A könyv tartalomjegyzékéből megállapítható, hogy legalábbis az ötödik kiadás fekszik előttünk, ha pedig még az egyes előszavakat is elolvassuk, akkor ez a szám tovább növekszik. Valójában két évtized munkája és egy fél évszázad jogfejlődése van a könyvben összesűrítve.
A mű az én olvasatomban három fő témakört ölel fel, amelyek között persze szükségszerű átfedések vannak: az EU létrejötte és szervezete, az Európai Bíróság és annak joggyakorlata, végül az EU jog "magyar szemmel".
Az Európai Közösség intézményi alapjait Robert Schuman és Jean Monnet rakták le. Szinte kalandos, hogy a Lotharingiában született Schuman az első világháborúban a német hadsereg polgári alkalmazottja, majd a Versailles-i Békekötés következtében francia állampolgár, akit azután a Gestapo vet börtönbe. A történelem ajándéka, hogy éppen egy ilyen múltú ember legyen a több évszázados ellenségeskedést felváltó francia-német megbékélés motorja, az Európai Közösség egyik alapító atyja. - Másik érdekes, nálunk alig ismert színfoltja az Európai Közösség történetének az a tíz évig tartó macska-egér harc, amit De Gaulle tábornok folytatott a csatlakozásról az angolokkal - amit mai fejjel még elképzelni sem egyszerű.
A mű végigvezet az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerződéstől (1957) az Amszterdami Szerződésen (1997) keresztül az ír népszavazással meghiúsított Európai Alkotmányon (2003) át a Lisszaboni Szerződésig (2005). Ez utóbbinak tárgyalása jelenti a legfontosabb többletet a mű előző kiadásához képest.
A 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés valójában két egységből áll: az Európai Unióról szóló Szerződés, valamint az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés. A két legfontosabb újítás: a Lisszaboni Szerződés létrehozta az Európai Tanács elnökének posztját, valamint az EU pénzügyi és biztonságpolitikai Főképviselőjének tisztségét. Ez utóbbinak feladata az EU külső tevékenységének erősítése. Ez a Főképviselő kettős szerepet tölt be: egyrészt közös kül- és biztonságpolitikai mandátummal rendelkezik a Tanácsban, másrészt az EU Bizottsága külkapcsolatokért felelős alelnökének tisztjét látja el. Ez a Főképviselő egyben a Külügyek Tanácsának elnöke is, valamint ő képviseli az EU-t nemzetközi szinten a közös kül- és biztonságpolitika terén.
A Lisszaboni Szerződés új elemeinek rövid ismertetését követően a Szerződés teljes szövege olvasható (314-458. old.), amit az EU megreformált új szervezetéről szóló áttekintés követ (Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Bíróság, Európai Központi Bank, Számvevőszék, Gazdasági és Szociális Bizottság).
A mű második fő része - ez az én olvasatom - az EU tételes jogáról szól. A szerző ezt a jogösszehasonlítás, jogközelítés és jogegységesítés tárgyalásával vezeti be, majd ismerteti az EU jogforrásait, a lényeget pedig az Európai Bíróság joggyakorlatának bemutatása jelenti. Ez utóbbit a mű több oldalról világítja meg: a jogértelmezés módjai, az Európai Bíróság működése, az előzetes határozathozatali eljárás, az Európai Bíróság szerepe a jogharmonizációban, szubszidiaritás.
A könyv harmadik fő része az EU-jog magyar vonatkozásait tárgyalja, kezdve a csatlakozási tárgyalásoktól, valamint az azt megelőző jogharmonizációról - amely utóbbiból annak idején a szerző maga is alaposan kivette részét (bár erről csak a könyv hátlapján olvasható egy mondat). Különösen érdekes az Európai Bíróság előzetes határozathozatali eljárásából bemutatott néhány magyar vonatkozású ügy. Az ilyenek száma a kézirat lezárása óta is folyamatosan növekszik.
Meg kell végül emlékezni arról, hogy a szerző - amint azt az egyik kiadás előszavában írja - a tudományos illendőség és a "közösségi illendőség" határain belül fogalmazza meg bíráló megjegyzéseit. Ezek közül engem különösen a hazai vonatkozású kritika fogott meg, amikor például azt írja, hogy "a magyar eljárási jogászok késve reagáltak" (előzetes határozathozatali eljárás), vagy, hogy "megkésve reagált a magyar közjogi gondolkodás" (1994 évi I. tv. versenyjogi rendelkezéseinek alkotmányellenessége). Emellett kérlelhetetlenül harcol a jogi terminológiában meghonosodott "előzetes döntéshozatal" kifejezés ellen, vagy bírálja a Legfelsőbb Bíróságnak a közrend alkalmazásával kapcsolatos egyik 2002. évi ítéletét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
