét a bíróság felügyelete mellett végzi, emellett eljárása során bírósági engedélyhez, jóváhagyáshoz kötött.[41] Az intézmény kapcsán fontos rögzíteni, a hagyatéki gondnok tevékenysége nem szorítja ki az örökösök kezelési jogát.
A BGB a hagyatéki gondnokság három típusát különbözteti meg: 1. "Sicherungspflegschaft" (hagyatéki gondnokság a hagyaték biztosítása érdekében), 2. "Prozesspflegschaft" (eljárási hagyatéki gondnokság), valamint a 3. "Nachlassverwaltung" (hagyatéki vagyonkezelés).[42] A hagyatéki gondnokság első típusa egy hivatalból való eljárást foglal magába, bírósági döntésre, melyben a gondnok feladata a hagyaték biztosítása, védelme és ismeretlen örökösök felkutatása.[43] Az eljárási gondnok feladata ezzel megegyező, ugyanakkor kijelölésére a hagyatéki hitelezők indítványozására kerülhet sor. E típusú gondnokság fő célja a hagyatéki eljárás során sokkal inkább a hitelezővédelem, mintsem a hagyaték biztosítása. Egy hagyatéki hitelező az örökösökkel szemben bírósági úton fordulhat gondnok kinevezéséért abban az esetben is, ha az örökség még nem került elfogadásra, és a haláleset bekövetkezte óta hosszabb idő telt el.[44] Hagyatéki vagyonkezelésre az örökösök, a hagyatéki hitelezők, ill. a végrendeleti végrehajtó kérelmére kerülhet sor. A hagyatéki gondnokság másik két típusához képest, a vagyonkezelő rendelkezik a legszéleskörűbb jogosítványokkal. Eljárása során az örökösök elveszítik a hagyaték feletti kezelési- és rendelkezési jogosultságukat, így felelősségük is korlátozódik. A hagyatéki vagyonkezelő nemcsak kezeli a hagyatékot, hanem hatásköre a hitelezők kielégítésére is kiterjed.
Alapvetően egy vagy több személy is nevezhető hagyatéki gondnoknak, a személyt illetően a hagyatéki bíróság szabad mérlegelési jogköre érvényesül. Abban az esetben, ha egy személy kerül
kijelölésre, kizárólag természetes személy nevezhető. Több hagyatéki gondnok esetén a BGB a gondnokság három típusát különbözteti meg: a.) "Mit-Plegschaft" (társ-hagyatéki gondnokság), b.) "Gegen-Nachlasspfleger" (egymással szemben álló gondnokok), c.) "Teil-Nachlasspfleger" (részhagyatéki gondnok). Társ-hagyatéki gondnokságra az örökhagyó rendelkezése alapján, vagy abban az esetben kerülhet sor, ha a hagyatéki gondnok és az ismeretlen örökösök között érdekellentét áll fenn. Az egymással szemben álló gondnoki eljárás fő jellemvonása, hogy gyámság esetén kerül rá
- 22/23 -
sor, egyrészről a gyám javára, másfelől az ismeretlen kiskorú örökös érdekében. A harmadik típusú gondnokság korlátozott, egy örököstárs meghatározott öröklési kvótájára vonatkozóan.[47]
A hagyatéki gondnok felelőssége háromszintű: felel az örökösökkel szemben, a hagyatéki hitelezőkkel szemben, valamint harmadik személyek irányában. Mivel az örökösök és a gondnok között nincs szerződéses kapcsolat, a gondnok felelőssége törvényi előíráson alapul. Felel mulasztásával okozott károkért, a hagyatéki hitelezőkkel szemben a tájékoztatás, értesítés elmulasztásáért. Tekintettel arra, hogy az ismeretlen örökösök törvényes képviselőjének tekintendő, így felelősséggel tartozik a hagyatéki vagyontárgyak állagának megóvásáért, ill. a szükséges felújítási munkálatok elvégzéséért.[48]
