Dr. Szívós Alexander Roland[1] - Prof. Dr. habil. Szilovics Csaba PhD[2] - Dr. Bujtár Zsolt PhD[3]: A soft-law szabályok alkalmazásának problémái a fenntarthatósági jogszabályok hatékony érvényesülésében (JURA, 2023/3., 106-123. o.)

I. Bevezető gondolatok

A tanulmány a fenntarthatóságot támogató soft-law szabályok gyakorlati érvényesülést vizsgálja az Európai Unió országaiból képzett csoportokban, illetve a pénzügyi szektor egy szegmensében. Az első modellben azt kutattuk, hogy néhány, a társadalmi jogkövetést meghatározó makró indikátor, mint a korrupció szintje, a feketegazdaság mérete, a környezetvédelmi adók GDP-hez viszonyított aránya és az egy főre eső GDP hogyan befolyásolja a tagállamok káros anyag kibocsátását az eltérő társadalmi környezetben. A második modellben azt elemeztük, hogy az általunk vizsgált országok tőzsdei társaságai, hogyan tesznek eleget a soft-law formában meghatározott tőkepiaci kötelezettségeiknek és az ESG[1] szabályoknak. Munkánkkal azt kívántuk igazolni, hogy azokban az országokban, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az önkéntes jogkövetés szintje alacsony és a korrupció és a szürke gazdaság aránya magas, ott a fenntarthatóságot segítő soft-law környezetvédelmi normák követése is alacsonyabb hatékonyságú, mint a magasabb egyéni jövedelemmel, alacsony korrupcióval és szürkegazdasággal működő jogkövető országokban. Ezzel a kutatásunkkal közvetett módon azt kívántuk igazolni, hogy hogy a nemzetközi szervezetek által kidolgozott fenntarthatósági normák hatékonyságát erőteljesen növelné, ha az országok környezetvédelmi programjának kidolgozásakor az adott társadalom jogkövetési, kulturális és pénzügyi helyzetére reagáló, szegmentált és kötelező szabályokat alkalmaznának a puha jogi normák és ajánlások helyett.

II. A fenntarthatóság kérdésköre és a szakirodalom áttekintése

A fejlett világban működő vállalatok tevékenységének értékelése napjainkban többet jelent a részvényeseknek

- 106/107 -

jutó profit egyszerű számbavételénél, mert a társaságok életében megjelentek a közjó megvalósítását támogató szempontok. Az üzleti tevékenységet szabályozó normák érték alapú átalakítása az ESG rendszer létrehozásával kezdődött, amikor a fenntarthatóságért végzett vállalati munkát láthatóvá és mérhetővé tették és a befektetők érdekében kimutatták az egyes vállalatoknak a dél-afrikai apartheid rendszerrel fennálló üzleti kapcsolatait. A cégek felismerték, hogy az elmúlt évtizedekben olyan fogyasztói kultúra jött létre, amely etikai elvekből kiindulva képes nyomást gyakorolni a piaci szereplőkre.[2] Ennek az informális hatásnak a példájaként említhető a 2022 februárjában elkezdődött orosz-ukrán háború értékalapú megközelítése, amikor számos gazdasági társaság a fogyasztók akaratának engedve félre tette a profitmaximalizálási szempontjait és kivonult Oroszországból. Ezzel egy időben a szankciókat elutasító cégeknek, szembe kellett nézniük azzal, hogy vásárlóik jelentős része elfordult tőlük. Napjainkban a tudatos vásárlók a progresszív kormányokkal és a nemzetközi szervezetekkel együttműködve rákényszeríthetik a vállalatokat arra,[3] hogy fenntarthatósági és jóléti szempontokat is figyelembe vegyenek működésük során és megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek önként felelősséget vállalnak a környezeti értékek megőrzéséért, minimalizálják a károsanyag kibocsátásukat és törekednek az esélyegyenlőség javítására.[4] Ezeknek a követelményeknek jogi elemeként dolgozták ki az ESG szabályokat, hogy segítsék a vállalati vezetőket a környezettudatos vállalati működés érdekében.

A fenntarthatóságra irányuló jogalkotási folyamat 35 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság szakértői csoportja 1987-ben "Közös Jövőnk" címmel ajánlást fogadott el a környezetvédelmi szabályok teljesítéséről[5] és a 2012-ben megrendezett Rio+20 ENSZ konferencián született döntés alapján, 2015-ben sor került az Agenda 2030 elfogadására, amelynek alapelveit a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés, a tartós gazdasági növekedés és a környezetvédelem képezik. Ennek a jogalkotási folyamatnak a részeként az Európai Unió tagállamai elfogadták a Párizsi Megállapodást 2016-ban, amelyben vállalták, hogy fellépnek az éghajlat változás ellen és az 1990-es szinthez képest 2030-ra 40%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodás az első jogilag kötelező globális egyezményként lépett hatályba.[6] Ez szabályozási változást jelentett, mert korábban a fenntarthatóságra irányuló jogalkotás során a soft-law normákon alapuló önkéntes teljesítésre helyezték a hangsúlyt, mert a nemzetközi intézmények vezetői abban bíztak, hogy ezek a progresszív elvek és normák így is beépülnek a nemzeti jogrendekbe. A nemzetközi egyezmények célja elsősorban a stratégiai célok meghatározása volt és a részletszabályok megalkotását a tagállamokra bízták. Ennek következtében a kormányok szabadon dönthettek a megvalósítás pénzügyi, jogi és időbeli kereteiről és az igénybe

- 107/108 -

vehető jogi és gazdasági eszközökről. Kezdetben az önkéntes jogkövetésnek is voltak látványos eredményei a környezetvédelem kérdésének széles körű társadalmi támogatottsága és a klímaváltozás felismerhető jelei miatt. A folyamat európai eredményeit vizsgálva azt láthatjuk, hogy az EUROSTAT adatai szerint az EU országaiban az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990 és 2017 között 22%-kal csökkent és az államok nagy része bevezetett valamilyen környezetvédelmi vagy energia adót és a megújuló energia felhasználási aránya Európában 2004-et követően folyamatosan nőtt. A kelet-európai országok az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkentették a fajlagos energiafelhasználásukat, tehát a termelésük egyre hatékonyabb lett.[7]

