A címben felvetett kérdést meg lehet közelíteni, egyrészt elméleti (dogmatikai) oldalról, másrészt a gyakorlat, a célszerűség oldaláról. A jogi személyiségnek (vagy ahogy Világhy Miklós nevezte: "a nagy jogi rejtély"-nek) könyvtárnyi irodalma van, ezért az elméleti megközelítésre kísérletet sem teszek, annál is kevésbé, mert azt a kérdést, hogy a "cég" mennyiben ad jogi személyiséget a társaságnak. XIX. századi kereskedelmi jogunk sem tudta egyértelműen eldönteni: egyesek jogi személynek, míg mások legfeljebb csak ahhoz hasonlónak tekintették a közkereseti társaságot. A Kt.-ben a kkt. és a bt. nem kapott kifejezett jogi személyiséget, a Kt. 63. §-a azonban lényegében ugyanazt a saját cégük alatti jogalanyiságot biztosította számukra, mint ahogy azt később az 1988-as, majd pedig az 1997-es Gt. is tette. A bírói gyakorlatban a jogi személyiség hiánya sohasem okozott gondot. A Kúria álláspontja szerint: "A közkereseti társaság vagyonbeli jogok és kötelezettségek összességének önálló alanya lévén, nyilvánvalóan a jogi személyekkel egy tekintet alá esik." (Kúria 63/1900) Lényegében a mai bírói gyakorlat is ugyanez: a Gt. 2. § (3) bekezdésében biztosított saját cégnév alatti jogalanyiság alapján abszolút jogképességgel rendelkező alakzatoknak tekinti a kkt.-t és a bt.-t. A jogképesség terjedelme, a megszerezhető jogok, vállalható kötelezettségek szempontjából nincs tehát markáns különbség jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társasági formák között. A Gt. szemléletmódja egyébként mindig is az volt, hogy ez a megkülönböztetés igen viszonylagos, a jogi személy fogalma "elrelativizálódik"; a gazdasági társaságok jogképességét egyébként sem a jogi személyiség fogalma, hanem a "saját cégnév alatti jogalanyiság" fogalma testesíti meg. Ez a szemlélet nem két végletben gondolkodik (vagyis, hogy egy formáció vagy jogi személy és akkor jogképes, vagy nem az és akkor nem jogképes) hanem egy "jogalanyisági skálában" ahol az egyes formák jogalanyiságában nem tartalmi (terjedelmi) hanem sokkal inkább "fokozatbeli", "intenzitásbeli" különbség van. Mivel azonban polgári jogunk a jogi személy - nem jogi személy felosztás alapján áll, a Gt. sem kerülheti meg teljesen ezt a kérdést, és ez éppen a jogi személyiség határán álló kkt., bt. formáknál csapódik le.
Azt lényegében senki sem vitatja, hogy semmiféle dogmatikai akadálya sem lenne annak, hogy a kkt.-t, bt.-t jogi személynek minősítse a jogalkotó. (Nem tekinthető dogmatikai akadálynak a tagok korlátlan felelőssége sem, mert a korlátolt felelősség nem fogalmi ismérve a jogi személyiségnek.) A jogtudomány művelői közül sokan követelik a jogi személyiség megadását mondván, hogy ez lenne az elméletileg is tiszta megoldás, és ez felelnek meg a gyakorlatban kialakult tényleges helyzetnek is. A hatályos megoldás fenntartása mellett érvel viszont Sárközy Tamás, aki szerint különbséget kell tenni jogi személyek és saját nevük alatt részjogképes jogalanyok között, ez utóbbi körbe tartozik a kkt. és a bt.
Az új Ptk. szabályozási Tematikája ugyanakkor jogi személyiséggel ruházná fel a kkt.-t és bt.-t, mivel: "jogi lényegük szerint jogi személyek, jogképességük megegyezik a többi társaság jogképességével". Mivel jelenleg már eldöntöttnek látszik az a kérdés, hogy a társasági joganyag nem kerül be az új Ptk.-ba, ezért a kkt. és bt. formák jogalanyiságának a kérdésében az új Gt. koncepcióját előkészítő munkabizottságnak kell majd állást foglalnia. E munkabizottság keretében legutóbb Gadó Gábor vetette fel, hogy mivel a kkt. és a bt. rendelkezik a jogi személy ún. lényegadó vonásait jelentő sajátosságokkal - így mindenekelőtt az abszolút jogképességgel - ezért indokolt volna jogi személlyé minősíteni e formákat.
