2010. február 28-án lezárult az Országos Mediációs Program első szakasza, melynek záróakkordja volt a 2010. június 30-án tartott konferencia az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Bírósági Igazgatási Főosztálya rendezésében.
A 2009/2010. évi kísérleti mediációs program értékelése kapcsán mind a programban részt vevő bíróságok, mind annak a mediációs munkacsoportnak a tagjai, akik szakmailag koordinálták a programot, egyaránt fontosnak tartották, hogy a közelgő európai uniós elvárások[1] teljesítéséhez szükséges legfontosabb első lépéseket a magyar bíróságok és természetesen a bírók is megtehessék. A konferencia fő célja tehát nem az volt elsősorban, hogy ismertesse és értékelje a kísérleti mediációs program eredményeit, hiszen az hatástanulmány formájában napvilágot látott és elérhető mind a jogalkotók mind a jogalkalmazók részére.[2] E tanácskozás célcsoportja azok a bírók voltak, akiknek a jövőben remélhetőleg a hazai jogalkotás is lehetőséget fog teremteni arra, hogy a peres eljárás megindítása után a jogvitákat a bírósági útról a mediáció területére tereljék a célból, hogy a felek részére egy gyorsabb, olcsóbb és mindenki számára megelégedéssel záruló vitarendezési módot és egyezségkötési lehetőséget ajánljanak. Ennek érdekében a konferencia a hangsúlyt a mediáció jogszabályi hátterének és módszerének a megismertetésére, a mediációs eljárás és a bírósági eljárások lehetséges kapcsolódási területeinek bemutatására, a bírói szerepvállalás erősítésére helyezte. Feltétlenül fontosnak tartotta azt is, hogy felkeltse a bírók érdeklődését ezen alternatív vitarendezési mód iránt, hogy a jövőben több önként vállalkozó bíróság kapcsolódhasson be a kísérleti programba.[3]
A konferenciát Dr. Réczey Katalin, az OIT Hivatala Bírósági Igazgatási Főosztályának osztályvezetője nyitotta meg, s rövid bevezető előadásában tájékoztatást adott a polgári jogi közvetítés és a bírósági eljárás kapcsolatát vizsgáló munkacsoport működéséről, a kísérleti program tapasztalatairól, a jövőbeli elképzelésekről.
Dr. Kiss Károly, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tanácsosa ismertette a mediáció jogszabályi hátterét, kiemelte azokat a legfontosabb szabályokat, amelyek megkönnyíthetik a mediáció alkalmazását a bírósági eljárásban, s szemléltette azokat a jogszabályokban megjelenő előnyöket, amelyek a mediáció igénybevétele felé terelhetik a feleket. Az egyik ilyen rendelkezése a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése, amely szerint már jelenlegi szabályozás mellett is lehetősége van a bíróságnak - amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri - tájékoztatni a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól [137. § (1) bek. a) pont]. Ha a felek a közvetítői eljárás során egyezséget kötnek, azt a 137. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz jóváhagyás végett benyújthatják. Ez utóbbi jelent arra garanciát, hogy a már megindult per is jóváhagyható egyezséggel záruljon, mely egyezség létrehozásához a bíró a mediátorok segítségét veheti igénybe.
Az előadó rendkívül érzékletesen világított rá arra, hogy milyen jogi garanciák vannak arra nézve is, ha a közvetítői megállapodásban foglaltak ellenére perlekedik a fél. Ebben az esetben ugyanis a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető a másik fél által fizetett közvetítői díjnak, igazolt költségeknek a megtérítésére. A megállapodás teljesítését elmulasztó fél is kötelezhető e költségek megtérítésére. Az Illetéktörvény 58. § (3) bekezdésében már megjelentek a kedvezményeknek azon formái, amelyeket a jogalkotó biztosíthat abban az esetben, ha a felek már a per megindítását követően vesznek részt közvetítői eljárásban.[4] Az más kérdés, hogy a jogi segítségnyújtás mintájára milyen formában segíthető a jövőben a mediációhoz való hozzáférés, további költségkedvezmények vagy költségmentesség formájában.
