Bár kissé meglepő lehet a cím, de nem kevésbé volt meglepő az a helyzet, amikor kéz-lábbilincsben, vezetőszíjon jelent meg a fogvatartott a hagyatéki tárgyaláson.
Büntetőjogi ismereteimet és a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályokat hívtam segítségül, és megtartottam a tárgyalást. Nagyon sok járulékos kérdéssel kellett azonban szembesülnöm ebben a helyzetben, majd akkor is, amikor büntetés-végrehajtási intézetbe kértek fel közjegyzői okirat készítésére.
Először is vizsgálnunk kell, ki az a személy, aki büntetőeljárás hatálya alatt áll, és mozgásszabadsága ezen az okból korlátozott, ugyanakkor a közjegyzői eljárás alanyaként jelenhet meg.
A fogvatartott fogalma ugyanis egy összefoglaló büntetőjogi megnevezés, amely magában foglalja mind az őrizetest, mind az elzárás alatt lévő, mind az előzetesen letartóztatott, illetve az elítélt személyt is.
A büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok szűken határozzák meg a fogvatartott fogalmát, a szabadságvesztésre ítélt és az előzetesen letartóztatott személyeket vonják e körbe. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alkalmazásában ugyanakkor fogvatartott az, akit törvény, illetőleg törvény alapján kiadott hatósági határozat alapján a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogában korlátoznak (őrizetbe vett[1], előzetesen letartóztatott[2], közbiztonsági őrizetben lévő, elfogott és előállított[3], elővezetett) személy. E jogszabály végrehajtási rendelete szerint a fogvatartott: a bűnügyi, a szabálysértési és a közbiztonsági őrizetes, az előzetesen letartóztatott, valamint az elítélt és a szabálysértési elzárást töltő, amennyiben számára a fogvatartás helyéül rendőrségi fogdát jelöltek ki.[4]
A fogvatartás előbb felsorolt fajtái között fennálló büntetőjogi aspektussal bíró különbségek a közjegyző szempontjából nem relevánsak. Eljárásunk jellegéből következően - az időtartamokra tekintettel - legvalószínűbb, hogy elítélttel találkozunk, aki büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, így erre vonatkozóan ajánlom a kollegák figyelmében az alábbi tapasztalatokat és összegző gondolatokat:
Az egyes közjegyzői eljárások esetén felmerülhet tehát, hogy elítélttel hivatalosan kell kapcsolatba lépnünk. Akár a hagyatéki eljárásra történő idézés, akár egy fizetési meghagyás kézbesítése során gondot okozhat, ha az elítéltnek nincs ügyvéd képviselője megjelölve, így részére az adott büntetés-végrehajtási intézetbe kell kézbesíteni a hivatalos iratot. Ezen esetekben a büntetés-végrehajtási intézet vezetője közvetett kézbesítőként jelenik meg az eljárásban.
Azt, hogy a kézbesítés nem a fogvatartott részére történik több közjegyzői eljárásra vonatkozó jogszabály tartalmazza. Elég utalni a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet 42. §-ának (3) bekezdésére, amely szakasz a fogvatartást foganatosító szerv parancsnoka útján rendeli el a kézbesítést.
Az eljárás szempontjából a lényegi kérdést nem a kézbesítés módja, és annak a szabályozása jelenti, hanem az, hogy a kézbesítést mikor kell ténylegesen megtörténtnek tekinteni. Erre vonatkozóan azonban nem ad eligazítást a fent említett jogszabály, így máshol kell a megoldást keresnünk.
A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. Rendelet 20. §-ának (1) bekezdése szerint a postai küldeményt a címzett természetes személy helyett a postai szolgáltató a büntetés-végrehajtási, javítóintézet vezetője, illetve meghatalmazottja mint közvetett kézbesítő részére kézbesíti, a büntetésvégrehajtási, illetve javítóintézet címén.[5] Tekintettel a közvetett kézbesítő eljárására, a tényleges kötelezett, idézett vagy egyéb módon az eljárásban érdekelt fogvatartott esetében az átvétel napja, és a postai tértivevényen szereplő átvétel napja egymástól eltérő időpontok. Ennek az időpontnak pedig a mi eljárásainkban kiemelten fontos szerepe van.
Amennyiben az elítélt ténylegesen a megadott intézményben tartózkodik, akkor a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 85. §-a (a továbbiakban: bv. tvr) szerint legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell részére a hivatalos iratot.
