Talabos Dávidné Lukács Nikolett[1]: Szodómiaperek a XVIII. századi Nagy- Britanniában* (JURA, 2014/2., 251-255. o.)

Tanulmányom a homoszexualitás régi terminusaként ismert "szodómia" jogi történetével foglalkozik a XVIII. századi Nagy-Britanniára fókuszálva. Az értekezés a XIX. században jelentőssé váló szubkultúra kulturális, filozófiai és esztétikai alapjait ismerteti, majd összegző jelleggel elemzi a korszak ismert homoszexualitással kapcsolatos pereit. Az értekezés statisztikai adatokat és bírósági archívumokat is felhasználva, nagyrészt angol nyelvű irodalomra támaszkodva készült.

Bevezetés

Az azonos neműek közötti kapcsolatokat a történelem során többféleképpen ítélték meg. Az ókori Hellasz és Róma toleranciáját a középkorban felváltotta a keresztény eszme hatására elterjedő üldözés, amely Európa széttagoltsága ellenére általánosnak mondható a kegyetlen büntetések tekintetében. A kötél általi halál mellett alkalmazták a máglyán égetést, felnégyelést és a megkövezést is. Angol területen az első szabályozásnak VIII. Henrik 1533. évi törvénycikkét (Buggery Act) tekinthetjük, amelynek 6. része vonatkozott a szodómiát elkövetőkre. A törvény halállal rendelte büntetni az azonos neműekkel és az állatokkal szexuális viszonyt létesítő személyeket. A törvény egészen 1967-ig hatályban volt, s a büntetés nemét is csak 1861-ben módosították börtönbüntetésre. Henrik lánya, I. Erzsébet is mindössze meghosszabbította annak legitimációját 1562-ben.[1] A jog szigora ellenére azonban Erzsébet korában is ismertek homoerotikus- és szexuális kapcsolatok, még a kor legnagyobb drámaírójáról, William Shakespeare-ről is sok életrajzírója véli úgy, hogy műveit csinos színészfiúkhoz írta. A XVII. és XVIII. században szintén számos elítélésre került sor, melyeket tanulmányomban terjedelmi korlátok miatt egy-egy híres esetet kivéve részletesen nem kívánok ismertetni.

Munkámban arra vállalkozok, hogy összegző jelleggel bemutassam a XVIII. századi Nagy-Britanniában kialakuló homoszexuális szubkultúra keletkezésének okait és alapjait, annak kulturális hátterét, majd a törvényi szabályozás előzményeiből kiindulva rávilágítsak ennek a ma már meglehetősen diszkriminatív bűncselekményi fajtának a gyakoriságára. Tanulmányom főként angol nyelvű szakirodalomra támaszkodik. Montgomery Hyde, Michael Matthew Kaylor, George E. Haggerty és mások munkái mellett az Old Bailey fellelhető archívumait, valamint Rictor Nortonnak, a téma kitűnő ismerőjének értekezéseit is felhasználtam munkám elkészítéséhez. Tanulmányom mindössze a férfi homoszexualitás tárgyalására korlátozódik, mivel a női homoszexualitást nem ismerte a korszak büntetőjoga, valamint ezek a kapcsolatok sokkal leplezhetőbbek voltak, ezért nőkkel mindössze a bordélyházak fenntartásának körében találkozhatunk.

1. Előzmények és kulturális alapok

A XVIII. század terminológiája nem ismerte a "homoszexualitás" kifejezést, ezt a fogalmat csak később alkotta meg Kertbeny Károly (Karl-Maria Benkert) osztrák-magyar író.[2] A kor iratait vizsgálva leggyakrabban a "szodomita", "tribád" kifejezésekkel találkozhatunk, a cselekményeket pedig a "természet elleni bűn" (crime against nature)[3], valamint az "extort"[4], később pedig "pederasty" vagy "greek love" néven említették. Az első homoszexuális bordélyok a 17. század közepén jelentek meg Londonban. A körvonalazódó szubkultúra igazi "virágzását" a XIX. századra érte el, amikor is olyan jelentős személyiségek jelentek meg, mint Oscar Wilde, illetve nyíltan homoszexuális társaságok (Urániaiak Társasága) és folyóiratok alakultak (The Spirit Lamp, The Artist, The Chameleon).