Mindenképpen szükséges tehát ezt a kérdést újból megvizsgálni, abból a szempontból, hogy lehet-e, illetve kell-e változtatni a jelenlegi helyzeten. Mivel elméleti, dogmatikai alapon a jogi személyiség megadása nem kifogásolható, ezért mind a hatályos helyzet fenntartását, mind annak megváltoztatását lehetséges megoldásokként kell kezelni. A döntés során véleményem szerint az elméleti érvek mellett figyelemmel kell lenni gyakorlati, célszerűségi szempontokra, e formák jellegére, gazdasági funkciójára is. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az az aligha vitatható körülmény, hogy nincs "változtatási kényszer" mivel a jelenlegi helyzet sem okoz semmiféle gyakorlati problémát ezeknek a formáknak. A változtatás lehetősége fennáll tehát, kényszere azonban nem. Úgy gondolom, hogy egyrészt azt kellene megvizsgálni, hogy most is helytállóak-e még azok az érvek, amelyek alapján az eddigi két Gt. megalkotása során a kkt. és bt. nem kapott jogi személyiséget, másrészt feltétlenül meg kell vizsgálni azt, hogy egy esetleges változtatás milyen hatással lenne e formák szabályozására, illetve működésére. Mennyiben összeegyeztethetőek e formák szervezeti és működési sajátosságai, illetve jelenlegi szabályai a jogi személyiséggel.
Az első Gt. megalkotásakor 1988-ban reálisan nem is nagyon merülhetett fel a kkt. jogi személyisége, hiszen e formára voltak felfűzve alfajként a nagy számban működő gmk.-k és jgmk.-k (régi vgmk.-k), amelyek egyértelműen nem voltak jogi személyek. 1997-ben már jóval reálisabban merült fel ez a koncepcionális kérdés, változás azonban nem történt. Ennek nem az volt az oka, hogy ne kelljen többszázezer már működő társaság szerződését módosítani, hiszen a jogi személyiség ipso iure megadása önmagában nem tette volna szükségessé a társasági szerződések módosítását. A valódi okot az 81-82. §-hoz fűzött miniszteri indokolásban olvashatjuk: "Annak, hogy e formák továbbra sem kapnak jogi személyiséget nem elvi, hanem gyakorlati okai vannak. A saját cégnév alatti teljes körű jogalanyiság [2. § (3) bek.] biztosítása mellett a jogi személyiség hiánya ugyanis nem okoz problémát vagy hátrányt e formáknál, sőt inkább előnyökkel jár, hiszen mind egyszerűbb, jogi személyiség nélküli formák több szempontból (számvitel, cégjog, illeték stb.) kedvezőbb megítélés alá esnek." Vagyis a jogalkotót elsősorban praktikus megfontolások vezették: nem akarta, hogy e formák elessenek a különböző jogszabályokban a jogi személyiség nélküli formák számára biztosított előnyöktől. Ez az érv értelemszerűen eleve csak addig és annyiban lehet helytálló, amíg egy adott jogszabály a tárgyául szolgáló szabályozásnál a jogalanyiság alapján tesz különbséget. Ha pl. a Gt.-vel együtt készülő új cégtörvény már nem cégformák szerint fog különbséget tenni a cégbírósági vizsgálat terjedelme, határideje stb. szempontjából, akkor ez az érv mindjárt súlytalanná válik.
Ha a kkt. (bt.) forma jellegzetes vonásait a jogalanyiság szempontjából vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a kkt. (és a bt.) a társaságok rendszerében a polgári jogi társaság és a kft. között helyezkedik el, azonban összehasonlíthatatlanul közelebb állva a jogi személy kft.-hez. A kkt. is rendelkezik a jogi személyiség legtöbb ismérvével, ezek az ismérvek azonban másként, más "mértékben" vannak jelen, ezért lehet jelentős fokozatbeli különbségről beszélni. A tagoktól való elkülönültség, függetlenedés a kkt.-nál is megfigyelhető, hiszen pl. a tagok személyében bekövetkező változás nem szünteti meg a társaságot, mégis a gazdasági társaságok közül a kkt.-nál a legerősebb a szerződéses jelleg, és itt különül el legkevésbé a tagoktól a társaság, mint önálló jogalany. A kkt. formánál is megtalálható az elkülönült vagyon és a társaság önálló vagyoni felelőssége, mégis egészen más jelleggel, mint a kft.-nél. Kkt.-nál ugyanis a társasági vagyonnak nincs minimuma, így a társaságnak az ezzel való elsődleges felelőssége is jóval illuzórikusabb, mint a kft.-nél, viszont ott van mögötte a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége, amely mögöttes tagi felelősség, ha nem is összeegyeztethetetlen a jogi személyiséggel, de mégis inkább a jogi személyiség hiányával van összhangban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