A tényleges átvétel dátuma az idézéshez, végzéshez, vagy fizetési meghagyáshoz csatolt "kézbesítési ívvel" rögzíthetővé, ezáltal bizonyítottá válik. (A fizetési meghagyásos eljárás során alkalmazandó kézbesítési ívre a MOKK készített minta ívet.)
Tekintettel azonban arra, hogy egy hagyatéki eljárás esetében mások a hangsúlyos kérdések, mint fizetési meghagyás esetében, az ott használt kézbesítési ív erre az eljárásra nem használható. Akkor járunk tehát el helyesen, ha a fogvatartottat idézzük a hagyatéki tárgyalásra, ugyanakkor az idézés mellé készítünk egy kézbesítési ívet, továbbá egy nyilatkozatot, amelyen az idézés tényleges átvételének a dátuma, valamint a tárgyaláson való megjelenésének a szándéka lesz rögzíthető. Példának okáért az alábbiak szerint:
Kérem a büntetés-végrehajtási intézet fogvatartásában levő.....(születési helye és ideje: ..... év ..... hó ..... nap, anyja neve: .....) részére a mellékelt..... számú idézés / végzés kézbesítését.
Amennyiben a fogvatartott nem tartózkodik az intézeten belül, mert más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították, illetve engedélyezett távollétét tölti, esetleg időközben szabadításra került, a fogvatartott új idézési címe:..............................
Elismerem, hogy a részemre érkezett fenti számú idézést,végzést átvettem.
A............nap.........órára kitűzött tárgyalásra előállításomat kérem / nem kérem.
A tárgyalás helyszíne:..................
......................................, 20.....évi.....hó.....napján."
Nem minden esetben van lehetőség azonban a fogvatartott részére történő közvetlen kézbesítésre.
Amennyiben az elítélt épp nem tartózkodik az intézeten belül, mert más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították, illetve engedélyezett távollétét tölti, esetleg időközben szabadításra került, a hivatalos iratot legkésőbb a második munkanapon az elítélt után kell küldeni.[6]
Ezekben az esetekben két megoldási lehetőség merülhet fel:
- Ha más elhelyezésre vagy átszállításra került az elítélt, akkor a kézbesítési ívvel kerül utánküldésre a hivatalos irat az ottani intézet vezető részére, aki két munkanapon belül átadja az elítéltnek, a kézbesítési ívet pedig közvetlenül visszaküldi részünkre azzal, hogy a javasolt minta íven jelzésre kerül, miszerint új kézbesítés címként, melyik intézetbeli elhelyezés minősül.
- Amennyiben az elítélt intézeten kívül tartózkodik[7], vagy már szabadítása megtörtént, a hivatalos iratot továbbküldik az ismert tartózkodási helyre, a kézbesítési ív azonban külön visszaküldésre kerül a közjegyző iroda felé, amely alapján értesülünk arról, hogy a kézbesítési eljárás milyen fázisban tart.
Ha pedig az elítélt szabadítására került ugyan, de a tartózkodási helye ismeretlen, a részére érkezett levelet - "a címzett ismeretlen helyen tartózkodik" jelzéssel - visszaküldik részünkre.
A mi eljárásunkban tehát kizárólag a kézbesítési ív alapján van lehetőség a hatóság tudomásszerzésére, ezért nagyon fontos, hogy a hagyatéki tárgyalás pontos időpontját és helyszínét ezen ív tartalmazza. A fentebb leírtak miatt, a tértivevény visszaérkezésére akár két hónapot is várnunk kell, így a hagyatéki tárgyalás kitűzésénél és az idézés megküldésénél, erre tekintettel kell lenni.
A minta íven belül, a fogvatartott nyilatkozatának tartalmát tetszés szerint bővíthetjük, tartalmazhat válaszadási lehetőséget meghatalmazás meglétére, avagy az öröklési rendre vonatkozó nyilatkozat becsatolására.
Két megválaszolandó kérdés merülhet még fel. Egyrészt hogyan szerez tudomást az intézet vezető az előállítás szükségességéről, másrészt, hogyan tud az elítélt ténylegesen megjelenni a tárgyaláson.