Az első ezzel foglalkozó angol irodalmi munka 1680-ban íródott "Sodom- Or the Quintessence of Debauchery" címmel John Wilmotnak, Rochester hírhedt grófjának tollából. A szatírák egyik fő témája természetesen a szexualitás volt, nem meglepően az azonos neműekkel létesített románcok is tárgyát képezték számos pamfletnek és vígjátéknak. Az egyik első ezek közül Sir John Vanbrugh 1696-ban megjelent "The Relapse" című munkája.

A 18. században szintén az irodalom és a képzőművészet egyéb területein is megjelentek a férfiak közötti kapcsolatok, melyeken főként nem homoszexuális, sokkal inkább homoerotikus viszonyokat értünk.[5] A homoszexuális irodalom legfőbb kulturális alapja és előzménye a görög kultúra és filozófia újraértelmezésében keresendő. Johann Joachim Winckelmann elsőként foglalkozott a hellén bölcsesség és életszemlélet felélesztésével. Esztétikájának kulcsa a férfitest és a férfibarátság dicsérete volt, amelyet ő így fogalmazott meg: "Soha nem láttam olyan nagyszerű szépséget a gyengébb nemben, mint a magunkéban. Mi szépséggel rendelkezik a nő, amivel ne rendelkeznénk mi is? (...) Megfigyeltem, hogy az olyanokban, akik csak a női nem szépsége iránt érdek-

- 251/252 -

lődnek, s a mi nemünk szépségei alig vagy egyáltalán nem hatnak rájuk, azokban a művészeti szép iránti érzék is ritkán található meg, s ha megtalálható, akkor is csak részleges és erőtlen".[6] Winckelmann halálát is végül homoszexualitása okozta. Triesztben néhány emlékpénzért gyilkolta meg egy férfi.[7] Nyomdokain haladva Gray, Walpole, Halperin, John Cleland, Smollett, Charke vagy Garrick munkáiban is felfedezhető a rejtett homoszexuális üzenet.[8] A kor két leghíresebb költője, Wordworth és Coleridge munkássága sem tanúskodik egyébről, mint a freudi homoszexualitás megnyilvánulásairól, ahogy később Wordsworth nyomdokain haladva ezt Oscar Wilde művészetében is megfigyelhetjük.[9] Coleridge már csak azért is figyelemre méltó, mert "Lyrical Ballads" című művének kezdő versében a leszboszi szerelem utópiáját fogalmazza meg.

Sokak szerint David Garrick, a híres színész házassága ellenére intim kapcsolatba bonyolódott Samuel Foote-al, aki híres drámaíró és színész volt.[10] A színészek egyébként is sok gúny és élcelődés tárgyát képezték még ebben a korszakban is, hiszen szakmájuk sem tartozott a legnagyobb tisztelet övezte foglalkozások közé. A forrásokból kitűnik, hogy bármennyire is tiltott volt bármilyen fajta azonos neműekkel folytatott szexuális tevékenység, a londoni mindennapok szerves részét képezték a "homoszexuális klubok".[11] 1709-ben a kor híres szatirikus írója és publicistája Ned (Edward) Ward megírta pamfletjét "The Secret History of Clubs" címmel, melyben elsőként írt a Londonban létrejött homoszexuális bárokról. Ezeknek a helyeknek kifejezetten az elit számára kialakított formái is voltak, melyeknek jól ismert vagyonos deviánsai voltak, mint William Beckford.[12] Ezeken kívül megemlíthetőek a piacok, vásárok és az italkimérők is, amelyben szintén nem volt ritka a szodómia elkövetése. Egy 1709-es eset kapcsán például kilenc férfit fogtak el egy italkimérőben, mely egy homoszexuális férfi tulajdona volt és ahol rendszeresen találkozgattak.[13]