A vitathatatlan eredmények ellenére, egyre többen felismerték a puha szabályozás korlátait és azt, hogy a fenntarthatósági célok elérése a jelenlegi jogalkotási rendszerben a kitűzött időre és módon nem lehetséges. Az OECD egy tanulmányában rámutatott arra, hogy az OECD országok közötti különbségek nagyok maradtak a környezetvédelmi szabályozás területén[8] annak ellenére, hogy a környezetvédelmi adók tekintetében szignifikáns eltérés nem tapasztalható az országok közötti összehasonlításban. Az 1994-től 2020-ig tartó időszakban az az európai országoknál 2-2,5%-os volt az ökoadókból befolyt bevételek GDP-hez viszonyított aránya és nem találtunk kiugróan magas vagy kiugróan alacsony értékeket egyik országnál sem. Ez az érték az Egyesült Államokban a korábbi 1%-ról 2020-ra, 1% alá csökkent, míg Angliában stabilan 2%-os átlag felett maradt a vizsgált időszak egészében.[9] Ugyanakkor 2018-ban a kelet európai országok egységnyi megtermelt termékre jutó szén-dioxid kibocsátása a javulás ellenére is majdnem kétszerese volt az EU átlagának és hatalmas különbségek maradtak az európai országok fenntarthatóságot segítő rendszereiben.[10]

A soft-law-ra épülő jogharmonizációs folyamat korlátaival az Európai Unió vezetői is tisztában voltak, ezért részletesebb ajánlásokkal és kötelező előírásokkal kívánták segíteni az európai vállalatok átláthatóbb működést. Az Európai Parlament 2007-ben vitát rendezett a soft-law eszközök használatáról, amelynek során több szakértő rámutatott az alkalmazásuk veszélyeire[11] és úgy vélték, hogy ezeket a szabályozási eszközöket nem is szabadna használni.[12] A folyamatos viták eredményeként az EU a 95/2014-es a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzétételéről szóló irányelvében az önkéntességet megszüntette az 500 főt meghaladó foglalkoztatottat alkalmazó vállalkozások esetében és számukra kötelezővé tette az üzleti modelljeik és kulcsfontosságú teljesítménymutatókkal kapcsolatban a környezetvédelmi, a szociális és foglalkoztatási, az emberi jogok tiszteletben tartására és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó adatok közzétételét az éves pénzügyi jelentésük részeként.[13] Azt azonban látnunk kell, hogy ez az irányelv is a tagállamokra bízta a teljesítés részletszabályainak megalkotását. További lépésként az EU 2020 néven megalkotta a zöld hitelezésre vonat-

- 108/109 -

kozó Taxonómia rendeletét, aminek az alkalmazása még önkéntes volt, majd elfogadták az Európai Klíma Törvény javaslatot, amelynek keretében fenntartható pénzügyi stratégiát dolgoztak ki, három fő irányvonallal,[14] amelyben az Unióban a kötelező vállalati közzétételi rendszer felé mozdult el. Egységes fenntarthatósági osztályozási rendszert és pénzügyi termékek standardját és címkéit határozták meg, támogatták a pénzek ilyen projektekbe áramlását és fenntarthatósági referenciamutatókat határoztak meg, tehát a közvetlen és kötelező szabályozás irányába mozdultak el a puha jog felől.[15]

A világ más részein is szembesültek a soft-law szabályozás problémáival. A fenntarthatóság gondolata mellett kevésbé elkötelezett kormányok rugalmasan értelmezik a pontatlanul megfogalmazott előírásokat. Mivel nincs királyi út a környezetvédelemben ezért a nemzeti szabályok még évtizedekkel a jogalkotási programok elindulását követően is kiszámíthatatlanok és esetlegesek. Amíg néhány észak európai állam, mint Svédország és Finnország már 1991-ben bevezette a szén-dioxid adót és ennek eredményeként 2020-ra 17%-al csökkentették a kibocsátásukat a 2005-ös szinthez képest, addig Kínában csak 2016-ban fogadták el az első "Kínai Népköztársaság Környezetvédelmi Adó törvényét."[16] Az OECD által 2015-ben készített felmérése szerint a 34 OECD-tag és 7 partnerország átlagát tekintve a legnagyobb széndioxid kibocsátó Kína az 5. legalacsonyabb energiaadó-kulccsal rendelkezett.[17] Pozitív lépésként 2018. január 1-jén a kínai kormány új környezetvédelmi adópolitikát vezetett be és megszüntette az elmúlt 40 évben érvényben lévő szennyezőanyag-kibocsátási díjakat. Az új környezetvédelmi adó ugyanarra a négy kategóriára vonatkozik, mint a korábbi szennyezőanyag-kibocsátási díj, amelyek a vízszennyezést, levegőszennyezést, zajszennyezést és szilárd hulladékokat terhelte. Az új adót az különbözteti meg a korábbi díjaktól, hogy a beszedett bevétel teljes egészében helyi szinten marad, míg korábban a díj 10%-át a központi kormányzat kapta.[18]Azonban az új törvényben sem az adók mértéke, sem az adótárgyak köre nem növekedett, ezért a szennyező tevékenységeket a jövőben sem büntetik erőteljesebben.

A fenntarthatósági szabályok kreatív értelmezése nem csak a kormányok privilégiuma, mert a gazdasági társaságok is a vállalatuk szellemisége, anyagi helyzete, tulajdonosi elvárásoknak megfelelően valósítják meg a fenntarthatósági feladataikat.[19] Amíg néhány cég üzleti kultúrája még a káros adótervezést is elutasítja,[20] addig mások a repülőflottájuk vagy a gépjárműveik modernizálásával kívánnak eleget tenni a fenntarthatósági követelményének. Számos üzleti szereplő tudatosan visszaél a zöldítés pozitív társadalmi megítélésével és látszat intézkedéseikkel életre hívta a greenwashing jelenségét, amikor összemosták a technológiai fejlesztések marketing akcióit a tényleges klíma védelemmel. Energia szolgáltató cégek azt nevezhetik zöldítésnek, amikor úgy telepítenek napelem parkokat kimerült bányáik meddőhányóira, hogy közben növelik a hagyományos tevékenységükből származó szén-