A első kérdésnél a bv. tvr 36. §-ának (5) bekezdés d) pontjából kell kiindulnunk, amely kimondja, hogy az elítélt levelezése a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenőrizhető, kivéve a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelezése, amelyet tartalmilag nem lehet ellenőrizni. Amennyiben alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, a levelet az elítélt jelenlétében -jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - fel kell bontani. Ha a küldemény a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, az elítéltnek nem kézbesítik a levelet, hanem a visszaküldik a feladónak.[8]
Ugyanakkor a bv. tvr. idézett szakaszát nem szabad félreértenünk[9]. Ugyanis, ha a hatóság az elítélt számára idézést vagy más hivatalos iratot kézbesít, az nem levelezés. A levelezés az, ha az elítélt a hatóságoknak ír - akár az ügyével, akár a fogvatartásával, akár polgári jogai gyakorlásával kapcsolatos - beadványt, jognyilatkozatot, bármilyen hasonló iratot. Tehát a hivatalos irat tartami megismerésének jogi akadálya nincsen.
A hatóság tudomásszerzése büntetőügyben nyilván nem okoz problémát, mert a fogvatartott idézésével együtt, kézbesítésre kerül egy olyan megkeresés a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka, illetve a fogda parancsnoka felé, miszerint intézkedjen az idézett előállítása végett, valamint egy kézbesítési ív, amely az idézés átvételi elismerését tartalmazza.
A korábban idézett rendelet (a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet) a közjegyzői eljárásra a bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Polgári perben bizonyos esetekben az elítélt nem nyilatkozhat megjelenési szándékáról, ha a bíróság tanúként, az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel félként, gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként idézte, az elítéltet előállítják. Ezenkívül akkor kell előállítani az elítéltet, ha félként a személyes megjelenés kötelezettségével idézik, és a tárgyaláson meg kíván jelenni. Minden más esetben az előállítás feltétele az, hogy az elítélt kérje azt és annak költségeit megelőlegezze.
E jogszabály tekintetében meg kell különböztetnünk tehát azon eljárásokat, amelyre személyes megjelenési kötelezettségre vonatkozik az idézés, illetve az olyan eljárásokat, amely a képviseletet, illetve a képviseleti helyettesítést lehetővé teszi.[10]
A közjegyzői gyakorlatban[11] nyilván nincs helye a fogvatartott kötelező előállításának, az elítéltet így csak akkor állítják elő, ha ő maga a tárgyaláson meg kíván jelenni, azaz az előállítást kéri és adott esetben annak költségeit megelőlegezi. Egy kivétel van e szabály alól, szóbeli végrendeleti tanú esetében, ha vallomása jegyzőkönyvbe foglalása miatti idézésére kerül sor, - illetve ha valamelyik végrendeleti tanú már nem képes tanúvallomást tenni, akkor a szóbeli végrendelet tartalmának megállapítása végett a "közvetett tanú" idézése esetében is - személyes megjelenés kötelezettségével történik az idézés, tehát az elítélt nem nyilatkozhat megjelenési szándékáról, az előállítást a büntetés-végrehajtási intézet foganatosítja.
Ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti, vagy az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti a költségeket, ha az elítélt a kérelemében annak visszafizetését vállalja. Nyilvánvalóan ezek a költségviselési szabályok indokolják azt, hogy nem vált gyakorlattá az elítélt előállítása a hagyatéki tárgyaláson.
Amennyiben a fogvatartott akár hozzátartozóján, akár ügyvédjén keresztül közjegyzői okirat (végrendelet, meghatalmazás, nyilatkozat) elkészítését kéri, a közjegyző helyszíni eljárásának a büntetés-végrehajtási intézet belső rendjéhez kell igazodnia.
Abv. tvr. 36. §-a szerint az elítéltjogosult többek között a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való korlátlan gyakoriságú levelezésre, illetve legalább havonként látogató fogadására.
A közjegyzőt ebben az esetben tehát vagy az elítélt ügyvédje vagy a kapcsolattartási listára felvett személy keresi meg, aki megfelelően tud közvetíteni az elítélt szándékairól, illetve a felmerült kérdéseket tisztázni tudja az elítélttel.
Hatósági eljárása folytán, a közjegyző speciális alanyként jelenik meg ebben az esetben, és másféle szabályok vonatkoznak rá, mint a látogatóra.
