(Összefoglaló a "Buletinul Notarilor Publici" román közjegyzői folyóirat XIV. évf. 6/2009-es számából)
2009. november 6-7. napján, Bukarestben került megrendezésre a Román Közjegyző-ség IX. Kongresszusa, számos román és nemzetközi meghívott jelenlétében; az esemény hozzászólásai, előadásai "A házastársak közötti vagyonjogi viszonyok az új román polgári törvénykönyv fényében" téma köré rendeződtek.
A Kongresszuson részt vettek a román kormányzat, igazságszolgáltatás és jogtudomány, valamint az Európai Parlament és a legnagyobb román egyetemek jeles képviselő. A nemzetközi közjegyzőséget a CNUE[1] elnöke, Roberto Barone olasz közjegyző, az UINL[2] részéről pedig Alain Moreau és Pierre Becqué francia közjegyzők képviselték. A magyar közjegyzőség nevében Sipos Attila és Kukucska Szilvia kollégáink vettek részt az eseményen, jelen volt továbbá Athanasios Dragios görög közjegyző, és több francia területi közjegyzői kamara elnöke.
Pénteken délelőtt Doina Rotaru közjegyző asszony, a Bukaresti Közjegyzői Kamara elnöke köszöntötte a meghívottakat elsőként, az 500 bukaresti kamarai tag és az összesen 2.200 román közjegyző nevében, majd a szervezőbizottság részéről Virginia Beldea asszony üdvözölte a résztvevőket. Beszédében a közjegyzőségeket is sújtó gazdasági válságra hivatkozással a szolidaritás és az egymás iránti bizalom fontosságát hangsúlyozta, és kiemelte a közjegyzőség szerepét az állampolgárok és családjaik számára végzett jogászi feladatokkal kapcsolatban. Elmondta, hogy az új román polgári törvénykönyv még inkább megerősíti majd a közjegyzők lehetőségeit abban, hogy a közjegyzői okiratok révén jogbiztonságot nyújtsanak az állampolgárok életének legfontosabb eseményeihez. Az új családjogi rendelkezések a jelenlegi társadalmi viszonyok tükrében kerültek meghatározásra, mint például az, hogy a házaspárok több különböző vagyonjogi rendszer közül választhatnak, vagy hogy a házasulók a házasságkötést megelőzően is köthetnek majd házassági vagyonjogi megállapodást. Ezeken túl - mint elmondta -, az új román polgári törvénykönyv közelebb viszi a román közjegyzőséget az európai kollégákhoz, és az állampolgárokhoz is.
A Kongresszus hivatalos megnyitójának látványos és megható momentuma volt ezt követően a 15 román közjegyzői kamara zászlóinak felvonulása, amit Dumitru Viorel Manescu, a Román Közjegyzők Nemzeti Uniója elnökének beszéde követett.
Az elnök köszöntőjében emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy 2009-ben ünnepelte az ország a romániai forradalom 20. évfordulóját, és hogy közel másfél évtized telt el a román közjegyzőségnek nagy változást hozó 36/1995. évi törvény elfogadásától. Kiemelte, hogy a történelmi hagyományokon nyugvó, jól működő közjegyzői jogintézmények -mint az öröklési bizonyítvány, és a közvetlenül végrehajtható közokirat - mára európai fontosságú jogintézményekké nőtték ki magukat, a határokon átívelő jogviszonyok vonatkozásában azok egységes, európai kidolgozása is folyamatban van - utalt Manescu az európai öröklési bizonyítvány tervezett Európai Uniós bevezetésére. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a közjegyzőségek szerepet vállaljanak a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő személyekkel kapcsolatos társadalmi feladatokban, továbbá, hogy a román közjegyzők az új technológiát alkalmazó közjegyzőségek előhírnökeivé váljanak, és biztonságos, hatékony szolgáltatást nyújtsanak az ügyfeleiknek. Megemlítette, hogy a román közjegyzők a mindennapi munkájukban már használják az új technikai eszközöket, on-line úton csatlakoznak a végintézkedések központi nyilvántartásához, a közokirati meghatalmazások központi nyilvántartásához, és az ügyfelek személyazonosságellenőrzése céljából a népesség-nyilvántartó rendszerhez. Büszke arra, hogy Románia harmadikként csatlakozott az Európai Végrendeleti Hálózathoz, és kiemelte, hogy az új román polgári törvénykönyv további két nemzeti nyilvántartás vezetését bízta a közjegyzőkre: az ajándékozások, és a házassági vagyonjogi megállapodások nyilvántartásának vezetését, melyeket szintén a legmodernebb technológiák alkalmazásával kívánnak megvalósítani.