A klubok mellett megemlítendők azok a "diszkrét" bordélyházak, amelyeket "molly houses"-ként jelölnek a források, s amelyekből jó néhány volt Londonban. Publikációm egy híres pert is tartalmaz, amelyben egy ilyen házat fenntartó hölgy ellen zajlott le. Számos más molly-house-ról is tudomásunk van, például a White Swan-ról, valamint néhány ismert homoszexuális gúnynevét is feljegyezték az utókor számára. Így vonult be a történelembe "Devonshire hercegnője", "Harriet" vagy "Kitty Cambric".[14] A bordélyokon, parkokon és kikötőkön kívül, számos egyéb találkahely is fennmaradt, például a Royal Exchange, vagy a London-híd is népszerű volt.[15] Tudunk olyan esetről, amelyet nyilvános illemhelyen folytattak le, ráadásul az ügyben egy parlamenti képviselő is érintve volt.[16] Mindezek alapján megállapítható, hogy a legszigorúbb büntetések ellenére is virágzó szubkultúráról beszélhetünk, mely utat nyitott a XIX. század újfajta típusmegjelenései felé.

2. Szodómiaperek - összegző bemutatás

Az első ismert perek I. Károly uralkodásának hatodik évétől számíthatóak, körülbelül száz évvel VIII. Henrik rendkívül szigorú törvénye után. Az első nagyobb hírverést kapott ügy egy harmincnyolc éves castlehaven-i earl, Mervyn Tuchet esete, aki a szolgájával keveredett bele az ügybe. Bár az earl kétszer is megnősült, kedvenc szolgája Henry Skipwith volt, akivel idejét szívesebben töltötte.[17] Az earlt kötél általi halálra ítélték, s az elkövetkezendő évtizedekben számos ember kapott hasonló kegyetlen büntetést.

A XVIII. században a szigorú szabályozás ellenére a prostitúció és egyéb más bűncselekmények is nagy számban fordultak elő, ide értve a szodómiával kapcsolatos ügyeket is. Robert Jones kapitány esete az első ismert homoszexualitással kapcsolatos ügy volt a XVIII. században,[18] 1772-ben zajlott le a pere, halálra ítélték egy harmincegy éves fiatalemberrel elkövetett cselekménye miatt. Sajnos az eljárásról kevés adat maradt fenn, az általam átvizsgált források is mindössze ennyit említenek. Az ügy jelentősége viszont azért is rendkívül nagy, mert számunkra rávilágít arra, hogy a szodomiták nem elvetemült, a társadalom alsó rétegeiben megjelenő személyek voltak.

A perek mellett fontos, hogy a szodomiták a londoni csőcselék gúnyolódásának kedvelt célpontjai is voltak, például Charles Hitchen marsall, akit szodómia kísérletének elkövetésében találtak bűnösnek a Charing Crosson és ezért fél év börtönre, valamint 20 font megfizetésére kötelezték, továbbá egy órát kellett pellengéren állnia. George Duffust 1721-ben két hónap börtönbüntetésre, valamint húsz font megfizetésére kötelezte a bíróság, mert maszturbáláson és ejakuláción kapták rajta, melyet egy fiatal férfi, Nicholas Leader társaságában végzett.[19] Az enyhe büntetés indoka a nem tényleges aktusban keresendő, bár Duffus sem mentesült a pellengértől az Old Gravel Lane-en.

