A platformszerződés a digitalizált munka egyik központi eleme, így számos jogi kihívást tartogat, különösen az ezen alapuló jogviszony minősítése szempontjából. A tanulmányban a platformmunka két formáját, a "work on demand via apps" és a "crowdwork" kategóriáit elemezzük, rendhagyó módon külön vizsgálva azokat, kitérve a kapcsolódó problémás és változatos bírói gyakorlatra. Végezetül elemzésre kerül az új platformirányelv, amely nem biztos, hogy a tényleges megoldás kulcsát rejti a platformmunkások munkavégzéséhez kapcsolódó megfelelő jogi minősítési rendszer felállításának problematikáját illetően.
1. Bevezetés
2. A digitális platformszerződések két típusának, a pályázatkiírási és a közvetítéses tevékenységi tartalmú platformszerződés megjelenése a gazdasági jog, a munkajog, valamint a szellemi alkotások jogának területén
3. A crowdwork mint gazdasági magánjogi és mint munkajogi intézmény
4. A work on demand wia apps mint polgári jogi és mint munkajogi intézmény
5. A foglalkoztatói és a foglalkoztatotti oldal eltérő szempontú törekvése a két szerződéstípus önállóvá minősítésére - és annak lecsapódása a bírói gyakorlatban
6. Összegzés
Az utóbbi években egyre nagyobb mértékben elterjedtek az ún. digitális platformszerződések, amelyek mind a megrendelők részére, mind pedig a megrendeléseket teljesítő személyek részére nem közvetlenül jelennek meg, hanem digitális platformon keresztül, valódi természetes vagy jogi személyiségüket álcázva, eltakarva. Olyan ez a helyzet, mintha a velencei maszkabálon lennénk, ahol a nagy forgatagban a táncra felkérők és felkértek egyaránt eltakarják álarccal az arcukat, és ezen keresztül valódi személyiségüket. A kötelmi jog e szerződési típusánál is ez a helyzet, ahol már szintén egyre nagyobbá válik a forgatag, hasonlóan a lagúnák városának farsangi báltermeihez. A velencei báltermek táncrendjéhez hasonlóan a digitális platformszerződéseknél is igen széles körű a jog által felajánlott kötelmi típusok köre. Emiatt szükségesnek látszik a digitális platformszerződéseknél is a jogdogmatikai eligazodás, amihez e tanulmány igyekszik segítséget nyújtani. Ennek során egyedi jelleggel elkülönítjük a digitális platformszerződések két esetkörét, a work on demand via apps és a crowdwork fogalmát, önállóan elemezve mindkettőt a hazai és a külföldi szakirodalom alapján. Emellett vizsgálat tárgyává tesszük a bírói gyakorlatot is, felhívva a figyelmet a kritikus pontokra, valamint a külföldi gyakorlatra egyaránt. Végezetül röviden elemzésre kerül az elfogadott platform-irányelv,[1] amellyel szemben az eredetileg támasztott magas elvárások végül nem biztos, hogy beteljesülnek, azaz talán egy elszalasztott lehetőséggé válik, amely újra a nemzeti jogalkotó kezébe teszi a szabályozási kötelezettség stafétabotját.