- 109/110 -

dioxid kibocsátásukat. Az önkéntes jogkövetés és a kógens szabályok hatékonysága közötti különbséget tükrözi az európai mezőgazdasági területek ökológiai gazdálkodásba vonásának fejlődési pályája.[21] Amíg az agrár vállalkozások önálló döntésük szerint és közösségi támogatás nélkül alakíthatták át területeiket a zöld művelésre, addig a területek elhanyagolható részén folyt fenntartható gazdálkodás. Azt követően, hogy az EU 2010 után hektár alapú agrár támogatásokkal és adminisztrációs kedvezményekkel, tehát könnyen megszerezhető pénzügyi eszközökkel támogatta a zöldítést a gazdák többsége kihasználta a lehetőséget és ugrásszerűen nőtt az ökológiai gazdálkodásba vett területek nagysága.[22] Ez az eset megmutatta, hogy az önkéntesség az üzleti élet legtöbb szegmensében nem működhet hatékonyan és az ESG szabályok gyakorlati érvényesülését meghatározta, hogy a fejlett országok törvényei sem tették kötelezővé az ESG előírások teljesítését és a jogkövetés gyakorlati megvalósulását a vállalatok vezetőire bízták.[23] Az ESG szabályozás a pénz és tőke piacokon is megjelent, ahol az önkéntességen alapuló soft-law ajánlások hosszú évek alatt sem váltak kötelező normává. A pénzügyi piacok fejlesztésében meghatározó, hogy a legtöbb esetben a magánpénzek piacának csúcsán álló tőzsdei társaságok vezetik be elsőként az új normákat és elveket, amelyek ezt követően kerülnek át a tőzsdén kívüli társaságok működésébe. A tőzsdei társaságok szabályozása tradicionálisan több szintű, amelyben a nemzetközi tőkepiaci normák jellemzően keretszabályok, amelyeket a nemzetállami tőzsdék egészítenek ki részlet szabályokkal. Az Európai Unióban a konszenzus hiánya eredményezte tőzsdén jegyzett társaságok szabályozásában a soft-law szabályozás térnyerését és ezért alakult ki a comply or explain jellegű társaságirányítási rendszer. Ennek keretében a kibocsátó cég választhat, hogy az általános szabályt követi vagy az attól eltérve és azt megindokolva jár el.[24] Pozitív jelenség, hogy hasonlóan az üzleti élet más szereplőihez a pénzügyi társaságok vezetői is érzékelték a környezetvédelemmel kapcsolatban megnövekedett fogyasztói és jogi elvárásokat, ezért dolgozták ki és teljesítik sokan önként az ESG előírásokat,[25] amelyeknek a hatékony alkalmazását befolyásolta, hogy még a legfejlettebb országok törvényei sem teszik kötelezővé a bevezetését és a szabályok értelmezését és megvalósítását a vállalatok vezetőire bízták.[26] A bizonytalanságok ellenére megnőtt azon tőzsdei vállatok száma, amelyek rendszeresen számot adnak fenntarthatósági teljesítményükről, de egységes szabványok hiányában ezek a beszámolók gyakran rossz minőségűek és megbízhatatlanok voltak, irreleváns tényeket tettek közzé és lényeges szempontokról nem szóltak.[27] A pénzügyi szakemberek felismerték, hogy szükség van a soft-law jellegű ajánlásokat felváltó kógens normákra,[28] kötelező ágazati cselekvési tervekre. Ez a harmonizációs munka 2006 áprilisában folytatódott, amikor az ENSZ megfogalmazta a felelős befektetések hat alapelvét, amelynek szellemében az intézményi befektetők önként vállalták, hogy környezeti, társadalmi és kormányzati szempontokat is beépíte-

- 110/111 -

nek a működésükbe. Ez az norma részletes iránymutatást határozott meg az ESG-adatok felhasználására vonatkozóan.[29] A nyugati pénzügyi vállalkozások működési környezetét átalakította, hogy 2017-ben a pénzügyi rendszert zöldítő hálózat, NGFS jött létre 18 ország 49 bankjával, amely hat ajánlást fogalmazott meg a jegybanki pénzügyi felügyeletek számára.[30]

Ez a folyamat az ázsiai pénzügyi szektorban is megjelent. A kínai jegybank zöld kötvényt bocsátott ki és Projektet Jóváhagyó Katalógust szervezett és a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötődő projekteket levette erről a listáról, majd a Kínai jegybank elnöke 2020 decemberében zöld fejlesztést ösztönző programot dolgozott ki. Hasonló programok indultak Szingapúrban és Indonéziában és Malajziában. Majd az EU is szabályozta a pénzügyi szektort és a hatósági közzétételekről szóló 2021. márciusi SFDR Uniós rendelet alul szabályozott piaci formulákon és önminősítésen alapuló rendszert megváltoztatta és fenntartható befektetési termékeket egy pontosabban szabályozott és átláthatóbb mederbe terelte.[31] Napjainkban az ENSZ 2022. novemberében tartott éghajlatváltozási konferenciáján (COP 27), az Értékpapírfelügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) javaslatára arról döntöttek, hogy a kötelező szabályoknak nagyobb szerepet kell kapniuk az önkéntes karbonpiacon, csökkentve az önkéntességet. Az IOSCO elnöke Jean-Paul Servais szerint egyetlen piac sem működhet megfelelő integritás, átláthatóság és likviditás nélkül. Azonban ezt az eddigi fontos és szükséges ajánlások már nem elégségesek és a kormányokkal és a felügyeleti szervekkel együtt működve további intézkedések szükségesek.[32]

III. A kutatás elméleti keretei és lépései

Munkánkban abból indultunk ki, hogy napjainkban a környezetvédelmi jogalkotás eszközeinek többsége soft-law jellegű, amelyben az önkéntes jogkövetés szerepe a döntő, érvényesülését kulturális és anyagi tényezők együttesen határozzák meg. Azt gondoljuk, hogy a környezetvédelem területén érvényesülő jogkövetés nem különülhet el a társadalmi normakövetés általános szintjétől és a fenntarthatóság megvalósításában sem számíthatunk mélyebb elkötelezettségre, mint más jogterületeken. A felvetett kérdést két metszetben makró és mikró szinten vizsgáltuk. A makró megközelítésben a társadalomban kialakult korrupció és a feketegazdaság mértékének és a környezetvédelmi adók GDP-n belüli arányának a szennyező anyagok kibocsátása közötti összefüggését elemeztük matematikai számítások segítségével. Abból indultunk ki, hogy a korrupció és a feketegazdaság szintje egyértelmű képet ad egy közösség morális állapotáról, illetve az egy főre jutó GDP és a környezetvédelmi adók kapcsolatáról azt feltételeztük, hogy jelzi a társadalom fenntarthatóságra irányuló elkötelezettségét. Ezeket a szociális és pénzügyi indikátorokat összevetettük a károsanyag-kibocsátási adatsorokkal, annak érdekében, hogy értelmezzük a makró szintű kapcsolataikat.