A szodómia a keresztény egyház tagjai körében is gyakori volt, amelyet súlyos büntetéssel sújtottak ugyan, de terjedését nem tudták megakadályozni.[20] Nagy vihart kavaró ügy volt John Fenwicknek Byall plébánosának esete, aki 1797-ben Franciaországba utazott, ahol egy Harper nevű fiatal férfit zaklatott, aki támadásai elől menekülve inkább kiugrott a könyvtár ablakán.[21] A plébános megbüntetésére azért nem került sor, mert a büntető törvénykönyv nem tartalmazott rendelkezéseket a szodómiára vonatkozóan, melyen később sem változtattak, ennek hatására a XIX. század végére, valamint a

- 252/253 -

XX. század elejére Párizs lett a homoszexuálisok fő központja.

A tengerészet esetében meglehetősen sok eljárással találkozunk. A. N. Gilbert "Buggery and The British Navy, 1700-1861" című művében kifejti, hogy valószínűleg az enyhébb büntetés miatt lehetett ilyen magas a szodómiát elkövetők száma, mivel az akasztás helyett általában csak korbácsolást tudtak kiszabni rájuk.[22] Bob Hay összesítése alapján az összes ügy 57%-át, az elítélések 82%-át tették ki a szodómiával kapcsolatos cselekmények, az elítélések aránya pedig 70%-ra tehető.[23]

Tanulmányom elején említettem, hogy nőkkel szemben folytatott perekről nincs tudomásom, kivéve azokban az esetekben, amikor mai fogalmaink szerint "bordélyház fenntartásának" esete állt fenn. Ilyen ügy volt "Mother Clap", azaz Margaret Clap esete, aki Holbornban a Field Lane-en tartott fenn bordélyházat, amelyeket "molly houses"-nak neveztek. Margaret Clap nemcsak toleráns volt a férfiakkal szemben, hanem a földszinten található italkimérőből is jól megélt. A házban a rendőrség több mint negyven egymással táncoló és éneklő férfit talált, de a hátsó szobákban többen intim kapcsolatot létesítettek egymással.[24] További adatok nem ismertek perének végkimeneteléről, mindössze annyi, hogy bűnösnek találták és két év börtönbüntetést, negyven font pénzbüntetést kapott, valamint pellengéren kellett állnia a város egyik piacán.[25]

A vizsgált irodalom alapján elmondható, hogy csak Rictor Norton legalább száz esetet említ meg, amelyeket szodómia vagy annak kísérlete miatt indítottak Nagy-Britanniában. Részletes statisztikák erről a XIX. századig nem készültek, azonban szemléltetésként elmondható, hogy 1810 és 1870 között Angliában és Walesben 1800 megvalósult szodómiáról és 3100 kísérletről van tudomásunk.[26] Véleményem szerint ez az előző századokban sem lehetett másként.

Összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy Párizsban sem volt más a helyzet, ott a párizsi rendőrség adatai szerint 1725-ben húszezer szodomitát regisztrált a rendőrség. Holland területen is magas számban voltak jelen, amelyre szintén 1725-től derült fény a jogi változások következtében.[27]

Összegzés

Értekezésem tárgya a XVIII. századi angol homoszexuális szubkultúra keletkezési okainak, kulturális és filozófiai hátterének, majd az ezzel összefüggő büntető eljárásoknak a bemutatása. Témaválasztásom az indokolta, hogy a XIX. században megjelenő és teljessé váló homoszexualitás kialakulásához elkerülhetetlenül szükséges az előző évszázadok vizsgálata is. Meglátásom szerint a XVII. és a XVIII. században létrejövő társaságok, klubok, valamint az úgynevezett "molly házak" a XIX. század újhellenizmussal párosulva - amelynek alapelveit Johann Joachim Winckelmann fektette le - nyitottak utat a később Michel Foucault által részletesen vizsgált "többszörös nemi identitás" és a XXI. századi queer-elmélet kibontakozásának. A publikáció összegző jellegű, statisztikákkal és képekkel tarkított, amelyhez bírósági archívumokat is felhasználtam. Kutatásom során megállapítottam, hogy összehasonlítva a francia adatokkal, NagyBritanniában ebben az időszakban is hasonló lehetett a szodomiták száma a halálbüntetések ellenére is, mely rendkívül nagynak mondható. Külön figyelmet érdemel a rejtett homoerotikus és homoszexuális vonzalmak képzőművészeti és irodalmi megjelenése, amely szintén helyet kap a tanulmányban. ■