Manescu elnök elmondta továbbá, hogy folyamatban van a román közjegyzőség Nemzeti Intézetének és a közjegyzők új székházának megvalósítása, mely épületek elkészültével lehetőségük lesz a legjobb körülmények között konferenciákat és szakmai megbeszéléseket rendezni, a közjegyzők továbbképzésében szerepet vállalni, és modern bázist adni a közjegyzők által vezetett nyilvántartásoknak és archívumoknak. Megköszönte a CNUE és az UINL képviselőinek, hogy a modernizációra törekvésben és a folyamatos fejlődésben segítséget nyújtottak és nyújtanak a román közjegyzőknek, majd - mint követendő etalont - záró szavait megelőzően Manescu elnök szó szerint idézte a CNUE által kiadott, a közjegyző fogalmát meghatározó definíciót:
"A közjegyző közhivatalnok, aki a közhatalomtól kapta felhatalmazását arra, hogy közokiratokat állítson ki, és egyidejűleg biztosítsa ezek megőrzését, közokirati bizonyító erejét, és közvetlen végrehajthatóságát. Pártatlansága megóvása érdekében a közjegyző a szabad foglalkozás keretei között működik, és peren kívüli jogi tevékenységeket végez. Csakúgy, mint a feleknek adott pártatlan jogi tanácsok, és az azok alapján elkészített közjegyzői okiratok révén, a közjegyző közreműködése biztosítja az okiratot felhasználó számára az általa elvárt jogbiztonságot. A jogbiztonságot, amit a közjegyző magas szintű egyetemi képzettsége, a kinevezéséhez szükséges különféle vizsgák, képzések és pályázatok biztosítanak, és maga a közhatalmi ellenőrzés alatt álló közjegyzői működés, mely működésre szigorú szakmai előírások vonatkozna; továbbá azt a területi struktúrát, ami az országok területének egészén biztosítja a közjegyzői szolgáltatásokat.
A közjegyző szerepe végül is nem más, mint a perek megelőzése, ami nélkülözhetetlenné teszi őt a jól működő, permegelőző igazságszolgáltatás részeként"
A Kongresszus hivatalos, megnyitó részét az elmélyült érdemi munka követte. Számos előadó foglalta össze és elemezte a román házassági vagyonjogi szabályozás régi és új elemeit, ismertette a vonatkozó új jogintézményeket.
Összefoglaló Laura Badiu közjegyző asszony előadásából, melyet "A megállapodáson alapuló házassági vagyonközösség[3] általános szabályai" címmel tartott:
Laura Badiu bevezetőjében elmondta, hogy Európában a házassági vagyonközösség különböző formáin alapuló vagyonjogi rendszerek a leggyakoribbak, túlnyomó részben ez a törvényes vagyonjogi rendszer is. A házassági vagyonközösségi elvű rendszerek alapja a házastársak különvagyoni- és közös vagyoni vagyontárgyainak egyidejű elismerése, ezen általános elv alól kizárólag az ún. teljes vagyonközösség (communauté universelle) képez kivételt.
A vagyonközösségen alapuló rendszereket a jogtudomány[4] a következőképpen osztályozta:
• a teljes vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszer, ahol a házastársak minden vagyona a vagyonközösségbe tartozik, függetlenül attól, hogy azt a házasság előtt vagy alatt szerezték;
• az általános vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszer, ahol kizárólag a házasság fennállása alatt szerzett vagyontárgyak tartoznak a vagyonközösség alá, a korábban szerzett vagyontárgyak nem;
• a vegyes rendszerek, ahol a vagyonközösségi rendszer és a különvagyoni rendszer elemei keverednek változó arányban.
A teljes vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszer alkalmazása igen ritka a gyakorlatban, de ha alkalmazzák, akkor is öröklésjogi és a házasfelek érdekeinek védelme miatt alkalmazott korlátozásokkal.