- 111/112 -

A kettes mikroszintű megközelítésben néhány kiválasztott európai állam részvénytársaságának tevékenységét vizsgáltuk az ESG rendszer gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai alapján. Az ESG feltételek teljesítésére úgy tekintettünk, mint az önkéntes jogkövetésnek a pénzügyi szektorban kialakult jelzőszámára, ami megmutatta a cégek elkötelezettségét a fenntarthatóság iránt.[33] Elemeztük az ESG szabályok gyakorlati alkalmazását, valamint a tőkepiaci szabályszegési eljárások átlagos számát és ezek alapján meghatároztuk a tőzsdei cégek jogkövetési szintjét. Munkánkban támaszkodtunk Lanis és Richardson megállapításaira, akik 408 ausztrál tőzsdén jegyzett vállalatot vizsgálva szignifikáns kapcsolatot találtak a CSR, azaz a Corporate Social Responsibility, szabályok követése és az adózásban megfigyelhető jogkövetési szint között. Hasonló megállapítást tettek az ESG és a jogkövetési szint összefüggéseire vonatkozóan López-González és szerzőtársai[34], akik 28 ország adatai alapján úgy találták, hogy a CSR irányába elkötelezett cégek kevesebb adóelkerülési tevékenységben vettek részt.[35]

1. A társadalmi környezet makroszintű elemzése statisztikai megközelítésben

Tanulmányunkban a rögzített hatású paneladatok módszerét alkalmaztuk, hogy megvizsgáljuk az üvegházhatású gázok kibocsátása és a korrupció szintje, az árnyékgazdaság mérete és a környezetvédelmi adóbevételek bruttó hazai termékben (GDP) való részesedése közötti kapcsolatot az EU-27 öt fő régiójára vonatkozóan. Adataink az egyes régiók esetében a 2010-2017 közötti időszakra vonatkozó átlagos éves adatokból állnak, így elemzésünket egy 40 megfigyelést tartalmazó kiegyensúlyozott paneladathalmazon végeztük. Az Eurostat adatbázisát használtuk az üvegházhatású gázok kibocsátásával és az uniós országok GDP-arányos környezetvédelmi adóbevételeivel kapcsolatos adatok megszerzéséhez. Az Eurostat adatleírása szerint az előbbi az üvegházhatású gázok úgynevezett "kiotói kosarának" teljes nemzeti kibocsátását rögzíti, beleértve a szén-dioxidot (CO2), a metánt (CH4), a dinitrogén-oxidot (N2O) és az úgynevezett F-gázokat (fluorozott szénhidrogének, perfluorozott szénhidrogének, nitrogén-trifluorid (NF3) és kén-hexafluorid (SF6)). Az egyes gázok globális felmelegedési potenciálját (GWP) arra használják, hogy egyetlen, CO2-egyenértékben kifejezett mutatóban egyesítsék őket. Az EU tagállamai évente jelentik kibocsátási adataikat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (Eurostat) keretében. A korrupció szintjét a Transparency International (TI) korrupcióérzékelési indexe (Corruption Perceptions Index, CPI) alapján határoztuk meg, amely azt méri, hogy egy ország közszféráját mennyire tartják korruptnak. Végül az árnyékgazdaság méretét Medina és Schneider munkájából[36] vezettük le. Elemzésünkben a függő változó az üvegházhatású gázok kibocsátása (GHG) volt, míg a fő magyarázó változók a korrupció szintje (CPI), az árnyékgazdaság mérete (SHDWECO) és a GDP-arányos

- 112/113 -

környezetvédelmi adóbevételek (ENVTAX) voltak. Itt fontos megjegyezni, hogy a különböző fejlettségi szintű és jellemzőkkel rendelkező régiók közötti különbségek megragadása érdekében az országokat öt földrajzi és a GDP/fő érték által meghatározott jóléti régióra osztottuk (1. táblázat).

A minta és az alminták leíró statisztikáit a 2. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Az európai országok 5 földrajzi régió szerinti elosztása

2. táblázat: A minta és az alminták leíró statisztikái

- 113/114 -

(2. táblázat, folyt.)

A tanulmányban paneladat-módszereket alkalmaztunk a függő és független változók közötti kapcsolatok becslésére. Az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás (GHG) és a korrupció szintje (CPI), az árnyékgazdaság mérete (SHDWECO) és a GDP-arányos környezetvédelmi adóbevételek (ENVTAX) közötti kapcsolatot vizsgáljuk fix hatású becslővel, azaz összevont OLS-becslőt használtunk, amely az időben demeanizált változókon alapul. A fix hatású becslő lehetővé teszi az időben változatlan változók és a magyarázó változók közötti tetszőleges korrelációt bármely időszakban, valamint bármely időben állandó magyarázó változó kiesését az elemzésből, így kontrollálva az időben változatlan kihagyott változókat. Mivel a CPI skálája 2012 után megváltozott, a megfigyelések elvesztésének elkerülése érdekében minden évben standardizált indexértékeket használtunk. Összefoglalva, az általunk becsült modell a következőképpen írható fel:

[GHG]_it = α_i+β_1 CORR_it+ β_2 SHDWECO_it+β_3 ENVTAX_it+ u_it,

- 114/115 -

ahol

[GHG]_it az i régió egy főre jutó átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátása a t évben;

CORR_it az i régió átlagos korrupcióérzékelési indexe a t évben;

SHDWECO_it az árnyékgazdaság mértéke az i régióban a t évben Medina és Schneider[37] szerint;

ENVTAX_it az i régió átlagos GDP-arányos környezetvédelmi adóbevétele a t évben;

α_i az országspecifikus hatást,

u_it pedig az idioszinkratikus hibatermet jelöli;

β_1, β_2 és β_3 a korrupcióérzékelési index, az árnyékgazdaság kiterjedése és a GDP-arányos környezetvédelmi adóbevétel együtthatója.