Felhasznált irodalom

A homoszexualitás esztétikája, In: FRIEDELL, Egon, Az újkori kultúra története II., Ford.: Adamik Lajos, Holnap Kiadó, Budapest 1998, 215.

Chaemsationg, Krisda, Beyond Questions and Answers -Strategic Use of Multiple Identities in the Historical Courtroom, In: Irén HEGEDŰS - Alexandra Fodor, (szerk.) English Historical Linguistics 2010: Selected Papers from the Sixteenth, Current Issues in Linguistic Theory, John Benjamins Publishing Company, Amsterdam-Philadelphia 2012, 350.

Crawford, Katherine, European Sexualities, 1400-1800, Cambridge University Press, Cambridge 2007, 204.

Durston, Gregory J., Whores and Highwaymen: Crime and Justice in the Eighteenth-Century Metropolis, Waterside Press, Sherfield 2012, 513.

Eszenyi Miklós, "Férfi a férfival, nő a nővel"- Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Corvina, Budapest 2006, 42.

Harvey, Karen, Reading Sex in the Eighteenth Century: Bodies and Gender in English Erotic, Cambridge University Press, Cambridge 2004, 145.

Haydon, Colin, Anti-Catholicism in Eighteenth-century England, C. 1714-80: A Political and Social Study, Manchester University Press, Manchester 1993, 128.

Hyde, Montogomery, The Other Love - An Historical and Contemporary Survey of Homosexuality in Britain, Heinemann, London, 1970, 45.

Kaylor, Michael Matthew, Secreted Desires: The Major Uranians - Hopkins, Pater and Wilde, Masaryk University, Brno 2006, 45.

Kostenbaum, Wayne, Double Talk - The Erotics of Male Literary Collaboration, Routledge, New YorkLondon 1989, 5.

Leavitt, David, Florence, a Delicate Case, Bloomsbury

Publishing Plc, London 2002, 75.

Mclynn, Frank, Crime and Punishment in Eighteenth Century England, Routledge, New York 2003, 284.

- 253/254 -

Noordam, Dirk Jaap, Sodomy in the Dutch Republic, 1600-1725, in Gerard and Hekma, (szerk.) The Pursuit of Sodomy (1989), pp. 207-28.

Robinson, David M., Closeted Writing and Lesbian and Gay Literature: Classical, Early Modern, Eighteenth-Century, Ashgate Publishing Limited, Aldershot - Burlington, 2006, 37.

Stone, Lawrence, The family, sex and marriage in England 1500-1800, Harper & Row, New York 1979, 323. Straub, Kristina, Actors and Homophobia, In: Payne Fisk, Deborah - Cafield, J. Douglas, (szerk.) Cultural Readings of Restoration and Eighteenth-Century English Theater, University of Georgia Press, Athens 1995, 259.

Takács Judit (2003): A homoszexualitás, mint magyar találmány- Kertbeny Károly irodalmi és (ho-mo)szexológiai munkásságáról. In: Nők és férfiak..., avagy a nemek története, Láczay Magdolna, (szerk.) Rendi Társadalom- polgári társadalom 16., A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület, Nyíregyházi Főiskola Gazdaságtudományi Kar, 398.

The Old Regime Police Blotter II: Sodomites, Tribads and "Crimes Against Nature", Edited and Translated by Chevallier, Jim, Chez Jim Books, North Hollywood, 2010, 1.

Upchurch, Charles, Before Wilde: Sex between Men in Britain's Age of Reform, University of California Press, London 2009, 209.