A közjegyző hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személy - amilyen a közjegyzőn kívül egyébként a végrehajtó is -, aki a büntetés-végrehajtási intézet területére korlátlanul beléphet azzal, hogy a házirendet és a fogva tartás biztonságára vonatkozó előírásokat betartja. A korlátlan belépés ebben az esetben tehát azt jelenti, hogy nem kell az elítéltnek a közjegyzőt a kapcsolattartási listára felvenni és nem kell külön engedélyeztetni sem.
A hivatalos eljárás azonban nem mentesíti a közreműködő közjegyzőt a nagyon szigorú beléptetési és ellenőrzési szabályok alól. Erről a részletes szabályokat a büntetés-végrehajtási szervek területére történő be- és kilépés, valamint a büntetés-végrehajtási szervek területén tartózkodás részletes szabályairól szóló 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet tartalmaz (a továbbiakban: Rendelet II.).
Az intézetbe történő belépésre hivatali időben kerülhet sor, vagy előzetes írásos megkeresés esetén, az intézetparancsnok konkrét időpontra vonatkozó belépést engedélyezhet a közjegyző részére. Az engedély megszerzésére a közjegyzőt felkereső elítélt hozzátartozója vagy ügyvédje közvetítésével, illetve közvetlenül is lehetőség van, azonban mind a két esetben a szükséges írásbeli engedélyt a közjegyző iroda címére küldik meg, amelyet belépésnél be kell mutatni.
Nyilvánvalóan az elítélt az ott létünk alatt látogatót nem fogadhat, rajtunk kívül mással nem kommunikálhat, az eljárás során hozzátartozó, más személy nem lehet jelen.
A belépéskor nem csak a személyazonosságot igazoló okmányt, hanem a feladat ellátására feljogosító igazolványt (azaz a MOKK által kiadott igazolványt is) be kell mutatni, mert ezek hiánya az intézet területére történő beléptetés megtagadását eredményezi.
A be- és kilépéskor fémkereső kapun kell átmenni, ahol a testület tagja a ruházatot fémkeresővel ellenőrzi, illetve átvizsgálja. A büntetés-végrehajtási szerv a belépés jogcímére utaló kitűző kártyát biztosít, amit látható módon felsőruházaton kell viselni. A benntartózkodás ideje alatt kizárólag a kitűző kártyán meghatározott területen, helyiségben lehet tartózkodni.
Minden intézetbe tilos bevinni veszélyes tárgyakat és anyagokat, így például: lő- és gázfegyvert, gázsprayt, szúró- és vágóeszközöket, szeszesitalt, kábító- és bódítószert, fényképezőgépet, hang- és képrögzítésre alkalmas eszközt, ami azonban a mi szempontunkból fontosabb, telefont és laptopot is.
Bizonyos személyi kör esetében, így például a közjegyző esetében is, a telefont, hordozható számítógép bevitelét a büntetés-végrehajtási intézet vezetője kivételes esetben előzetesen engedélyezheti, az erre vonatkozó engedélyt belépéskor be kell mutatni.
Nyomtatásra, belső számítógép használatára az intézeten belül nincs lehetőség, így az okiratot aláírásra kész állapotban, az ügyfél személyazonosságának előzetes ellenőrzése mellett, kell magunkkal vinnünk.
A közjegyző a fogvatartás biztonságának fenntartása mellett a fogvatartottal ellenőrzés nélkül beszélhet[12]. Ha a fogvatartott veszélyességi foka nem indokolja, kísérő, illetve a büntetés-végrehajtási intézmény állományába tartozó személy kizárólag akkor marad jelen az okirat ismertetésénél, ha azt a közjegyző kéri.
Természetesen, az elítéltnél nincsenek személyazonosításra alkalmas okiratok, amely okáról a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet vonatkozó szakaszait kell értelmeznünk.
Az elítélt, illetve az előzetes letartóztatásban lévő személy ugyanis az állandó személyazonosító igazolványát a büntetés-végrehajtási intézetnek, vagy az előzetes letartóztatást foganatosító szervnek, míg az őrizetbe vett, illetőleg elzárást vagy pénzbírságot helyettesítő elzárást letöltő személy az állandó személyazonosító igazolványát az őrizetet vagy elzárást foganatosító szervnek köteles átadni.