Tanulmányunkban az üvegházhatású gázok kibocsátása és a korrupció mértéke, az árnyékgazdaság kiterjedése, valamint a környezetvédelmi adóbevételek bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya közötti kapcsolatot vizsgáltuk az Európai Unió öt fő régiójára vonatkozóan. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának időbeli alakulását tekintetében a következő megállapításokra jutottunk.

A két legnagyobb szennyező a mintaidőszak elején Észak- és Nyugat-Európa volt az egy főre jutó átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében. Azonban mindkét régió csökkentette a szennyezését, Észak-Európa 2017-re alacsonyabb értéket ért el, mint a kelet-európai és a balti országok. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a nyugat-európai régió enyhe csökkenése elsősorban Luxemburg 2010 és 2016 közötti jelentős csökkenésének köszönhető. Míg mindhárom észak-európai országnak sikerült csökkentenie az egy főre jutó kibocsátását az érintett időszakban. A kelet európai régió és a balti országok meglehetősen heterogének az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében és ezek a régiók a vizsgált időszakban nem tudták csökkenteni a káros kibocsátásukat. Ezekben a régiókban a legnagyobb egy főre jutó kibocsátók Észtország és a Cseh Köztársaság, míg Lettország-

3. táblázat: Paneladat megfigyelésünk becsült együtthatói idő- és egyéni fix hatásokkal

Megjegyzés: *p<0,1; **p<0,05; ***p<0,01. A standard hibák zárójelben találhatók. A heteroszkedaszticitás és az autokorreláció figyelembevétele érdekében klaszter-robuszt standard hibákat használunk.

- 115/116 -

ban és Romániában a legalacsonyabb az egy főre jutó kibocsátás. Végül a dél-európai régiót vizsgálva megállapítottuk, hogy itt szintén csökkent az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás a vizsgált időszakban, így az EU második legalacsonyabb szennyező régiója. A négy dél-európai ország közül egyedül Portugáliában nem sikerült csökkenteni a környezetterhelést, ahol az egy főre jutó kibocsátás 2017-ben még nőtt is 2010-hez képest.

A 3. táblázat a paneladat megfigyelésünk becsült együtthatóit mutatja be idő- és egyéni fix hatásokkal együtt. Megjegyezzük, hogy a hetero-szkedaszticitás és az autokorreláció jelenlétének figyelembevétele érdekében klaszter-robuszt standard hibákat használtunk.

2. A makró szintű megközelítés elsődleges eredményei

Az eredmények azt mutatják, hogy a megközelítésben szereplő összes magyarázó változó statisztikailag szignifikáns 5%-os szinten. A Korrupció Érzékelési Index esetében pozitív kapcsolatot találtunk az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátással. Mivel a CPI magasabb értékei alacsonyabb szintű korrupciót jeleznek egy adott régióban, megfigyelésünk azt sugallja, hogy az alacsonyabb korrupciót érzékelő régiókban alacsonyabb az egy főre jutó üvegházhatású gáz-kibocsátás. Az árnyékgazdaság esetében negatív kapcsolatot találtunk, ami a Korrupció Érzékelési Index esetében levont következtetéssel némileg ellentétes következtetésre vezet. Mivel a Medina és Schneider[38] árnyékgazdasági mérőszámának magasabb értékei nagyobb méretű árnyékgazdaságot jelentenek egy régióban, a modellünkben a szignifikáns negatív előjel arra utal, hogy a nagyobb méretű árnyékgazdasággal rendelkező régiókban ceteris paribus alacsonyabb az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Végül a legerősebb kapcsolatot a GDP-arányos környezetvédelmi adóbevételek esetében találtuk. Modellünk szerint a GDP-hez viszonyított környezetvédelmi adók szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatnak az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátással, ami arra utal, hogy a GDP-hez képest magasabb környezetvédelmi adókkal rendelkező országoknak nagyobb a környezeti hatásuk.

A leírtak alapján megállapítható, hogy makró szintű megközelítésünk jelentős részben alátámasztja azt a hipotézisünket, hogy azoknál az államoknál, ahol alacsony az észlelt és érzékelt korrupció szintje, ott a környezetszennyezés, tehát az üvegházhatásúgáz-kibocsátás szintje is alacsonyabb. Tehát az alacsony kibocsátás igazolhatóan magasabb jogkövetési szinttel párosul. Az árnyékgazdaság magasabb szintje és a kibocsátás közötti negatív összefüggés a hipotézisünket gyengíti, ebben az esetben azonban az árnyékbanki tevékenységek mérése során a látencia számszerűsítése további kutatást igényel. A makrogazdasági megközelítés a magasabb környezetvédelemi adók szintje és az egy főre jutó üvegházhatás kibocsátási szintje közötti pozitív összefüggés tekintetében az előzetes elképzeléseinket részben megerősíti részben gyengíti.

- 116/117 -

A megerősítést abban az értelemben szolgálja, hogy a befizetett adók éppen a fejlettebb régiókban mutatnak kisebb adóelkerülést a környezettudatosság és a gazdasági fejlettség magasabb szintje miatt. Ugyanakkor a megállapításainkat részben gyengítheti, hogy az egységnyi energiafelhasználás történelmi jellegük miatt meghatározó iparágakban nehezebben érvényesíthető mind a környezettudatosság. A gazdasági fejlettség és a GDP arányában vizsgált környezetvédelmi adók mutatói formájában kerültek a makrogazdasági megközelítésben figyelembevételre.

