A jogalkotó hatalma nem korlátlan. A közjogi felelőssége nyilvánvaló az általa meghozott, hazai jogba, illetve uniós jogba ütköző aktusokért: az Alaptörvényt sértő jogalkotási aktust az Alkotmánybíróság megsemmisíti, az uniós jogba ütköző aktus alkalmazásától pedig el kell tekinteniük a bíróságoknak. Kevésbé egyértelmű azonban a jogalkotó jogellenes aktusokért való magánjogi felelősségének fennállása. A tanulmány célja, hogy bemutassa a hazai jogba ütköző jogszabályok[1] által okozott károkért való jogalkotói[2] felelősség kialakulását, a felelősség megállapíthatóságának feltételeit, illetve a jogalkotó felelősségének fokozatos kiüresedését a bírói gyakorlat alapján. A tanulmány első része a régi Ptk. [3] alatti abszolút jogalkotói immunitást, illetve ennek áttörését mutatja be, a második és harmadik része pedig azt elemzi, hogy milyen feltételeket támaszt az új Ptk.[4] alapján a bírói gyakorlat a jogalkotó kárfelelősségének megállapításához, illetve ennek egyes elemei hogyan üresítik ki a jogalkotó kárfelelősségét és eredményezik praktikusan az abszolút jogalkotói immunitás visszatérését.
A jogalkotó jogalkotási aktusokért való kárfelelősségének megállapítására két tényállás alkalmazása merülhetett fel a régi Ptk. szabályrendszerében: (i) a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése[5] (kártérítés általános szabálya), illetve (ii) a régi Ptk. 349. § (1) bekezdése[6] (államigazgatási jogkörben okozott károk).[7] A régi Ptk. alatti bírósági gyakorlat szerint a régi Ptk. 349. § (1) bekezdése csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott károkra alkalmazható,[8] a jogalkotással okozott károk elbírálására nem.[9] A Ptk. 349. §-át egyedül a pszeudonormák által okozott károk megtérítése kapcsán alkalmazta a bíróság.[10]
A régi Ptk. 339. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága kapcsán a bírósági gyakorlat abban foglalható össze, hogy általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenységre, illetve ennek elmulasztására és az ezekhez kapcsolódó felelősségre kizárólag a közjog szabályai vonatkoznak, amelyek abszolút immunitást biztosítanak a jogalkotó számára. A régi Ptk. alatti bírósági gyakorlat szerint a jogszabály hatálybalépésével, illetve megalkotásának elmulasztásával esetleg bekövetkezett károsodás önmagában nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a sérelmek jóvátételére (a jogalanyok kárpótlására) a polgári jogi kárfelelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályai sem alkalmazhatók.[11] Az abszolút jogalkotói immunitás elve alól még az sem jelentett kivételt, amikor a károkozó jogszabályt az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.[12] Az abszolút immunitás alapelvétől csak ritkán tért el a bíróság, és akkor is csak teoretikusan.[13] A bíróság gyakorlatában az első el-
- 651/652 -
mozdulást a jogalkotó kárfelelősségének megállapítása irányába a normatív köntösbe bújtatott egyedi aktusokért (pszeudonorma) való felelősség megállapítása jelentette. Amennyiben az Alkotmánybíróság a pszeudonorma jellegére tekintettel semmisítette meg az adott látszatjogszabályt, akkor a bíróság szerint nem illette meg immunitás a jogalkotót, hiszen ezek az aktusok valójában (már elfogadásuktól kezdve) jogalkalmazási aktusok voltak.[14]
A régi Ptk. alatti bírói gyakorlat által kialakított abszolút jogalkotói immunitás mellett[15] és azzal szemben[16] számos jogirodalmi álláspont megjelent az évek során. A jogirodalmi kritikák ellenére a jogalkotó hatalom immunitásának tana sokáig mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás részéről érintetlen maradt. Az állami immunitás áttörésének kérdése leginkább Magyarország európai uniós csatlakozásával éleződött ki, az uniós gyakorlat alapján ugyanis az uniós jogba ütköző hazai jogszabályok által okozott károk vonatkozásában a jogalkotó kártérítési felelőssége nem zárható ki.[17] A Brasserie és Factortame egyesített ügyek[18] nyomán kibontakozó gyakorlat ugyan alapjaiban határozta meg az uniós jogba ütköző tagállami aktusokért való kárfelelősség elvének hazai kereteit,[19] azonban nem volt olyan uniós jogból fakadó elvárás, hogy a hazai jogba ütköző tagállami aktusokért és az uniós jogba ütköző aktusokért fennálló felelősségi alakzat megegyezzen egymással.[20] Ennek megfelelően bizonyos tagállamokban a bíróságok gyakorlata kettőzte meg a kárfelelősségi tényállást, bizonyos tagállamokban pedig tételes jogi alapon kettőződött meg.[21] Mivel az uniós csatlakozást követően a régi Ptk. kárfelelősségi szakaszai változatlanok maradtak, és a magyar bíróságoknak a jogalkotással okozott károkra kialakított gyakorlata egyértelműen szembement a bíróságnak az uniós kárfelelősségi alakzatra kialakított gyakorlatával,[22] a magyar bíróságoknak ugyanarra a szövegre kétféle értelmezésük alakult ki:[23] a hazai jogba ütköző jogalkotással okozott károkért kizárta, az uniós jogba ütköző károkért viszont megállapíthatónak tartotta a jogalkotó felelősségét.[24] Habár az uniós jogot, illetve a hazai jogot sértő jogalkotásért való felelősség eltérő elméleti alapokon nyugszik,[25] tarthatatlanná vált, hogy a magyar jogalkotó az uniós jogot sértő jogalkotási
- 652/653 -
aktusokkal okozott károkért felelősséggel tartozzon, a magyar jogot sértő jogalkotási aktusokkal okozott károkért ellenben abszolút immunitást élvezzen.[26]
A fenti előzmények tehát mind abba az irányba mutattak, hogy a jogalkotónak felelősséget kell vállalnia a jogalkotással okozott károkért, a kérdés sokkal inkább az volt, hogy milyen feltételekkel. Jogszabályi szinten az új Ptk. kodifikációja hozott volna jelentősebb elmozdulást a jogalkotói felelősség irányába. A Kormánynak átadott, a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság 2011. december 16-i ülésén elfogadott törvényjavaslat 6:547. §-a kifejezetten nevesítette a jogalkotással okozott kárért való felelősséget:
(1) A jogalkotó az alkotmányellenes jogszabály alkotásával okozott kárért felel, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt hatálybalépésének időpontjára visszamenőlegesen semmisítette meg.
(2) A jogalkotó a megsemmisítés időpontjától keletkező kárért felel, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt nem hatálybalépésének időpontjára visszamenőlegesen semmisítette meg.
(3) Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, ezzel alkotmányellenességet idézett elő, és jogalkotási kötelezettségét az Alkotmánybíróság határozatában megállapított határidőig nem teljesíti, a mulasztással okozott kárért felelősséggel tartozik.
(4) Az állam felelősséggel tartozik azért a kárért, amelyet európai uniós jogharmonizációs kötelezettsége elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével okozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