Az általános vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszerek a legismertebbek a gyakorlatban, bár érdekességként elmondható, hogy néha igen paradox formában is érvényesülhetnek (pl. a házasságkötés előtt megvolt vagyontárgyak vagyonközösségbe tartozása, míg a házasságkötést követően szerzett vagyon különvagyoni jellegének megőrzése - mivel néhány országban a különvagyoni rendszer a törvényen alapuló, kialakulhat ilyen eset is).
A vegyes rendszerek sajátossága, hogy megkülönböztethető a szerzeményi közösség és a szerzésben való közreműködés két fogalma. Az elsőnél a szerzett vagyon vagyonközösségbe tartozik, míg a másodiknál a házasság fennállása alatt a felek által szerzett vagyontárgyak megőrzik különvagyoni jellegüket, ellenben a házasság felbontásakor mindkét fél speciális jogokkal rendelkezhet a másik által szerzett vagyonrész vonatkozásában is - a rendszer előnye a felek és a hitelezők védelme, valamint a forgalom biztonsága, hátránya viszont a bonyolultsága, és az elszámolási jogviszony komplikált volta, mely a házastársak között jön létre a házasság felbontásakor. A vegyes rendszer az északi országokra jellemző, Svédországban 1920, Norvégiában 1928, Németországban pedig 1957 óta alkalmazzák.
A megállapodáson alapuló házassági vagyonközösségi rendszert az új polgári törvénykönyv (NCC) vezette be Romániában.
Az NCC rendelkezései alapján a törvényes vagyonközösségen kívüli, más vagyonjogi rendszer választása házassági vagyonjogi megállapodással történhet, a házasság megkötése előtt, vagy azt követően.
Ha a felek házassági szerződést kötnek, a szerződés a vagyonközösségi- vagy a külön-vagyoni rendszer közötti választást teszi lehetővé számukra.
Ha azonban a szigorú előírásoknak megfelelő házassági vagyonjogi megállapodást[5] kötnek a felek, annak számos kötelezően előírt elemet, jognyilatkozatot tartalmaznia kell.
A házassági vagyonjogi megállapodás egy ünnepélyes szerződés, amit semmisség terhe mellett - jellege és a szabályozandó jogviszony bonyolultsága miatt - kizárólag közjegyzői okiratba foglaltan lehet megkötni.
A szerződés megkötésekor a feleknek személyesen kell megjelenniük, vagy meghatalmazott is képviselheti őket. A erre a célra adott meghatalmazással kapcsolatban azonban speciális kikötéseket fogalmaz meg az NCC: a meghatalmazást közokiratba kell foglalni, és kifejezetten a házassági vagyonjogi megállapodás megkötésére szóljon oly módon, hogy annak tartalmaznia kell a megkötendő házassági vagyonjogi megállapodás minden lényeges elemét is.
A megállapodás létrejön annak aláírásakor, de nem lép hatályba csak a házasság megkötésével. A házasság megkötésének tényéről házassági anyakönyvi kivonat megküldésével az anyakönyvvezető köteles értesíteni a közjegyzőt. Ezen fölül, a kiválasztott házassági vagyonjogi rendszer fajtáját a házassági anyakönyvben is fel kell tüntetni. A megállapodás a házasság alatt is megköthető, de kizárólag a házasság megkötését követő egy év elteltével, a szerződés ilyenkor annak aláírásával hatályba lép.
A közjegyző a megállapodást hivatalból köteles bejelenteni a Házassági vagyonjogi megállapodások országos, elektronikus nyilvántartásába, mindkét fenti esetben, a szerződés harmadik személyek felé csak a bejegyzés folytán keletkeztet joghatásokat - kivéve, ha annak létezéséről a harmadik személynek már korábban is tudomása volt. A bejelentésről az érdekeltek részére bármikor adható ki közhiteles tanúsítvány.
A megállapodásnak az alábbi lényeges elemeket kell tartalmaznia, illetve meg kell felelnie az alábbi kritériumoknak:
Az általános szabály szerint a nagykorú, 18 év fölötti személyek, illetve a 16 év fölötti kiskorúak köthetnek házasságot. Ezzel összhangban, a házassági vagyonjogi megállapodást a 16 év fölötti kiskorúak is megköthetik vagy módosíthatják, de kizárólag a gyám jóváhagyása és a gyámhivatal engedélye mellett.