3. A tőzsdei cégek szabályozási környezete és annak való megfelelés mértéke

A mikroszintű megközelítésünkben néhány európai ország tőzsdei társaságának a működését vizsgáltuk. Azt feltételeztük, hogy ezeknek a cégeknek a vezetői etikusabban járnak el a soft-law szabályok követésében, mint a KKV szektor szereplői. Másként megfogalmazva azt kutattuk, hogy az eltérő pénzügyi kultúrájú országok társaságai hogyan követik a szakma specifikus és önkéntes környezetvédelmi szabályokat. Ennek megismeréséhez a felelős társaságirányítási ESG szabályok implementációját elemeztük és feltételeztük, hogy összefüggés van a tőzsdei cégek esetében az ESG szabályok önkéntes követése és a mikró és makró környezetük jogkövetési állapota között, tehát a társadalom általános normakövetési szintje és vállalati kultúrája meghatározza a tőzsdei társaságok működését. Azt vártuk, hogy a kelet európai népesség alacsonyabb jövedelmi szintje és a magasabb szürke gazdaság és korrupciós arány gyengébb ESG követést és több tőzsdei szabálytalanságot eredményez a vizsgált cégek életében. Elemzésünkben vizsgáltuk a tagállami jogrendszerbe átültetett tőkepiaci szabályok betartását és a szabályoktól való eltérés szankcionálást az 1-es modellben bemutatott csoportbontásban. Az egyes tagállamok tőkepiaci szereplőinek a kötelező szabályoktól eltérő magatartására vonatkozó adatokat az ESMA (European Securities and Markets Authority) a tagállamok értékpapírpiaci felügyeleti szerve gyűjtötte össze és hozta nyilvánosságra. Az ESMA honlapján országbontásban közzé tett adatok, a pénzügyi eszközök piacainak kötelező tájékoztatási (MIFID II)[39] és pénzügyi eszközök piacán történő visszaélések szankcionált tevékenységet (MAR)[40] mutatják be. A tőkepiaci szabályok betartásának hiányosságaira vonatkozó adatokat éves és régiós bontásban és régiónként átlagot is számolva elemezzük.

A 4. táblázat a 2012 és 2021 közötti kötelező tájékoztatásra vonatkozó megfelelés hiányosságokat mutatja, melyeket a tagállami tőkepiaci felügyeleti hatóságok annak súlya, illetve ismétlődése miatt szankcionáltak. A közzétett adatok alapján jelentős eltérés mutatható ki a kelet-európai és dél-európai, valamint a nyugat-európai és észak-európai tőkepiaci szereplők jogkövetési magatartása között. A nyugat-európai régióban a régiós átlagtól jelentősebb eltérést egyedül Belgium adatai mutatnak, melyek szinte kizárólag online kereskedési platformok csalásait tartal-

- 117/118 -

4. táblázat: Tőkepiaci visszaélések száma Európában (2012-2021)

mazza. Dél-Európa esetében érdemes kiemelni a zéró portugál adatot, mely egy további kutatás tárgya lehet. A régiót azonban az olasz és a görög magas jogsértési arány az észak-európai átlag hétszeresére a nyugat-európai átlag közel duplájára emeli. A közép-európai régió alacsony szórással az észak-európai átlag 14-szerese és a nyugat-európai átlag közel négyszerese. A többszörös eltérés az átlagok szintjén egyértelműen szignifikáns magatartásbeli különbségre utal a két északi és a két déli régió között.

A tőzsdei szabályok egy másik aspektusát vizsgálva azt elemeztük, hogy a tőzsdére lépés ESG szempontú feltételeit milyen szigorú szabályok határozzák meg az SSEI (Sustainable Stock Exchange Initiative)[42] forrásai alapján. A SSEI 2005-ben Kofi Anan ENSZ főtitkár javaslatára jött létre a 20 legnagyobb intézményi befektető bevonásával. A szervezet célul tűzte ki az

- 118/119 -

5. táblázat: Tőzsdei bevezetéshez szükséges kötelező ESG megfelelési kötelezettségek Európában

ESG szempontok befektetési és döntési folyamatba integrálását. A szervezet 2021-re már 3750 aláírót számlált és az aláírók együttesen 130 billió USD vagyon kezeltek. Az SSEI globális platformot biztosít a tőzsdei befektetők, kibocsátók, politikai döntéshozók és az érintett nemzetközi szervezeteknek az ESG kérdésekkel kapcsolatos eredmények javítására és a fenntartható befektetések ösztönzésére. Az 5. táblázat az SSEI adatbázisa alapján a tőzsdei bevezetéshez szükséges kötelező ESG megfelelési kötelezettséget foglalta össze.

A táblázat adatai alapján jól látható, hogy Nyugat-Európában a vezető nemzeti értéktőzsdék többsége - kivéve Deutsche Börse és Euronext Amsterdam - kötelező szabályozást vezetett be az ESG szabályok érvényesítésére, míg Kelet-Európában egyetlen vizsgált ország sem írt elő kötelező ESG szabályt

- 119/120 -

a bevezetés feltételeként. Dél-Európában egyedül a portugál értéktőzsde (Euronext Lisbon) írt elő kötelező ESG szabályt, míg Észak-Európa esetében -a magas jogkövető magatartás miatt - sem alakult ki kötelező szabályozás az ESG esetében. A vizsgálat jól mutatja, hogy kötelező szabályozási rendet az egyébként is jogkövető országok vezettek be, míg a kevésbé jogkövető országokban a soft-law szabályokra támaszkodnak. Véleményünk szerint éppen fordított szabályozásra lenne szükség, amelyben a kelet- és dél-európai országok az ESG szabályozást kötelezően alkalmazzák, míg Észak- és Nyugat Európa esetében a magas jogkövetési hajlandóság miatt elegendő lehet a soft-law normák alkalmazása.

