Az alábbiakban az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet 1999-es, immár hagyományosan nyaranként megjelenő tanulmánykötetét szeretném bemutatni az olvasónak, rövid ízelítőt adva a munkákból.
Kó József "A bűnügyi statisztika és a bűnügyi helyzet változása" című kötetnyitójában az 1968 és 1998 közötti bűnözés mértékének alakulásáról ad számot. A mű világos képet nyújt arról, hogy a rendszerváltással egyidejűleg végbemenő kriminális változások hátterében szerepet játszottak a gazdasági recesszión, a központi hatalom gyengülésén, a törvények gyors változásán és a szignifikáns társadalmi átalakuláson túl statisztikai tényezők is. A szocialista bűnüldözés kozmetikázott statisztikái pozitív hatást is fejtettek ki, javították ugyanis a lakosság közérzetét, mivel a lakosság "kriminális" biztonságérzete valójában inkább múlik a közhangulatot meghatározó tömegtájékoztatáson, (mely ebben a periódusban nyilvánvalóan a központi statisztikából merítkezett), mint a valódi bűnüldözési adatokon. A közbiztonság jelentős romlása azonban természetszerűleg nem pusztán az emberek érzékcsalódása, hanem létező probléma: az ország kriminális mutatói 1988-tól fokozatosan romlottak. Azt azért szükséges hangsúlyozni, hogy ezzel sem érte el hazánk kriminális fertőzöttség tekintetében az európai középmezőny alsó felét! Kó beszámol arról, hogy az összbűnözéssel azonos léptékben növekedő vagyon elleni bűnözés eddigi maximumát 1997-ben érte el, 81%-os részaránnyal. Érdekesnek mondható az a trend is, mely a vagyon elleni bűncselekmények bűncselekmény fajta szerinti megoszlását jellemzi: a lopások aránya ugyanis a 90-es évektől kezdve folyamatosan enyhe csökkenést mutat, míg a csalások aránya egyre nő, és 15%-os részaránynál látszik stabilizálódni.
Kránitz Mariann tanulmánya átfogó képet ad a hazánkban és szerte a világon terjedőben lévő jelenségről: az úgynevezett fehér-galléros bűnözésről. Tizenegy kiemelkedő gyakorlati szakember: ügyészek, bírák, ügyvédek adnak definíciót a fogalomra és jellemzik a bűncselekmény-csoportot. A fogalom megalkotása paralell a szakmában, mindegyikük felöleli a vagyon elleni, a gazdasági, az intellektuális és a hozzájuk kapcsolódó eszköz cselekményeket is. Érdemes és érdekes is megemlíteni, hogy egyes bírák e körbe sorolják a magánvádas bűncselekményeket is (rágalmazás, becsületsértés), melyek különösképpen jellemzővé váltak az önkormányzati választások kampányainak sárdobálása idején. A munka nemcsak az empirikus tapasztalattal rendelkezők szaktudását hívja segítségül, de a Btk. bűncselekmény-rendszerében gondolkodva, áttekintést kapunk a "fehérgalléros-kriminalitásról", feltüntetve a bűncselekmények mellett egy-egy megtörtént és a sajtóban is nagy port kavart esetet. Az interjúalanyok kitérnek a fehérgalléros bűnözés hátterében meghúzódó gazdasági és társadalmi okrendszerre is, ezek felsorolásszerűen a következőek: a privatizáció, a bankkonszolidáció, az adóhatóság elégtelen működése, a lobbyzás és a joghézagok létezése.
Dr. Nagy László Tibor tanulmánya a PKKB 1997-ben lezárt rablási ügyeiből dolgoz fel 147-et. A morfológiai jellemzőkön túl képet kapunk arról, hogy a rablás elkövetése, mely kriminológiai értelemben erőszakos bűncselekmény, a többi hasonló jellegű bűncselekménnyel ellentétben nem csökkent, hanem jelentős mértékben megnövekedett az elmúlt években. (Erre a rapid változásra azonban részben magyarázatul szolgálhatnak a tényállásban végbement változások is.) A rablásokat jellemzően a nyári hónapokban, az esti órákban, közterületen követik el. Az elkövető általában nem egyedül követi el tettét, és feltűnően nagy a fiatalkorúak aránya. A szerző nemcsak ennek tényét állapítja meg, de vizsgálja a fiatalkorúak családi, anyagi és érzelmi hátterét is, valamint felhívja a figyelmet a bűnmegelőzés fontosságára is. A rablás bűntettének tárgyi súlyát mutatja a rendkívül komoly szankcionálás, mely rendszerint szabadságvesztés büntetés kiszabását jelenti, az eljárás folyamán pedig nagyon valószínű - a cselekmény súlyára tekintettel - az előzetes letartóztatás. A rablás problémáját súlyosbítja még az igen alacsony, alig 50%-os felderítési arány.