Végrendeleti végrehajtót az örökhagyó halál esetére nevezhet, meghatározva feladatit a hagyatéki eljárás során.[49] Személyének kijelölését maga is véghezviheti, vagy evégett hagyatéki bírósághoz fordulhat.[50] Bár a végrendeleti végrehajtó jogköre tekintetében a jogszabályok nem korlátozzák az örökhagyó rendelkezési jogát, ugyanakkor a BGB háttérrendelkezés mintájára felsorolásszerűen előír némely feladatot (örökhagyó utolsó rendelkezéseinek teljesítése, hagyaték kezelése, hagyatéki vita rendezése). Eljárása a nevezés elfogadásával veszi kezdetét[51], s nem zárja ki a hagyatéki gondnok eljárását. A végrendeleti végrehajtó tevékenységét a bíróságtól és az örökösöktől függetlenül végzi, sem felügyeleti jog, sem rendelkezési jog nem korlátozza. A hagyaték tekintetében kizárólag vagyoni jogai vannak (sem az örökhagyó, sem az örökösök képviselőjének nem tekintendő).[52] Legfontosabb feladati közül közé a hagyatéki jegyzék készítése, a hagyaték kezelésének jog, valamint a hagyatéki vagyon és az örökösök egyes magánvagyonainak elkülönítése emelhető ki. A hagyatéki gondnok intézményéhez hasonlóan a végrendeleti végrehajtónak is több típusa különböztethető meg: 1. "Verfügungsvollstreckung" (rendelkezésre irányuló), 2. "Abwicklungsvollsterckung" (eljárás lefolytatására irányuló), 3. az ún. tartós tevékenységre irányuló "Dauervollstreckung" és végül negyedikként az igazgatási tevékenységre irányuló "Verwaltungsvollstreckung".[53] Az örökhagyó
- 23/24 -
akár több személyt is hasonló jogosítványokkal ruházhat fel végrendeleti végrehajtóként, ebben az esetben felelősségük az örökösökkel és harmadik személyekkel szemben egyetemleges.
A végrendeleti végrehajtó intézménye kapcsán szót kell még ejteni a végrendeleti végrehajtó tanúsítványról. A tanúsítvány fő célja a "jogi forgalomban" a végrendeleti végrehajtó nevezés érvényességének bizonyítása, valamint eljárási jogosultságának igazolása. A tanúsítvány kiállítására kizárólag a végrendeleti végrehajtó kérelmére kerülhet sor. A kiállítás során a hagyatéki bíróság megvizsgálja, hogy a kiállítás illetékességi feltétele fennáll-e, a végintézkedés érvényességét, valamint a végrendeleti végrehajtó nevezés alapját és érvényességét. Egy kiállított öröklési tanúsítvány nem helyettesítheti, s nem is fűződnek hozzá azonos joghatások, mint a végrendeleti végrehajtó tanúsítványához.[54]
Attól függően, hogy az örökhagyó hány végrendeleti végrehajtót nevezett, a tanúsítványok több típusa különböztethető meg: 1. résztanúsítvány az egyik végrehajtó részére, 2. közös tanúsítvány, 3. több végrehajtó részére kiállított közös résztanúsítvány.[55]
Tanulmányomban a német öröklési eljárás legfontosabb sajátosságainak bemutatására vállalkoztam, az eljárás rendezőelveinek, valamint az eljárásban résztvevő intézmények, szervek ismertetése révén.
A hagyatéki bíróság hatáskörébe utalt eljárások közül az öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárást vettem részletesen górcső alá, melynek rendeltetését, célját, természetét vizsgáltam. Az öröklési tanúsítvány intézménye Európában nem példa nélküli. Hollandiában a "verklaring van erfrech" bevezetésére a 2003. évi öröklési reform részeként került sor.[56] Bár a holland jog szerint a bizonyítvány célja az örökösi minőség közjegyző általi igazolása harmadik személyekkel szembeni jogok és kötelezettségek gyakorlása érdekében, úgy vélem, a német Erbschein eljárásjogi természetét vizsgálva a magyar jogalkotás számára sokkal inkább vezérfonal lehet az öröklési rendelet által Magyarországra rótt kötelezettség, az öröklési tanúsítvány kialakítása során.
Mindezek mellett az írás a hagyatéki gondnokság összetett rendszerének feltárására is feladatként tűzte, kitérvén a gondnokság mellett a végrendeleti végrehajtás intézményére.■
JEGYZETEK
[1] Hans Lothar Graf ezen elméletét a BGB § 1922, Abs. 1 szakaszára alapozza. In. Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. Köln, Luchterhand, 2008. 3-4.p.
[2] Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. i. m. 6-8.p.
