A jelenlegi kormányzat a családközpontú kora gyermekkori intervenciót az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának hatáskörébe sorolja, kiemelt programként kezeli és újradefiniálja tágabb, ágazatközi értelemben. Eszerint a kora gyermekkori intervenció a születéstől kezdve, hat éves korig, illetve a beiskolázásig a speciális megsegítést igénylő gyermekekre és családjukra irányul. A szűrés szakaszától, a probléma felismerésétől és jelzésétől kezdve a kóroki- és pszichodiagnosztikai folyamaton át magában foglalja a különböző terápiás, illetve a gyógypedagógiai fejlesztő és tanácsadó tevékenységet is. Szemléletében kiemelten fontos a prevenciós elem. Ez az ellátás a család lakóhelyéhez igazodó, magas színvonalú szakmaiságot, komplexitást, és a szülő-szakember kapcsolatában partneri együttműködést kell, hogy jelentsen.[1] A családközpontú kora gyermekkori intervenció komplex fogalmáig azonban hosszú út vezetett.
A 1990-es évek elején több, főleg civil kezdeményezés, így az akkor alakuló Budapesti Korai Fejlesztő Központ is - a külföldi jó gyakorlatokra, a gyermekrehabilitáció és a gyógypedagógia magyar hagyományaira támaszkodva - az eltérő fejlődésű, sérült kisgyermeket nevelő családok minőségi, komplex ellátására fókuszált, mely tevékenység a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben (Kt.) került nevesítésre korai fejlesztésként. Az oktatási tárca számára ez alapvetően egy gyógypedagógiai ellátást takaró, a gyermek funkciófejlesztésére irányuló, alacsony költségvetési normatívát biztosító feladat volt (Kt. 30. §). Ez, a nemzetközi gyakorlattal szemben, sajátságos, és sajnos nem teljesen életszerű megközelítés volt, hiszen egy hathónapos koraszülött, vagy egy eltérő, megkésett pszichomotoros fejlődésű csecsemő ellátását az oktatásra bízza, figyelmen kívül hagyva azon szempontokat, hogy három éves kor alatt egy problémás kisgyermek ellátásában egészen bizonyos, hogy az egészségügyi és a szociális ágazat szolgáltatásai is megjelennek, pontosabban: leginkább ezek. A három szaktárca egyeztetésére irányuló kitartó törekvéseink ellenére, akkor még egyedül az oktatási tárca érezte magát kompetensnek a feladat felismerésében és ellátásában. Ez ugyanakkor érthető, hiszen hazánkban már a 19. században megjelent és azóta csak erősödött a gyógypedagógus-képzés, illetve a gyógypedagógiai ellátórendszer.[2] Azonban ez a tény sajnos sokáig nem befolyásolta jelentősen a korai intervenció, fejlesztés országos ügyét. Fontos ugyanakkor kiemelni a szakmai jelentőségét azoknak a szigetszerű főiskolai műhelymunkáknak, melyek a mai napig is hatást gyakorolnak az ellátás minőségi sztenderdjeire.
A közoktatási törvény 1996. évi módosítása vezette be a különleges gondozáshoz való jog pontosítását, meghatározta azt az intézményrendszert, amely részt vesz a korai fejlesztés és gondozás feladatainak a megvalósításában, (illetőleg a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekekre vonatkozó képzési kötelezettség, majd 2005-től a fejlesztő felkészítés, jelenleg fejlesztő nevelés) teljesítésében. A közoktatási törvény e rendelkezései bevonták a feladatellátásba az egészségügyi és szociális ágazat intézményrendszerét is. A módosításnak megfelelően korai fejlesztésben és gondozásban közreműködhetnek a bölcsődék, a fogyatékosok ápoló-gondozó otthonai, a képzési kötelezettség feladataiban pedig a fogyatékosok ápoló-gondozó otthonai, a fogyatékosok rehabilitációs intézményei, a fogyatékosok nappali intézményei is.[3]
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Ntv.) 18. §-ának (2) bekezdése már használja a családközpontú kora gyermekkori intervenció fogalmát, és be-
- 8/9 -
építi a definícióba a prevenciós elemet is. "…gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás (a továbbiakban: korai fejlesztés és gondozás) feladata a komplex koragyermekkori intervenció és prevenció: az ellátásra való jogosultság megállapításának időpontjától kezdődően a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése, a gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása. A korai fejlesztés és gondozás tevékenységei a komplex gyógypedagógiai fejlesztés, tanácsadás, a társas, a kommunikációs és nyelvi készségek fejlesztése, a mozgásfejlesztés és a pszichológiai segítségnyújtás." Ugyanakkor a törvény a korai fejlesztést kizárólag a pedagógiai szakszolgálatok tevékenységkörébe sorolja, melyek részletes működését a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (Rendelet) szabályozza. Ennek megfelelően a szociális ágazat, így a bölcsőde feladatellátásából kikerült a korai fejlesztés, illetve átalakult a megvalósítás formája. Ez a szabályozás nyilvánvalóan csökkentheti a korai fejlesztés színtereit, ugyanakkor támogatja a fogalom tartalmi tisztázását, továbbá az ellátás minőségi sztenderdjeinek kialakítását.
