A digitalizáció elmúlt időkben való rohamos terjedése új lendületet adott mind a személyes, mind a munkahelyi kommunikációnak, a különböző közösségi alapú informatikai megoldások és közös projektek megvalósítását lehetővé tevő platformok pedig alapelvi szinten változtatták meg a napi munkaszervezést. Ezen jelenségek az informatikai megoldások iránti fogékonyságot és fokozott alkalmazkodási képességet várnak el mind a munkáltatóktól, mind a munkavállalóktól. A munkaidő és a szabadidő összecsúszása, a különböző távoli munkavégzéssel, "home office"-szal kapcsolatos, valamint "freelance" foglalkoztatási és munkavégzési formák egyre távolabb sodorják a munkavégzést a korábbi "nyolc óra munka, nyolc óra pihenés" koncepciójától, az applikációk[1] és a digitális megoldások kiterjedt alkalmazása pedig egyre szervesebb részévé válik a jövő digitalizált munkaerőpiacának.
1. Bevezető gondolatok
2. Projektek és feladatok - az írásbeliség és a munkaidő-beosztás problémái
3. A távmunkavégzés és a "home office" - munkajogi és adatvédelmi szempontok
4. Adatkezelés applikációs térben és a munkavállalók megfelelő tájékoztatása
5. Az adatbiztonság kérdése
6. Zárógondolatok
Az applikációs megoldások sokrétűsége és gazdag alkalmazási lehetőségei több szempontból is alkalmasak a munkaszervezés megkönnyítésére és a napi munkavégzés hatékonyabbá tételére, ideértve többek között
- a közös projektek végzéséhez, munkafeladatok tervezéséhez és kiosztásához kapcsolódó,
- a dokumentummegosztással és közös tervezetek készítésével, valamint
- a főként bizonyos munkakörök (például sofőr, ügynök stb.) esetén gyakorinak számító flottakövetési, továbbá
- a számítástechnikai rendszerek biztonságos távoli elérését segítő egyéb megoldásokat.
Tekintettel a magánélet és a munkaidő nehéz elválaszthatóságára, a személyes adatok tömeges tárolására alkalmas adatbázisokra és a laikus szemmel gyakran nehezen átlátható HR-folyamatokat támogató IT-szolgáltatásokra, az applikáció alapú munkavégzéssel kapcsolatos megoldások egyre jobban feszegetik a munkajogi és adatvédelmi szabályozás kereteit, és sok esetben kihívások elé állítják azok gyakorlati alkalmazhatóságát. Idetartoznak többek között az írásbeliséggel és a munkaidő-beosztással kapcsolatos kérdések, a távmunkavégzés és a home office jellemzőinek elkülönítése, a GPS-alapú nyomkövetés és flottakövetés gyakorlati lehetőségei, valamint a munkahelyi adatkezelés megszervezésével, az érintett munkavállalók tájékoztatásával és az adatbiztonság megfelelő szintjének garantálásával kapcsolatos követelmények. E körben adatvédelmi szempontból további kockázatot jelenthet az adott technológiának a munkavállalók ellenőrzéséhez való használata, ugyanis amennyiben erre pusztán az adott megoldás költséghatékony vagy innovatív jellege miatt kerül sor, úgy ez valós munkáltatói igény és szükséglet hiányában a célhoz kötöttség elvének sérelméhez, és így végső soron jogsértő adatkezeléshez vezet.[2] Emellett a megfelelő technológia megválasztása esetén is kulcskérdésnek minősül a technológia munkaszervezetbe integrálása, külső szolgáltatók igénybevétele esetén pedig a szerződésben foglalt felelősségi klauzulák alapos kidolgozása (például jogszabályváltozások figyelemmel kísérése és az adott szoftver ennek megfelelő frissítése stb.).
Az applikációalapú munkavégzés esetén bizonyos esetekben külön kihívást jelent a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alaki szabályai-
- 39/40 -
nak való megfelelés. Amennyiben egy adott jognyilatkozat munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján alaki kötöttséghez kötött, úgy elektronikus dokumentumba foglalással vagy helyben szokásos és általában ismert módon történő közzététellel tekinthető írásba foglaltnak.