A fent megjelölt szervek az igazolványt az őrizetükben tartják, és ideiglenesen, a foganatosító szerv vezetője a fogvatartottnak - állampolgári jogai gyakorlásának időtartamára, illetőleg a hivatalos ügyei intézéséhez szükséges meghatározott időre - visszaadja. Amennyiben a fogvatartás megszűnik, a személyazonosító igazolványt a fogvatartott részére kötelesek visszaadni.
Ha tehát az eredeti igazolványt kívánjuk látni, azt előre, a belépésre vonatkozó megkeresésben jeleznünk kell, ugyanis a helyszínen azonnali bemutatást kérni, hosszadalmas és nehézkes eljárást eredményezhet, bár jogszabály ennek a lehetőségét sem zárja ki.
A fogvatartottal a büntetés-végrehajtási intézett e célra kijelölt helyiségében lehet beszélni. Erre a célra, az intézet jellegétől függően közös asztali beszélőt, biztonsági beszélőfülkét, ügyvédi beszélő fülkét és rendőrségi kihallgató helyiséget alakítanak ki. Hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személy részére általában biztonsági beszélőfülkét biztosít az intézet, ahol asztal mellett, ülve, az elítélttől plexi fallal elválasztva van mód kommunikációra.
Az elítélt az intézetben a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1. számú mellékletében (a továbbiakban: Rendelet III) felsorolt tárgyakat tarthatja magánál, illetve az intézet a tárgyak mennyiségét a házirendben fajtánként meghatározza .[13]
Tollat az elítélt tarthat magánál, így az okirat aláírására van lehetősége. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy semmilyen más tárgyat az elítélt részére nem adhatunk át, tőle nem vehetünk el, mint ami az eljárásunk lefolytatása érdekében szükséges.
Az elkészített okirat, az elítéltnek átadható, a továbbiakban azt magánál tarthatja, vagy a szükséges személynek átadhatja, elküldheti, az okirat jellegétől függ annak további sorsa.
Ha a fogvatartott egy bűncselekmény miatt éppen szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. A bv. tvr. 32. §-a szerint a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, az állampolgári kötelességei és jogai viszont csak annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik. Tehát vannak az elítéltnek olyan állampolgári jogai, amelyek szünetelnek a végrehajtás alatt, vannak amelyek korlátlanul és vannak amelyek korlátozottan érvényesülnek.[14]
Az elítélt jogképessége a büntetés-végrehajtás által nem érintett jog[15], a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához való joga azonban szünetel, így a hagyatéki eljáráson való jelenlét joga bizonyos feltételek teljesülése esetén illetik meg a fogvatartottat.
Idézés alapján (pl. tárgyalásra) a vádlottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja. Erről részletesen az első részben már volt szó, illetve arról is, hogy a büntetés-végrehajtási intézet akkor állítja elő a vádlottat, ha az előállítást kéri és annak költségeit megelőlegezi.
A Bv. tvr. szerint az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás, az elmeállapot megfigyelésének költsége, illetve kizárólag a büntető ügyben való előállítás költsége nem terheli.
Kérdésként merülhet fel, hogy - a fentiekből következően - a megjelenés költsége, a hagyatéki eljárással kapcsolatos költség, mint hagyatékátadási teher az eljárás során érvényesíthető-e. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: He.) a hagyatékátadási teher fogalmát pontosan meghatározza. Ebbe beletartozik, az örökhagyó illő eltemetésének költségei, a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei (közjegyzői díjazás, gondnoki díjazás, külföldi megkeresés költsége, biztosítási intézkedés költsége). A tárgyaláson való megjelenés költsége tehát sem az örökösökre, sem a hagyatéki vagyonra nem terhelhetőek.
Így, ha az elítélt hagyatékátadási teherként kívánja rögzítetni az előállítás költségeit, fel kell hívni a figyelmét arra, hogy ez nem a hagyatéki eljárás keretében rendezendő kérdés, erre vonatkozó indítványát el kell utasítani, tekintettel a He. vonatkozó szakaszára.
Az elítélt jogképessége nem korlátozott, így a hagyatéki eljárás menete a fogvatartott jelenlétében ugyanúgy zajlik, mint általában. Ugyanazon jogok illetik meg, mint a hagyatéki eljárásban érdekelt személyeket: nyilatkozatokat tehet, egyezséget köthet, az iratokból másolatokat kérhet, a hagyaték átadás rendjére vonatkozó álláspontját kifejtheti.
