1. A Pp. 233. § (3 ) bekezdés b) pontja, az ügy érdemi vizsgálatának (alapos tárgyalásának) és ésszerű időn belül történő befejezésének érdekében korlátozza, illetve kizárja a bíróság közbenső intézkedése elleni fellebbezés lehetőségét. Ezen cél érdekében a törvényhozó az eljárás folyamán hozott végzéseket kizárta a megfellebbezhető határozatok köréből. "A korlátozással - írja Bajory Pál - ugyanis a törvény az érdemi vagy befejező határozatot előkészítő, tehát közbenső intézkedést tartalmazó végzés elleni fellebbezést kívánja megakadályozni azzal a célzattal, hogy elejét vegye a per elhúzódásának, ..." "Itt elsősorban a pervezető végzésekről van szó."1
A bírósági eljárás komolysága és a peres felek jogbiztonsága szükségessé teszi - a fentieken kívül - a közbenső határozatok (végzések) egyszerű kötőerejét is. Ezért a Pp. 227. § (1) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben hozta, kötve van mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve. A Pp. 227. § (1), (2) és (3) bek. meghatározza azt a kört, amelyben a bíróság nincs kötve saját határozatához abban a perben, amelyben hozta. A Pp. 257. § (1) bekezdés első mondata szerint, ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéshez nincs kötve (227. §) a fellebbezésnek maga is eleget tehet.
2. Az eljárás folyamán hozott végzések közül néhány esetben a Pp. tételesen (kifejezetten) külön is kizárja a fellebbezési lehetőséget függetlenül a Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjától.
Az ilyen végzések az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben sem támadhatók meg.2
Más esetben az eljárás folyamán hozott végzések tekintetében a törvény külön fellebbezési lehetőséget biztosít.25
Ha a törvény csak a külön fellebbezést zárja ki tételesen (kifejezetten), akkor a végzés az eljárást befejező határozat ellen irányuló fellebbezésben megtámadható.
Ezeket a szabályokat mintegy kiegészíti a Pp. 254. § (1) bekezdése, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalán nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.3 A jogirodalomban is kifejtették, hogy a Pp. 233. § (3) bek. b) pontjában foglalt korlátozást nem tekinthető a fellebbezés valóságos korlátozásának, mert az eljárás folyamán hozott végzések ellen is lehet orvoslást keresni a pert befejező ítélet elleni fellebbezésben.42
3. Az 1972. évi 31. sz. törvényerejű rendelet (továbbiakban: tvr.) 32. § (1) bekezdése, valamint az 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról (2000. január 1. napjától hatályba lépő) (továbbiakban: tv.) 64. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ügyfél kérelmére bejegyzés, illetve feljegyzés végett a körzeti földhivatalt értesíti
a) a törlési és kiigazítási
b) az ingatlan tulajdonjogát érintő
c) az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti
d) az ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi, valamint
e) a jelzáloggal biztosított, illetőleg önálló zálogjogba foglalt követelés érvényesítése iránti per megindításáról. - A jogirodalomban kimunkált értelmezés szerint a Pp. 212. §-a alapján a bíróság a per érdemén kívül eső minden más kérdésben általában végzéssel dönt.4 A Pp. 212. §-a nem tesz említést a Pp.-ben szabályozott egyéb határozatokról, amelyek a kiváltott joghatás szerint lehetnek ún. ítélethatályú, ill. végzéshatályú határozatok. Így az a végzés amellyel a bíróság elrendeli az ügyész értesítését [Pp. 3. § (4) bek.] vagy a körzeti földhivatal értesítését, az hatósági akarat-kijelentés, vagyis bírósági határozat, amely joghatása szerint végzéshatályú.5 Ez azért is fontos, mert megállapítást nyert, hogy a fellebbezés tárgya csak határozat lehet.6
B) A fenti jogintézmények tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása során felmerült számos kérdés amelyekkel kapcsolatosan jelezni kívánunk néhány észrevételt a tárgyalt jogintézmények helyes értelmezése és alkalmazása, valamint az egységes ítélkezési gyakorlat kimunkálása érdekében.
A tempus regit actum elvének megfelelően az új tv.-nek nincs visszaható ereje és csak a 2000. január 1. napja után indított eljárásokban alkalmazható. A korábban indított - és nem kevés folyamatban lévő - ügyekben a tvr. valamint a végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (továbbiakban Vhr.) rendelkezéseit kell alkalmazni 2000. január 1. után is. Ezért nem felesleges mindkét jogszabály rendelkezéseinek párhuzamos elemzése is.
A felmerült kérdések a következők:
I. Melyek az eljárás folyamán hozott végzések a Pp. 233. § (3) bek. b) pontja értelmében?
II. Melyek a pervezető végzések a Pp. 227. § (2) bekezdésének megfelelően, amelyek esetében nem érvényesül a kötőerő?
III. Melyek azok a végzések, amelyek esetében az első fokú bíróság nincs kötve saját határozatához és a fellebbezésnek maga is eleget tehet. [Pp. 257. § (1) bek.]
IV. A körzeti földhivatal értesítését elrendelő végzés az eljárás folyamán hozott végzés-e, ill. pervezető végzés-e? A tvr. hatálya alatt felmerülő kérdés, hogy a körzeti földhivatal értesítését elrendelő végzés ellen kizárt-e a fellebbezés a Pp. 233. § (3) bek. b) pontja alapján? További kérdés ebben az esetben, hogy van e jogorvoslati lehetőség a téves bejegyzés esetében? Felülvizsgálhatja e a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a körzeti földhivatal értesítését - a tvr. alapján - elrendelő, ill. elutasító végzését?
V. Az ügyészség értesítését elrendelő végzés az eljárás folyamán hozott, ill. pervezető végzés-e? Van-e jogorvoslási lehetőség a téves értesítés esetén, ill. az értesítés elutasítása esetében?
A) Az 1915. január 15-én hatályba lépett Pp. (továbbiakban Rpp.) használta és a hatályos Pp. is használja "az eljárás folyamán hozott végzések" kifejezést. E kifejezés helytelenségére és a törvény alkalmazása során felmerülő nehézségekre úgy a régi, mint a hatályos törvénnyel kapcsolatosan többszöri kritika hívta fel a figyelmet.7 A törvényhozó sem korábban, sem a jelenlegi törvényben nem határozta meg az eljárás folyamán hozott végzések körét. Így a törvény értelmezésénél és alkalmazásánál figyelembe kell venni a törvényhozó által követett célt a szabályozás beiktatásánál. Más szóval, a konkrét törvényértelmezést és jogalkalmazást meghatározza az alkalmazandó jogintézmény (fellebbezés korlátozása, ill. kizárás) célja és rendeltetése. Ezért kell figyelembe venni a Pp. 233. § (3) bek. b) pontjának értelmezésénél és alkalmazásánál, hogy "...a törvény az érdemi vagy befejező határozatot előkészítő, tehát közbenső intézkedést tartalmazó végzés elleni fellebbezést kívánja megakadályozni azzal a célzattal, hogy elejét vegye a per elhúzódásának,..."8 Talán éppen ezért is a jogirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban általánosan elfogadott, hogy a Pp. 233. § (3) bek. b) pontjában használt "eljárás folyamán hozott végzések fogalmát meg-szorítóan kell értelmezni.9 A megszorító értelmezés azt jelenti, hogy csak a peres eljárás érdemi megoldásával összefüggő - az ítélet előkészítése során hozott - végzésekre vonatkoznak a Pp. 233. § (3) bek. b) pontjának rendelkezései.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