Személyesen vagy a fentiek szerinti speciális közokirati meghatalmazással köthető meg a megállapodás, és a felek egyetértésének kifejezése egyidejű kell legyen, ennél a szerződésnél az ajánlattétel és annak a különböző idejű elfogadása nem lehetséges.
A házasság megkötését követően létrejött vagyonjogi megállapodás annak aláírásától, vagy a felek által meghatározott időponttól lép hatályba. Joghatásai azonban igen speciálisak, ennek következtében bizonyos fajta - más esetben általános jellegű - jognyilatkozatok ebben a megállapodásban nem szerződhetők (pl. határidőhöz kötött bontó feltétel).
A házassági vagyonjogi megállapodás tárgya nem lehet más, mint a megállapodáson alapuló házassági vagyonjogi rendszer kiválasztása. A megállapodás nem tartalmazhat olyan jognyilatkozatot, amely a felek egyenjogúságára, a szülői felügyeleti jog gyakorlására, vagy öröklési jogviszonyra vonatkozik.
A szerződési szabadságot e megállapodás kapcsán tehát korlátozza az NCC, az eltérés csak a törvény kifejezett engedélyével lehetséges, továbbá számos kötelezően rögzítendő jognyilatkozatot ír elő a törvény, de a felek több tárgyban is szabadon dönthetnek (pl. a házastársak szabadon a vagyonközösségbe utalhatják a házasság előtt vagy alatt szerzett kü-lönvagyoni tárgyaikat, meghatározhatják eltérően az azokon fennálló tulajdoni hányadukat is. Kivételek: a személyes használati tárgyak és az olyan, szakmához kapcsolódó munkaeszközök, melyek nem az egyébként közös vagyonba utalt üzletrészhez tartoznak; de pl. a házastársak a vagyonközösséget konkrét ingó vagy ingatlan vagyontárgyakra is szűkíthetik, függetlenül attól, hogy azokat a házasságkötés előtt vagy utána szerezték).
V. K.
(Notarius International 2009. 3-4 szám)
A cikk az utóbbi évek legfontosabb Európai Bírósági esetein keresztül mutatja be, hogy az aktuális közösségi ítélkezésnek milyen közvetlen vagy közvetett hatása lehet a közjegyzők mindennapi eljárására. A közösségi jelenlegi már megszilárdult jogrendje, (az úgynevezett hagyományos közösségi jogszabályok) kevésbé érinti a közjegyzői eljárásokat, ugyanakkor az ingatlanjogra, öröklési és családjogra társasági jogra vonatkozó szabályozásnak vannak közvetlenül figyelembe veendő rendelkezései.
A szerző általános áttekintést ad a közösségi jog érvényesülésének eseteiről (közvetlen és közvetett alkalmazhatóság; elsődleges, másodlagos közösségi jog), majd az egyes jogterületeken az EK Bírósága által hozott ítéleteket elemzi.
A legtöbb jogesetet az ingatlanjog területén találjuk, leginkább az adás-vételi szerződések megkötésekor az egyes, vételre nyújtott támogatások közösségi jogi megítélését elemezve. Részletesen elemzi a cikk a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos közösségi jogra vonatkozó bírói gyakorlatot, amelyre a közjegyzőknek is figyelembe kell venniük.
Határon átnyúló, ezzel érintett cégalapítások során szintén számos jogeset érdemel figyelmet. A cikk ezen része érinti a leányvállalatok alapítására, fióktelep bejelentésére illetve a székhely- áthelyezésére vonatkozó joghoz kapcsolódó bírói gyakorlatot.
H. Gy.
(Belgiumi Notarius 6/2009)
A fenti címmel interjú jelent meg a belga igazságügyi miniszterrel, Stefaan De Clerckkel. De Clerck 2008 decembere óta második igazságügyi miniszteri mandátumát tölti, melynek keretében a közelmúltban egy az igazságügy területi megreformálásáról szóló irattal hívta fel a közvélemény figyelmét az igazságügyi szolgáltatások terén fennálló és mielőbb kiküszöbölendő hiányosságokra.