[3] Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. i. m. 8. p., valamint Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. Verlag C. H. Beck, München 2008. 251.p.
[4] Fontos azonban kiemelni, hogy a törvényes öröklés szabályai a végintézkedésen alapuló öröklés esetében is kiemelt szerepet töltenek be. In. Hans Lothar Graf: Nachlassrecht i.m. 4-5.p.
[5] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 5.p.
[6] A tanulmány folyamán a hagyatéki eljárás fogalmát a jogszabályok által a Nachlassgericht hatáskörébe utalt, s a hagyatéki bírósághoz kötődő valamennyi polgári peres és nemperes eljárás összefoglaló elnevezéseként alkalmazom.
[7] BGB § 2260
[8] BGB § 2262
[9] BGB § 2200 Abs 2, 2202 Abs 3, 2227 Abs 1
[10] Reichsgesetz über die freiwillige Gerichtsbarkeit (17.5.1898, RGBI 189, BGBI III 3 Nr 315-1, utolsó módosítására 1998.12.19-én került sor)
[11] FGG § 6
[12] FGG § 13
[13] FGG § 86
[14] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 339-340.p.
[15] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 347.p.
[17] Minden Amstgericht-i kerületben legalább egy közjegyzőség működik. In. Murad Ferif / Heinrich Dörner / Karl Firsching / Rainer Hausmann: Internationales Erbrecht. München, Verlag C.H. Beck. 153.p.
[18] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i. m. 251-252.p.
[19] További korlátozás, hogy az öröklési szerződés örökhagyó általi megtámadása (§2282 Abs 3 BGB), az öröklési szerződéstől való elállás (§ 2296 BGB), örökségről lemondásáról szóló megállapodás (§ 2348 BGB) közjegyzői hitelesítést igényel.
[20] A Rechtspfleger hatásköre az alábbi eljárásokra terjed ki: végintézkedés és öröklési szerződés hivatalos őrzése, hagyaték biztosítása keretében: letétbe helyezett pénz, értékek, hagyatéki jegyzék őrzése, hagyaték gondozásának keretében: gondozás elrendelése, hagyatéki gondnok választása, gondnok kötelezése, irányítása és ellenőrzése, a hagyatéki gondnoktól nyilvántartás kérése - nyilvántartás ellenőrzése, hagyatéki gondnok tiszteletdíjának engedélyezése, hagyatéki gondnok kérelemre történő elbocsátása, végintézkedés nyilvánosságra hozatala, amennyiben a végintézkedés - akár hallgatólagosan - is végrendeleti végrehajtó nevezést tartalmaz, bíró elé tárása, végintézkedés, több, mint harminc éve várt rendelkezésének a teljesítésének felderítése, végintézkedésbe való betekintés, hagyaték átadásáról készített másolatkészítés engedélyezése, hagyatéki követelések fogadása, fellebbezési igények fogadása, törvényes öröklés esetén öröklési tanúsítvány szerinti átadása a hagyatéknak. Az örökség, a kiadások, a végrendeleti végrehajtó nevezéshez kapcsoló határidőkről való döntés, emellett hagyatéki vita esetén az érdekeltek közötti közvetítés, jogi tanácsadás, kötelesrészi igények fizetése halasztásának engedélyezése, igazságügyi segély engedélyezése.
[21] Walter Zimmermann: Erbrecht. Lehrbuch mit Fällen. Berlin, Erich Schmidt Verlag, 2006. 345.p.
[22] Michael Bonefeld / Ludwig Kroiss / Manuel Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. Bonn, Zerb Verlag, 2012. 938.p.
[23] Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 938-939.pp.
[24] Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 1). In. JURA Heft 5/2009. 330.p.
[25] Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 1). In. JURA Heft 5/2009. 330.p., valamint Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 939-941.p.
[26] A kérelem tartalmára irányadó jogi szabályozás igen összetett, az egyes részletszabályok a §2356 Abs. 2. BGB-ben, valamint a §25 FamFG-ben találhatók.
[27] E szabály alól két kivétel van, egyrészről Württemberg tartomány, ahol a kerületi jegyző ("Bezirksnotar") és Baden tartomány, ahol a közjegyző látja el a hagyatéki bíróság feladatait.
[28] § 343 FamFG
[29] Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 942-943.p.
[30] Lásd bővebben 35-ös számú lábjegyzet!