A 2017-es jogszabályi módosítások[4] kapcsán a "kora gyermekkori intervenció" fogalom kikerül a jogszabályokból és immár olyan, a jogszabályokban nem megjelenített fő fogalomként használjuk, melynek része minden olyan segítő tevékenység, amely a fenti korcsoportra irányul, függetlenül attól, hogy az milyen ágazathoz tartozik. A kora gyermekkori intervenció egyik eleme a korai fejlesztés, mely köznevelési feladat. A Rendelet 4. § (1) bekezdésében az Nkt. 18. § (2) bekezdés a) pontjára utalva nevesítésre és kiegészítésre kerülnek a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás tevékenységei, azaz a komplex gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai tanácsadás, a kognitív, a szociális, a kommunikációs és a nyelvi készségek fejlesztése, a mozgásfejlesztés és a pszichológiai segítségnyújtás. Ez az átfogalmazás egyrészt pontosítja a feladat szakmai tartalmát, más szintre helyezi a kora gyermekkori intervenció fogalmat, ugyanakkor megtartja a kora gyermekkori prevenció fogalmát.
A korai életszakaszt kitüntetett figyelemmel kell kezelni, tekintettel arra, hogy a gyermek életében ez egy nagyon meghatározó időszak minden fejlődési terület, a gyermek egész személyisége, a kapcsolati tényezők, s különösen a fejlődési rizikók szempontjából. Már egészen korai életszakaszban megállapíthatóak olyan fejlődési eltérések, amelyek később jelentősen befolyásolhatják a gyermek, majd a felnőtt életminőségét. Ugyanakkor megfelelő családközpontú, a szülőket partnerként tekintő beavatkozásokkal, fejlesztéssel, tanácsadással, terápiával, célzott szocializációval csökkenthetők, bizonyos esetekben megszüntethetők ezen tünetek még azelőtt, hogy komoly problémákká alakulnának át. A családközpontú kora gyermekkori intervenció célja ezen fejlődési eltérések, a kapcsolati szinten megjelenő zavarok minél előbb történő felismerése és szakszerű kezelése, és nem utolsósorban az érintett szülők, családtagok segítése, támogatása.
Folyamatos emberi és szakmai kihívásokkal szembesülünk segítő munkánk kapcsán. A kérdés az, hogy vajon az ellátásra szoruló gyermekpopuláció, vagy a mi, azaz a szülők és a szakemberek szemlélete, tudása változik-e időről-időre? Választ adni tőmondatokban nem lehet. A minket körülvevő világ változása párhuzamosan hat mindkettőre, ezáltal mindkét kérdésfeltevés igaz lehet. Tehát egyrészről az ellátást igénylők csoportja, a családok, a több hozzáférhető ismeret révén is érzékenyebben reagálnak, másrészről pedig az, hogy a populáció maga változásokon megy-e keresztül, csak további alapos, részletes tudományos és empírián alapuló kutatások révén állapítható meg. Ennek lehet oka, de következménye is, hogy nekünk szakembereknek - ismereteink bővítésével, attitűdünk finomításával - reflektálnunk kell ezekre a változásokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
