Jogalkalmazói megkeresés kapcsán az a jogértelmezési kérdés merült fel, hogy a nonprofit gazdasági társaság nonprofit jellegének megváltoztatásával átalakulhat-e forprofit gazdasági társasággá.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) nem tartalmaz szabályokat a nonprofit gazdasági társaságok tekintetében, így a kérdés megítélése során elsődlegesen a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit kell figyelembe venni.
A Ctv. 9/F. § (2) és (3) bekezdése a következőket rögzíti:
"(2) Az a gazdasági társaság minősül nonprofit gazdasági társaságnak és cégnevében az a gazdasági társaság tüntetheti fel a nonprofit jelleget, amelynek létesítő okirata tartalmazza, hogy a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok között nem osztható fel, hanem az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja.
(3) Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. Nonprofit gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést."
A Ctv. 57/A. §-a szerint továbbá a "[n]onprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének megtartásával alakulhat át, csak nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve csak nonprofit gazdasági társaságokká válhat szét".
A Ctv. 9/F. § (2) bekezdése értelmében tehát a nonprofit gazdasági társaság létrejöttét követően tilos a tevékenységéből származó nyereség tagok közti felosztása, függetlenül attól, hogy a nonprofit jelleg a gazdasági társaság alapításával vagy cégnyilvántartásba már bejegyzett gazdasági társaság legfőbb szervének elhatározása útján jött létre. A nyereség tagok közti felosztásának tilalma kiterjed a társaság minden létszakaszára, a Ctv. 57/A. §-a értelmében még a jogutódlással történő megszűnésére is: nonprofit jelleget a jogutódlással történő megszűnés (átalakulás, egyesülés, szétválás) esetén is fenn kell tartani.
A vizsgált esetben a Ctv. fent idézett rendelkezésében írt átalakulás a Ptk. 3:39. § (1) bekezdése és 3:89. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság formájának megváltozását jelenti. A Ctv. 57/A. §-ában foglaltakból következően az átalakulás csak a nonprofit jelleg megtartásával történhet, a nonprofit gazdasági társaság bármely, a Ptk. 3:89. § (1) bekezdésében meghatározott társasági formává alakulhat át, azonban kizárt, hogy az átalakulással létrejövő jogi személy forprofit jellegű legyen. Ugyanez érvényes a beolvadás útján történő egyesülésére is: a nonprofit gazdasági társaság bármely, a Ptk. 3:89. § (1) bekezdésében meghatározott, nonprofit formában működő gazdasági társasággal egyesülhet. Szétválás esetén a jogutódok is csak nonprofit gazdasági társaságok lehetnek.
A Ctv. ugyan nem tartalmaz kifejezett tiltó rendelkezést a gazdasági társaság működése alatti, a nonprofit jellegnek forprofitra változtatását illetően, azonban a fentiekből következik: nincs lehetőség arra, hogy a nonprofitként működő gazdasági társaság a nonprofit jellegének a társasági szerződés módosításával megszüntetése mellett a forprofit jelleggel történő továbbműködéséről döntsön. Ezáltal ugyanis a nonprofit gazdasági társaságként folytatott tevékenysége során keletkezett, és a nonprofit célra még fel nem használt nyeresége a tagok között feloszthatóvá válna, és nem a gazdasági társaság vagyonát gyarapítaná, ami ellentétes a Ctv. 9/F. § (2) bekezdésében foglalt követelményekkel. Ha a nonprofit jelleg forprofitra változtatása lehetséges lenne, a gazdasági társaság a működése alatt akár többször is cserélhetné nonprofit-forprofit jellegét, és - tekintettel arra, hogy a nonprofit jelleghez számos, más jogszabályban biztosított kedvezmény kapcsolódik - az nem kívánt, a joggal való visszaélés tilalma elvének megsértését jelentő gyakorlat kialakulásához is vezethetne.
A nonprofit gazdasági társaság tehát e jellege létrejöttét követően teljes működése alatt és jogutódlással történő megszűnése esetén is köteles megtartani a nonprofit jellegét (a nyereség tagok közötti felosztásának tilalmát és a nyereség a társaság vagyonának növelésére fordítását), ezért nonprofit jellegűvé válását követően nem dönthet forprofit jellegű gazdasági társaságként továbbműködéséről, forprofit jellegű gazdasági társasággá átalakulásáról, forprofit jellegű gazdasági társasággal történő egyesüléséről vagy ilyen társasággá való szétválásáról sem.
* * *
- 52/53 -
Az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett Ákr.-Helpdesk[1] felületre nagyszámú - tájékoztatást kérő - jogértelmezési kérdés érkezik. A felület célja az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvénnyel kapcsolatosan felmerült konkrét kérdések megválaszolása, és ezzel egy általánosabb tudásbázis - quasi GYIK - közreadása, kereshető formában az ügyfelek számára.
Erre a felületre érkezett - többek között - egy olyan kérdés is, melyben a megkereső a jogsértő döntés saját hatáskörben történő visszavonása vagy módosítása esetén szükséges értelmezésre keresett választ a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmét illetően. Mit és mikor kell bizonyítania a hatóságnak e tekintetben?
Az Ákr. 120. §-ában[2] foglaltakkal összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a véglegesség védelme érdekében szigorú szervi (kizárólag a saját döntése kapcsán van rá lehetősége a hatóságnak), időbeli (az alapdöntés közlését követő egy éven belül és egy ízben van helye) és tartalmi (jogszabálysértő döntés tekintetében van helye) korlátok mellett kerülhet sor a döntés módosítására vagy visszavonására. Egyfajta korlátozást jelent, hogy nem lehet módosítani, illetve visszavonni az alapdöntést, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogvédelem fennállásához a kifejezés minden elemének teljesülnie kell, tekintettel arra, hogy amint azt az "és" kötőszó is mutatja, konjunktív fogalmi elemekről van szó.