Bírósági mediációról akkor beszélhetünk, ha a bírósági eljárás keretein belül (peres eljárás megindításakor, per folyamán, esetleg végrehajtási szakban), a bíró által megszabott eljárásjogi keretek között, határidőben, bírói "kötelezés" alapján, a bíró felkérésére eljáró mediátor (akinek személyét a bíró a felek egyetértésével jelöli meg), a bíróság épületében, de nem tárgyalótermi környezetben, tárgyalási időn kívül mediációs eljárást folytat le. További feltétel, hogy a jogalkotó erre lehetőséget biztosítson mind az anyagi-, mind az eljárásjogi szabályokban. Ezek azok a főbb kritériumok, amelyek alapján a pert megelőző mediáció megkülönböztethető a bírósági mediációtól. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy melyek azok az egyéb, legalább olyan fontos tényezők, mint a fentiek, amelyek a fél, a bíró motivációját erősíthetik a mediáció igénybevételére a peres eljárás során. Mitől lesz igazán bírósági a mediáció? Miről ismerhető fel, hogy az eset megoldására alkalmasabb lenne a mediáció, mint a peres eljárás? Melyek a mediáció ítélkezési gyakorlat szempontjából megfogalmazható előnyei? Melyek azok a kételyek, melyek a mediáció alkalmazásával kapcsolatban felvetődnek a felek, a bírók, az ügyvédek részéről?
A konferencia első panelje interaktív módon, a jelenlevők bevonásával kereste a választ e kérdésekre a kísérleti program két résztvevő bírósága bíróinak, dr. Handó Tündének és e sorok írójának a közreműködésével. Egy módszer alkalmazásának mindig előfeltétele az a személyes érintettség, a személyes találkozás a mediációval, amely motiválttá teszi az érdekelteket az alkalmazásra. Nagyon érdekes, hogy miközben folyamatosan azokba a sztereotípiákba ütközünk, hogy "ma még nem nyitottak az emberek a megegyezésre", "pereskedő nemzet vagyunk", a panel közreműködő bíróinak a figyelmét a mediáció hasznosságára a felek hívták fel. Az állampolgárok személyes, elsősorban családi problémáinak megoldatlansága az egyik hajtóerő olyan dolgok kipróbálására, melytől segítséget várhatnak, ha úgy érzik, hogy a hatósági segítségnyújtás nem elég célravezető. A személyes konfliktusokkal terhelt, erős érzelmi töltetű jogvitákban, mint például a családi ügyek, a felek azt érzik, hogy tehetetlenek egymással szemben, nem képesek többé meghallgatni egymást, s beszédre való képtelenségük szorosan összefügg a gondolkodásra való képtelenséggel, nevezetesen azzal, hogy képtelenek lesznek bármit is egymás szemszögéből átgondolni. Bírói oldalról ez egy plusz terhet jelent, hiszen a jogvita keretei között nincs igazán mód, idő, lehetőség arra, hogy a párbeszédet újra indítsuk, képessé tegyük a konfliktus megoldására a feleket. Nagyon gyakori tapasztalata a bírónak, hogy ideig-óráig tart a "fegyverszünet", s aztán ismét kiújul a küzdelem, a felek magatartása nem változik meg. Nem beszélve azokról az esetekről, ahol a gyermek érdekében gyors, hatékony beavatkozásra van szükség (pl. kapcsolattartási problémák).
A panelbeszélgetés során kiderült, hogy szinte majdnem minden jogvitára elmondható, hogy a jogilag artikulált követelés mögött valamiféle személyes konfliktus, nézeteltérés húzódik meg, amely akadályozza a feleket abban, hogy megoldják problémáikat. Ez jellemzi a munkaügyi, az elszámolási, a kártérítési viták jó részét is, ahol a munkahelyi konfliktus, a megromlott üzleti kapcsolat, az egymás ellen indított perek sokasága, vagy egyszerűen csak valamiféle elégtétel hiánya a fő akadálya a megegyezésnek. A "nem tudunk egymással mit kezdeni, döntsön a bíróság" elhatározás, a bírósághoz fordulás lélektanilag magában rejti a problémáktól való szabadulásnak, a döntésért való felelősség bíróra történő átruházásának igényét. Ugyanakkor a fél azzal szembesül, hogy nem mondhatja el, amit akar, amit szeretne, mert a bíró kénytelen úgy megítélni, hogy "az nem tartozik szorosan a jogvitához". Továbbá a jogvitában megjelenő követelés számos eljárásjogi cselekményt von maga után, legfőképpen a bizonyítási eljárást, amely tovább polarizálja az eddig is széttartó álláspontokat, tovább mélyíti a konfliktust. A bizonyítási eljárás sikerességének függvényében az egyik fél egyre inkább elégedettebb lesz a másik rovására, s az ítéletben pedig győztest és vesztest hirdetünk. A megmaradó alapkonfliktus tovább terhelődik, további perekhez, végrehajtási nehézségekhez vezethet, a fél bizalma csökken az igazságszolgáltatásban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