Az elektronikus dokumentum esetén azonban feltétel, hogy a jognyilatkozat közlésére a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban kerüljön sor.[3] A jogirodalom és a joggyakorlat sok tekintetben ellentmondásosan értelmezte az elektronikus dokumentumok helyzetét, és ma sem tekinthető egységesnek abban a kérdésben, hogy az ilyen dokumentumok esetén minimálisan milyen alakiság is követelhető meg.[4] A leggyakoribb vélemények e körben az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben (a továbbiakban: Eatv.) meghatározott fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírás szigorú alaki szabályaira hivatkozva tartották kétségesnek az egyszerű elektronikus nyilatkozatok, üzenetek megfelelőségét, illetve a kérdés eldöntését a jövendő bírói gyakorlatra bízták[5], míg más álláspontok adott esetben az egyszerű e-mailben foglalt jognyilatkozat alaki megfelelősége mellett törtek lándzsát.[6] Az Eatv. ugyanakkor 2016. június 30-án hatályát vesztette, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény pedig az elektronikus dokumentum formai kellékeiről nem rendelkezik. A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. július 23-i, 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (ún. EIDAS rendelet) 3. cikkének 10. pontja azonban már meghatározza az elektronikus aláírás fogalmát, mégpedig olyan elektronikus adatként, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak, illetve logikailag hozzárendelnek, és amelyet az aláíró aláírásra használ - így akár a korábbi szabályozás szerinti "egyszerű aláírás" is megfelelhet az elektronikus dokumentum formai követelményeinek.[7]
A fenti szabályok különös súllyal esnek latba a munkaviszonyt létesítő, annak tartalmát módosító vagy azt megszüntető jognyilatkozatok esetén, melyek azonban az applikációalapú munkavégzés esetén egyelőre atipikusnak tekinthetők. A munkaidő-beosztás közlése vagy a rendkívüli munkaidő elrendelése (például bizonyos projektfeladatokhoz kapcsolódóan) azonban akár applikációs keretek között is történhet, amennyiben az érintett munkavállalók az ott írtakat megismerték (vagy kötelességük volt azok megismerése), a hozzáférés lehetősége esetükben bizonyított, a fellelhetőség helye pedig valamennyiük számára egyértelmű volt.[8]
A fentebb írtakat is figyelembe véve azonban természetesen az applikáción keresztüli feladatszervezéssel kapcsolatos utasítások döntő többsége alaki kötöttség nélkül megtehető, ideértve a napi feladatszervezéssel járó kommunikációt és a különböző részfeladatok applikáción keresztüli kiosztását.
Az applikációalapú munkavégzés különösen gyakran valósul meg távmunkavégzés esetén, tekintettel arra, hogy a munkaviszony ezen típusa felel meg a leginkább az applikációalapú munkavégzés sajátos jellemzőinek. Távmunkavégzés alatt a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folyatott munkavégzést értünk, amelynek eredményét számítástechnikai eszköz segítségével továbbítják.[9] A számítástechnikai eszközök, a munkavégzéshez használt applikációk és informatikai tudás természetesen mind az adott munkakörhöz és annak gyakorlati szempontjaihoz tapad. Kulcskérdésnek tekintendő azonban a munkatársak közötti napi kommunikáció biztosítása, a feladatok meghatározása és a feladatvégzés kereteinek kijelölése (például milyen rendszerességgel, milyen platformon teljesítse a munkavállaló a feladatait), valamint a munkáltatói ellenőrzés szabályainak lefektetése, amelyek egytől egyig a munkáltatót terhelik. Ehhez kapcsolódik a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége, amelyet egyrészt az Mt. vonatkozó tájékoztatási szabályai[10], másrészt - tekintettel arra, hogy a munkáltatói feladatszervezés és ellenőrzési jogok gyakorlása során adatkezelés történik - az adatvédelmi jogszabályi rendelkezések jelölnek ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