Zimbardo, Rose A., At Zero Point: Discourse, Culture, and Satire in Restoration England, University Press of Kentucky, Kentucky 1998, 108.

Gilbert, A.N., "Buggery and The British Navy, 17001861" in The Journal of Social History, (issue 1, Vol. 10: 1976. pp. 72-97) , In: http://www.slashcity.org/hh/archive/1/buggeryand.html (2013. november 26-i letöltés). Hay, Bob, 18 Mother Clap and Scribblers Galore, Homosexuality in England in the Age of Englihtenment, 10.

In: http://bobhay.org/_downloads/_homo/18%20Mother%20Clap%20and%20Scribblers%20Galore.pdf (2013. november 26-i letöltés).

http://www.oldbaileyonline.org/static/Gay.jsp#reading (2013. november 26-i letöltés). Norton, Rictor, (Ed.), "The Trial of Margaret Clap, 1726", Homosexuality in Eighteenth-Century England: A Sourcebook. 5 June 2002, updated 20 June 2008, In: http://rictornorton.co.uk/eighteen/clap.htm (2013. 11. 24-i letöltés).

Norton, Rictor, Ed., "The Mollies Club, 170910", Homosexuality in Eighteenth-Century England: A Sourcebook. 1 Dec. 1999, updated 16 June 2008 in: http://rictornorton.co.uk/eighteen/nedward.htm (2013. november 26-i letöltés).

Képmellékletek

1. ábra: Johann Joachim Winckelmann, a "görög szerelem" újra felfedezője

(Forrás: http://www.fotosimagenes.org/winckelmann)

2. ábra: Egy "molly ház" korabeli bemutatása

(Forrás:http://lifetakeslemons.wordpress.com/2010/07/28/molly-houses-18th-century-subculture/)

3. ábra: Garrow's Law Series 2: The Trail of Robert

Jones című részéből

(Forrás: http://ukfamilyrecords.com/Blog/?p=831)

- 254/255 -

4. ábra: Mervyn Touchet, Castlehaven második earlje, akit kötél általi halálra ítéltek szodómia miatt

(Forrás:http://www.executedtoday.com/2013/05/14/1631-mervyn-touchet-earl-of-castlehaven/) ■

JEGYZETEK

* A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

[1] Kaylor, Michael Matthew, Secreted Desires: The Major Uranians - Hopkins, Pater and Wilde, Masaryk University, Brno 2006, 45. (továbbiakban: Kaylor, i.m.).

[2] Takács Judit (2003): A homoszexualitás, mint magyar találmány - Kertbeny Károly irodalmi és (homo)szexológiai munkásságáról. In: Nők és férfiak..., avagy a nemek története, Láczay Magdolna, (szerk.) Rendi Társadalom- polgári társadalom 16., A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület, Nyíregyházi Főiskola Gazdaságtudományi Kar, 398.

[3] The Old Regime Police Blotter II: Sodomites, Tribads and "Crimes Against Nature", Edited and Translated by Chevallier, Jim, Chez Jim Books, North Hollywood 2010, 1.

[4] http://www.oldbaileyonline.org/static/Gay.jsp#reading (2013. november 26-i letöltés).

[5] Harvey, Karen, Reading Sex in the Eighteenth Century: Bodies and Gender in English Erotic, Cambridge University Press, Cambridge 2004, 145.

[6] A homoszexualitás esztétikája, In: Friedell, Egon, Az újkori kultúra története II., Ford. Adamik Lajos, Holnap Kiadó, Budapest 1998, 215.

[7] Eszenyi Miklós, "Férfi a férfival, nő a nővel" - Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Corvina, Budapest 2006, 42.

[8] Robinson, David M., Closeted Writing and Lesbian and Gay Literature: Classical, Early Modern, Eighteenth-Century, Ashgate Publishing Limited, Aldershot -Burlington 2006, 37.