Lényegében egy kiegészítő szakmai igazságügyi menedzsmenten keresztül kívánja a minisztérium az igazgatást megerősíteni elsősorban a bíróságok és a területi egységek oldalán. A szakmai menedzsment bevezetésével szélesebb körben válik hatékonnyá az igazságügyi háló, ehhez a kisebb bíróságok és az erre rászoruló területek szakmai bővítése szükséges. A végső cél a bíróságok gyorsabb és hatékonyabb működése, vagyis jobb szolgáltatásnyújtás az igazságügy terén, a "közelség" elvének megőrzésével.
Az interjú kérdései között szerepelt a belga uniós elnökséggel (2010 második féléve) kapcsolatban az, hogy vajon Belgium a féléves elnöksége során szerepet vállalhat-e az e-igazságszolgáltatás (e-justice) terén? A miniszter igenlő válaszában arra mutatott rá, hogy a belga közjegyzői kar eddigi, új technológiák alkalmazásában elért példaértékű eredményeit és tapasztalatait kívánják elsősorban felhasználni az elnökségi előkészületek során. Mivel maga a belga igazságügy jelenleg még az informatikai lehetőségek felhasználásában "hátul kullog", az Európai Tanács keretében kidolgozott elképzelések, mint a videokonferencia alkalmazása a tárgyalásokon, illetve a különböző adatbázisok előnyeinek kihasználása nemcsak európai, hanem nemzeti szinten is kihívás.
Arra, hogy mi a közjegyzőség feladata az "igazságügy világában", illetve szükségese a szakma további fejlődése, De Clerck úgy reagált, hogy a közjegyzőknek a jogviták megelőzését szolgáló jogszolgáltatások és a jogbiztonság garantálása terén kell szakmai kitűnőségüket bizonyítaniuk. A közjegyző segít a jogvitát megelőzni, megfelelő tájékoztatást ad az ügyfélnek és a megszületett egyezségeket világos és érthető formában okiratba foglalja. A közjegyzői okirat, melyet a közjegyző hatósági minőségében készít, egyben jelent minősített bizonyító és végrehajtó erőt.
A közjegyzőnek nap, mint nap el kell nyernie a társadalom bizalmát, ennek erősítésében, formálásban jelentős szerepet tölt be a közjegyzői etika szabályai szerinti tevékenységvégzés és a szakmai felkészültség. A szakmai képzés meghatározó a kar életében, és ez az a terület, melybe a jövőben is invesztálni kell. Ugyanakkor a miniszter azzal a kéréssel fordult a közjegyzőkhöz, hogy osszák meg az eddigi ismereteiket az e-közjegyzőség területén a többi szakmával és a belga EU elnökség alatt aktívan vegyenek részt az uniós szintű e-justice kooperációban.
A jog túlzott komplexitása minden téren negatív következményekkel járhat. A közjegyzők, mint a jogalkotás eredményének "tolmácsolói", nagyon gyakran elsőként találkoznak az új jogszabályok alkalmazásából eredő problémákkal. Az ő feladatuk is, hogy a munkájuk során észlelt hiányosságokat jelezzék a jogalkotó felé. Elengedhetetlen a szakma további fejlődése és ezen belül a modernizáció, ehhez példát adhatnak a szomszédos országokban végbemenő ilyen jellegű változások.
A minisztérium és a közjegyzői kamara közötti kiváló kapcsolat alapja a szakmai ismeretek és tapasztalatok kölcsönös elismerése. A közjegyzői karnak pedig egy nyelvet kell beszélnie, ez a legfontosabb a szakma számára a miniszter szerint.
M. A. ■
Lábjegyzetek:
[1] CNUE: Conseil des Notariats de l'Union Européenne - az Európai Közjegyzőségek Tanácsa
[2] UINL: Union Internationale du Notariat Latin - a Latin Típusú Közjegyzőségek Nemzetközi Szövetsége
[3] le régime matrimonial de la communauté conventionnelle
[4] lásd: Paul Vasilescu: Házassági vagyonjog című műve, 2003.
[5] convention matrimoniale
Visszaugrás