A jóhiszeműség követelményét az Ákr. mint alapelvet rögzíti. Az Ákr. 6. § (1) bekezdése szerint az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni, valamint a többi résztvevővel együttműködni. Ezzel egyidejűleg az Ákr. 6. § (2) bekezdése[3] meghatározza, hogy mely magatartások nem jóhiszeműek, azaz melyek minősülnek rosszhiszeműnek. Emellett a bírói gyakorlat további rosszhiszemű magatartásokat rögzít. Példának okáért, nem lehet jóhiszemű az, aki jogellenes tevékenységéről tud (vö. Legfelsőbb Bíróság Kfv.28.207/1996/5.). Nem jóhiszemű az az ügyfél sem, aki nem úgy járt el, ahogyan az az adott körülmények között elvárható lett volna (vö. Legfelsőbb Bíróság Kfv.35.286/2011/6.), illetve az az ügyfél sem jóhiszemű, aki a hatóságot szándékosan megtéveszti (vö. Legfelsőbb Bíróság Kf.II.39.834/2001/8.).
Mindenképpen hangsúlyozni szükséges, hogy a jóhiszeműségnek a döntés előtt és annak meghozatalakor is fenn kell állnia. Az is hangsúlyozandó, hogy az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, valamint a rosszhiszeműséget minden esetben a hatóságnak kell bizonyítania [vö. Ákr. 6. § (3) bekezdése].
Hangsúlyozandó az is, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog védelme kizárólag a jogot megállapító határozatokhoz fűződik, tekintettel arra, hogy ha az ügyfél a módosított, illetve visszavont határozattal semmiféle jogot nem szerzett, a jóhiszemű jogszerzés kérdése fel sem merülhet.
Szükséges továbbá leszögezni azt is, hogy azon döntések tekintetében, amelyek még nem váltak véglegessé, fogalmilag nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme, mivel a véglegesség hiányában a jogszerzés sem állapítható meg. Ennek megfelelően az Ákr. 120. § (2) bekezdése szerinti védelem kizárólag a végleges határozaton alapuló, azaz a már "megszerzett" joggal kapcsolatban vehető figyelembe.
Fontos továbbá az a tényező is, hogy a jóhiszeműen szerzett jogot az ügyfél már gyakorolta. Példának okáért a Kúria Kfv.II.37.281/2021/7. számú döntésének alapul fekvő ügyében megállapításra került, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem képezték volna akadályát a járadék jövőre nézve történő megszüntetésének, hiszen a jövőbeni járadékok tekintetében ugyan jogot szerzett az ügyfél, de azokat még nem gyakorolta.
A módosító döntéssel, illetve a döntés visszavonásával az eredeti döntés véglegességét saját hatáskörben, jogszabálysértés orvoslásának okán, hivatalból töri át a hatóság. Jogsértő döntés gyanúja esetén az egyedi eset részletes vizsgálatával - az eset összes releváns körülményét egyaránt mérlegelve - kell a hatóságnak döntenie a tekintetben, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog védelme képezi, vagy képezheti-e valós akadályát határozata módosításának vagy visszavonásának. A bizonyítás során - a szabad bizonyítás elvének megfelelően - a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, továbbá a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabad meggyőződése szerint értékeli [vö. Ákr. 62. § (4) bekezdése].
Az Ákr. 120. § (2) bekezdésében foglaltak elemzésekor kiemelkedő jelentőséggel bír az is, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmének tilalma kizárólag ugyanazon ügyben, az alapdöntés módosításának, illetve visszavonásának esetére szól, azaz fontos szempont az ún. ügyazonosság kérdése, amely személyi, tárgyi és ténybeli azonosságot is jelent. Az ügyazonosságra tekintettel az alapdöntés hivatalból történő felülvizsgálata során hozott döntés egységesen kezelendő az alapdöntéssel, ezeket nem lehet egymástól elkülönítve értékelni, mivel mindkét döntés azonos életviszonyokra vonatkozik, azonos jogviszonyokat kíván rendezni.
- 53/54 -
Ebből következik az is, hogy a jóhiszeműség kérdésében alapvetően már az alapdöntés meghozatalakor dönt az eljáró hatóság, amikor is vagy vélelmezi a jóhiszeműséget, vagy bizonyítja a rosszhiszeműséget.
Külön hangsúlyozandó, hogy nem értékelhető e körben a hatóság azon eljárása, amellyel az alapdöntés meghozatalát követően eltelt időszakban a döntés lényeges körülményeiben bekövetkezett lényeges változásokra tekintettel hoz bármilyen új döntést (így például korábban engedélyezett tevékenység folytatását ex nunc hatállyal megtiltja), mert ez nem módosítása, illetve visszavonása lesz az alapdöntésnek, hanem ebben az esetben egy új tényálláson - megváltozott ténybeli vagy jogi helyzeten - alapuló újabb döntés születik.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje.
[2] Ákr. 120. § (1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől - a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 5/A. §-ába ütköző esetben a büntetőügyben hozott határozat közlésétől - számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja.
(2) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a döntést a hatósági igazolványba és bizonyítványba felvett téves bejegyzés kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
[3] Ákr. 6. § (2) Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.
Visszaugrás
