Az új Gt. hatálybalépése óta eltelt csaknem két év jogalkalmazói gyakorlata a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál is fényt derített nem egy gyakorlati problémára, értelmezését igénylő kérdésre, sőt esetenként a jogi szabályozás hiányosságaira, hibáira is. Most ezekből a kérdésekből gyűjtünk csokorba néhányat.
A közkereseti társaság és a betéti társaság az új Gt.-ben sem kapott jogi személyiséget, jogalanyiságuk azonban a 2. § (3) bekezdésében foglalt - a korábbival azonos tartalmú - szabály folytán egyértelműen rendezett, gyakorlati problémát nem vet fel. A problémát ezen a téren inkább az jelenti, hogy a Gt. mögöttes jogterületéül szolgáló Ptk. nem ismeri ezt a jogalanyi kategóriát. A Ptk. Második része jelenleg "Személyek" alatt csak az embert, mint jogalanyt és a jogi személyeket különbözteti meg, hiányzik azonban az ún. "jogi személyiség nélküli szervezeti jogalanyok" kategóriája, amelybe a kkt. és a bt. is tartozik. Azt, hogy ez a kategória mennyire hiányzik a Ptk.-ból, jól mutatja az az anomália, hogy olyan szabály is van a Ptk.-ban, amely csak a jogi személyekre vonatkozik, mégis indokolt lenne alkalmazni ezeket a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra is. Néhány példa:
- A Ptk. 28. §-ának (3) bekezdése csak jogi személyekre mondja ki, hogy jogképességük kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. Elméletileg vitás lehet tehát, hogy pl. egy kkt., bt. Gt. 2. § (3) bekezdésén alapuló jogalanyisága is abszolút-e vagy pedig csak relatív, tehát esetükben érvényesül-e az ultra vires tilalom. Véleményünk szerint a Ptk. 28. §-ának (3) bekezdését a kkt., bt. esetében is alkalmazni kellene.
- A Ptk. 29. §-ának (4) bekezdése szerint: "Ha jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti, a bejegyzett körülmények megváltoztatása harmadik személyek irányában csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették." Nyilvánvaló, hogy ezt a szabályt bármely cégjegyzékbe bejegyzett jogalany esetében indokolt lenne alkalmazni.
- A Ptk. 75. §-ának (2) bekezdése szerint: "A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem - jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illeti meg." E szabály strict értelmezése szerint a személyhez fűződő jogok védelme (pl. névvédelem) nem terjedne ki a jogi személyiség nélküli szervezeti jogalanyok kategóriájára. (A bírói gyakorlat természetesen rájuk is vonatkoztatja a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat.)
- A Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése csak jogi személyek esetében ismeri az ún. "általános kereskedelmi meghatalmazott" kategóriáját, holott nyilvánvaló, hogy ennek jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében is létjogosultsága van. (A BH. 1998/12/580. sz. eseti döntés egyébként rugalmas jogértelmezéssel bt. esetében alkalmazhatónak is találta ezt a fogalmat.)
A példákat minden bizonnyal lehetne még folytatni. A Ptk. kodifikációja során véleményünk szerint érdemes lenne az ember és a jogi személyek mellett a jogalanyok harmadik csoportjaként nevesíteni a "jogi személyiség nélküli szervezeti jogalanyok" kategóriáját pl. annak kimondásával, hogy: "Jogszabály saját neve (cégneve) alatti jogalanyisággal jogi személynek nem minősülő szervezetet is felruházhat". Arról is rendelkezni kellene, hogy a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok megfelelően irányadóak a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti jogalanyokra is.
A közkereseti társaság személyegyesülés jellegével és a tagok korlátlan felelősségével függ össze e társasági formának az a jellegzetessége, hogy az ügyvezetést kívül állók nem, hanem csak tagok láthatják el. Nincs kivétel az alól a szabály alól, hogy üzletvezetésre csak tag lehet jogosult. A 88. § szerint a társaságot az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik, tehát az üzletvezetés, mint befelé irányuló döntési jogosultság és a képviselet, mint kifelé irányuló, külső ügyvitel személyileg egybe esik. Kivétel ez alól a cégvezető és a képviseleti joggal felruházott munkavállaló esete, akik képviseletre jogosultak, üzletvezetésre azonban nem. E két kategória egyben áttörését jelenti annak a korábban szintén kivétel nélkül érvényesült szabálynak, hogy képviselő is csak tag lehet. Több üzletvezetésre jogosult tag az üzletvezetést önállóan, illetve együttesen is elláthatja és a képviseleti (cégjegyzési) jog is lehet önálló, illetve együttes. Ugyanakkor véleményünk szerint az nem szükségszerű, hogy az üzletvezetést és a képviseletet is ugyanúgy (tehát mindkettőt vagy együttesen vagy önállóan) lássák el az arra jogosult tagok. Tiltó rendelkezés hiányában lehetségesnek tartunk olyan társasági szerződési rendelkezést, amely szerint az üzletvezetést az arra jogosult tagok együttesen gyakorolják, cégjegyzési joguk viszont önálló (természetesen elvileg a fordítottja is lehetséges, bár az kevésbé életszerű).
Értelmezési kérdés, hogy vajon az üzletvezetés (a képviselet) ellátása is a tag részéről teljesített személyes közreműködésnek minősíthető-e? Látszólag igen, hiszen mind az üzletvezetés (képviselet) ellátása, mind pedig a személyes közreműködés a tagsági viszonyhoz tapadó fogalmak, valójában azonban mégis eltérő sajátosságú jogviszonyokról van szó. A személyes közreműködés ugyanis a társasági szerződésben a többi taggal való megállapodás alapján vállalt kötelezettség, amely egyoldalúan nem, hanem csak szerződésmódosítás útján szüntethető meg. Az üzletvezetési jogosultság ugyanakkor egyoldalúan is megszüntethető, hiszen arról a tag lemondhat, illetve az - a tagsági viszony fennmaradása mellett - visszahívással is megszüntethető. (Érdekes specialitás, hogy a betéti társaság egyetlen beltagja viszont gyakorlatilag nem hívható vissza a vezető tisztségből hiszen - mivel kültag nem lehet üzletvezetésre (és képviseletre) jogosult - a társaság nem maradhat vezető tisztségviselő nélkül) Közkereseti (betéti) társaságnál persze nem túl gyakori, hogy a vezető tisztségviselői minőség úgy szűnjön meg, hogy közben a tagsági jogviszony fennmarad. Mivel a Gt. 11. § f) pontja értelmében a vezető tisztségviselő neve kötelező szerződési tartalom, ezért a vezető tisztségviselő személyében bekövetkező változás szerződésmódosításnak minősül, ami kkt.-nál csak valamennyi tag egyhangú szavazatával lehetséges [88. § (5) bekezdés]. Eredményes visszahíváshoz tehát a visszahívandó tag szavazata is szükséges, hacsak a társasági szerződés eleve nem rendelkezett akként, hogy a visszahívás (az üzletvezetői jogosultságtól való megfosztás) kérdésében az érintett tag nem szavazhat. [Külön szerződési rendelkezés nélkül ugyanis ez az eset nem nagyon vonható a Gt. 18. §-ának (5) bekezdése alá.] Az igazi gondot persze az okozza, ha az üzletvezetői tisztségből visszahívott, de továbbra is a társaságban maradó tag nem akarja aláírni az ezzel kapcsolatos társasági szerződésmódosítást [amely viszont a 89. § (6) bekezdés előírása folytán szükséges]. Egy ilyen szituáció véleményünk szerint csak az ilyen tag kizárásával oldható meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