[31] Otto Schmidt: Das Erbscheinsverfahren. Kurzer Überblick sowie Neuerungen nach dem FamFG. In. Der Erbschaft-Steuer-Berater 12/2011. 6.p.
[32] Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 2). In. JURA Heft 8/2009. 568-569.p.
[33] Muscheler: Der Erbschein (Teil 2). 570.p.
[34] Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 967-970.p.
[35] A német jog részletesen szabályozza az öröklési tanúsítványok különböző típusait, amennyiben a haláleset külföldön történik. Így megkülönböztetjük: az umfassendem Eigenrechtserbschein, umfassendem Fremdrechtserbschein, gegenständlich beschränktem Eigenrechtserbschein és gegenständlich beschränktem Fremdrechtserbschein -t.
[36] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i. m. 436-438. p.
[37] Fontos kiemelni, hogy a hagyatéki gondnok nem a hagyaték, mint vagyontömeg képviselőjének tekintendő, lényegében ez a fő különbség a hagyatéki gondnok és a végrendeleti végrehajtó között.
[38] Walter Zimmermann: Die Nachlasspflegschaft. 2. Auflage, Bielefeld, Verlag Ernst und Erner Gieseking, 2009. 1-2.p.
[39] § § 1960, 1961 BGB, valamint bővebben Manuel Tanck / Elmar Uricher (hrsg): Erbrecht. Testamentsgestaltung / Vertragsgestaltung / Prozessführung. Nomos, Baden-Baden, 2011. 596-597.p.
[40] Walter Zimmermann i.m. 55-60.p.
[41] § 1837 BGB
[42] Walter Zimmermann i.m. 18. p.
[43] § 1960 BGB
[44] § 1961 BGB
[45] § 1975 BGB
[46] Jogszabály nem írja elő sem a német állampolgárság meglétét, sem kvalifikációs követelményeket, a megkötés mindössze annyi, hogy alkalmasnak kell lennie a feladat ellátására.
[47] Walter Zimmermann i.m. 73-83.p.
[48] Walter Zimmermann i.m. 347.p.
[49] Fontos rögzíteni, hogy magának az intézménynek a hagyatéki eljárásban történő igénybevételéről kizárólag az örökhagyó rendelkezhet, ugyanakkor a végrendeleti végrehajtó személyének kijelölése az örökhagyótól, a hagyatéki bíróságtól, sőt, külső harmadik személytől is eredhet. A német jog lehetővé teszi a végrendeleti végrehajtó nevezés öröklési szerződésbe történő foglalását, azonban fontos korlátozás, hogy az örökhagyó ezt egyoldalúan teheti meg. In. Walter Zimmermann: Erbrecht. Lehrbuch mit Fällen, Berlin, Erich Schmidt Verlag, 2006. 407.p.
[50] A hagyatéki gondnok intézményétől eltérően a végrendeleti végrehajtóval szemben szigorú kvalifikációs követelmények kerültek előírásra: ügyvéd, adótanácsadó, zertifikált végrendeleti végrehajtó, szaktanácsadó jelölhető ki.
[51] Anélkül, hogy akár végrendeleti végrehajtó tanúsítvány vagy öröklési tanúsítvány került volna kiállításra.
[52] Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 517.p.
[53] Eberhard Rott / Michael Stephan Kornau / Rainer Zimmermann: Testamentsvollstreckung. Wiesbaden, Springer Gabler Verlag, 2012. 115.p.
[54] Az öröklési tanúsítvány név szerint csak az örökös(ök) személyét jelöli meg, pusztán feljegyzést tartalmaz a végrendeleti végrehajtóról egyfajta hagyatéki korlátként megjelölve. Ezzel szemben a végrendeleti végrehajtó tanúsítványa megnevezi a végrehajtó személyét, és az őt terhelő korlátozásokat, de az örökösök személyt nem.
[55] 1. "ein Teilzeugnis über das Recht eines einzelnen", 2. "ein gemeinschaftliches Zeugnis über das Recht aller", 3. "ein ein gemeinschaftliches Teilzeugnis über die Rechte mehrerer Testamentsvollstrecker". In. Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 527.p.
[56] Hans-Peter Schömmer / Wolfgang Eule: Internationales Erbrecht und Erbschaftsteuer. Niederlande. Müchen, Verlag C. H. Beck, 2010. 256.p
Visszaugrás