[9] Kostenbaum, Wayne, Double Talk - The Erotics of Male Literary Collaboration, Routledge, New York-London 1989, 5.

[10] Straub, Kristina, Actors and Homophobia, In: Payne Fisk, Deborah - Cafield, J. Douglas, (szerk.) Cultural Readings of Restoration and Eighteenth-Century English Theater, University of Georgia Press, Athens 1995, 259.

[11] Mclynn, Frank, Crime and Punishment in Eighteenth Century England, Routledge, New York 2003, 284.

[12] Stone, Lawrence, The family, sex and marriage in England 1500-1800, Harper & Row, New York 1979, 323.

[13] Az ügy közvetlenül inspirálta Ned Wardot említett munkája megírására. Ld. Norton, Rictor, Ed., "The Mollies Club, 1709-10", Homosexuality in Eighteenth-Century England: A Sourcebook. 1 Dec. 1999, updated 16 June 2008 in: http://rictornorton.co.uk/eighteen/nedward.htm (2013. november 26-i letöltés).

[14] Crawford, Katherine, European Sexualities, 1400-1800, Cambridge University Press, Cambridge 2007, 204.

[15] Zimbardo, Rose A., At Zero Point: Discourse, Culture, and Satire in Restoration England, University Press of Kentucky, Kentucky 1998, 108.

[16] Az eset azért is fontos, mert a XIX. században számos arisztokrata és politikus keveredett bele szexbotrányokba, amelyek közül nem egy azonos neműekkel zajlott le. Ld. Leavitt, David, Florence, a Delicate Case, Bloomsbury Publishing Plc, London, 2002, 75. (továbbiakban: Leavitt, i.m.)

[17] Hyde, Montogomery, The Other Love - An Historical and Contemporary Survey of Homosexuality in Britain, Heinemann, London 1970, 45.

[18] Chaemsationg, Krisda, Beyond Questions and Answers - Strategic Use of Multiple Identities in the Historical Courtroom, In: Irén Hegedűs - Alexandra Fodor, (szerk.) English Historical Linguistics 2010: Selected Papers from the Sixteenth, Current Issues in Linguistic Theory, John Benjamins Publishing Company, AmsterdamPhiladelphia 2012, 350.

[19] Durston, Gregory J., Whores and Highwaymen: Crime and Justice in the Eighteenth-Century Metropolis, Waterside Press, Sherfield 2012, 513.

[20] Haydon, Colin, Anti-Catholicism in Eighteenth-century England, C. 1714-80: A Political and Social Study, Manchester University Press, Manchester 1993, 128.

[21] Leavitt, David, i.m. 74.

[22] Gilbert, A.N., "Buggery and The British Navy, 17001861" in The Journal of Social History, (issue 1, Vol. 10: 1976. pp. 72-97) In: http://www.slashcity.org/hh/archiv/1/buggeryand.html (2013.november 26-i letöltés).

[23] Hay, Bob, 18 Mother Clap and Scribblers Galore, Homosexuality in England in the Age of Englihtenment, 10. In: http://bobhay.org/_downloads/_homo/18%20Mother%20Clap%20and%20Scribblers%20Galore.pdf (2013. november 26-i letöltés).

[24] Kaylor, i.m. 46.

[25] A perről bővebben lásd: NORTON, Rictor, (Ed.), "The Trial of Margaret Clap, 1726", Homosexuality in Eighteenth-Century England: A Sourcebook. 5 June 2002, updated 20 June 2008, In: http://rictornorton.co.uk/eighteen/clap.htm (2013. 11. 24-i letöltés).

[26] Upchurch, Charles, Before Wilde: Sex between Men in Britain's Age of Reform, University of California Press, London 2009, 209.

[27] Noordam, Dirk Jaap, Sodomy in the Dutch Republic, 1600-1725, in Gerard and Hekma, (szerk.) The Pursuit of Sodomy (1989), pp. 207-28.