1. A külföldi felperesek - egyebek mellett - adásvételi szerződéssel megvásároltak a magyar alperestől egy földterületet. Utólag szereztek tudomást arról, hogy ennek egyrészét az ingatlan-nyilvántartásban fel nem tüntetett súlyos használati korlátozások terhelik. E terület természetvédelmi területté nyilvánítása iránt három évvel korábban eljárás indult meg, ami még nem fejeződött be. Az alperes elmulasztotta a felperesek figyelmét a szerződés megkötésekor erre felhívni. Emiatt a Ptk. 306. §-ában meghatározott szavatossággal tartozik. A felperesek erre alapítva keresetlevelükben a Ptk. 370. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva a vételár megfelelő leszállítását követelik az alperestől.
Mivel a felperesek szándéka mezőgazdasági tevékenység folytatására irányult, ennek érdekében jelentős befektetéseket eszközöltek. A Természetvédelmi Hatóság a szerződéskötést két hónappal követően hozott határozata megtiltotta a "gyep" művelési ággal nyilvántartott terület felszántását és a gyeptakaró bárminemű bolygatását. Emiatt a felperesek által a földingatlan termővé tétele érdekében végzett eszközvásárlások jelentős mértékben feleslegesekké váltak. A felperesek emiatt keresetlevelükben a vételár-leszállításon túl közvetlen és közvetett káraik, valamint a Ptk. 310. §-a alapján elmaradt vagyoni előnyeik megtérítését követelték. Hivatkoztak a felperesek arra is, hogy az alperes a Ptk. 367. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelő tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget és ezzel lett okozójává a felpereseket ért károknak.
2. Az alperes védekezésében a kereset túlnyomó részét képező vételár-csökkentési igény kapcsán előadta, hogy a felperesek a szerződés megkötése előtt soha nem közölték vele, hogy az ingatlan-nyilvántartásban "gyep"-ként feltüntetett földön gabonatermesztést kívánnak folytatni, vagyis, hogy a terület művelési ágának megváltoztatását kívánják. Ilyen vonatkozásban az adásvételi szerződés semmiféle kikötést nem tartalmaz, az alperes csupán a szolgáltatott dolog szerződéskötéskor meglévő tulajdonságait szavatolta. Ennek folytán a felperesek szavatossági igényeinek nincsen meg a jogalapjuk.
Az alperes a felperesek egyéb kereseti követeléseit nem vitatta, de előadta, hogy ezekre nézve a felperesek kielégítést szerezhetnek abból az összegből, amit az alperes visszahagyott a társaságok bankszámláján azzal a rendeltetéssel, hogy abból az időközi fizetési kötelezettségeket teljesíteni lehessen.
A Választottbíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes nem követett el hibás teljesítésben megnyilvánuló szerződésszegést és így nem tartozik a felperesekkel szemben szavatossággal (Ptk. 305. §).
Ezt a Választottbíróság arra alapítja, hogy a felperesek tudták, illetve az ingatlan-nyilvántartásból tudniuk kellett, hogy a megvásárolt földterületnek a perben érintett része "gyep" művelési ágba tartozik, amit legelőként, illetve kaszálóként szoktak hasznosítani. Sem a szerződéskötést megelőzően, sem magában a szerződésben nem jelezték, hogy a tulajdonukba kerülő területen haszonnövények termesztésével kívánnak foglalkozni és hogy az átalakítás kapcsán jelentős befektetéseket (gépek, anyagok vásárlása) óhajtanak eszközölni.
Olyan törvényen alapuló "kelléke" egy mezőgazdasági ingatlannak semmiképpen sem állapítható meg, hogy bármely földterületet bármilyen művelési ágban egyformán hasznosítani lehessen. A kellékszavatosság csak arra terjed ki hogy - például - egy szántóterületként nyilvántartott földterület szántóföldként, egy gyepként nyilvántartott terület pedig gyepként való hasznosításra legyen alkalmas.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