IV. Következtetések

Tanulmányunkban makroszinten vizsgáltuk az üvegházhatású gázok kibocsátása és a korrupció szintje, illetve az árnyékgazdaság mérete és a környezetvédelmi adóbevételek bruttó hazai termékben (GDP) való részesedése közötti összefüggéseket az EU-27 országában az általunk létrehozott öt régióra bontva. Eredményeink alapján megállapítható, hogy makroszintű megközelítésünk jelentős részben igazolja azt a hipotézisünket, hogy az észlelt és érzékelt korrupció alacsonyabb szintje alacsonyabb környezetszennyezést, üvegházhatású gáz-kibocsátást feltételez. Másként megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy a magasabb jogkövetési szint által létrehozott alacsonyabb korrupció előre jelezheti a fenntarthatósági szabályok magasabb arányú követését, ami kihat a károsanyag-kibocsátásra. Igazolódott az a feltételezésünk, hogy a jogkövető társadalmak a fenntarthatóság területén is jobb teljesítményt nyújtanak, mint a kevésbé jogkövetőek és a környezetvédelem területén is úgy járnak el ahogy általában szoktak és önként követik a fenntarthatósági normákat ahogyan az adózási, büntetőjogi vagy a polgárjogi szabályokat. Igazolva látjuk, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkező országok polgárai a károsanyag-kibocsátás elleni küzdelemhez is tudatosabban állnak. Ellentmondásosan alakult a szürkegazdaság és a károsanyag-kibocsátás összefüggése és nem támogatta egyértelműen a feltevéseinket, amit számos tényező magyarázhat. Az egységnyi energiafelhasználás történelmi adottságai miatt néhány hagyományos iparágban, ahol nem tudnak részt venni az árnyékgazdaságban, nehezebben érvényesíthető a környezettudatosság, illetve a feketegazdaság az eltérő kultúrájú országokban eltérő módon érvényesül a mindennapokban. Azokban az államokban, ahol hagyományosan nagyobb a kis-és középvállalkozói szektor aránya ott a szürkegazdaság is jelentősebb. Ugyanakkor torzítja a nemzeti statisztikákat, hogy ez a jogellenes gyakorlat nem jelenik meg az országban működő közepes és nagy vállalatok életében, akik a GDP nagy részét előállítják és a megengedőbb környezetvédelmi szabályok miatt a vállaltok többsége a jogellenes eszközök alkalmazása nélkül is megvalósíthatja az üzleti céljait. A modellünk harmadik elemében a magasabb környezetvédelemi adók és az egy főre jutó

- 120/121 -

üvegházhatású gázkibocsátás szintje közötti pozitív összefüggést részben megerősíti, részben gyengíti. A modell megerősítette a feltételezésünket, hogy a befizetett adók éppen a fejlettebb régiókban mutatnak kisebb adóelkerülést a környezettudatosság és a gazdasági fejlettség magasabb szintje miatt.

A mikroszintű megközelítésünkben a tőkepiaci szabályozás végrehajtását és a tőkepiaci jogi szabályok betartását (MAR és MIFID), a hiányosságok szankcionálását, valamint a vezető értéktőzsdék kötelező ESG szabályozását, illetve annak hiányát vizsgáltuk. Kutatásunk egyértelműen igazolta, hogy azoknál a tőzsdei cégeknél volt alacsony a jogsértések száma, ahol a társadalom egészében erős volt a jogkövetési hajlandóság. Azt tapasztaltuk, hogy a közép-európai régióban a szankcionált tőkepiaci visszaélések száma az észak-európai átlag 14-szerese és a nyugat-európai átlag közel négyszerese. Ezek az eltérések szignifikáns magatartásbeli különbséget igazolnak a régiós vállatok között. A tőzsdei bevezetéshez szükséges ESG szabályok betartását bináris módon számszerűsítettük. A vizsgálatunk megállapította, hogy Nyugat-Európában a vezető nemzeti értéktőzsdék többsége, kivéve Deutsche Börse és Euronext Amsterdamot, kötelező szabályozást vezetett be az ESG szabályok érvényesítésére, míg Kelet-Európában egyetlen vizsgált ország sem írt elő kötelező szabályozást. Ezzel szemben az észak-európai tőzsdékben, éppen a tradicionálisan magas jogkövető magatartás miatt nem vezettek be kötelező szabályozást. Érdekes módon a kógens szabályokat a jogkövető országok alkalmazták. Velük szemben a kevésbé jogkövető, szegényebb és nagyobb korrupcióval és szürke gazdasággal rendelkező államokban működő tőzsdék megelégedtek a soft-law jellegű ajánlásokkal. Jól láthatóan az önkéntes szabályozás csak nagyon kis lépésekben és évtizedek alatt képes átalakítani a tőzsdei cégek működését. Hatékonyabb lehet az ESG szabályok kötelező bevezetése a fokozatosság elve alapján vagy felmenő rendszerben az újonnan tőzsdére lépő társaságokkal szemben. Megállapítható, hogy a fentarthatóságot támogató önkéntes jogkövetés alacsony hatékonyságát és társadalmi és kulturális meghatározottságát a mikroszintű elemzésünk jobban visszaigazolta mint a makroszintű megközelítés.

Összegzésképpen megállapítható, hogy erős kapcsolatot találtunk a korrupció és a környezeti adók alkalmazása és a társadalom egy főre vetített jövedelem szintje, valamint a károsanyag- kibocsátásának alakulása, tehát a környezetvédelmi szabályok önkéntes alkalmazása között. Várakozásainkat a makró megközelítés markánsan, a szürkegazdaság esetében kis hatékonysággal igazolta vissza. Ennek ellenére megfogalmazhatjuk, hogy az alacsony jövedelmű, de magas korrupciós szinttel rendelkező országok és társaságok esetében a fenntarthatósági célok hatékonyabb és gyorsabb elérését javíthatja a kötelező jogi normák bevezetése és a soft-law eszközök háttérbe szorítása. ■

JEGYZETEK

[1] ESG mozaikszó jelentése Environmental, Social and Governmental faktorok, illetve szempontok, amelyek célja, hogy a pénz- és tőkepiaci szereplők rajtuk keresztül objektíven ítélhessék meg a gazdálkodó szervezetek tevékenységét.

- 121/122 -

[2] Maria Cristina Zaccone - Matteo Pedrini: ESG Factor Integration into Private Equity. In: Sustainability 2020. 12, 5725. 6. o.

[3] Zaccone - Pedrini: i.m. 8. o.

[4] Abagail McWilliams - Donald Siegel: Corporate social responsibility: A theory of the firm perspective. In: Acad. Manag. Review 2001. 26, 117-127. o. és Pratima Bansal - Kendall Roth: Why companies go green: A model of ecological responsiveness. In: Acad. Manag. Review 2000. 43, 717-748. o., és Christine A. Hemingway - Patrick W. Maclagan: Managers' personal values as drivers of corporate social responsibility. In: J. Bus. Ethics 2004. 50, 33-44. o.

[5] Report of the World Commission on Environment and Development: Our Common Future https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/5987our-common-future.pdf (2022.10.22.)