Dr. Utasi Judit munkájának témája részben átfedést mutat a fentiekben elemzett tanulmánnyal, hiszen a kutatás is azonos alapra támaszkodik, a 147 "PKKB-s" eset elemzésére. A mű azonban a rablás morfológiai jellemzőin kívül kiterjed a garázdaság elemzésére, és a két bűncselekményfajta elkövetésének összehasonlítására is. Az összevetés foglalkozik a rablás és garázdaság fiatalkorú elkövetőinek családi hátterével, az elkövetés módjával és kitér a sértetthez fűződő viszonyra is. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár a szegényebb körülmények közül kikerülő elkövető családja is viszonylag nagy gyakorisággal áldoz meghatalmazott védőre, az ügyvédek így sem fordítanak kellő figyelmet a fiatalkorúakra. Az anomáliák bemutatását követően dr. Utasi szót emel a családgondozás és a gyermekvédelem fontossága mellett is, melyek a bűnmegelőzés integráns részét képezik.
Dr. Herczog Mária tanulmánya arra int, hogy a csecsemőgyilkosságot sem a laikus sem a szakmai közvélemény nem kezeli az őt megillető, jogos helyen. A mai napig él a terhes anya "titkát" tiszteletben tartó negatív kultusz, mely számtalan esetben vezet tragédiához, feledve az őszinte megvallás lehetőségét, és szem elől tévesztve a terhes asszony közvetlen környezetének súlyos felelősségét. A társadalom válasza így kizárólag az anyát érinti, sőt tekintve, hogy ez általában büntetőjogi jellegű, nemcsak érinti, de súlyos terhet rak a vállára. Különösképp tragikus az asszonyt személyi szabadságától megfosztó szankció abban az esetben, ha a nő felügyeletére kiskorú gyermek, vagy gyermekek vannak bízva. A kiskorú így nemcsak a környezet ellenséges, vagy legalábbis rideg attitűdjét kénytelen elviselni, de magárahagyatottságát is. Az újszülött gyilkosságok kérdését az alacsony gyermekszületéssel és az abortusz-problémával párhuzamosan és azonos szinten kellene kezelni, kellő teret szentelve ennek a médiában is. A kérdés megoldására a szerző az eszközök széles tárházát mutatja be, ebből címszavakban a következőek a legfontosabbak: kiterjedt családvédő és -gondozó hálózat, megfelelően képzett szakember gárdával, széles körű tájékoztatás a fogamzásgátlásról, valamint ezek ingyenes terjesztése.
Dr. Fehér Lenke az áldozatvédelem és áldozatsegítés átfogó nyugat-európai tendenciáit mutatja be, az elméleti megközelítést helyezve előtérbe a gyakorlati megvalósulással szemben. Megismerhetjük az Európai Áldozatvédő Fórum "Az áldozatok jogairól szóló deklaráció"-jának főbb iránymutatásait, valamint betekintést nyerünk az Európai Áldozatvédő Fórum dokumentumaiba. A dolgozat foglalkozik az erőszakos bűncselekmények áldozatainak állam általi kompenzációjáról szóló 1983-as "Európai Egyezmény"-nyel: hangsúlyozza az "azonos prioritás" elvét, mely kötelezővé teszi azt, hogy a sértett jogai legalább olyan hangsúlyt és figyelmet kapjanak, mint az elkövetőé. A sértett jogai elsősorban: az információhoz való jogot, a védelmet jelenti, fontos szerepet kap a kompenzáció, mely már az áldozatsegítés kategóriájába tartozik. Hazánk áldozatvédelmi törekvései "Az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítéséről" című törvénytervezeten keresztül kerülnek bemutatásra. A hazai áldozatsegítés intézményi szinten a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület megalapításával tette meg az első lépést az aktív áldozatvédelem útján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