A tárgyaláson az elítélt személyazonosságának igazolása kétféleképpen történhet:
- az idézéssel egyidőben jelezzük az intézet vezetője felé, hogy a személyazonosság igazolására a fogvatartott hozza magával a személyazonosító igazolványát, és e célból kérjük átmeneti időre kiadni részére a hivatali őrizetből, vagy
- elfogadjuk az előállításra vonatkozó okirat, menetlevél mellékleteként az igazolvány fénymásolatát.
Az, hogy a fogvatartott a tárgyaláson tényleges kézbilincsbe, vagy kéz-lábbilincsben vezetőszíjon vegyen részt, a büntetés-végrehajtás szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagjának a döntése, joga és kötelezettsége, hiszen feladatának jogszerű teljesítése során a megfelelő kényszerítő eszköz megválasztása a biztonsági helyzet megítélésének függvénye. Ezzel kapcsolatban a közjegyző semmilyen nyilatkozatot nem tehet, utasítást nem adhat.
Fontos megjegyezni, hogy a fogvatartott részére a végzésből, illetve jegyzőkönyvből példány kiadható, de a jegyzőkönyvben a büntetés-végrehajtási állomány megjelent tagjaira vonatkozóan semmilyen adat - még nevük és rangjuk - sem szerepelhet, ugyanis erről a fogvatartott semmilyen formában nem szerezhet tudomást.
Gyakorlatban felmerülő probléma, hogy mit kell tenni, abban az esetben, ha az elítélt "beszélőt kér" a jelenlévő rokonaival, azaz kezdeményezi, hogy a tárgyaláson vagy azt követően kommunikálhasson a megjelentekkel. Egy ilyen kérés nyílván abból fakadhat, hogy az elítélt nem feltétlenül tud különbséget tenni bíróság és közjegyző között, büntetőeljárás és nem-peres eljárás között.
A büntetés-végrehajtási intézet belső rendje szerint csak a védő és a kapcsolattartási listára felvett törvényes vagy jogi képviselő vehet részt beszélőn. Büntetőügyben ennek a rendje szigorúan szabályozott, miszerint az előállítása során az eljáró ügyész, illetőleg a bíróság engedélyezheti, hogy az elítélt a nyilvántartott kapcsolattartójával a tárgyalás (meghallgatás), nyilvános ülés szünetében, vagy annak befejezése után, az ügyre nem tartozó kérdésben beszéljen, amennyiben annak megfelelő feltételei biztosítottak, azaz gondoskodik a megfelelő helyiségről és a beszélgetés ellenőrzéséről.
A polgári ügyekre vonatkozóan erre a kérdéskörre külön szabályozás nincs. A büntető hatóság, ha szükségét érzi, utána tud járni, hogy ki szerepel a kapcsolattartó listán, így el tudja dönteni, hogy engedélyezhető-e a "beszélő". Ezt a polgári ügyben eljáró hatóságtól viszont nem lehet elvárni, a közjegyzőtől szintén nem. Azaz a jogszabály a büntető ügyben a tárgyalás szünetében, illetve befejezése után a beszélőt a hatóság döntésétől függően lehetővé teszi, a polgári ügyben történő előállításnál azonban ilyen rendelkezés nincs, tehát ilyen kérelmet a pervezetés körében hozott intézkedésekre vonatkozó szabályok szerint hatáskör hiányában el kell utasítani.
A tárgyalás végeztével a büntetés-végrehajtási intézet felé igazolni kell, hogy az előállítás megtörtént. Ez az előállítást végrehajtó állomány megjelent tagja által bemutatott igazoláson történik, ami egyrészt az bizonyítja, hogy ténylegesen akkor és ott jelent meg a fogvatartott, ami az idézésben szerepelt, másrészt a büntetés-végrehajtási intézet szempontjából is jogos, hogy igazolást kérnek az előállítás megtörténtéről, főleg, ha összevetjük a költségviselési szabályokkal[16].■
- a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet
- a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6 / 1996. (VII. 12.) IM rendelet
- a büntetés- végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény
- a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 1996. évi XLIII. törvény
- a 140 / 1996. (VIII.31) Kormányrendelet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról
- a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 14 / 1997 (IV.22) IM rendelet
- a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról 21/1997 (VII.8.) IM rendelet
- a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
- a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
- Csonka Péter: Rabjog Börtönügyi Szemle 1993/3. szám
- Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004.