[6] United Nations: Paris Agreement. (elérhető: https://unfccc.int/sites/default/fues/english_paris_agreement.pdf)

[7] Magyar Nemzeti Bank: Zöld pénzügyi jelentés. Budapest, 2021. 23. o. Ezen belül Magyarország energia intenzitása 1995-2019 között 45%-kal csökkent.

[8] OECD: stats (elérhető: https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=ERTR)

[9] OECD: Environmentally Related Tax Revenue. (elérhető: https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=ERTR)

[10] Magyar Nemzeti Bank: i.m. 29-31. o.

[11] European Parliament: Report on institutional and legal implications of the use of ,soft law' instruments 28.6.2007 - (2007/2028(INI))

[12] Charles H. Cho - Matias Laine - Robin W. Roberts. - Michelle Rodrigues: Organized hypocrisy, organizational fagades, and sustainability reporting. In: Account. Organ. Soc. 2015. 40, 78-94. o.

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról

[14] Regulation (EU) 2021/1119 of the European Parliament and of the Council of 30 June 2021 establishing the framework for achieving climate neutrality and amending Regulations (EC) No 401/2009 and (EU) 2018/1999 ('European Climate Law')

[15] Magyar Nemzeti Bank: i.m. 81-82. o.

[16] Report on institutional and legal implications of the use of ,soft law' instruments 28.6.2007 - (2007/2028(INI)) European Parliament

[17] OECD: Environmental Tax Profile China (elérhető: https://www.oecd.org/tax/tax-policy/environmental-tax-profue-cmna.pdf)

[18] China Briefing: China's Environmental Protection Tax. 2018. (elérhető: https://www.china-briefing.com/news/china-environmental-protection-tax/)

[19] Williams, D.F.: Developing the Concept of Tax Governance. In: KPMG, London, UK. 2007. és Avi-Yonah, R.S.: Corporate social responsibility and strategic tax behavior. In: Schön, W. (Ed.): Tax and Corporate Governance. Springer-Verlag, Berlin Heidelberg. 2008.

[20] Freedman, J.: Tax and corporate responsibility. In: Tax Journal 2003. 695 (2), 1-4. o.

[21] Magyar Nemzeti Bank: i.m. 17. o.

[22] Regulation (EU) No 1307/2013

[23] Roman Lanis - Grant Richardson: Corporate social responsibility and Tax aggressivnes: An empirical analysis I: J. Account. Public Policy 31 2012. 88-89. o.

[24] Például a Budapesti Értéktőzsdén is a bevezetés feltétele a BÉT által előírt tartalmú felelős társaságirányítási jelentés benyújtása, amit a társaság a comply or explain elv alapján töltheti k, ezzel a keret normának soft-law jelleget kölcsönözve.

[25] Zaccone - Pedrini: i.m. 8. o.

[26] Lanis - Grant: i.m. 88-89. o.

[27] UN PRI. Principles for Responsible Investment. Available online: http://www.unpri.org/files/pri.pdf (accessed on 20 July 2022)., European Commission. EU Taxonomy for Sustainable Activities; European Commission: Brussels, Belgium, 2020. (elérhető: https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/banking-and-finance/sustainable-finance/eu-taxonomy-sustainableactivities_en), továbbá Cho - Laine - Roberts: i.m. 78-94. o.

[28] Jonsdottir, B. - Sigurjonsson, T.O. - Johannsdottir, L. - Wendt, S.: Barriers to Using ESG Data for Investment Decisions. in: Sustainability 2022. 14, 5157 6. o.

[29] Jonsdottir - Sigurjonsson - Johannsdottir -Wendt: i.m. 2-3. o.

[30] Magyar Nemzeti Bank: i.m. 78-79. o.

[31] Magyar Nemzeti Bank: i.m. 55. o.

[32] Erősebb szabályozás kell az önkéntes karbon-kreditek piacán. (elérhető: https://www.portfolio.hu/uzlet/20221109/erosebb-szabalyozas-kell-az-onkentens-karbonkreditek-piacan-577676)

[33] UK Goverment: Corporate Social Responsibility: A Goverment Update. (elérhető: https://www.gov.uk/government/news/our-commitment-to-corporate-social-responsibility-csr)

[34] Eva López-González - Jennifer Martínez-Ferrero - Emma García-Meca: Does corporate social responsibility affect tax avoidance: Evidence from family firms. In: Corporate Social Responsibility and Environmental Management 26(2) 2019. 14. o.

- 122/123 -

[35] Az eddigiekkel szemben Montenegró úgy találta, hogy ennek az elkötelezettségnek az általános mértékét és mélységét nehéz megítélni, mert sok cég azért követi ezeket a normákat, hogy a jó hírnevüket megőrizzék. Eva Tánia Menezes Montenegro: Tax Evasion, Corporate Social Responsibility and National Governance: A Country-Lvel study In: Sustainability 2021. 13, 4. o.

[36] Medina, Leandro and Schneider, Friedrich G., Shedding Light on the Shadow Economy: A Global Database and the Interaction with the Official One (2019). CESifo Working Paper No. 7981, Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=3502028 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3502028

[37] Medina and Schneider, 2019, pp. 5-6

[38] Medina and Schneider, 2019, pp. 5-8

[39] Regulation (EU) No 596/2014 of the European Parliament and of the Council of 16 April 2014 on market abuse (market abuse regulation) and repealing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council and Commission Directives 2003/124/ EC, 2003/125/EC and 2004/72/EC

[40] Regulation (EU) No 596/2014 of the European Parliament and of the Council of 16 April 2014 on market abuse (market abuse regulation) and repealing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council and Commission Directives 2003/124/ EC, 2003/125/EC and 2004/72/EC

[41] Europa.eu: ESMA (elérhető: https://registers.esma.europa.eu/publication/searchSanctionResults)

[42] A SSEI az ENSZ partnerségi programja, amelyet az UNCTAD, az ENSZ Globális Megállapodás, az UNEP FI és a PRI szervez. A UNEP FI (United Nations Environment Programme Finance Initiative) egy globális együttműködés az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a pénzügyi szektor között, mely együttműködés a nemzetgazdaságok fenntartható növekedéshez történő alkalmazást tűzte ki céljául.