"Meséld el fiam (...), nem túl nagy-e a világ?
Rossz a sötétben félni,
csak az anyát, az anyát nézni, hogy beleég a szem.
Meséld el nekem.
Meséld el, jók vagyunk-e?
Milyennek látsz engem (...)?
Meséld el nekem."
/Kollár-Klemencz László: Meséld el fiam/
A 2012-ben a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjat elnyert, Asghar Faradi által rendezett, Nader és Simin - Egy elválás története című film zárójelenetében a bíró a tárgyalóterembe belépő 11 éves gyermekhez a következő szavakat intézi: "a szüleid rád bízták, hogy eldöntsd, kivel akarsz lakni. Apáddal vagy édesanyáddal? Döntöttél?" Ahogy a bíróból épp csak kiállnak ezek a mondatok, és ahogy a kislány - szemben ülve a nézővel és a bíróval - könnyes szemmel ismételgeti, hogy "döntöttem", "igen, döntöttem", "az a kortárs filmművészet egyik nehezen felejthető nagy pillanata".[3]
Aki kíváncsi erre a jelenetre, nézze meg ezt a remek filmet, akit pedig az is foglalkoztat, hogyan kell egy kamaszgyermeket meghallgatni, hogyan kell értőn hallgatni és jól kérdezni, olvassa el Deliága Éva kitűnő könyvét. A terapeuta esetei című sorozatban megjelent kötet Szerzője gyermekpszichológusként praktizál. Könyvében - a saját esettárából merítve - egy 13 és fél éves kamaszlánnyal végzett integratív gyermekterápia és a válófélben lévő szüleivel folytatott szülőkonzultáció kétéves folyamatát írja le.
A Szerzőt egy nemzetközi jogászként dolgozó férj kereste fel azért, mert a fotográfus és mellette masszőrködő feleségével úgy döntöttek, hogy el fognak válni, és "[a]miatt [járnának] el tanácsadásra, hogy a gyereknek ne okoz[zanak] a szükségesnél több fájdalmat" (11. o.).
A szülők váltott elhelyezésben gondolkodtak, amely végül működőképesnek is bizonyult.
A könyv a szülőkkel és a gyermekkel való első találkozástól kezdődően a komplex pszichológiai felmérésen és az anamnézis felvételén át egészen a terápia lezárásig vezeti végig az Olvasót a terápiás folyamaton, közben önreflexíven is értelmezi és magyarázza a történéseket.
A Szerző kiemeli, hogy "a kamaszkorral szűkül a pszichológus eszköztára, mert a kamasz már nem játszik, de még nem »beszél«: nincs meg az a tudatosság, hogy a helyzetét, belső életét, pszichéjének működését átlássa, így már kinőve a gyermekkorból, de még távol a felnőttkortól, gyakran nehéz kapcsolódni a serdülőkhöz" (34. o.), ráadásul egy kamasz gyermek esetében az életkori sajátosságokat meglehetősen nehéz elválasztani az adott élethelyzet által okozott viselkedéstől.
A Szerző bemutatja, hogy a konkrét esetben milyen projektív- és rajzteszteket, módszereket használt, hogyan építette fel a terápiát. Ír a Schmiedek-féle személyes szféra tesztről, a Winnicott-féle firkarajzról, a négy fa tesztről, megmutatja a fókuszolás technikáját, bemutatja a kavicsokkal végzett szociometria-felmérést, az érzelemkártyák használatát és a metamorfózis-tesztet.
A könyvben nagyon jó kérdéseket, továbbá beszélgetést kezdeményező és visszajelző mondatokat is olvashatunk, például: "van-e olyan dolog, ami a számodra nehéz az életedben, amin változtatni szeretnél?" (40. o.), "hogy érzed magad, hogy vagy te ezzel?" (54. o.), "fel tudod idézni, hogy mi volt benned akkor, amikor láttad anyát az új barátjával?", "Megértem, hogy nehéz lehetett abban a helyzetben. Anyával később meg tudtátok beszélni?" (102. o.)
A Szerző szerint "válás esetén kulcsfontosságú a szülők jövőképe, amely megmutatja, hogy milyen játszma zajlik a szülők között, és előrevetíti, hogy milyen változás várható a gyermek életében, miben kell majd őt támogatni". (30. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