- Ádám Antal: Az emberi és állampolgári jogok jellegéről és korlátairól, Jogtudományi Közlöny, XLVIII. évfolyam 1993/11. szám
- Nagy Zoltán: A fogva tartottak alkotmány- és büntetőjogi helyzete Magyarországon, Belügyi Szemle 1998/1. szám
- Békés Imre: A magyar büntetőjog. Általános rész - Kézikönyv Bp., 1973.
- Belovics-Békés-Busch-Molnár-Sinku-Tóth: Büntetőjog, Általános rész - HVGOrac Kiadó, Budapest, 2008.
- Bánáti-Belovics-Csák-Sinku-Tóth-Varga: Büntető eljárásjog - HVGOrac Kiadó Budapest, 2003.
- Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog - Osiris kiadó, Bp. 2008.
- Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás - HVGOrac Kiadó, Budapest, 2011.
- Vókó György :A büntetés mai komplex értelmezése, Jogtudományi Közlöny, 2009. vol. 64. no. 2, 45-55 p
- Vókó György. A büntetés-végrehajtás hatékonyságát meghatározó tényezőkről, Jogtudományi Közlöny 7/93:273-279. p.
- Vókó György: A büntetés-végrehajtást övező biztosítékok, Börtönügyi Szemle 3/98:8-30. p.
JEGYZETEK
[1] Az őrizetbe vételt a büntetőeljárási törvény szabályozza, és a terhelt (gyűjtőfogalom: vádemelés előtti eljárásban gyanúsított, vádemelés után vádlott, ítélet után elítélt) személyi szabadságának átmeneti elvonása, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja - különösen tettenérés - esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. Az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óráig tarthat.
[2] Az előzetes letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság rendeli el. A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban (a nyomozás elrendelésétől) bírói döntés alapján, a Be.-ben meghatározott esetekben van helye.
[3] Az előállítást az Rtv. szabályozza. A jogszabály szerint a rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, például ha valaki a rendőri felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja, vagy aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, stb. Az előállítással a rendőrség a személyi szabadságot csak szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja, de ez az időtartam 4 órával hosszabbítható, így az előállítás maximális időtartama 12 óra.
[4] Jelenleg folyamatban van az új Btk. tervezetének egyeztetése, amely számos változtatás mellett új büntetési nemként vezetné be az elzárás büntetését. A hatályos Btk. szerint bűncselekménynél az egyetlen szabadságelvonással járó büntetés a szabadságvesztés, amely határozott ideig vagy életfogytig tarthat. A tervezet emellé vezetné be az elzárás büntetését, amely öt naptól három hónapig, fiatalkorúak esetében pedig három naptól egy hónapig tarthatna.
[5] Ennek törvényi jogalapját a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. §-ának (4) bekezdése teremti, amely a kézbesítés módjára vonatkozóan tartalmaz rendelkezést.
[6] Engedélyezett távollét esetén csak akkor, ha az elítélt intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított tíz napon túl várható.
[7] A elítéltnek lehetősége van engedélyezett távollétre, amennyiben a szabadságvesztés végrehajtása fontos okból - közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt - félbeszakítható. Továbbá az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető, amely adott esetben rövid tartamú eltávozás is lehet.
[8] Részletesen: a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 86. §-a.
[9] Csonka Péter: Rabjog Börtönügyi Szemle 1993/3. szám
[10] Például az adóügyi eljárásokban, ha valaki a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához azonban az ügyész jóváhagyása szükséges.
[11] Polgári ügyben a releváns jogszabályhely: 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 189-191/A. §, illetve a Pp. 219. § (4) bek.
[12] Nagy Zoltán: A fogva tartottak alkotmány- és büntetőjogi helyzete Magyarországon. Belügyi Szemle 1998/1. szám
[13] A IV. biztonsági csoportba sorolt elítéltre szigorúbb szabályok vonatkoznak. Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető el, ahol állandó felügyelet alatt áll, és a birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége korlátozható.
[14] Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs
[15] Ádám Antal: Az emberi és állampolgári jogok jellegéről és korlátairól Jogtudományi Közlöny XLVIII. évfolyam 1993/11.
[16] ld. A korábban említett bv. tvr. vonatkozó szakaszát
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bán Tamásné dr. Tóth Dóra, budapesti közjegyző
Visszaugrás