A digitalizáció a jog minden területét érinti, így kihat többek között a polgári jogban a gazdasági és a klasszikus magánjogi kapcsolatokra, a munkajogra (ezen belül a közszolgálati jogra), valamint az egyoldalú pályázat kiírására és a díjkitűzésre is. A digitális munkatevékenységre sor kerülhet polgári jogi és munkajogi kapcsolatban egyaránt egy vagy több jogalany birtokában álló elektronikus platform segítségével, akár egy vagy több természetes vagy jogi személy felé intézett, tevékenység elvégzésére irányuló ajánlat, felhívás vagy utasítás formájában. Ha ez utasítás és természetes személy részére szól, akkor munka- vagy önfoglalkoztatási jogviszonyról beszélünk, ha pedig jogi személynek szól, akkor elektronikus úton fennálló tartós fő-, illetve alvállalkozási, vagy szerződéses, vagy faktikus uralkodó és szolgáló vállalati, illetve konszernkapcsolatról van szó. Ha viszont a jogviszony létesítésére elektronikus úton történő kezdeményezés, felhívásra
- 10/11 -
vagy ajánlattételre teljesítés, illetve ajánlatelfogadás útján kerül sor, amelyet a név szerint címzett kör vagy elfogad és teljesít, vagy elutasít, vagy pedig a felhívásra nem reagál, az ilyen ajánlatra történő felhívás irányulhat egyoldalú "pályázat jellegű" felhívásra. A konstrukció ugyanakkor eseti vagy tartós vállalkozásra, illetve megbízásra is vonatkozhat. Ha pedig munkatevékenység keretében történik mindez, a természetes személy címzettre hárul a feladat elvégzésének kötelezettsége.
Mivel e digitális szerződések tárgya szinte kivétel nélkül tevékenységre, valamilyen feladat elvégzésére irányul, a feladat elvégzése digitális platformmal összefüggő munkahelyhez, munkaterülethez kötött. A digitális munkahely kifejezés is egy olyan jogi kategória, amely segít lefedni azon munkavégzési körülményeket, amelyek már nem a hagyományos keretek között zajlanak, ugyanis technikailag valamilyen szoftveren, applikáción keresztül kapja a vállalkozó, illetve a munkavégző az elvárásokat vagy pedig az utasításokat. Gyakran a teljesítés maga is a szoftveren keresztül zajlik. Ez a konstrukció igencsak sokféle gazdasági magán- és munkajogi megközelítést kapott már, használva a virtuális munka kifejezést vagy az internetalapú munkát, amely fogalmi sokféleség megnehezíti a tudományos párbeszédet. Ugyanakkor talán általánosnak tekinthető az a leírás, amely a rendkívül sok embert érintő platformmunkához társul (főleg az európai uniós dokumentumokban). Eszerint a platformmunkában a platformgazdaságban a fizetett munkát digitális platformon keresztül szervezik; ezekben mindig vagy egyoldalúan kezdődő, de a másik oldalon akár számtalan elfogadóval is végződhető kétoldalú vagy háromszereplős jogviszonyról van szó; és mindkét szerződéstípus esetében a feladatok célirányosan meghatározottak, az utóbbinál pedig a munkák, munkakörök részfeladatokra is többnyire le vannak bontva, és a szolgáltatásnyújtás mindkét szerződéstípusnál a megrendelő igénye szerint alakul.[2]
Ebből adódóan a digitális platformszerződések a szakirodalomban kialakult álláspont szerint két nagyobb csoportba tartoznak, melyek közül az egyik a crowdwork, a másik pedig a work-on-demand via apps. Ez utóbbi a könnyebben megérthető struktúra, mivel mi is sokat találkozunk vele hazánkban. Ezek offline feladatok, amiket egy appon keresztül osztanak ki; ilyen a fuvarozás, a személy- és ételszállítás, valamint a gyermekfelügyelet, a lakástakarítás vagy nagyobb vendégfogadás előkészítése. Ezzel találkozott már a magyar munkaügyi bíráskodás is,[3] és erről folyik főleg a munkajogi diskurzus, tekintve a munkavégzés fizikai jellegét, amely megkívánja a szociális védelem megerősítését az egyébként így vállalkozóknak, megbízottaknak minősülő személyek tekintetében. A crowdwork alapja viszont egy egyoldalú jognyilatkozat, amely ha nem olyanoknak szól, akik a megoldáskiíró platformmal függő viszonyban állnak, hanem mindenkihez, a pályázatkiíráshoz, illetve a díjkitűzéshez hasonló helyzetet teremt. Abban az esetben viszont, ha a munkaviszonyban állókhoz utasításszerűen címezve ad meg feladatokat a platform, a crowdwork "munkajogviszony-tartalmúvá" válik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
